Vádalku

Tegnap még úgy feküdtem le aludni, hogy nem írok a Simicska-Orbán háborúról, mert úgyis mindenki arról ír. Aztán most végigolvastam párat, és pont a lényegről nem beszél senki, hogy mit is lehetne az ellenzéknek tenni ilyen esetben. Úgyhogy mondom.

Töknyilvánvaló, hogy ha a szicíliaiak meg a nápolyiak egymásnak esnek, ott a gyengébbnek érdeke a címben szereplő megállapodás megkötése. A vádalku a civilizált világban is elfogadott módszer, lényege annyi, hogy a kisebb bűnöst fölmentjük, ha a nagyobbra olyannyira terhelő dolgokat mond, hogy azokkal el tudjuk kapni végre. Igen, morálisan kétes ügylet, hisz bűnöst hagyunk futni, de racionálisnak racionális: kishal elúszhat, a nagyobbik meg befelé a hálóba. És persze Simicska nem kishal, de kártékonysága Orbánéhoz képest nudli: akik régóta foglalkoznak a Fidesz érdekhálóival azok tudják, hogy Lajosunk rühelli a keleties módszereket, és elsősorban "üzletember", mintsem politikus. Civilizált fehérgalléros, ügyvédekkel, pénzzel, befolyással, médiával játszadozik, nem géppisztolyokkal, bombákkal. Az ilyen típusú paliknak meg sokkal kiszámíthatóbb környezet az eurozóna, mint a felgyűrt ingujjas Felcsúti putyinizmus. Szóval ha két morális nulla között kell választani, akkor inkább a nyugati szoftgengszter, mint a keleti verőlegény. Meghát van itt még egy móka: az oszd meg és uralkodj elve, amit Orbán oly sikerrel alkalmaz az ellenzékkel szemben. Itt a lehetőség visszaütni Neki, hamár önmagukban a demokraták kevesek a legyűréséhez.

Ilyenkor lenne a legfontosabb egy erős és egységes ellenzék, aminek képviseletében egy ember beülhetne a Lajossal egy védett helyre, és megbeszélhetnének dolgokat. Az ilyen jellegű megbeszélések ugyanis úri becsületszó keretében működnek, nincs szavazgatás, sajtótájékoztató, semmi, két ember aki szavát adja, hogy amiről megállapodnak, azt betartják. Ugyanis egy ilyen megbeszélésen elkerülhetetlen a kulcsinformációk megosztása, és csak akkor lesz eredményes, ha mindkét szereplő rendelkezik azzal a hatalommal, hogy adott szavát be is tartsa. Lajosunknak nyilvánvaló érdeke lenne egy ilyen alku, be is tartaná a szavát - az Ő szintjén egyébként a megállapodások már amúgyis szóban köttetnek, és azokat mindig be is tartják. Csakhát az ellenzékben nincs egy darab valaki, aki rendelkezne ahhoz elégséges hatalommal és közbizalommal, hogy le tudjon ülni a Lajossal, és ez most nagy baj. Képzeljük el ugyanis egy ilyen megállapodás kifutását: Simicska egy megfelelő helyen és időben átad minden olyan információt, amivel elkerülhetetlen Orbán Rezsimjének teljes elhiteltelenedése, és még a legelvakultabb Narancsoknak is lejön, hogy ez itt egy Haramiabanda, ami évek óta szisztematikusan szívja le az ország erőforrásait magánzsebekbe.

A mostani Orbánmentesítő trendben egy ilyen csapás végzetes, plusz egy ideig a Narancsmédia zöme, ami Lajosnál van, maga is Orbán ellen megy, így aztán ellenkommunikációra sem lesz túl széles lehetőség a Felcsúti Führer részéről. Szóval Lajos egymaga képes azt megtenni, amire az ellenzék összesen, caklipakli láthatóan nem, de nyilván ezért kérni is fog valamit. Az is tiszta, hogy mit, és ez a lényege a vádalkunak: büntetlenséget, eddig szerzett vagyonának megtartását, és új személyazonosságot egy távoli nagy országban, egész életre szóló védelemmel. És lássunk mégvalamit: ha egy maffiából az egyik legmagasabb sarzsijú főgóré kiszáll, és "bűnbánó" lesz, akkor azt hirtelen még sokan fogják követni, hogy a saját bőrüket mentsék. Ugyanis a többiek ilyenkor marha nehéz helyzetbe kerülnek, ahol az idő kulcstényező: ha villámgyorsan nem válnak maguk is "bűnbánóvá", és kötik meg a saját vádalkujukat, akkor lemaradhatnak, és a lesittelendők közé kerülhetnek ahelyett, hogy menekülőutat kapnának. Ha ugyanis a rendteremtők kezében a kellő infó összegyűlik, akkor már nincs szükség további kiszállókra, aki lemarad, az kimarad. Az FBI az évtizedek folyamán tökélyre csiszolta ezt a módszertant, eredményessége miatt el is fogadta az amerikai közvélemény a vádalku kétes moralitású, ám társadalmi szinten roppant hasznos intézményét.

Csakhát megint itt a gond: arrafelé mind a politikában, mind az igazságszolgáltatásban a közérdek és a szavatartás az uralkodó kultúra, így aztán akár politikus, akár államügyész köti a vádalkut, a delikvens pontosan tudhatja, hogy ami ígéretet megkap, azt be is fogják tartani. De képzeljük el ezt most kishazánkban, ahol az ellenzéki pártok egyik kezükben szóvirággal, hátuk mögött meg hosszú késsel tartják sakkban egymást. Valamelyik pártgóré leül tárgyalni a Lajossal, a másik már szivárogtatja is ki, hogy az a disznó szövetkezik a Simicskával, elárulja a demokratákat, ami persze pont nem igaz, de népbutításhoz elég. Ezzel együtt király lenne, ha most az ellenzéki pártok egy pillanatra leszakadnának a népszerűségi grafikonok egymáshoz képesti méricskéléséről, és a legfőbb górék megállapodnának, hogy csendben és egységesen lépnek föl. A Simicska kezében levő hatalom ugyan gyengébb, mint Orbáné, de arra bőven elég, hogy kulcsinformációival leszedje a Nagyfőnököt: hiába van az egyik oldalon sok nehézgéppuska, ha a másik oldalon lévő egyszál mesterlövészpuska kezelője épp jókor van jóhelyen, és a lövése célbaér. Szóval itt a nagy lehetőség, T. Ellenzéki Pártok, most igazán vizsgázhattok, hogy képesek vagytok-e összefogni az Ország érdekében. Mert kéne.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!