2018. június 22., péntek

A mi hősünk



Tegnap délután egy ember kiment a Kossuth térre, hogy éhségsztrájkot folytasson a közöny ellen. Tudod ki Ő? Nem, dehogy tudod. Honnan is tudnád. Nem szónokol, nem közvetíti tömegmédia, ezek a műfajok a jólfizetett semmittevőknek vannak fenntartva. A mi hősünk meg csak fogta magát, és kiment a Kossuth térre éhségsztrájkolni a közöny ellen. Csinálja, nem beszél róla. Emberünket, bocsánat, inkább így: EMBERÜNKET Laczi Andrásnak hívják. Azt teszi, amit minden magyarnak kéne, ha meg akar szabadulni Orbán önkényétől.

Vagyishát ennél kevesebb is elég lenne, kedves honfitársam. Neked nem kéne éhezned hosszú napokon át magányosan a Kossuth tér kövén. Elég lenne pusztán csak ott tartózkodnod. Mert ha elegen tennék ezt, ugyanúgy elbukna a rezsim, mint a szomszéd országokban, ahol demokrácia lett általuk a diktatúra helyett. Laczi András, a mi hősünk azért éhezik, mert fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy egyedül van kint. Nem kéne éheznie, ha kint lennénk vele sokezren. Én ugyan kimentem hozzá az éjjel, meg láttam, hogy volt más is, aki szintén, de ez roppant kevés.

Laczi András, a mi hősünk helyettünk van kint a Kossuthon. Pedig biztosan jobban szeretne velünk ott lenni. Vagyunk páran ebben az országban, akik így gondolkodnak. Megteszik helyetted, hátha egyszer veled együtt tehetik. Kérek tőled valamit, kedves honfitársam. Segítsd Laczi Andrást. Menj ki hozzá bármikor, hogy ne legyen egyedül. Kaját ne vigyél, mert ahogy az idő telik, egyre nehezebb lesz bírnia az éhezést. De bírni fogja, erről meggyőződtem. Mert EMBER. Itt a fészbukos profilja: KATT IDE. Írjál neki valamit, mindegy mit. Hogy tudja, vele vagy. De leginkább látogasd meg odakint, a Kossuth tér közepén. Megtalálod: elég nagy a zászlója.

Annál már csak a lelke hatalmasabb.


2018. június 7., csütörtök

Cirkuszt a népnek!



Drágajó honfitársam, de hamar elfelejtetted, mit is gondoltál nemrég, mikor az "ellenzéki" képviselők beültek a parlamentbe. Segítek emlékezni: 93 százalékotok szerint közmegvetést érdemelnek ezért. Hiszen egy diktatúrában nincs jelentősége a parlamentnek, az csak arra jó, hogy demokráciának álcázza az önkényuralmat. És aki ebben résztvesz, az nem ellenzéki, hanem része a Rezsimnek, akármilyen színűre is festi magát. És ezt pontosan tudtad még egy hónappal ezelőtt. Az nem lep meg, milyen gyorsan képesek magukat demokratának vallók is elfelejteni a tényeket, de azért ez az egy hónap még nekem is sok. Illetve hát kevés.

Mit is tesztek épp most? Lelkesedtek. Az persze nem volna baj, sőt. Ha értelmes dolgokért lelkesednétek. Mondjuk rezsimbuktató célú nonstop Kossuth téri tüntetésért, esetleg országos útblokádért, vagy bármilyen hatékony polgári engedetlenségi akcióért. De ti, drágajó honfitársaim, nem ilyesmikért lelkesedtek. Hanem a parlamenti közvetítésekért. Hogy megmondta a Jakab nevű jobbikos, mi? Az ám a fasza gyerek. Aszonta, hogy ennyi bűnöző között még sose beszélt. Hűvazze, a Kövér is totál kikészült tőle. Aha. Pont ez történt. Osztogatjátok agybafőbe a neten hosszú és rövid verzióban az esetet, és agyonkommentelitek.


A Feri is felszólalt ám, napirend előtt, azannya. Kemény volt, mint a vídia, megmonta a frankót, Orbán csaktőle fél, mint tudjuk. Most aztán pánik lesz ám a fidesznyikek soraiban. Mit lesz? Már van is, a frakcióirodájukban zokognak egymás mögé bújva a rettegéstől. De még ez sem elég. Mert jött a Szabótimi, és ő meg még nagyobbat húzott: ne lehessen minelnök, aki sorosista volt. Defrankó, újabb csapás a NER-re. Nem szeretnék most az imperialisták helyében lenni - mondta volt Virág elvti, mikor a kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk magyar narancsot megtermelték Bástya elvtinek. Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk, tette még hozzá.

Na, hát akkor most próbáld egy pillanatra elszakítani a szemedet a képernyőtől, drágajó honfitársam. Megvolt? Ugye, jót tett egy kis szünet. Gondolkodj. Mi változott a három attrakciótól? Semmi. Az égvilágon. Mi fog változni a következő tíz hasonlótól? Attól sem fog semmi. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy akár csak egy pillanatra is kellemetlenül érzi magát bármilyik narancsnyik tőlük, de megnyugtatlak: nem érzi. Azért nem, mert örül neki. Ez része ugyanis a cirkusznak, ahová te jegyet veszel, mikor osztogatod, kommenteled a semmit. Ez a demokrácia látszata. Neked zajlik az előadás. Közben persze Orbán pont olyan törvényeket hoz, amilyet csak akar. Ebben ugyanis senki sem zavarja.

Miviktorunk terve épp ez: bevinni téged a parlament falai közé. Mert ha te lélekben ott tartózkodsz, akkor nem fogsz utcára menni. És ha nézője leszel a cicaharcnak, akkor nem fogsz résztvenni a valódiban. Panem et circenses! Így hangzott a római mondás. Kenyeret és cirkuszt! Tudták ezt már a cézárok is, hogy be kell fogni a nép száját, ha nem akarnak maguknak kellemetlen pillanatokat. De ők azért kenyeret is használtak ám pofabetömésre. A mi cézárunk azt éppen elveszi és eleszi előled, de te mégis tapsolsz. Neked ugyanis úgy tűnik, hogy elég maga a cirkusz. Hát ne csodálkozz, ha csak az marad.

A kenyered meg elfogy közben.


2018. június 4., hétfő

Ne tedd! - Levél Hadházy Ákosnak




Kedves Ákos!

Nem fogom bő lére ereszteni. Ha beülsz a kollaboráns műellenzékiek közé a kupolás kuplerájba, magad is prostivá válsz. Azon roppant kevés politikus közé sorollak, akik megérdemlik a figyelmet, és a megbecsülést. Ám nemcsak eddigi tetteidet, de politikai jövődet is lenullázod, ha átveszed a mandátumot. Elolvastam az erről írt magyarázatodat. És bocs, de ez kamu. Hozzád is méltatlan, ha pedig ez vagy te, akkor minden eddigi tettedről kiderül, hogy színház volt. Ha az utóbbi az igaz, akkor tényleg beülhetsz közéjük, mert ott csupa színész található, de tisztességes ember, pláne hazafi egy sem.

A mai Magyarországon nincs kinn is vagyok, benn is vagyok játszma. Aki beül, az többé nem lesz kint. Lelki és szellemi kordon került a valóban változást akaró ellenzékiek, és a parlamentben bólogató hazaárulók közé. Diktatúrában az ellenzék vagy utcán van, vagy börtönben. De az biztos, hogy aki Orbán bukásáért dolgozik, az nem áll föl egyszemélyes játszmájához bábuként a Kossuth téri sakktáblájára. Ha megteszed, egyszerű figurává válsz a Rezsim kezében. Gondold át kérlek, és ne ülj be. Ma még rengetegen odafigyelnek arra, mit teszel. Ha beülsz, akkor már csak padtársaid számára válsz érdekessé. Mint üzletfelük az ország kirablásában.

Kérlek, ne tedd!

2018. június 3., vasárnap

Európa legvidámabb barakkja



Tévedtem egy dologban. Azt gondoltam, Orbán rákényszerül, hogy kilépjen az EU-ból, esetleg kivágják onnan. De egyik sem fog megtörténni. Nézzük először, miért is jutottam korábban erre a következtetésre. Az EU-nak vannak minimálfeltételei a tagjai felé. Nem viszik túlzásba, hiszen az egész szervezet együttműködésre, és nem központi irányításra jött létre, így aztán nem dumálnak bele a tagok belügyeibe. Kivétel akkor, ha egy ország már a demokrácia minimumát sem teljesíti. Van rá lehetőség, hogy ebben az esetben ha nem is könnyen, de kivágják a delikvenst a keleti pusztába. És én a botor fejemmel arra gondoltam, hogy Orbán rákényszerül majd olyan lépésekre, amikkel áthalad ezen a határsávon.

Kemény utcai ellenállás, kitartó demokrata tömegek, és egy ezt összeszervezni képes politikai erő. Kábé ez az, ami Orbánt rákényszerítheti egy kemény diktatúra bevezetésére. És ha erőszakot alkalmaz, akkor az bizony aláássa a rendszer stabilitását, és előbb-utóbb a bukásához vezet. Kemény utcai ellenállást tömegesen azonban csak a fiatal generáció képes fönntartani. Ezen persze elvitatkozhatunk, miért is ne, de a történelmi tapasztalat minden esetben ez. Kellenének tehát a fiatalok, mint kemény mag, akikhez aztán a közép-, és időskorúak is becsatlakozhatnak. Igenám, csakhogy a fiatalok mennek nyugatra, és a most éppen egyetemek végzők háromnegyede is oda készül. Márpedig ha a puskapor szétszóródik, nem lesz robbanás.

Kapott az ország egy lehetőséget, hogy megtartsa a fiatalokat. Hazajött nyugatról pár ifjú, és csinált egy sikeres népszavazást, aztán annak lendületéből egy pártot. Igen, a Momentumról beszélek. Az egyetemisták meg márcsak olyanok, hogy akkor maradnak itthon, ha hosszútávú perspektívát látnak maguk előtt. Mondjuk olyat, hogy ne kelljen nyugatra menniük, ha Európát akarnak. Ha van a saját értékviláguknak megfelelő politikai képviseletük. És mivel lett ilyen, lett annak is esélye, hogy ittmaradnak, tehát annak is, hogy lesz itt még kemény utcai ellenállás, és végül egy nagy bummm. Csakhogy az utóbbi napokban történt két olyan dolog, is, amelyik egyértelművé tette: mindebből semmi nem válik valóra.

Az egyik egy friss közvéleménykutatás. Tudom, hogy a Nézőpont fidesznyik cég, aminek az a dolga, hogy a gazdáit felül, mindenki mást pedig alulmérjen. De én nem is a konkrét adatokra voltam kíváncsi. Amire viszont igen, arra választ is kaptam. Alig csökkent a kollaboráns parlamenti műellenzék támogatottsága. Mindez azok után, hogy a fészbuk népe elküldte a k.anyjába mindet, mikor letették az esküt, és beültek biodíszletnek Orbán színházába. Dehát ez itt a magyar rögvalóság. Nagypofával szidja őket mindenki, de mikor rákérdeznek, hogy mégis, kire szavaznál, akkor persze ugyanúgy bemondják, amit eddig, mintha mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy van a magyaron kívül olyan nép a világban, amelyik képes saját magát ilyen rövid idő alatt ilyen mértékban szembeszarni.


Szinte érthetetlen a gerinctelen elvtelenség ilyen foka. De csak szinte. Nekem persze nincsenek olyan eszközeim, mint fideszéknek, hogy folymatosan fókuszcsoportos vizsgálatokkal elemezzem a néphangulatot, meg a választói prioritásokat. De kérdést azért fel tudok tenni, és ha azt jó célzással teszem - magyarul megfelelő helyekre rakom föl - akkor közelíteni tudom a reprezentativtást. És pont ezt tettem, mikor rákérdeztem két hete: micsoda volt Kádár János? A történelmi tény az, hogy diktátor. De brahiból mellétettem alternatívának a demokratát. És leestem a székről, amikor a magukat demokratának vallók 54% a demokratát ikszelte be. Kádár, mint demokrata. A történelemtanítás eléggé lebutult az elmúlt évtizedekben kies hazánkban, de azért ennyire nem. Itt a nép saját maga butult el.

És ebből az 54%-os adatból minden más könnyen levezethető. Akik a valóságot, a történelmi tényeket ilyen mértékben képesek maguk elől elhazudni, azoknak nem probléma, ha a kollaboráns műellenzék segget csinál a szájából. Hiszen csak ugyanazt teszi, mint a szavazói. Hasonló meg a hasonlót oldja. A kádári nosztalgiából jól megélő komcsi utódpártok - DK, MSZP - csak kihalással lesznek képesek elveszteni a szavazóikat. Nem képviselnek semmit, nem is csinálnak semmit, fürdenek az Orbán által számukra garantált langymeleg szarban. És ez pont elég is ahhoz, hogy az ugyanilyen mentalitású és értékvilágú 54%-nak megfeleljenek. Márpedig amíg a kollaboráns műellenzék stabil bázist tudhat maga mögött, nem kényszerül semmiféle ellenállásra a Rezsimmel szemben.

Szegény Momentum. Erőlködhetnek az európaisággal, meg a demokráciával, soha nem lesznek képesek komoly bázist teremteni. A műellenzék fanjai, és az orbáncsicskák kart karba öltve karaktergyilkolják őket. A fiatal generáció meg látja, hogy képtelen lesz komoly képviselethez jutni, mert az idősebb generáció nem áll melléjük. Aztán menet közben rájönnek, hogy olyan mértékben különbözik az értékviláguk, hogy ez örökre így marad. Ők ugyanis nem kádáristák. Nem fosnak a szabad versenytől, az öngondoskodástól, és nem hazudják a diktatúrát demokráciának, hogy öntudatosságnak tűnjön a gyáva lapítás. Úgyhogy irány a Nyugat. Aztán majd a Momentumék is szépen beleunnak, és visszamennek, levonva a tanulságot, hogy disznók elé szórták a gyöngyöt.

Orbán meg szépen nyugodtan elkormányozgat, semmiféle valós veszélye nincs egy őt elsöpörni képes népakaratnak. Hoz pár törvényt, amik diktatórikusak, azokból hagy lefaragni, ha az EU nagyon kiborul, de igazából nem fogja alkalmazni egyiket sem. Ugyanúgy, ahogy végülis a terrortörvény lehetőségeivel sem élt soha. Egyszerűen azért, mert nincs szüksége ilyesmire. A magyarnak elég, ha valamire tudja, hogy tilos, és már be is tartja. Sőt, nemcsak betartja, hanem egy idő után még azt is bemagyarázza saját magának, hogy az nem is diktatórikus. Lásd a Kádárt 54%-al demokratának tartókat. Mivel pedig Orbánnak a gyakorlatban soha nem kell fizikai diktatúrát bevezetnie, kényelmesen elevickélhet az Európai Unio tagjaként. Fölmarkolhatja a rettenetes mennyiségű ingyenpénzt, megveheti belőle az egész országot, békésen, mosolyogva. És addig, amíg csak akarja.

A végére még meg is szeretitek.