2018. június 7., csütörtök

Cirkuszt a népnek!



Drágajó honfitársam, de hamar elfelejtetted, mit is gondoltál nemrég, mikor az "ellenzéki" képviselők beültek a parlamentbe. Segítek emlékezni: 93 százalékotok szerint közmegvetést érdemelnek ezért. Hiszen egy diktatúrában nincs jelentősége a parlamentnek, az csak arra jó, hogy demokráciának álcázza az önkényuralmat. És aki ebben résztvesz, az nem ellenzéki, hanem része a Rezsimnek, akármilyen színűre is festi magát. És ezt pontosan tudtad még egy hónappal ezelőtt. Az nem lep meg, milyen gyorsan képesek magukat demokratának vallók is elfelejteni a tényeket, de azért ez az egy hónap még nekem is sok. Illetve hát kevés.

Mit is tesztek épp most? Lelkesedtek. Az persze nem volna baj, sőt. Ha értelmes dolgokért lelkesednétek. Mondjuk rezsimbuktató célú nonstop Kossuth téri tüntetésért, esetleg országos útblokádért, vagy bármilyen hatékony polgári engedetlenségi akcióért. De ti, drágajó honfitársaim, nem ilyesmikért lelkesedtek. Hanem a parlamenti közvetítésekért. Hogy megmondta a Jakab nevű jobbikos, mi? Az ám a fasza gyerek. Aszonta, hogy ennyi bűnöző között még sose beszélt. Hűvazze, a Kövér is totál kikészült tőle. Aha. Pont ez történt. Osztogatjátok agybafőbe a neten hosszú és rövid verzióban az esetet, és agyonkommentelitek.


A Feri is felszólalt ám, napirend előtt, azannya. Kemény volt, mint a vídia, megmonta a frankót, Orbán csaktőle fél, mint tudjuk. Most aztán pánik lesz ám a fidesznyikek soraiban. Mit lesz? Már van is, a frakcióirodájukban zokognak egymás mögé bújva a rettegéstől. De még ez sem elég. Mert jött a Szabótimi, és ő meg még nagyobbat húzott: ne lehessen minelnök, aki sorosista volt. Defrankó, újabb csapás a NER-re. Nem szeretnék most az imperialisták helyében lenni - mondta volt Virág elvti, mikor a kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk magyar narancsot megtermelték Bástya elvtinek. Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk, tette még hozzá.

Na, hát akkor most próbáld egy pillanatra elszakítani a szemedet a képernyőtől, drágajó honfitársam. Megvolt? Ugye, jót tett egy kis szünet. Gondolkodj. Mi változott a három attrakciótól? Semmi. Az égvilágon. Mi fog változni a következő tíz hasonlótól? Attól sem fog semmi. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy akár csak egy pillanatra is kellemetlenül érzi magát bármilyik narancsnyik tőlük, de megnyugtatlak: nem érzi. Azért nem, mert örül neki. Ez része ugyanis a cirkusznak, ahová te jegyet veszel, mikor osztogatod, kommenteled a semmit. Ez a demokrácia látszata. Neked zajlik az előadás. Közben persze Orbán pont olyan törvényeket hoz, amilyet csak akar. Ebben ugyanis senki sem zavarja.

Miviktorunk terve épp ez: bevinni téged a parlament falai közé. Mert ha te lélekben ott tartózkodsz, akkor nem fogsz utcára menni. És ha nézője leszel a cicaharcnak, akkor nem fogsz résztvenni a valódiban. Panem et circenses! Így hangzott a római mondás. Kenyeret és cirkuszt! Tudták ezt már a cézárok is, hogy be kell fogni a nép száját, ha nem akarnak maguknak kellemetlen pillanatokat. De ők azért kenyeret is használtak ám pofabetömésre. A mi cézárunk azt éppen elveszi és eleszi előled, de te mégis tapsolsz. Neked ugyanis úgy tűnik, hogy elég maga a cirkusz. Hát ne csodálkozz, ha csak az marad.

A kenyered meg elfogy közben.


2018. június 4., hétfő

Ne tedd! - Levél Hadházy Ákosnak




Kedves Ákos!

Nem fogom bő lére ereszteni. Ha beülsz a kollaboráns műellenzékiek közé a kupolás kuplerájba, magad is prostivá válsz. Azon roppant kevés politikus közé sorollak, akik megérdemlik a figyelmet, és a megbecsülést. Ám nemcsak eddigi tetteidet, de politikai jövődet is lenullázod, ha átveszed a mandátumot. Elolvastam az erről írt magyarázatodat. És bocs, de ez kamu. Hozzád is méltatlan, ha pedig ez vagy te, akkor minden eddigi tettedről kiderül, hogy színház volt. Ha az utóbbi az igaz, akkor tényleg beülhetsz közéjük, mert ott csupa színész található, de tisztességes ember, pláne hazafi egy sem.

A mai Magyarországon nincs kinn is vagyok, benn is vagyok játszma. Aki beül, az többé nem lesz kint. Lelki és szellemi kordon került a valóban változást akaró ellenzékiek, és a parlamentben bólogató hazaárulók közé. Diktatúrában az ellenzék vagy utcán van, vagy börtönben. De az biztos, hogy aki Orbán bukásáért dolgozik, az nem áll föl egyszemélyes játszmájához bábuként a Kossuth téri sakktáblájára. Ha megteszed, egyszerű figurává válsz a Rezsim kezében. Gondold át kérlek, és ne ülj be. Ma még rengetegen odafigyelnek arra, mit teszel. Ha beülsz, akkor már csak padtársaid számára válsz érdekessé. Mint üzletfelük az ország kirablásában.

Kérlek, ne tedd!

2018. június 3., vasárnap

Európa legvidámabb barakkja



Tévedtem egy dologban. Azt gondoltam, Orbán rákényszerül, hogy kilépjen az EU-ból, esetleg kivágják onnan. De egyik sem fog megtörténni. Nézzük először, miért is jutottam korábban erre a következtetésre. Az EU-nak vannak minimálfeltételei a tagjai felé. Nem viszik túlzásba, hiszen az egész szervezet együttműködésre, és nem központi irányításra jött létre, így aztán nem dumálnak bele a tagok belügyeibe. Kivétel akkor, ha egy ország már a demokrácia minimumát sem teljesíti. Van rá lehetőség, hogy ebben az esetben ha nem is könnyen, de kivágják a delikvenst a keleti pusztába. És én a botor fejemmel arra gondoltam, hogy Orbán rákényszerül majd olyan lépésekre, amikkel áthalad ezen a határsávon.

Kemény utcai ellenállás, kitartó demokrata tömegek, és egy ezt összeszervezni képes politikai erő. Kábé ez az, ami Orbánt rákényszerítheti egy kemény diktatúra bevezetésére. És ha erőszakot alkalmaz, akkor az bizony aláássa a rendszer stabilitását, és előbb-utóbb a bukásához vezet. Kemény utcai ellenállást tömegesen azonban csak a fiatal generáció képes fönntartani. Ezen persze elvitatkozhatunk, miért is ne, de a történelmi tapasztalat minden esetben ez. Kellenének tehát a fiatalok, mint kemény mag, akikhez aztán a közép-, és időskorúak is becsatlakozhatnak. Igenám, csakhogy a fiatalok mennek nyugatra, és a most éppen egyetemek végzők háromnegyede is oda készül. Márpedig ha a puskapor szétszóródik, nem lesz robbanás.

Kapott az ország egy lehetőséget, hogy megtartsa a fiatalokat. Hazajött nyugatról pár ifjú, és csinált egy sikeres népszavazást, aztán annak lendületéből egy pártot. Igen, a Momentumról beszélek. Az egyetemisták meg márcsak olyanok, hogy akkor maradnak itthon, ha hosszútávú perspektívát látnak maguk előtt. Mondjuk olyat, hogy ne kelljen nyugatra menniük, ha Európát akarnak. Ha van a saját értékviláguknak megfelelő politikai képviseletük. És mivel lett ilyen, lett annak is esélye, hogy ittmaradnak, tehát annak is, hogy lesz itt még kemény utcai ellenállás, és végül egy nagy bummm. Csakhogy az utóbbi napokban történt két olyan dolog, is, amelyik egyértelművé tette: mindebből semmi nem válik valóra.

Az egyik egy friss közvéleménykutatás. Tudom, hogy a Nézőpont fidesznyik cég, aminek az a dolga, hogy a gazdáit felül, mindenki mást pedig alulmérjen. De én nem is a konkrét adatokra voltam kíváncsi. Amire viszont igen, arra választ is kaptam. Alig csökkent a kollaboráns parlamenti műellenzék támogatottsága. Mindez azok után, hogy a fészbuk népe elküldte a k.anyjába mindet, mikor letették az esküt, és beültek biodíszletnek Orbán színházába. Dehát ez itt a magyar rögvalóság. Nagypofával szidja őket mindenki, de mikor rákérdeznek, hogy mégis, kire szavaznál, akkor persze ugyanúgy bemondják, amit eddig, mintha mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy van a magyaron kívül olyan nép a világban, amelyik képes saját magát ilyen rövid idő alatt ilyen mértékban szembeszarni.


Szinte érthetetlen a gerinctelen elvtelenség ilyen foka. De csak szinte. Nekem persze nincsenek olyan eszközeim, mint fideszéknek, hogy folymatosan fókuszcsoportos vizsgálatokkal elemezzem a néphangulatot, meg a választói prioritásokat. De kérdést azért fel tudok tenni, és ha azt jó célzással teszem - magyarul megfelelő helyekre rakom föl - akkor közelíteni tudom a reprezentativtást. És pont ezt tettem, mikor rákérdeztem két hete: micsoda volt Kádár János? A történelmi tény az, hogy diktátor. De brahiból mellétettem alternatívának a demokratát. És leestem a székről, amikor a magukat demokratának vallók 54% a demokratát ikszelte be. Kádár, mint demokrata. A történelemtanítás eléggé lebutult az elmúlt évtizedekben kies hazánkban, de azért ennyire nem. Itt a nép saját maga butult el.

És ebből az 54%-os adatból minden más könnyen levezethető. Akik a valóságot, a történelmi tényeket ilyen mértékben képesek maguk elől elhazudni, azoknak nem probléma, ha a kollaboráns műellenzék segget csinál a szájából. Hiszen csak ugyanazt teszi, mint a szavazói. Hasonló meg a hasonlót oldja. A kádári nosztalgiából jól megélő komcsi utódpártok - DK, MSZP - csak kihalással lesznek képesek elveszteni a szavazóikat. Nem képviselnek semmit, nem is csinálnak semmit, fürdenek az Orbán által számukra garantált langymeleg szarban. És ez pont elég is ahhoz, hogy az ugyanilyen mentalitású és értékvilágú 54%-nak megfeleljenek. Márpedig amíg a kollaboráns műellenzék stabil bázist tudhat maga mögött, nem kényszerül semmiféle ellenállásra a Rezsimmel szemben.

Szegény Momentum. Erőlködhetnek az európaisággal, meg a demokráciával, soha nem lesznek képesek komoly bázist teremteni. A műellenzék fanjai, és az orbáncsicskák kart karba öltve karaktergyilkolják őket. A fiatal generáció meg látja, hogy képtelen lesz komoly képviselethez jutni, mert az idősebb generáció nem áll melléjük. Aztán menet közben rájönnek, hogy olyan mértékben különbözik az értékviláguk, hogy ez örökre így marad. Ők ugyanis nem kádáristák. Nem fosnak a szabad versenytől, az öngondoskodástól, és nem hazudják a diktatúrát demokráciának, hogy öntudatosságnak tűnjön a gyáva lapítás. Úgyhogy irány a Nyugat. Aztán majd a Momentumék is szépen beleunnak, és visszamennek, levonva a tanulságot, hogy disznók elé szórták a gyöngyöt.

Orbán meg szépen nyugodtan elkormányozgat, semmiféle valós veszélye nincs egy őt elsöpörni képes népakaratnak. Hoz pár törvényt, amik diktatórikusak, azokból hagy lefaragni, ha az EU nagyon kiborul, de igazából nem fogja alkalmazni egyiket sem. Ugyanúgy, ahogy végülis a terrortörvény lehetőségeivel sem élt soha. Egyszerűen azért, mert nincs szüksége ilyesmire. A magyarnak elég, ha valamire tudja, hogy tilos, és már be is tartja. Sőt, nemcsak betartja, hanem egy idő után még azt is bemagyarázza saját magának, hogy az nem is diktatórikus. Lásd a Kádárt 54%-al demokratának tartókat. Mivel pedig Orbánnak a gyakorlatban soha nem kell fizikai diktatúrát bevezetnie, kényelmesen elevickélhet az Európai Unio tagjaként. Fölmarkolhatja a rettenetes mennyiségű ingyenpénzt, megveheti belőle az egész országot, békésen, mosolyogva. És addig, amíg csak akarja.

A végére még meg is szeretitek.


2018. május 31., csütörtök

Rövid Katinka



Nyugi lesz még ez a neve az évszázad magyar sportolójának. Amilyen tempóban halad a lejárató kampány ellene, percekre vagyunk ettől. Kiderül majd, hogy nem is nyerte agyon magát minden világversenyen, amin elindult. Mellesleg Ő a világban legismertebb és legelismertebb magyar, épp ideje tehát a karaktergyilkosságnak. Nehogymá kilógjon valaki fölfelé a nagy magyar átlagból. Ha mégis, majd méretre vágjuk. Félredugott. Húha. FÉLREDUGOTT!!! Vége a világnak, hisz mélykeresztény országunkban ilyet soha senki nem tesz, mint tudjuk.

Ingyen, és egyedül használt egy sportkomplexumot. INGYEN ÉS EGYEDÜL, VAZZE! Pedighát biztos sikerre ítélt vállalkozás lett volna, ha miközben Ő az emberi teljesítőképesség határain folyamatosan túllévő edzéseket folytat, időnként kedélyesen keresztbeúszik pár humoros honfitársunk. Mert miért is ne? Poén az ilyesmi. Ilyen szintű sportolóból per pillanat a világban van vagy öt. Minden sportágat beleértve. Úszóból meg egyse, se férfi, se nő. Tőlünk nyugatra nem egy létező sportkomplexumot használhatna ingyé, hanem építenének neki egyet. Esetleg kettőt. Mert Hosszú Katinkából roppant kevés van. Sokkal kevesebb, mint uszodából.

Aki valaha volt versenysportoló, pontosan tudja, hogy micsoda lelki és testi erőfeszítés kell ehhez minden nap minden percében. Holtpont holtpont után, hiszen csak akkor győzhetsz, ha meghaladod a biológia által rádszabott határokat. És bizony minden apró dolog, ami eltereli a figyelmedet, lehetetlenné teszi a különleges teljesítményt. Dehát ezt mindenki tudja kies hazánkban, hiszen itt mindenki élsportoló, és persze atomfizikus. Csak azért nincs tízmillió olimpiai bajnokunk, mert nem kapott mindenki uszodát. Ehhh. Ha már felnőni nem tudtok a szintjére, hát legalább húzzátok le magatokhoz.

Ebben nagyok vagytok.

2018. május 30., szerda

Műbalhé



Tessék parancsolni. Alig várjátok, hogy ekézzem Orbánt. Geci vagy Orbán. Most jobb? Na, a helyzet az, hogy perszehogy a Stop Soros, meg az alaptörvény újabb módosítása mélyíteni fogja a diktatúrát. Be lesznek szántva a bíróságok, bárkit meg lehet figyelni különösebb jogászkodás nélkül, esetleg lesittelni mondvacsinált ürüggyel. Mindez igaz. És mindez Orbán bűne. Ez is igaz. És pár hete még biztos ki is fejtettem volna szépen, hogy miért drámai a dolog, és mit kéne ellene tenni. Csakhát elment ettől a kedvem. Hogy miért? Mutatom.


Hát ezért. Volt már olyan rendszer, amelyik pont azt tette a gyakorlatban, és évtizedeken át, amire most Orbán készül. Meg még rosszabbakat is. És szívesen megyek én Orbán ellen akár fizikailag is, nemcsak írásokkal, ezt az elmúlt négyévnyi tevékenységem eléggé alátámasztja, nemde. Meg a 94 rendőrségi és bírósági ügyem, amiket cserébe a Rezsim a nyakamba akasztott. Csakhát van egy kis probléma. Én mindig, és mindenütt a demokráciáért mentem utcára. Mert Orbán antidemokratikus hatalomgyakorlását csak demokraták állíthatják meg. Ha elegen lennénk. Csakhát nem vagyunk, mint kiderült.

A magukat demokratának vallók többsége ugyanis Kádárt demokratának tartja, mint a közvéleménykutatásban látni teccenek. Hát, ha ő demokrata volt, akkor Orbán is az, bocs. Ő még csak bevezeti azokat a jogszabályokat, és eljárási rendeket, amiket Kádár évtizedeken át a gyakorlatban alkalmazott. Márpedig én nem megyek utcára azokkal, akik mikor azt kiabálják: demokráciát!, azt valójában úgy értik: másik segget akarunk!. Fehéren-feketén kiderült, hogy nem a diktatúrával van a bajuk, hanem csak a diktátor személyével. Egy másikat simán elfogadnának. Sőt, konkrétan szeretik, és demokratának tartják.

Nincs mit kezdeni egy olyan néppel, amelyik 30 évvel a rendszerváltás után nem érti, mit jelent a demokrácia. Ha értené, akkor Orbánt és Kádárt pont ugyanúgy diktátornak tartaná. és akkor lehetne együtt menni sokszázezernek utcára, harcolni a demokrácia megvédéséért. Egy elvtelen diktátorral ugyanis csak úgy lehet eredményesen harcolni, ha azt elvek képviseletében tesszük. A probléma csak az, hogy éppúgy, ahogy a demokrata szó jelentését nem sikerült 30 év alatt fölfogni, az elv, vagy az ellenzék szó sem jelent semmit. Irracionális, személyeket, és nem értékeket zászlóra tűző harcban pedig Orbán bárkinél erősebb. Úgyhogy annyit tudok mondani: így jártatok.

És magatoknak köszönhetitek.


2018. május 29., kedd

Fasz, nem banán

A múltat megszépíti az emlékezés. De azt nem gondoltam, hogy meg is édesíti. Pedig de, nagyonis. Tessenek nézni ezt a tegnap általam KIZÁRÓLAG független demokrata csoportokba fölrakott közvéleménykutatást.


Naugye teccenek már érteni a címet. Azt, hogy a ruszkik 1956 eltiprása után a Kádár nevű bolsevikot nevezték ki helytartónak - lefordítom: a fasz, amit letoltak a nép torkán -, a magát demokratának nevezők többsége úgy próbálja megélni, mintha banánt kapott volna a szájacskájába. Hát, épp betömhették volna azzal a szádat, kedves agyhalott, de biz az csak fasz volt. De legalább neked ízlett, az is valami.

Kevés annál egyértelműbb dolog van, minthogy egy orosz tankokkal megteremtett és megszilárdított, sokszáz embert kivégző, tízezreket bebörtönző, és internáló proletárdiktatúra Hruscsov által kinevezett helytartója diktátor volt. Persze, ismerem én már elég jól az átlagmagyar mélyostobaságát, úgyhogy tulképp nem is vártam el, mikor föltettem a szavazást, hogy tömegesen beírják a diktátort. De az még engem is meglepett, hogy a válaszadók többsége a moszkovita tömeggyilkost demokratának tartja. Pedig de. Igaz, ha nem én magam raktam volna föl a kérdést oda, ahová, sosem hinném el az eredményét.

De kénytelen vagyok. A magukat demokratának vallók nagyobb része minimum ugyanolyan éjsötét, mint Orbán rajongói. Azt spec nem értem, hogy a kádárfanok innentől hogy diktátorozhatják a Felcsútit. Merthát a tény, mondom TÉNY az, hogy Kádár idején politikai ellenzék nem létezhetett, szabad sajtó, és gyülekezés dettó, egy jelölt indulhatott bármilyen választáson, és arra mindenkinek szavaznia kelett, az állam a saját polgárait vasfüggöny mögé börtönözte, és hatalmas besúgóhálózattal figyeltette meg. Ehhez képest ma Orbán maga a szabadságszobor. Lehet, hogy egy idő múlva majd fölzárkózik Kádár mögé az emberi és politikai szabadságjogok teljes eltiprásában, de addig azért még sokat kell dolgoznia.

Aszongya a műdemokrata átlagzombi, hogy azér szereti a moszkovita tömeggyilkost, mert Neki, mármint a zombinak, meg a családjának jobb volt. Oszt mihez képest, agyhalott? Ausztriához, vagy Németországhoz, mondjuk? Ugyehogy nem. Csak a többi bolsevik diktatúrával lehet összehasonlítani. Hát, ahhoz képest tényleg jobb volt. Mintahogy jobb merőkanál helyett kiskanállal enni a szart. De hogy még meg is szeresd, az azért túlzás. 1990-ben még azért tudták a népek, hogy a létező szocializmus egy szürke, jövőtlen, és embertelen rendszer. Akkor a komcsi utódpárt, az MSZP 7 százalékot kapott. De azóta eltelt 28 év, és a zemberek láthatóan nem megokosodtak, hanem elhülyültek.

Az lehet, hogy Orbán egy geci, és kirabolja az országot. Az is igaz, hogy diktatúra felé tart. Ám ez nem teszi meg nem történtté az azt megelőző hosszú évtizedeket. Amikről még a csődbemenésük után közvetlenül saját magad is tudtad, hogy diktatúra volt. Ezért nem szavaztál a posztkomcsi utódpártra. Akkor még tudtad, hogy Kádár volt a fasz, amit letoltak a torkodon. Aztán ahogy teltek az évek, és te képtelen voltál felnőni az intellektuális feladathoz, hogy önálló gondolkodásba és életbe kezdj, ami sajnos szükséges egy demokrácia létrejöttéhez és fenntartásához, rájöttél, hogy jobb neked a langymeleg szar. Mert ott nincs verseny, küzdés, lehet gyáván sunnyogva lógni az állam tőgyén. Így aztán szépen meggyőzted magad, hogy amit a szádba adtak, az banán volt. Nem, nem az volt.

Az bizony fasz. 

2018. május 26., szombat

Vasfüggöny



Hadd kezdjem egy kérdéssel. Van-e erkölcsi alapja a drogárusnak, hogy a stricit bírálja? Aligha. Hiteltelen, hazug dolog olyannak ítélkeznie, aki maga is bűnös. És akkor lássuk, mire is hoztam ezt a példát. Mert első ránézésre kevés köze van a címhez. De csak első ránézésre. Szóval itt van ugyebár a kerítés, amit Orbán építtetett a déli határszakaszon. Mondván, ezzel védi meg a magyarokat meg Európát a migránsáradattól. Migráns ugyan a választások óta nem nagyon van, és előtte is főleg a narancssajtóban bukkant föl, semmint fizikai valójában, de ez most lényegtelen. A lényeges az, hogy akik a kerítést bírálják, vajon milyen erkölcsi alappal teszik. Teccenek tudni: van-e ilyesmije a drogárusnak, mikor a stricit ekézi.

Én spec megtehetem, meg is tettem, és meg is teszem. Meg még jópáran, demokraták, akik úgy gondolják: nem ez az a módszer, amivel a menekülők problémáját kezelni kell. Ám van egy rakás drogárus, aki nagy hangon szidja a stricit, pedig önmaga sem különb nála. Kik ők? Kádár népe. Kábé egy hete jelent meg egy kutatás eredménye, amelyből kiderült: a magyarok egyharmada nosztalgiával tekint a kádári érára. Bravó. Namost akkor rögzítsük: Kádár sokkal durvább kerítést húzott föl, mint Orbán. Árammal töltött szögesdrót, aknazár, géppisztolyos határőrök, megfigyelőtornyok, kutyák, és tűzparancs. Kik ellen? Saját honfitársai ellen. Lehet, hogy egyszer majd Orbán is erre használja a déli kerítést, de most még nem. Kádár viszont igen.

Ha olyan roppant remek volt a Kádár rendszer, akkor vajon miért is kellett a vasfüggöny? Mert ugye azt azért nem teccenek gondolni, hogy az Ausztria felől hozzánk bevándorolni akarók ellen épült? Lehet persze, hogy valaki ezt gondolja, az elmebaj változatos módokon nyilvánulhat meg, de azért azt még a Kádár-fanok nagy része is tudja: a vasfüggöny azért épült, hogy a magyarok ne mehessenek Nyugatra. Kádár egy 93.000 négyzetkilométeres börtönt csinált az országból. Akik ezt sírják vissza, azok megszerették a börtönéveiket. Akik pedig egy diktatúrát képesek elfogadni, sőt még nosztalgiával is tekinteni rá, azoknak bizony semmi erkölcsi alapja bírálni a mostanit. Teccenek tudni: a drogárus meg a strici.

G.B.Shaw egy estélyen odament egy világszép hölgyhöz, és megkérdezte: - Hölgyem, lefeküdne velem egymillió fontért? - Persze. - És egyért? - Minek néz maga engem? - Azt már megbeszéltük, most az áralkunál tartunk. Hát így. Kádár valóban elég jól fizetett. Meg lehetett élni a fizetésből, néha még étteremben is kajálni, meg menni a balcsira. Ezt ugyan a 301-es parcellában fekvők már nem élvezhették, mert azokat Kádárapánk kivégeztette, dehát kicsire nem adunk, ugye. Ja, meg mellesleg az egész műjólétet a Nyugat finanszírozta, merthát a 22 milliárd dollárnyi államadósság nem azért keletkezett, mert a gonosz bankárok ránktukmálták, hanem úgy, hogy azokért Kádár kuncsorgott. De mindegy, fogadjuk el, hogy Kádár jól fizetett. Ha nem is egymillió fontot, de azért egynél többet.

A probléma azonban az, hogy kurvának teccettek állni. És a kurva az nem moralizál, hanem maximum áralkut folytathat. És Orbán pont ezt teszi veletek, kedves kádárnosztalgiás egyharmadnyi honfitársam. Mert pontosan tudja, hogy nektek nem azzal van a bajotok, hogy széttárt lábakkal befeküdjetek egy diktátor alá, hanem csak azzal, hogy többet szeretnétek kapni ezért. De nem kaptok. A helyzet ugyanis az, hogy amíg úgy viselkedtek, mint egy kurva, addig úgy is bánnak veletek, mint a kurvákkal szoktak. Senki nem kényszerít titeket arra, hogy szeressetek egy diktátort. De ti mégis ezt teszitek. Pont úgy, mint Orbán fanjai. És amíg ezt teszitek, semmivel sem vagytok náluk jobbak. Az a nép, aminek az egyharmada nosztalgiát érez egy diktátor iránt, nem érdemel demokráciát.

Csak vasfüggönyt.