2018. július 13., péntek

Kossuth tér, szeptember 8. - október 5.

Ma reggel 5 órától a címben szereplő időszakra bejelentett nonstop tüntetésünk jogerős. Budapest Rendőrfőkapitánya nem talált fogódzót a Teve utcai központjukban megtartott tárgyalásunk jegyzőkönyvében az elutasításra. Megszámoltam: eddigi 14 bíróságon kikötött jogvitánkból az eredmény 12:2 a javamra, ráadául az utolsó hármat zsinórban nyertem ellene a Fővárosi Törvényszéken. Meg még egy olyat is, ami bejárta az egész magyar sajtót, ott a TASZ járt el a képviseletemben, és az is győzelemmel zárult. Nem kívánt bevállalni egy jó eséllyel számára újra vesztes meccset, és jól tette.


Tehát a Kossuth tér egész központi része, aminek a hivatalos neve: A Nemzet Főtere, és nagyjából 10 ezer ember fér el rajta, szeptember 8-tól október 5-ig a miénk. Szabadon verhetünk föl rajta sátrakat, bármilyen a téren kitartásunkat segítő egyéb eszközt, minden adott, hogy akik hajlandóak tenni a Rezsim ellen, azoknak legyen kikhez csatlakozni. Látom a közönyt mindenfelé, de azt is, hogy mióta újra aktiváltam magam, jóval többen figyelnek a mondandómra, mint korábban. Tehát igenis vannak olyan emberek, és szép számban, akiket elmúlt négyévnyi terepen és blogíróként végzett tevékenységemmel sikerült felébresztenem.


Persze, nemcsak tevékenyen ellenállni akarók vették észre, hogy visszatértem, hanem a Rezsim is. Már fellélegezhettek, hogy megszabadultak tőlem, erre tessék, már megint itt vagyok, és mozgósítok. Ráadásul már mobiltelefont sem használok, és azt sem tudják, hol lakom, így aztán a megfigyelésem is nehezebb, mint valaha. Ezért azt teszik, amit ilyenkor mindig szoktak: lejáratókampányt indítanak ellenem. Ezt is ismerjük az elmúlt négy évből. Először kezdődik a riogatással, és olyanoktól, akik látszólag nem a Fidesz oldalán játszanak. Tele van ez ország álcázott narancsszolgákkal, jól kitanulta Orbán a diktatúraépítés finomságait orosz példaképétől.


A látszatellenzéki fidesznyikek kezdik a riogatást, hogy én lángba akarom borítani Budapestet, és arra játszom, hogy szükségállapotot lehessen bevezetni. Volt már ilyen, mármint ellenem folytatott kampány épp négy éve, nem újdonság. Csakhát a tények megmutatták, hogy e hosszú idő alatt, bár rengeteg ellenzéki akciót vezettem a terepen, és köztük pár igen keményet, de egy esetben sem alkalmaztunk erőszakot. Velünk szemben néha igen, mert a hatalom a tehetetlen dühét valahogy le kellett, hogy vezesse, de én mindig ésszel játszom, nem izomból. Épp ezért tudtunk olyan dolgokat megtenni, amiket senki más, és mindezt úgy, hogy mégcsak sérülést, vagy börtönbüntetést sem kapott egyetlen velem tartó harcostársam sem.


Szóval lényeg a lényeg: tessenek a saját szemüknek, és az elmúlt négyévnyi tetteim valóságának hinni, ne a rémhírek narancsszívüket elrejtő terjesztőinek. És arra is érdemes odafigyelni, hogy ezek az állítólagos "ellenzékiek" vajon miért a Fideszmédia rólam írt lejárató cikkeivel próbálják meg alátámasztani állításaikat. Vajon milyen ellenzéki az, aki a Pesti Srácokat terjeszti? Egyszerű a válasz: semilyen, szimpla narancsszolga közénkvalónak beöltöztetve. Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy ahogy közeledik napról napra a szeptember 8., egyre durvábbak lesznek a lejáratókampányok. Beszáll majd az országos média is, és önteni fogják rám a szemetet.


Onnantól igazából már csak azon múlik majd, hogy van-e a demokratáknak elégséges józan esze eldönteni: a négy év alatt megtapasztalt valóságnak hisznek, tehát a saját szemüknek, vagy pedig az azt átírni akaró hazugsággyártóknak. Nem rajtam fog múlni, hogy elegen leszünk-e a Kossuthon komoly változások eléréséhez. Én csak a lehetőséget tudom ehhez megteremteni, melynek első lépését megtettem. Ha százan, ezren, tízezren, százezren leszünk kint, mindegyik esetén tudunk valamit tenni a Rezsim ellen. Nyilván annál nagyobb dolgot, minél többen vagyunk. És annál többen leszünk, minél kevésbé hagyod magad, polgártársam, félrevezetni. Nos, ennyit kezdetnek. Elindultunk.

Rajtad múlik, Honfitársam, hogy meddig jutunk el.


2018. július 12., csütörtök

ALKOTMÁNY VAGY ALAPTÖRVÉNY?



Valódi tétre menő jogi csatában soha részt nem vett emberkék irkálják tele a netet ebben a kérdésben, ideje talán, hogy olyan is írjon, aki érti is a témát. A helyzet a következő.

Az Alaptörvény szerintem is érvénytelen. Csakhogy a "szerintem" a valóságban éppoly jelentéktelen, mint mások "szerintem"-je. Két dolog miatt. Egyrészt a jogban AZ VAN, amit egy illetékes bíróság JOGERŐSEN kimond végzésében, és minden más csak vélemény mindaddig, míg ez meg nem történik. Tehát mindazok, akik erőszakosan kijelentik: az Alaptörvény érvénytelen, punktum, csak azt mutatják meg, hogy a jog alapjait sem értik. Bírósági döntésig mindenkinek csak véleménye, és álláspontja lehet, mása nem.

Másrészt a magyarok mindegyike RÁUTALÓ MAGATARTÁSÁVAL - fontos jogi fogalom, azt jelenti, hogy a gyakorlatban valamely viselkedés olyan, mintha jogszabályon alapulna - érvényesnek ismeri el a Magyarország nevű államot, és ugyanígy tesz az összes külföldi ország is. Ha felveszed a nyugdíjat, állami munkahelyen a fizetést, vállalkozóként adóbevallást készítesz, adót fizetsz, a gyermekedet iskolába járatod, fizeted az egészségügyi járulékot, elmész egy kezelésre, vagy akár csak a közeli boltba vagy benzinkútra, máris ezer ponton a Magyarország nevű állam törvényei szerint jártál el, és azzal együttműködsz. Tehát a RÁUTALÓ MAGATARTÁS az, hogy a Magyarország nevű állam létezik.

Hogy még egyszerűbben mondjam: levegőt nem tudsz úgy venni, hogy azzal ne ismernéd el az Alaptörvény alapján létező Magyarország nevű államot. Még egy példát is mondok ehhez: bejön a forgalommal szembe egy teherautó, mikor te épp az úttesten akarsz átmenni. Mit teszel? Nyilván nem vagy hülye, nem lépsz elé, mert elüt, és neked annyi. Tehát hiába jogszerűtlen, amit tesz, mégiscsak alkalmazkodsz hozzá a gyakorlatban, hiszen megvárod, hogy továbbhaladjon.

No, hát ennyit az ALKOTMÁNYRÓL és ALAPTÖRVÉNYRŐL olyantól, aki ért is a joghoz, nemcsak beszél róla. Ám a téma tulajdonképpen érdektelen. A diktatúra nem jogállam, azt jogi módszerrel nem lehet lebontani. Tömeggel azonban igen, a Kossuth téren, és aki ezt érti, és tenni is akar érte, az velünk tart szeptember 8. és október 5. között.

Megköszönöm, ha terjesztitek, tán hoz némi fényt az agyakba.


2018. július 6., péntek

Mese, mese, mátka...



Egy szép nyári napon fogta magát százezer magyar, kiment a Kossuth térre. Volt már ilyen, miért is ne. Legutóbb világítottak egyet a mobilokkal, aztán hazamentek, a fénycsóva előbb-utóbb eljut majd a Naprendszeren túlra, üzenetet küldve idegen civilizációknak. Vagy nem. De erre legalább jó lehet, ha másra nem is. De ez a százezer most nem fényjeleket küld. Ők varázsszóval készülnek. Abrakadabra, Szezám tárulj, esetleg valami modernebb a Harry Potterből? Nem. A Gyaloggaloppban hülyére röhögtük magunkat a lovagokon, akik kimondják: ni! Na, hát ez a mágikus százezer meg kimondja: az Alaptörvény érvénytelen!

Namost az a helyzet, hogy ezt óvoda középcsoporttól fölfelé mindenki tudja, jómagam 300 társammal az alkotmányos alapok visszaállítása miatt mentem ki 9 hónapos nonstop tüntetésre a Kossuth térre 2014-ben, ennyit tehát a dolog újdonság-értékéről. Dehát vannak, akik kihagyták az elmúlt éveket, nem vették észre, hogy van itt egy Orbán nevű, és az diktatúrát épít, de most felébredtek, és nosza. És akkor ők most kimennek százezeren - a létszámmal még vannak gondok, mert eddigi legnagyobb terepen történt megjelenésük 30 főnél kevesebbre sikerült - és kimondják a varázsszót. A zsaruk, a hadsereg, a nagyjából 800000 állami alkalmazott varázsütésre megvilágosodik, és felajánlja szolgálatait a százezer mágusnak.

Azok szépen hazamennek, merthát igazából nem érnek rá, nem szoktak ők gyalogolni, pláne kintmaradni hosszabban. De nincs is már dolguk, hiszen a varázsszó elvégezte a többit. Orbán és sleppje rohan a svájci bankszámláihoz, hogy visszaadhassa a magyaroknak a tőlük ellopott százmilliárdokat, az összes törvény a hatályát veszti azonnal - ezzel azért óvatosan, mert nem lenne jó, ha a nyugdíjat sem lehetne kifizetni -, galambok ülnek a verebekhez, és fanfárok hangja mellett a zsaruk, és a katonák vegánfarmok építésével foglalkoznak a továbbiakban. Kitör még a világbéke is, hisz tudjuk, hogy kies honunk a világcsakra közepe, Attila Isten kardjával kezében hinti az igét az ENSZ-ben, Putyin egy ölelésre beül Trump ölébe.

Azt teccenek hinni, hogy gúnyolódom? Egy frászt. Van egy politikai gittegylet, amelyik magát Alkotmányos Ellenállásnak nevezi, és pontosan ez a terve. Van párezer aláírásuk 7 évnyi munkával, ahhoz még gyűjtenek további pártízezret, ha ebben a tempóban  haladnak, nagyjából 2284-ben meg is lesznek. Aztán kimennek a jóemberek és kinyilvánítanak, és onnantól minden oké lesz. Nem kell tízezreknek kintmaradni napokon át a Kossuthon, nem kell a polgári engedetlenség minden eszközét bevetni, hogy ki lehessen kényszeríteni a nép megmozdulását, és a diktátor lemondását. Sőt, ezek kifejezetten tiltottak.

Már eszerint az Alkotmányos Ellenállás nevű valami, vagy inkább semmi szerint. Sőt, akik tüntetnek, valós kockázatokat vállalva terepen a rezsim ellen, azok valójában kollaboránsok. Mármint szerintük. Az összes szomszédos ország sikeres forradalmai ugyanazon kaptafára mentek: nép a főtéren, sokáig, egyre gyülekezve, aztán útblokádok, középületek elfoglalása, a kellő idő - napok, hetek - után a karhatalom átállása, a diktátor szaladása. Na, dehát mit tudnak ezek a románok, ukránok, grúzok itt körülöttünk nemde. Ők nem igazmagyarok, igazmagyarnak cseppnyi zsidózás közben - abból sincs hiány az Alkotmányos Ellenállásban - csak ki kell menni pár percre, kinyilvánítani, és varázsütésre vége az Orbán Rezsimnek.

Nos, igen, orvosi énem nemkicsit aggódik, ugyanis ezek a skizofrénia tünetei. Orbánt, és az általa Magyarországra átkeresztelt államot sajnos a világ Köztársaságunk teljes jogú utódjaként fogadja el. Ezen a néven vagyunk tagjai az ENSZ-nek, a NATO-nak, az EU-nak, és ilyen néven teljesítjük nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinket, mintahogy a világ összes többi állama is erre a névre teljesíti az övéit felénk. Ez van, az Alaptörvény alapján létrejött Magyarország legális, elismert, tehát a rendszere is az. És aki változást akar, az ebből indul ki, nem mesékből. Csodákért Tündeföldre kell menni, a hazánkat felszabadítani meg bizony hazafiak ezreinek folyamatos kitartó tüntetésével a Kossuth térre.

A hülyeség vírusát pedig nem terjeszteni kell, hanem karanténba zárni.


2018. június 22., péntek

A mi hősünk



Tegnap délután egy ember kiment a Kossuth térre, hogy éhségsztrájkot folytasson a közöny ellen. Tudod ki Ő? Nem, dehogy tudod. Honnan is tudnád. Nem szónokol, nem közvetíti tömegmédia, ezek a műfajok a jólfizetett semmittevőknek vannak fenntartva. A mi hősünk meg csak fogta magát, és kiment a Kossuth térre éhségsztrájkolni a közöny ellen. Csinálja, nem beszél róla. Emberünket, bocsánat, inkább így: EMBERÜNKET Laczi Andrásnak hívják. Azt teszi, amit minden magyarnak kéne, ha meg akar szabadulni Orbán önkényétől.

Vagyishát ennél kevesebb is elég lenne, kedves honfitársam. Neked nem kéne éhezned hosszú napokon át magányosan a Kossuth tér kövén. Elég lenne pusztán csak ott tartózkodnod. Mert ha elegen tennék ezt, ugyanúgy elbukna a rezsim, mint a szomszéd országokban, ahol demokrácia lett általuk a diktatúra helyett. Laczi András, a mi hősünk azért éhezik, mert fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy egyedül van kint. Nem kéne éheznie, ha kint lennénk vele sokezren. Én ugyan kimentem hozzá az éjjel, meg láttam, hogy volt más is, aki szintén, de ez roppant kevés.

Laczi András, a mi hősünk helyettünk van kint a Kossuthon. Pedig biztosan jobban szeretne velünk ott lenni. Vagyunk páran ebben az országban, akik így gondolkodnak. Megteszik helyetted, hátha egyszer veled együtt tehetik. Kérek tőled valamit, kedves honfitársam. Segítsd Laczi Andrást. Menj ki hozzá bármikor, hogy ne legyen egyedül. Kaját ne vigyél, mert ahogy az idő telik, egyre nehezebb lesz bírnia az éhezést. De bírni fogja, erről meggyőződtem. Mert EMBER. Itt a fészbukos profilja: KATT IDE. Írjál neki valamit, mindegy mit. Hogy tudja, vele vagy. De leginkább látogasd meg odakint, a Kossuth tér közepén. Megtalálod: elég nagy a zászlója.

Annál már csak a lelke hatalmasabb.


2018. június 7., csütörtök

Cirkuszt a népnek!



Drágajó honfitársam, de hamar elfelejtetted, mit is gondoltál nemrég, mikor az "ellenzéki" képviselők beültek a parlamentbe. Segítek emlékezni: 93 százalékotok szerint közmegvetést érdemelnek ezért. Hiszen egy diktatúrában nincs jelentősége a parlamentnek, az csak arra jó, hogy demokráciának álcázza az önkényuralmat. És aki ebben résztvesz, az nem ellenzéki, hanem része a Rezsimnek, akármilyen színűre is festi magát. És ezt pontosan tudtad még egy hónappal ezelőtt. Az nem lep meg, milyen gyorsan képesek magukat demokratának vallók is elfelejteni a tényeket, de azért ez az egy hónap még nekem is sok. Illetve hát kevés.

Mit is tesztek épp most? Lelkesedtek. Az persze nem volna baj, sőt. Ha értelmes dolgokért lelkesednétek. Mondjuk rezsimbuktató célú nonstop Kossuth téri tüntetésért, esetleg országos útblokádért, vagy bármilyen hatékony polgári engedetlenségi akcióért. De ti, drágajó honfitársaim, nem ilyesmikért lelkesedtek. Hanem a parlamenti közvetítésekért. Hogy megmondta a Jakab nevű jobbikos, mi? Az ám a fasza gyerek. Aszonta, hogy ennyi bűnöző között még sose beszélt. Hűvazze, a Kövér is totál kikészült tőle. Aha. Pont ez történt. Osztogatjátok agybafőbe a neten hosszú és rövid verzióban az esetet, és agyonkommentelitek.


A Feri is felszólalt ám, napirend előtt, azannya. Kemény volt, mint a vídia, megmonta a frankót, Orbán csaktőle fél, mint tudjuk. Most aztán pánik lesz ám a fidesznyikek soraiban. Mit lesz? Már van is, a frakcióirodájukban zokognak egymás mögé bújva a rettegéstől. De még ez sem elég. Mert jött a Szabótimi, és ő meg még nagyobbat húzott: ne lehessen minelnök, aki sorosista volt. Defrankó, újabb csapás a NER-re. Nem szeretnék most az imperialisták helyében lenni - mondta volt Virág elvti, mikor a kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk magyar narancsot megtermelték Bástya elvtinek. Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk, tette még hozzá.

Na, hát akkor most próbáld egy pillanatra elszakítani a szemedet a képernyőtől, drágajó honfitársam. Megvolt? Ugye, jót tett egy kis szünet. Gondolkodj. Mi változott a három attrakciótól? Semmi. Az égvilágon. Mi fog változni a következő tíz hasonlótól? Attól sem fog semmi. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy akár csak egy pillanatra is kellemetlenül érzi magát bármilyik narancsnyik tőlük, de megnyugtatlak: nem érzi. Azért nem, mert örül neki. Ez része ugyanis a cirkusznak, ahová te jegyet veszel, mikor osztogatod, kommenteled a semmit. Ez a demokrácia látszata. Neked zajlik az előadás. Közben persze Orbán pont olyan törvényeket hoz, amilyet csak akar. Ebben ugyanis senki sem zavarja.

Miviktorunk terve épp ez: bevinni téged a parlament falai közé. Mert ha te lélekben ott tartózkodsz, akkor nem fogsz utcára menni. És ha nézője leszel a cicaharcnak, akkor nem fogsz résztvenni a valódiban. Panem et circenses! Így hangzott a római mondás. Kenyeret és cirkuszt! Tudták ezt már a cézárok is, hogy be kell fogni a nép száját, ha nem akarnak maguknak kellemetlen pillanatokat. De ők azért kenyeret is használtak ám pofabetömésre. A mi cézárunk azt éppen elveszi és eleszi előled, de te mégis tapsolsz. Neked ugyanis úgy tűnik, hogy elég maga a cirkusz. Hát ne csodálkozz, ha csak az marad.

A kenyered meg elfogy közben.


2018. június 4., hétfő

Ne tedd! - Levél Hadházy Ákosnak




Kedves Ákos!

Nem fogom bő lére ereszteni. Ha beülsz a kollaboráns műellenzékiek közé a kupolás kuplerájba, magad is prostivá válsz. Azon roppant kevés politikus közé sorollak, akik megérdemlik a figyelmet, és a megbecsülést. Ám nemcsak eddigi tetteidet, de politikai jövődet is lenullázod, ha átveszed a mandátumot. Elolvastam az erről írt magyarázatodat. És bocs, de ez kamu. Hozzád is méltatlan, ha pedig ez vagy te, akkor minden eddigi tettedről kiderül, hogy színház volt. Ha az utóbbi az igaz, akkor tényleg beülhetsz közéjük, mert ott csupa színész található, de tisztességes ember, pláne hazafi egy sem.

A mai Magyarországon nincs kinn is vagyok, benn is vagyok játszma. Aki beül, az többé nem lesz kint. Lelki és szellemi kordon került a valóban változást akaró ellenzékiek, és a parlamentben bólogató hazaárulók közé. Diktatúrában az ellenzék vagy utcán van, vagy börtönben. De az biztos, hogy aki Orbán bukásáért dolgozik, az nem áll föl egyszemélyes játszmájához bábuként a Kossuth téri sakktáblájára. Ha megteszed, egyszerű figurává válsz a Rezsim kezében. Gondold át kérlek, és ne ülj be. Ma még rengetegen odafigyelnek arra, mit teszel. Ha beülsz, akkor már csak padtársaid számára válsz érdekessé. Mint üzletfelük az ország kirablásában.

Kérlek, ne tedd!

2018. június 3., vasárnap

Európa legvidámabb barakkja



Tévedtem egy dologban. Azt gondoltam, Orbán rákényszerül, hogy kilépjen az EU-ból, esetleg kivágják onnan. De egyik sem fog megtörténni. Nézzük először, miért is jutottam korábban erre a következtetésre. Az EU-nak vannak minimálfeltételei a tagjai felé. Nem viszik túlzásba, hiszen az egész szervezet együttműködésre, és nem központi irányításra jött létre, így aztán nem dumálnak bele a tagok belügyeibe. Kivétel akkor, ha egy ország már a demokrácia minimumát sem teljesíti. Van rá lehetőség, hogy ebben az esetben ha nem is könnyen, de kivágják a delikvenst a keleti pusztába. És én a botor fejemmel arra gondoltam, hogy Orbán rákényszerül majd olyan lépésekre, amikkel áthalad ezen a határsávon.

Kemény utcai ellenállás, kitartó demokrata tömegek, és egy ezt összeszervezni képes politikai erő. Kábé ez az, ami Orbánt rákényszerítheti egy kemény diktatúra bevezetésére. És ha erőszakot alkalmaz, akkor az bizony aláássa a rendszer stabilitását, és előbb-utóbb a bukásához vezet. Kemény utcai ellenállást tömegesen azonban csak a fiatal generáció képes fönntartani. Ezen persze elvitatkozhatunk, miért is ne, de a történelmi tapasztalat minden esetben ez. Kellenének tehát a fiatalok, mint kemény mag, akikhez aztán a közép-, és időskorúak is becsatlakozhatnak. Igenám, csakhogy a fiatalok mennek nyugatra, és a most éppen egyetemek végzők háromnegyede is oda készül. Márpedig ha a puskapor szétszóródik, nem lesz robbanás.

Kapott az ország egy lehetőséget, hogy megtartsa a fiatalokat. Hazajött nyugatról pár ifjú, és csinált egy sikeres népszavazást, aztán annak lendületéből egy pártot. Igen, a Momentumról beszélek. Az egyetemisták meg márcsak olyanok, hogy akkor maradnak itthon, ha hosszútávú perspektívát látnak maguk előtt. Mondjuk olyat, hogy ne kelljen nyugatra menniük, ha Európát akarnak. Ha van a saját értékviláguknak megfelelő politikai képviseletük. És mivel lett ilyen, lett annak is esélye, hogy ittmaradnak, tehát annak is, hogy lesz itt még kemény utcai ellenállás, és végül egy nagy bummm. Csakhogy az utóbbi napokban történt két olyan dolog, is, amelyik egyértelművé tette: mindebből semmi nem válik valóra.

Az egyik egy friss közvéleménykutatás. Tudom, hogy a Nézőpont fidesznyik cég, aminek az a dolga, hogy a gazdáit felül, mindenki mást pedig alulmérjen. De én nem is a konkrét adatokra voltam kíváncsi. Amire viszont igen, arra választ is kaptam. Alig csökkent a kollaboráns parlamenti műellenzék támogatottsága. Mindez azok után, hogy a fészbuk népe elküldte a k.anyjába mindet, mikor letették az esküt, és beültek biodíszletnek Orbán színházába. Dehát ez itt a magyar rögvalóság. Nagypofával szidja őket mindenki, de mikor rákérdeznek, hogy mégis, kire szavaznál, akkor persze ugyanúgy bemondják, amit eddig, mintha mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy van a magyaron kívül olyan nép a világban, amelyik képes saját magát ilyen rövid idő alatt ilyen mértékban szembeszarni.


Szinte érthetetlen a gerinctelen elvtelenség ilyen foka. De csak szinte. Nekem persze nincsenek olyan eszközeim, mint fideszéknek, hogy folymatosan fókuszcsoportos vizsgálatokkal elemezzem a néphangulatot, meg a választói prioritásokat. De kérdést azért fel tudok tenni, és ha azt jó célzással teszem - magyarul megfelelő helyekre rakom föl - akkor közelíteni tudom a reprezentativtást. És pont ezt tettem, mikor rákérdeztem két hete: micsoda volt Kádár János? A történelmi tény az, hogy diktátor. De brahiból mellétettem alternatívának a demokratát. És leestem a székről, amikor a magukat demokratának vallók 54% a demokratát ikszelte be. Kádár, mint demokrata. A történelemtanítás eléggé lebutult az elmúlt évtizedekben kies hazánkban, de azért ennyire nem. Itt a nép saját maga butult el.

És ebből az 54%-os adatból minden más könnyen levezethető. Akik a valóságot, a történelmi tényeket ilyen mértékben képesek maguk elől elhazudni, azoknak nem probléma, ha a kollaboráns műellenzék segget csinál a szájából. Hiszen csak ugyanazt teszi, mint a szavazói. Hasonló meg a hasonlót oldja. A kádári nosztalgiából jól megélő komcsi utódpártok - DK, MSZP - csak kihalással lesznek képesek elveszteni a szavazóikat. Nem képviselnek semmit, nem is csinálnak semmit, fürdenek az Orbán által számukra garantált langymeleg szarban. És ez pont elég is ahhoz, hogy az ugyanilyen mentalitású és értékvilágú 54%-nak megfeleljenek. Márpedig amíg a kollaboráns műellenzék stabil bázist tudhat maga mögött, nem kényszerül semmiféle ellenállásra a Rezsimmel szemben.

Szegény Momentum. Erőlködhetnek az európaisággal, meg a demokráciával, soha nem lesznek képesek komoly bázist teremteni. A műellenzék fanjai, és az orbáncsicskák kart karba öltve karaktergyilkolják őket. A fiatal generáció meg látja, hogy képtelen lesz komoly képviselethez jutni, mert az idősebb generáció nem áll melléjük. Aztán menet közben rájönnek, hogy olyan mértékben különbözik az értékviláguk, hogy ez örökre így marad. Ők ugyanis nem kádáristák. Nem fosnak a szabad versenytől, az öngondoskodástól, és nem hazudják a diktatúrát demokráciának, hogy öntudatosságnak tűnjön a gyáva lapítás. Úgyhogy irány a Nyugat. Aztán majd a Momentumék is szépen beleunnak, és visszamennek, levonva a tanulságot, hogy disznók elé szórták a gyöngyöt.

Orbán meg szépen nyugodtan elkormányozgat, semmiféle valós veszélye nincs egy őt elsöpörni képes népakaratnak. Hoz pár törvényt, amik diktatórikusak, azokból hagy lefaragni, ha az EU nagyon kiborul, de igazából nem fogja alkalmazni egyiket sem. Ugyanúgy, ahogy végülis a terrortörvény lehetőségeivel sem élt soha. Egyszerűen azért, mert nincs szüksége ilyesmire. A magyarnak elég, ha valamire tudja, hogy tilos, és már be is tartja. Sőt, nemcsak betartja, hanem egy idő után még azt is bemagyarázza saját magának, hogy az nem is diktatórikus. Lásd a Kádárt 54%-al demokratának tartókat. Mivel pedig Orbánnak a gyakorlatban soha nem kell fizikai diktatúrát bevezetnie, kényelmesen elevickélhet az Európai Unio tagjaként. Fölmarkolhatja a rettenetes mennyiségű ingyenpénzt, megveheti belőle az egész országot, békésen, mosolyogva. És addig, amíg csak akarja.

A végére még meg is szeretitek.