2016. augusztus 29., hétfő

A fegyver Te vagy

Időnként kimondom, vagy leírom: FORRADALOM. Aztán akkor a Zemberek egy része halottak tömegeiről vizionál, másik része meg gránátvetőket kezd posztolgatni a fészbukon.




Ezek persze törvényszerű reakciók: egyszerre van jelen Orbánisztánban a félelem, meg az agresszió. Érzelmi alapú társadalmat épít évtized(ek) óta, minél kevesebb a gondolkodó ember, annál könnyebb a manipulátorok dolga. De ezt a Rezsimet csak higgadt józan ésszel lehet legyűrni. És persze ehhez igazodó tettekkel, mert a szavakra nem hallgat. A higgadt józan ész pedig ad is megoldást. Nem kockázatmentes, de nem is tömegbelövetős-vérengzős, és páncéltörő gránátok sem kellenek hozzá, meg akasztás sem. Mondok néhány egyszerű törvényszerűséget, lehet majd kipipálgatni, ha eljön az ideje.


Kezdjük a tömegbelövetéssel. Ehhez kell pár dolog. Először is egy parancs, ami erről szól. Oké, tételezzük föl, hogy Orbán simán kiad ilyet. Kétlem egyébként, onnantól ugyanis emberiesség elleni bűncselekményért éppoly háborús bűnössé válik, mint Milosevic, és ez leszűkíti a világban való elbújási lehetőségeit. Ha van valakinek párszázmilliárdos vagyona, márpedig Neki van, az el tud bújni a földgolyóbison, ha nem az egész világ kezdi el megkeresni. Egy vitathatatlanul tömeggyilkossá vált figura pedig minden demokrácia ellensége lesz azonnal, így aztán megkeresik és meg is találják. Szóval ha forrongás van, akkor a kőgazdag pali inkább lelécel, hogy élvezze egy eldugott zugban a vagyont, mintsem a világ első számú körözési fényképe legyen.


De ha mégis. Lőparancs kiadva, volt már ilyen is a magyar történelemben, lássuk. Csaxólok: minden ilyet kiadó diktátor elbukott, mert a végrehajtók nagy része nem vált végrehajtóvá. Ha nem lett volna a ruszki 48-ban, meg 56-ban, akkor biz durva véget ér a tűzparancs kiadója. Most azonban olyan a világpolitika, hogy semilyen külső beavatkozás nem lehetséges, így aztán aki ilyen parancsot kiad, és végrehajt, az a hímtag rossz oldalára kerül, de nagyon. Tömegével szerezve személyes tapasztalatot az ellenem folytatott koncepciós eljárásokból, meg a tüntetések szervezése közben az utcán: a magyar átlagrendőr nem fog a Népre lőni. Senki és semmi kedvéért. Ha meg a kollégája megteszi, akkor egymást fogják lerendezni. És sokkal több az, aki nem lő a népére, mint az, aki hajlandó lenne erre. És azt pesze azok is tudják, akik hajlandóak lőni: az első lövés életük utolsó megélt aktusa lenne.


Pont ugyanazt tudom mondani a félelmükben ezernyi agyonlőttet vizionálóknak, meg a gránátvetők posztolóinak: egyik sem lesz. Minden az arányokon múlik, nem a fegyvereken. Többszázezer fegyvertelen ember országszerte az utcán: az az IGAZI fegyver. Az erőszakszervek vezetői, de még a Fideszhatalom feudális nagyurai is gondolkodó lények, és marhára tudnak számolni. Ha azt látják, hogy a közhangulat végleg, és eltökélten fordult Orbán ellen, akkor vagy lelécelnek, vagy átállnak. Reális forradalmi forgatókönyvnek, hiszti és rettegésmentes formájában csak egy kérdése van: kik vannak többen? A Rezsim támogatói, vagy ellenfelei? És összvissz ennyi a számukra eldöntendő kérdés. Dönteni meg aszerint fognak, hogy mennyit látnak az utcán ebből a számosságból.


Aki valóban el akarja takarítani a Rezsimet, annak végül nem marad erre más lehetősége, mint utcára menni. Ha fáradt, ha beteg, ha pénztelen, mindegy. Ezek létező távoltartó tényezők, figyelembe is vehetők és veendők, de azt MINDENKINEK tudnia kell: CSAK AKKOR lesz Rezsimtakarítás, ha minden lustaság, betegség, elfoglaltság ELLENÉRE mégis MINDENKI kimegy az utcára. Pont annyit várhatsz el mástól, mint önmagadtól. Ha Te nem mozdulsz, akkor ne hibáztasd a másikat, ha Ő sem. Hogy kik vannak többségben: a Rezsim ellenségei, vagy támogatói, az régen eldőlt: nagyjából négyszer annyi az ellenző, mint a támogató. Ha ellepik egyszer az utcát, és nem csak hétvégi bevásárlás, vagy egészségügyi séta céljából, akkor vége lesz a Diktátornak. A helyzet egyszerű: pont addig lesz Orbán Rezsim, ameddig Te magad hagyod, ürügyet keresve a távolmaradásra. Mert mint a címben bátorkodtam mondani:

A fegyver Te vagy.


2016. augusztus 26., péntek

Többen mint Ők

Sokkal több magyar kívánja pokolra Orbán Rezsimjét, mint amennyi elégedett vele, és mégsem történik semmi. Mondom, mit kell ahhoz tenni, hogy történjen végre.




Ami per pillanat általános, az a körkesergés, a fészbukos jólodamondás. Lelki masszázsnak jó, másra nem, ettől a Rezsim vígan szabadrabol tovább, asszem ez eddig tiszta. Finom kis fasiszta diktatúra épül, nemzeti nagytőkésítés európai pénzek közbeszerzéses lenyúlásával, médiabirodalmakon keresztüli agymosással, karhatalmi erőszakkal megtámogatva, tanult a Kisgeci történelmet, alkalmazza is. Csakhát mi is tanultunk, így azt is tudjuk, hogy lehet az ilyesmit eltakarítani. A különbség csak annyi, hogy Ő alkalmazza is ismereteit, a demokraták többsége meg csak beszél róla. Na, ez így nem jó. Nézzük akkor, micsoda is Orbán hatalmának IGAZI forrása. Röviden ennyi: TÖBBEN VANNAK.


Mármint látványra. A Nép bekajálja, amit lát, és bár végiggondolja azt is, amit leírnak neki, de ha nem érzékeli EGYÉRTELMŰEN, hogy kik vannak többen, hajlamos belenyugodni saját kisebbségi létébe. Van kétmillió Orbán-támogató, ki ezért, ki azért, és van vele szemben 8 millió olyan, aki ha eltávolíthatná a Rezsimet egy fészbuk-kommenttel, akkor megtenné. Meg is teszi, csakhát EZ A REZSIM nem távolítható el fészbuk-kommenttel, az gondolom kiderült azért az eddigiekben. Orbánék egész kommunikációs stratégiája arra épül: ŐK VANNAK többen. Ezért kell a népszavazás kvótaügyben, ezért tart választásokat, pedig nagyon nem szereti az ilyesmit. Minden ilyen esetben ugyanis az jön ki: van egy EGYSÉGES Fidesztömb, és van vele szemben sok szétaprózódott bizbasz.


Róma sem azzal nyert anno, hogy valójában többen volt. Egy frászt: azzal nyert, hogy mindig OTT volt többen, ahol annak értelme volt. Kétmilliónyi gallt simán le tudott nyomni Julius Ceasar, mert a 60 ezer katonáját mindig koncentráltan vetette be. A gall kisfaluk mindig túlerőt láttak, abba meg nem gondoltak bele, hogy vajon mi lenne, ha minden falu egyszerre menne ki a harctérre. Egyszer megemberelték magukat, és sokan összejöttek, lett is belőle nagybazmeg, végül azért a harci rutin győzött, de határeset volt a dolog. Az ilyesmit mind a hadászatban, mind a politikában úgy nevezik: relatív fölény. Egy csata ugyanis többnyire már azelőtt eldől, mielőtt elkezdődött volna. Amelyik sereg bízik önmaga számosságában és szervezettségében a kritikus pillanatban és helyszínen, győzni is fog végül.


És Orbán összetartja táborát, így aztán a 2 milliónyi támogatóval lazán uralkodhat a másik 8 milliónyi alattvalója fölött. Innentől meg egyszerű a feladat: összehozni egyidőben ennél sokkal több magyart, akik egyakaraton vannak, és azt aktív cselekvéssel ki is mutatják. Tüntetni nem megy ki, csak egy töredék, legyen az akár többtízezernyi tömeg, kevés ahhoz, hogy a kétmilliónyi Narancshorda többségérzetét megtörje. Választásokra a jelen kínálat ismeretében ismétcsak nem mennek el a Rezsim utálói, nem véletlenül tesz meg mindent Orbán, hogy a jelen műellenzék megmaradjon, és persze utóbbiaknak is érdeke, hogy minden valódi ellenállást agyonhallgasson, és agyonhallgattasson médiaholdudvarával. Ilyen kínálatnál ugyanis a Nép KRITIKUS TÖMEGE otthon marad, és épp ez a Rezsim célja.


Eseti tüntetéssel nem megy majd, választással dettó, marad tehát kizárásos alapon a népszavazás, mint többség-felmutató cselekvés. Ehhez meg nem is kell más, mint egy olyan téma, ami nyilvánvalóan hatalmas többséggel támogatható, és olyan aláírásgyűjtési módszer, amivel a népszavazás kikényszeríthatő. VAN ilyen téma, és VAN ilyen módszer. KORRUPCIÓIRTÓ NÉPSZAVAZÁSNAK hívom, és két kérdésre fűzi föl az egész velejéig rothadt redszerrel szembeni ellenállást:

1. Támogatod, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőit élethosszig, elévülési idő nélkül büntetni lehessen?

2. Támogatod, hogy minden állami vagyonra és közpénzre vonatkozó szerződés kötelezően nyilvánosságra kerüljön?


Nyilvánvalóan hatalmas többség a támogatók tábora, ezt tapasztaljuk is városról városra haladva az aláírásgyűjtés során. Épp ezért nem fogják kiírni ebben a témában a népszavazást, csakhát mi meg mégis kiíratjuk, mert az aláírásgyűjtési MÓDSZERÜNK erre irányul. Nem lakcímeket gyűjtünk, hanem olyan embereket, akik ha megtagadják a népszavazás kiírását fehérgallérosék, akkor saját lakhelyükön kimennek az utcára, azt kikövetelni. És mivel ezt jövő májusig az ország 90, 15 ezernél népesebb városának mindegyikére kiterjesztjük, így aztán a Rezsimnek végül két választása marad: vagy az egész Ország UTCÁN lesz, és egyre nagyobb létszámban, vagy kénytelen kiírni a népszavazást. De ez már az Ő választásuk: elkergetve utcán, vagy összeomolva szavazófülkében. Májusra felépítjük a Rezsimbuktató többséget. És meg is mutatjuk.

Hogy MINDENKI megértse.  


2016. augusztus 24., szerda

Telitalálat

Országos antikorrupciós aláírásgyűjtésünk kecskeméti állomásán belebotlottunk mindabba, amitől az Országunk szétrohad, és ami miatt szükségesnek tartjuk korrupció-ellenes népszavazás kiírását. Megláttuk a Maffiaállam leplezetlen arcát. Elképesztő történet következik.



Óvtak minket sokan, hogy Kecskemétre menjünk. Közismerten Fideszhatalmi bázis, csakhát mi meg úgy gondoljuk, hogy attól még nem lesz egy város sem narancssárga, ha azt épp a Rezsim birtokolja közhatalmi szinten. A mi feladatunk az egész ország mozgósítása, és annak éppúgy része Kecskemét is, mint bármelyik magyar város. Így aztán szépen beadtam demonstrációnk bejelentését, és vártam. A történet, ami valszeg szerepelni fog a tankönyvekben, mint tipikus maffiaállami sztori, innen kezdődik.


Fontos tudni, hogy a rendőrségnek 48 órája van, hogy érdemi döntést hozzon egy bejelentett demonstrációról. Megtilthatja, elutasíthatja hatáskör hiányában, vagy lehetetlen célra irányuló kezdeményezésként minősítheti, nagyjából ennyit tehet. Ha azonban ezek egyikét sem teszi meg 48 órán belül, akkor a törvény szerint további 24 várakozás után a demonstráció jogerőssé válik. Augusztus 20-án hajnali 2:37-kor jelentettem be a tüntetést, és csak augusztus 22-e délben kaptam egy telefonhívást a Kecskeméti Rendőrkapitányságról. Személyes egyeztetést kértek, mondtam, oké, de felhívtam a magasrangú rendőrtiszt figyelmét, hogy igazából már nincs miről tárgyalni, ugyanis az elutasításra rendelkezésre álló 48 óra letelt, tüntetésünk jogerős.


Dehát nem vagyok én olyan rossz srác, mint amilyennek látszom, ha lehet valamit tisztességes együttműködésben, kompromisszummal lerendezni, akkor nem akarom karddal. Úgyhogy szépen kocsiba vágtam magam, és irány Kecskemét. A helyi főrendőrrel kimentünk az általam megjelölt helyszínre, lefotózták, és az első 20 perc kemény jogi adok-kapok volt: Ő elmondta, hogy szerinte mihez van jogom, én meg azt, hogy az országban milyen a bírói gyakorlat, és óvtam attól, hogy velem akarjon jogvitába menni, merthát nekem van dögivel éles tapasztalatom, neki meg nincs. A csörték lementek, visszamentünk a Kecskeméti Kapitányságra és onnantól egész konstruktív megbeszélés kezdődött.


Közölte, hogy nem emelnek kifogást a rendezvényünk ellen, és az éppen a Hírös Hét Fesztivált tartó cég is beleegyezik ottlétünkbe, ha egyébként a működési területükbe nem viszünk politikai témát. Mivel eleve figyelembe vettem a rendezvény jogos érdekeit, és annak határán kívül jelöltem helyszínt, így könnyen adtam a szavam erre. E témában tudnivaló, hogy bármilyen közterületi rendezvény helyszínén lehet politikai demonstrációt tartani, ha a felépítmények között ütközés nincs, megvívtam ezzel kapcsolatban a Parlament előtti Kossuth téren, Zalaegerszegen, Pécsen pár csatát. A rendőrség, mint elsőfokú hatóság gyülekezési kérdésekben, mérlegeli az eltérő érdekeket, és azokat összehangolja, és mivel épp ez zajlott a jegyzőkönyvezett tárgyaláson, ezért aztán partner is voltam benne.


Volt azért egy meglepő motívum. A Főrendőr közölte, hogy az Országos Rendőrfőkapitánysággal egyeztet folyamatosan, nemcsak a Hírös Hét Fesztivál rendezőjével. Ez azért több mint szokatlan, az ORFK-nak ugyanis nulla hatásköre van gyülekezési kérdésekben, dehát legyen: nem oszt, nem szoroz. Gondoltam én akkor. Be is fejeztük a tárgyalást, a jegyzőkönyvet aláírtuk, időközben bejött a tárgyalóba Kecskemét Rendőrkapitánya is, Ő pedig a rendezvényünk bejelentéséről szóló igazolást írta alá, és adta át nekem. Oké, végeztünk, mehet a dolog, irány a kocsi, vissza Budapestre. Elszívtam még egy cigit, és becsörgött a telefonom: a Főrendőr hívott, ugyanmenjekmárvissza, van még valami, amit az ORFK szeretne jegyzőkönyvbe foglalni.


Na, az ilyen azért már bűzlik, no, de ha már úgyis itt vagyunk, akkor járjunk a végére. Visszamentem, ahol egy kész jegyzőkönyvet toltak elém. Abban az szerepelt, hogy a rendőrség kijelenti: nekik semmi hatáskörük a tüntetési helyszínre vonatkozóan, mert az magánterület, amit a Hírös Lovassport Kft. használ. Ühüm. Persze ilyen NINCS. Közterület nem válik attól magánterületté, ha valakinek használatba adják, a gyülekezési jogról pedig hatóságként kell a rendőrségnek döntenie, akár akarja, akár nem. Ráadásul ha a rendőrség ki akarja jelenteni, hogy nincs hatásköre, azt szintén a lehető legrövidebb időn belül kell megtennie, dehát ennek lehetősége már napokkal azelőtt lezárult.


Megkérdeztem a Főrendőrt: érinti-e mindez a korábban megkötött alkut? Beengednek-e a fesztivál szervezői a tüntetési helyszínre? Mondta, hogy igen, ez pusztán formalitás. Na, legyünk hiperkonstruktívak, aláírtam, hogy tudomásul vettem a közlést, és akkor haladjunk. Csakhát augusztus 23-án, tüntetésünk megkezdésekor beköszönt a valóság. A fesztivál főigazgatója biztonsági őrökkel megtámogatva megtiltotta, hogy a rendezvény területére lépjünk. Figyelmeztettem, hogy épp megsért egy megállapodást, meg pár törvényt, de azt a választ kaptam: áll elébe. Okés, tömegverekedést nem fogok kezdeményezni, visszahúzódtunk a cuccunkkal együtt, és hívtam a Főrendőrt. Ő éppen szabadságra ment, de az éppen illetékes rendőrnek szólt, én meg bementem a Kecskeméti Kapitányságra.


Tájékoztattam a friss illetékest, hogy nem tudunk élni gyülekezési jogunkkal, kérem az intézkedésüket. Leültünk, mondta, szól a felettesének. Be is robbant nagy indulattal egy addig nem látott alezredes, aki közölte velem, hogy vagy tegyek büntetőfeljelentést a panaszirodán, vagy írásban, vagy húzzak a picsába. Ühüm. Mondtam neki, hogy nem feljelentést tenni jöttem, hanem tisztázni: biztosítja-e a rendőrség gyülekezési jogunkat a céggel szemben, avagy nem. Az ales totál ki volt készülve, valami nagy érdekbe bontottam bele, szinte üvöltve elismételte, hogy vagy menjek a panaszirodára büntetőfeljelentést tenni, vagy tegyek írásban, vagy húzzak a csába. Hát, hülyékkel nem vitatkozom, még akkor sem, ha láthatóan csak annak tettetik magukat, úgyhogy közöltem vele: ebből bírósági ügy lesz, oszt kezitcsókolom.


Na, itt tartunk most. Kiderült, hogy Kecskeméten a Hírös Lovassport Kft. az úr. Nem az önkormányzat - róluk csak érintőlegesen volt szó, erőlködtek kicsit, hogy osszunk nekik is lapot, de ezt lepöccintettem, és rendőrék is leszarták a továbbiakban. De nem is a rendőrség. Vajon kik állhatnak egy olyan cég mögött, amelyiknek védelmében az Országos Rendőrfőkapitányság avatkozik be a megbeszélésekbe, amelyik lazán letojhatja a törvényeket, felrúghat megállapodásokat, és amelyikkel szemben a rendőrség nem mer fellépni? Navajon? Ez persze álkérdés volt részemről. Nyilvánvaló, hogy fidesznyik megacégbe botlottunk, tessenek megnézni a Gugliban a hasonnevű vállalkozásokat, összenézni a címeiket, profiljukat, miegymás.


Aztán tessenek beütni a cég nevét a cégnyilvántartóba: Hírös Lovassport Kft. Esetleg így: Hírös Lovas Sport Kft. Na? NINCS ilyen cég. A rendőrség egy olyan cég érdekeit védi a gyülekezési joggal, és az azt jogerősen gyakorlókkal szemben, amelyik nem is létezik. Vagyhát létezik, az biztos, mert tényleg méretes fesztivál zajlik Kecskeméten. Meg még ezer dolog, amiről nyilván nem tudunk. Kecskemét város valódi urát úgy hívják: Hírös Lovassport Kft. Tárgyaltam ugyan a fesztivál főigazgatójával, dehát ismerjük a Fideszmaffiát: tele vannak strómanokkal, hogy az igazi tulajdonosok rejtve maradhassanak. Most a csapattal Kecskeméten maradtunk, és a blog felrakása után megindítom a bírósági eljárást a rendőrség döntése ellen. A felülvizsgálati kérelmet képernyőmentéseken berakom fényképként, tessenek elolvasni. Aztán lássuk, van-e még maradéka a jogállamnak. Három napon belül a bíróságnak döntést kell hoznia. Megvárjuk Kecskeméten. Addig meg körülszaglászunk, hátha megtudjuk: ki is Kecskemét fesztiválnak álcázott valódi Keresztapukája.

Nem térünk ki sosem a harc elől.


2016. augusztus 22., hétfő

Nulla

Mit tetszenek gondolni, hány önmagát ellenzékinek nevező önkormányzati képviselő írta eddig alá korrupcióellenes népszavazási kérdéseinket? Nos?




Győr, Szombathely, Pécs, Kaposvár, vagy Budapesten a Kossuth és Rákóczi terek: megannyi hely és alkalom, hogy akik kiállnak a fehérgalléros politikusbűnözés ellen, azt értelmes módon tehessék. Mindenütt több napon át vagyunk aláírásgyűjtő demonstrációs sátrunkkal, csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Ráadásul a városokban olyan helyet választunk, amelyik közvetlenül a Polgármesteri Hivatal mellett van. A legnagyobb távolság az önkormányzat épülete, és nonstop tüntetésünk sátra között Szombathelyen volt: cirka 60 méter, Győrben 50, Pécsen 20, Kaposváron 10. A Nép a várt aránynál sokkal aktívabban jön hozzánk aláírni. Épp csak a politikai "elit" nem veszi észre, ami épp kiböki a szemét. És akkor itt a válasz a fenti kérdésre, és ez egyben cikkem címe is: NULLA magát ellenzékinek nevező önkormányzati képviselő írta alá korrupcióellenes kérdéseinket mindeddig.


Ismétlés a tudás anyja, itt a két kérdés:

1. Támogatod, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőit élethosszig, elévülési idő nélkül büntetni lehessen?

2. Támogatod, hogy minden állami vagyonra és közpénzre vonatkozó szerződés kötelezően nyilvánosságra kerüljön?

Mielőtt nekivágtunk volna az országos turnénak, gondoltuk, hogy elég egyértelmű kérdések ezek, becsületes ember aláírja simán. Most már biztosan tudjuk: valóban egyértelműek, és valóban simán aláírhatók minden tisztességes honfitársunk részéről. Ugyanis aláírják, és tömegesen, az előzetes várakozás minimum duplájával haladunk.


Naivak persze nem vagyunk. Nem gondoltuk, hogy tolongani fognak a standjainknál az önkormányzati képviselők, ismerjük a háttérben összefonódott fehérgalléros gazemberhorda jellegét és kiterjedését. Ráadásul ugyanezen népszavazási kérdéseinket jogi nyelven beadtuk korábban a Nemzeti Választási Bizottsághoz, és ott elmeszelték azokat. Mégpedig egyhangúan. A kormánypárti, és a magukat ellenzékinek nevező delegáltak mindegyike szavazatával kinyilvánította: nem akarja, hogy egy életen át elkapható legyen a fehérgalléros bűnöző, és azt sem, hogy a közpénzek sorsát követni lehessen. Igazából csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a rendszerszerűen egymással összefonódott mindenoldali politikai "eliten" belül vannak-e olyanok, akikben még él a becsület szikrája, és képes pártja csendes gyakorlatával szembefordulni, hogy egy pillanatra az Ország, és ne a pártkassza érdekeit képviselje. És mint mondtam, négy vidéki város, két budapesti kerület mindösszesen több mint 150 önkormányzati képviselőjéből eddig NULLA írta alá a korrupcióellenes gyűjtőíveket.


Tudom én, és egy határig meg is értem, hogy a magukat ellenzékinek nevező pártok szimpatizánsai hinni szeretnének abban, hogy pártjuk nem olyan, mint a többi. Hogy amikor az elszámoltatásról, a korrupció felszámolásáról beszél, akkor azt komolyan gondolja. Csakhát a VALÓSÁG meg mégiscsak az, hogy amikor TETTEKBEN kéne kiállni a fehérgalléros politikusbűnözés ellen, akkor mégsem mozdulnak. Ez meg, bár kétségkívül fájdalmas, de attól még TÉNY. Aki pedig vizet prédikál, közben pedig a sekrestye homályában vedeli a bort, az hamis. Az Orbán Rezsimet szavakkal nem lehet elüldözni, ahhoz tettek kellenek. Tisztességes, emberi társadalmat létrehozni a jelenlegi rothadó helyén: ahhoz is tettek kellenek. És tudtommal épp a magukat ellenzékinek nevező pártok mindenféle szintű embereit hatalmaztuk föl arra a választásokon, hogy ezt az akaratunkat képviseljék. Csakhát nem teszik. Ez meg megintcsak TÉNY. Ezért aztán, látva és a terepen átélve a Népharagot, annyit megígérhetek: lesz még valami, ami nulla lesz a Rezsimtakarítás idején.

Megbocsájtás.


2016. augusztus 19., péntek

Óvakodj az Ügynöktől!

Ideje megmutatnom az embert, aki a legtöbb kárt okozta a Rezsim ellen létrejött utcai mozgalmaknak. Azt hittem, eltűnt végre, de megint felbukkant, épp a Ligetvédőket veri szét, ez pedig megelőzendő.




Minden Diktátornak vannak csendben működő emberei. Feladatuk egyszerű: beépülni az ellenzéki mozgalmakba, destabilizálni, aztán szétverni azokat, mert ami sikerül belülről, csendben, az ellen nem kell hatósági erőszakkal fellépniük. Utóbbit a Nép nem szereti, az okos Diktátor épp ezért láthatatlanul rendezi le, amit, és akit le lehet. Sokféle fura egzisztencia bukkan föl az egymás után létrejövő ellenálló mozgalmakban, de van egyvalaki, aki mindenütt feltűnik, és mikor továbbáll, a helyén csak romok maradnak. Erről az egyvalakiről van dögivel személyes tapasztalatom, ugyanis az általam 2014 augusztusa óta szervezett és vezetett utcai ellenzéki mozgalomba is beépült, és kirúgásáig meglehetősen nagy károkat okozott.


Emberünk módszere egyszerű, ám hatékony. Valaki, akinek épp eléggé tele van a töke a Rezsimmel, hogy bevállalja az ellenzékiség kockázatát, utcára megy. Csatlakoznak hozzá a vele egyetértők, minél többen, annál jobb. Ha elég sokan ahhoz, hogy veszélyt jelenthessen a Rezsimre a mozgolódás, akkor feltűnik emberünk is, gyorsmenetben. Félrehívja a vezetőt, és felajánlja segítségét. Az utcai mozgalmaknak szüksége van áramforrásra, szállításra, és Rudiúr néven bemutatkozó Kaméleonunk épp ezt hozza házhoz. A vezető persze épp többszáz ember mozgalommá szervezésével, a Rezsim hatóságaival szembeni harccal, a nyilvánosság elérésével van elfoglalva, jól jön tehát a technikai segítség. Rudiúr, a Kaméleon pedig ügyes szervező. A mozgalom vezetője egyre több szervezési feladattal bízza meg, Ő pedig profin el is végzi a kapott feladatokat.


A vájtabb fülűeknek azért feltűnik, hogy Rudiúr soha nem mondja meg a valódi nevét, hogy nem engedi magát fényképezni, ha valaki mégis megteszi, akkor azzal törölteti a képet. Mindig olyan ruhában van, sapiban, miegymás, hogy csak az Őt közelről ismerők számára legyen felismerhető. Amikor pedig valami keményebb ütközés van a Hatalom hatóságaival, akkor eltűnik, mint a kámfor. Csakhát mint mondtam, az utcai mozgalom vezetője sok mindennel kell, hogy foglalkozzon, így aztán nincs ideje kémelhárítósat játszani. Megbízik Rudiúrban, aki aztán egyre többször használja ezt a bizalmi viszonyt arra, hogy a vezető nevében lépjen föl. Rudiúr, a Kaméleon pedig nagymestere a sutyorgásnak. Leföl sertepertél az ellenállók között, ennek ezt mond, annak azt, és ha az ellenállás vezetője nem figyel oda, azt veszi észre, hogy saját bizalmi embere ásta alá követői körében.


Múltév május elején számomra tiszta lett, hogy Rudiúr, a Kaméleon mit művel, ezért aztán kidobtam a mozgalmunkból pár katonájával együtt. De mások ezt nem tették meg, így aztán tökélyre fejleszthette rombolását. Rudúr, a Kaméleon eljátszotta ugyanezt a játékot Nagy Navarro három éve tartó állandó tüntetésénél, a Kádárhuszároknál, a Szolidaritásnál, és feltűnt és feltűnik mindenütt, ahol valami elindult. És a szervezők többnyire a mai napig nem értik, mi történt a mozgalmukkal, mi miatt ment ripityára, ami olyan jól indult. Pedig a válasz egyszerű: Rudiúr, a Kaméleon végezte tökéletesen a máshol megkapott feladatát. Delikvensünk habitusát egyébként a fotózástól való irtózásán, valódi nevének, személyazonosságának titkolásán, a keményebb akciók idején való eltűnésén kívül mi sem mutatja jobban, mint fészbukos nickje: Erzsébet Fortuna. Fene tudja, hány néven van még jelen, de hogy valaki női fantázianév mögé bújjon, miközben ellenállónak tünteti föl magát: tipikus ügynökhúzás.


Egy ideje a Ligetvédőknél is egyre mélyülnek a konfliktusok. Pont úgy, ahogy az szokás, ha Rudiúr, a Kaméleon feltűnik. Kíváncsi is voltam, milyen mélységben fertőzte meg a jobb sorsra érdemes mozgalmat. Korrupcióellenes országos aláírásgyűjtésünk közben néhány napra a Ligetbe települtünk. Természetesen a Ligetvédők legismertebb vezetőinek hozzájárulásával: régóta ismerjük egymást, szinte minden keményebb rezsimellenes akcióban vállvetve vettünk részt. És az első estén feltűnt Rudiúr, és megfenyegette a Ligetvédőket: ha eltűrik aláírásgyűjtő sátrunkat, akkor Ő hazaviszi mindazt a technikai eszközt, amit odatelepített. Érdekes pillanat. Mikor a csendben sertepertélő "segítő" megzsarolja a segítetteket, és elő kívánja írni számukra, mi tehetnek és mit nem. Rudiúr, a Kaméleon számára persze valóban fenyegetést jelentett a sátrunk, és a Demokrata Ellenállás aktivistái.


Mi ugyanis saját bőrünkön ismertük meg tevékenységét, és a jelenlétünkben nem tudja végezni sutyorgó, a Ligetvédők vezetőit lejárató, aláásó munkáját. Amit művelt, az a sarokba szorított patkány sivalkodása volt. Mikor az önzetlen segítőről mindenki számára kiderül, hogy valójában irányítani akarja azokat, akiknek a segítséget fölajánlotta: az ilyet lelepleződésnek hívják. Megtörtént. Remélhetőleg a Ligetvédők is átlátják, hogy kirobbant konfliktusaik mögött valójában ki áll, és milyen érdeket képvisel. Rudiúr, a Kaméleon szétvert már néhány jobb sorsra érdemes ellenzéki mozgalmat. Most a Ligetvédők vannak soron. Megmutattuk a Kaméleon valódi színét, majd sátrat bontottunk, pihenünk pár napot és megyünk tovább Kecskemétre, folytatva az országos aláírásgyűjtést. A többi már a Ligetvédők dolga: ha maradt még egészséges immunrendszerük, kivetik maguk közül a Kaméleont. Ha nincs, végük van, mint már oly sok ellenzéki szerveződésnek. A jövendő mozgalmak vezetőinek meg csak annyit: ha Rudiúr, a Kaméleon megérkezik, mert meg fog, ez a feladata, vágjátok ki azonnal.

Ügynök.


2016. augusztus 16., kedd

Elegen vagyunk

Mármint mi, magyar demokraták ahhoz, hogy elzavarjuk az Orbán Rezsimet. Bátor kijelentés, tudom, de alappal teszem.




Ahogy haladunk előre országos korrupcióellenes aláírásgyűjtésünkkel – jelenleg Kaposváron vagyunk -, egyre pontosabban látjuk a magyar rögvalóságot. És az összkép egyáltalán nem olyan drámai, mint ami a sajtóból, vagy épp a netes vitákból lejön. Igen, igaz, hogy sokan félnek, az is helytálló, hogy sok a Fidesznyik, és a Jobbik is erős, de mégsem Ők a többség. Mikor nekivágtunk ennek az egész, népszavazási kezdeményezésnek álcázott országos demokrata mozgósításnak, voltak előfeltételezéseink. És azokról már mostanra egyértelmű: pesszimisták voltak.


Nem megyek bele mélyebben statisztikai számításokba, mint amennyire feltétlenül muszáj. Magam elégedett lettem volna, ha városonként egy háromnapos ott tartózkodás alatt 100 aláírás összegyűlik. Ennek azonban kétszerese a tempó, ideje tehát újragondolni a dolgokat, és ha lehet még komolyabban venni, amibe belevágtunk, mint eddig. Ilyen magas támogatási arányok ugyanis annyit jelentenek: jövő májusra, mire a terveink szerinti 90 város mindegyikébe elérünk több százezer aláírással fogunk rendelkezni, és ami ennél fontosabb: ezek az aláírások valósak, elszánt emberektől származnak, akiknek MINDEGYIKÉVEL személyes kapcsolatba kerülünk.


Látom a neten, hogy nem mindenki számára nyilvánvaló módszerünk lényege, úgyhogy röviden leírom egy városon bemutatva, mit teszünk az összesben. Első lépcsőként odamegyünk 3 napra, nonstop sátras tüntetéssel. Nem célunk az aláírások számának duzzasztása, így aztán a standban ülő aktivistáink nem kapkodnak. Feladatuk az, hogy a hozzánk odajövő polgárnak pontos képe legyen arról, mit is csinálunk, és mihez kérjük az együttműködését. Nem is fogadunk el addig aláírást, amíg nem tiszta a delikvens számára, mi is a célunk. Így aztán minden egyes aláíró tudja: ha a Parlament nem hozza meg az általunk megkívánt korrupcióellenes törvényeket, és népszavazást sem ír ki, akkor szükség lesz a személyes részvételére együttes, országos utcai nyomásgyakorlásban.


Sokra nem mennénk puszta aláírásokkal, azok ugyanis nem állnak oda saját városuk polgármesteri hivatala elé, hogy tömegükkel nyomást gyakoroljanak. Akik azonban minket aláírásukkal támogatnak, azok mindegyike pontosan tudja: ehhez kérjük az elköteleződését. Mikor egy várost ”megcsináltunk”, és megyünk a következőbe, akkor jön a második lépcső. Az aláírásgyűjtéssel megtalált helyi aktív demokratákat korrupcióellenes csoporttá szervezzük, és helyben Ők folytatják tovább az aláírásgyűjtést, ugyanazzal a módszerrel, mint amivel Őket megtaláltuk. Így aztán valójában egy már „megcsinált” városból csak fizikailag, a sátorral jövünk el, de aktivistáink ott maradnak, és folytatják egészen májusig a toborzást.


Ezt a szervezőelvet kristályosodásnak hívják, és ha jól csináljuk, akkor lavinaszerű hatása lesz. És itt térek vissza ahhoz a meglepetésünkhöz, amivel az elején kezdtem: kétszer annyian vannak a támogatók, mint amennyire előzetesen számítottunk. Sokkal könnyebb lett a dolgunk – nem fizikailag persze, a nonstop országjárás sátorral nem lett puhább műfaj -, mert olyan töménységben kapjuk a lelki és szellemi megerősítést a magyar demokratáktól, hogy egyszerűen semmi esélye a belefáradásunknak. Ma, augusztus végén még lehet mosolyogni mindezeken, amit leírtam. Aztán visszatérünk erre pár hónap múlva. Ami ugyanis folyik, annak LESZ kifutása, és pont AZ, amit szeretnénk elérni.

Valódi rendszerváltás.


2016. augusztus 12., péntek

Mindet!

Ez a leggyakoribb szó, amit országos korrupció-ellenes aláírásgyűjtésünkön hallunk. Odajön a tüntetési sátorhoz a polgár, és megkérdezi: de mindet, ugye? És ilyenkor ronggyá korrumpálódott politikai "elitünk" egészének eltakarítására gondol.




Ötödik helyszínünkön vagyunk épp, Pécsen, nagyjából 600 aláírásnál tartunk, ami kezdésnek nem épp rossz, sőt. Arra pedig biztosan elég, hogy néhány nyilvánvaló következtetést levonjunk. Először is: az emberek 70 %-ának nincs netje. Sem fészbuk, sem email, sem semmi. Telefonszám a leggyakoribb kapcsolattartási adat, néha az sincs, akkor jön a lakcím. Elsőre ez meglepő lehet, akik gyakran vannak a neten, és résztvesznek az ott folyó vitákban, azt hihetik: ott nyomul a egész ország. Hát egy fenét. Az ország több mint kétharmada mit sem tud a fészbukról, a csoportokról, oldalakról, eseményekről, így aztán minden ott folyó tevékenységet kellő kritikával kell kezelnünk.


Mert 600, véletlenszerűen a mintába kerülő polgár, az biz erősen reprezentatív. Ha az Ő 70 %-uknál nincs net, akkor az ország 70 %-ánál sincs. Megfordítva pedig: a fészbuk nyüzsgőnek tűnő közélete csak a társadalmunk kevesebb mint egyharmadának köszönhető, a politikailag legaktívabbak ott vannak, ez oké, de a Nép valós gondolatairól vajmi kevés infót kaphatunk ily módon. Ahhoz bizony utcára kell menni, jó, egyértelmű kérdéseket föltenni, és azoknak mélyebb jelentéstartományait is átbeszélni a delikvenssel. És így jutunk el a lényegig. A fészbukon leföl rohangáló különféle pártszimpatizáns valakicsodák azt akarják elhitetni: elfogadható a kisebb léptékű lopás, ha azt hozzánk közelebb állók követik el.


Írják, lájkolják, kommentelik az elmúlt 26 év demokrata kormányainak és parlamenti többségeinek kínos magyarázkodásait a körükben is meglehetősen gyakori lopásokkal kapcsolatban. Azt mondják, mitöbb, súlykolják, és egymást erősítve kánonná formálják: fogadjuk el a kisebb rablókat, hogy megszabaduljunk a legnagyobbaktól. Ugrabugráló handabandázásukkal azt akarják elhitetni: Ők a Nép hangja, tessen mindenkinek beállni a kisebb gazemberek támogatói közé, mert ha nem, akkor marad a Rezsim. És sokan be is dőlnek ennek a kommunikációs trükknek. Hát mi, meg mindazok, akik élőben, utcán, nonstop módon folytatunk sokszáz polgárral megbeszéléseket, tudjuk: NEM ez a Nép hangja. Ez csak megélhetési politikusok sleppjének vágyálma, és semmi több.


A NÉP HANGJA ugyanis ez: MINDET! Igen, Orbánt, Gyurcsányt, Megyót, Vonát, Schiffert, meg a többi cégéres gazembert, akik a rendszerváltást puszta generációváltássá silányították, és erkölcsi normáikban rosszabbá váltak még a letűnt Kádár Rendszer csinovnyikjainál is. A Népnek a korrupcióval van tele a töke, és MINDAZOKKAL, akik ebben részt vettek, és részt vesznek. Mindet akarják eltakarítani, mert kezdenek ráébredni: ha magát a magatartást nem pusztítjuk ki úgy, hogy írmagja se maradjon, akkor bármikor újrakezdődhet. És a kis lopásból lesz a nagy, és a kis gazemberből a nagystílű országrabló. Úgyhogy kedves, vagy inkább szánalmas pártkatonák, jól figyeljetek. Nemcsak a nagyobbik rosszat, és a legtöbbet rablókat kívánja a Nép sittre vágni.

Hanem MINDET.


2016. augusztus 9., kedd

Játékszabályok

Beszéljünk a fociról. Nyugi, nem lettem stadionmániás, de arra, amit el akarok mondani, tökéletes példa.




Becsönget a szomszéd srác, hogy üres a kispálya, menjünk ki páran rúgni a bőrt, nyár van, jó idő, miért is ne. Aztán kimegyünk, a srác elővesz pár deszkát, és beszögezi a saját kapuját. Upsz. Szerényen megkérdezzük: hogyan fogunk oda gólt rúgni? Aztán jön a csapatválasztás, kiderül, hogy az Ő csapatában kétszer annyian vannak. Elmondja a további szabályokat is: Ők bárkit felrúghatnak, nincs se szabadrúgás, se büntető, semmi, csak akkor, ha ez az Ő csapatukkal történne. Folytassam? Minek. Épeszű ember ilyenkor megvonja a vállát, aztán hazamegy, mert amit a szomszéd srác játszani akar, az nem foci, hanem valami kitudjami. Olyan szabályok között nem játszunk, ahol már a kezdés előtt eldőlt, hogy ki nyerhet csak és kizárólag.


Ami miatt ilyen szituban hazamegyünk, és hagyjuk, hadd tobzódjon magában a csóka, azt úgy hívják: józan ész. Ami láthatóan minden esetben megvan a magyarokban, kivétel, ha a játékot politikának hívják. Az Orbán nevű felcsúti kispályás kialakította a szabályrendszert, amiben csak Ő győzhet. És egy rakás magát demokratának nevező úgy csinál, mintha ezt nem értené. Ahelyett, hogy felmutatná a középső ujját: játssz egyedül, kispajtás, beszáll a játszmába. Nem tud persze gólt rúgni, mert az ellen kapuja be vagyon szögelve. Úgyhogy elpanaszolja: beszögelték a kaput, csúnyaorbán. Aztán felrúgják, a bíró nem sípol, ellenben ha reklamálni kezd emberünk, kiállítják szövegelésért.


Magát demokratának valló ismerősünk pedig nem tanul. Újra és újra beszáll Orbán meccsébe, az Ő szabályai szerint, újra és újra veszít, jöhet a panaszkodás, meg a csodavárás. Milyen csodacsatárt kéne szerződtetni, hogy kéne betömörülni saját kapunkba, hogy az ellen se tudjon gólt lőni. És a Zistennek se akarja észrevenni: Orbán szabályai között lehetetlen legyőzni Őt. Egy módon lehet csak tenni ellene: eltörölni a játékszabályait, és nélküle, a foci valós szabályai között új ligát hirdetni. Ki kell mondani: amit Orbán mível, az nem foci, hanem csalás. És miután kimondtuk: többé nem szabad részt venni benne.


A Felcsúti Kispályás új játékot alakít ki, amit Ő focinak nevez, pedighát nem az. És minél többen hajlandóak az Ő játékában résztvenni, annál hihetőbbé válik: valójában az a foci, amit Ő alakított ki, és nem az, amit meg ezen a néven mindenütt máshol játszanak a világban. Amíg Orbán ellenfelei azzal vannak elfoglalva, hogy részletkérdéseken picsognak, telesírják a netet, hogy bedeszkázták a kaput, és a bíró is egyoldalúan ítél, addig Orbán nyer, minden esetben. A probléma megoldása nem az egymásnak való panaszkodás, meg a játék orbáni keretei közötti megvitatása és csiszolgatása. A megoldás az, ha Orbán játékából kiszállunk, és azt beszüntetjük.


Orbán játékát diktatúrának hívják, nem focinak. Úgy van összerakva, hogy abban csak Ő győzhet. Pénz, paripa, fegyver, minden az övé, azt tesz, amit akar, de a legnagyobb trükkje épp az: demokráciának nevezi a diktatúrát. Így aztán vannak, akik elfogadják a pályán elért eredményt, pedig az már jóelőre tudható. Mindenki, aki segít Orbánnak, hogy az Ő játékszabályai szerint mehessen a játék, és azt megtévesztő módon demokráciának hazudhassa, csak látszólag fut ki más színű mezben. Bármit is tesz ugyanis Orbán szabályai szerint, az Ő pályáján, hozzásegíti a Diktátort az újabb és újabb győzelmeihez, és elfogadható eredménnyé teszi a szimpla csalást. Vagy újraírjuk a szabályokat, vagy marad örökké Orbán.

Melyik legyen?