2015. május 29., péntek

A diktatúra "véletlenei"

Tegnap hétvégi hatállyal kirúgták a győri rendőrkapitányt két helyettesével együtt. Azt a főzsarut, akinél először tapasztaltuk, hogy a törvény szellemében, európai demokrata módjára cselekszik a gyülekezési jogunkkal kapcsolatban.




Vasárnap óta vagyunk nonstop tüntetéssel a győri Városháza előtt a Váradi András Sátrunkkal, egész nap dudáltatjuk az autókat, rengeteg helyivel elegyedünk beszélgetésbe. És mind a győriek viselkedése, mind a rendőrök cselekedetei alapján Európában érezzük magunkat: nulla szemétkedés, betartás, ürügykeresés, ágacskák küllők közé dugdosása. Megírtam blogban, mikor a Győri Kapitány - mostantól csak így, nagy betűvel, nemsokára ismerni fogja az ország a nevét, azt garantáljuk - egy korrekt eljárásban mindenféle jogi csűréscsavarás nélkül jóváhagyta a tüntetésünket. Akinek 9 hónapnyi tapasztalata van a hatósági genyózásokkal kapcsolatban, az meg tudja ítélni, és főleg becsülni, ha valahol talál egy darabnyi demokráciát, és az Ő esetében ezt találtuk. De a vezérkara és a zsarui részéről is, meg egyébként a helyiek szerint is egy töknormális pali, aki nem szállt el magától és rendben tartja a várost. Namost ugyebár egy ilyen azonnali lefejezésnél - Kapitány + két helyettese - két eset lehetséges: vagy titkos felderítés alapján korrupció és hivatali visszaélés alapos gyanúja, vagy politikai ok. Ha titkos adatgyűjtés zajlik, az biz nem tegnap kezdődött, tehát az alapján meghozandó döntés épp lehetett volna előbb vagy később, de hogy pont ezen a héten, a mi tüntetésünk zárónapjának időpontjával távolítják el, az erősen politikai okra utal.


Orbánisztánban vagyunk országos körúton: a legvalószínűbb ok, hogy üzenetet akartak küldeni a többi nagyváros főkapitányának: a Nincs Alku Párt (NAP) egyhetes tüntetései nem szívesen látottak a Narancsnyik polgármesterek városaiban. Le van ott zsírozva minden, nagy a béke, mindenkinek jut is marad is, olajozottan gördülnek a mutyik, nem kell oda valódi ellenzék, az meg pláne nem, hogy az emberek a saját autódudáik hangja mellett a többiekét is hallják, mert még a végén rájönnek, hogy a Nép van többen, aztán bukik a Felcsúti Maffia. És egy olyan Kapitány, aki a törvényeket tartja be, és nem a politikai parancsokat, az bizony közellenség lehet hirtelen. Ja, tudom, mindig vannak széplelkek, naivak, meg persze mellémagyarázók, úgyhogy jönni fog kommentekben netszerte, hogy ááááá, dehogy, ez véletlen volt. Jó, akkor mondok még pár ilyen "véletlent", aztán az Olvasók józan eszére bízom a többit. Kezdjük az első "véletlennel". Május 2-án írom le először titkosok által hozzáférhető felületen, hogy Győr lesz a turnénk első állomása. Május 4-én, azaz két nappal később a győri Városháza szerződést köt egy céggel, hogy év végéig tetőkarbantartson, és ehhez folyamatosan vegye igénybe az egész Városház teret, ahová a tüntetésünket vinni szándékozzuk.


Láttuk már ugyanezt a Narancsjátékot a Kossuth téren: ott a Hungarofesttel kötött gyorsan szerződést Kövérlaca a Parlament nevében, az egész térre, állandóra, hátha akkor kidobhat minket. De a bíróság elhajtotta ezt a módszert a toszba: általános helyfoglalás nincs, ha konkrét cselekedet konkrét helyszínei konkrét időpontban valóban ütköznek, akkor ott mérlegelni kell, de semilyen átalány-szerződés nem írhatja fölül a gyülekezési jogot. Úgyhogy a győri betiltási kísérlet hamvába is holt, a különlegessége csak annyi volt, hogy ezúttal ezzel a baromsággal nem kellett bíróságra mennünk, mert maga a Győri Kapitány is úgy ítélte meg: ez kamuindok. A második "véletlen": évek óta mondják a győrieknek, hogy a Városháza melletti főút útburkolatát föl fogják újítani. És meccsoda meglepetés: hirtelen döntenek is róla, és pont akkor csinálják, a legelső munkanapon, mikor mi megkezdjük a demonstrációt. Évekig ráért, aztán nagyon sürgős lett, ja, mi meg most másztunk le a falvédőről. Ja, és a Kapitány és helyettesei menesztéséről még annyit: ha titkos adatgyűjtésen alapuló korrupciós, vagy hivatali visszaéléses váddal váltották volna le Őket, akkor nem hagyhatják május 31-ig dolgozni Őket, azonnali hatállyal kellett volna Őket meneszteni. Úgyhogy akiknek van némi megalapozott tudása rendészügyekben, az biztos benne: itt bizony politikai bosszú történt, és egyben figyelmeztetés a többi nagyvárosi kapitánynak.


Ha demokráciában élnénk, mintahogy nem, és létezne ellenzék, mintahogy nem, akkor mostanra két dolognak kellett volna megtörténnie: egyrészt a győri "ellenzéki" képviselőknek már indítványozni kellett volna rendkívüli városi Közgyűlés összehívását, merthát az Ő kapitányukat dobták ki éppen, nemde. Ehhez képest Glázer Tímea helyi képviselő fészbukprofilján kismadárkák csicseregnek, nemtom, tán szóljon Neki valaki, hogy mi történt a városban, ahol Ő "politizál". És persze a Parlament "ellenzéki" képviselőinek már indítványozni kellett volna a Rendészeti Bizottság összehívását, hogy a Belügyminiszter megindokolja a hirtelen leváltást. Ugyanis nem Kisbicikli zsákfalu kapitányát és két helyettesét váltották le, hanem az Ország legnagyobb nyugati városáét, és épp akkor, mikor a gyülekezési jog kapcsán törvénytiszteletről és tisztességről tett tanúságot. De persze meglátjuk, érzik-e úgy az "ellenzékiek", hogy volna ezügyben némi tennivalójuk. Mi viszont, mármint a NAP, nevünkhöz és hagyományainkhoz híven cselekedni fogunk. Győrben is, máshol is. Ebből most nyilvánosságra csak annyi hozható: Győr után beiktatunk egy kéthetes Kossuth téri állandó sátorozást, hogy Kövérlacáék rájöjjenek: ha vidéken genyóznak, akkor visszakapnak minket az arcukba Pesten, ott, ahol a legjobban gyűlölik a jelenlétünket. A Győri Kapitányért fogunk tüntetni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. május 26., kedd

Neked dudáltak, Geci!

Vasárnap délelőtt óta vagyunk a NAP-pal (Nincs Alku Párt) Győr főterén állandó tüntetéssel. Közben ott állunk a kétszer négysávos 1-es főút mellett egy táblával: Dudálj, ha eleged van Orbánból! Hát innen jön a cím, mert az autósok kétharmada dudál. Bummm.




Kis kitérő így az elején tájékoztatásként tájékozatlanoknak. Ahogy netszerte megy a győri akciónk híre, úgy jön rá a szokásos fikázás is. Most éppen az, hogy ez a DK-s ifjak ötlete volt - mármint az autódudáltatás - 2014-ben, mi meg jól lenyúltuk. Aha, akkor csaxólok, jómagam a 2006-os nyolckeres polgármesteri kampányban alkalmaztam először, egész nap jártuk a kerület utcáit élőzenekaros teherautóval, amin az egyik transzparens ez volt: Dudálj, ha velünk vagy! Ez pont 8 évvel a DK-s fiatalok előtt volt, de épp beszélhetünk a 2012-es hallgatói tüntetésekről is is, ahol az egyik rigmus ennyi volt: aki dudál, velünk van! Ez meg épp két évvel volt a DK-s akció előtt, s mily véletlen, azokon a tüntetéseken épp ott voltak Szarvas Koppány Bendegúzék is, úgyhogy két évvel későbbi "ötletük"-nek már volt jópár előzménye. Ezt csak azért rögzítsük, nehogy úgy járjon a DK, mint a Fidesz, hogy azt gondolja, a történelem velük kezdődött. Mellesleg meg nagyjából a világban azóta vannak politikai autódudáltatások, mióta autódudák, az első ilyenről 1920-ból Chicagoból van tudomásom. Olvasni, aztán írni, ezt ajánlom a félművelteknek, köszi, mehetünk tovább.


Szóval vasárnapi győri kezdésünk előestéjén jutott két párttársam eszébe, hogy ha már az ország egyik legforgalmasabb főútja mellett leszünk, akkor dudáltassunk. Mivel cselekvő ellenzék vagyunk, ezért aztán a tábla másnapra készen volt, és míg csapatunk nagyobbik része a táborunkat építette, többen kiálltak dudáltatni. Aztán ott is ragadtunk, és egész napos program lett belőle, ami egész hetesre nyúlik. Azt mondjuk eddig is érzékeltük, hogy Orbán alól fogy a talaj, de hogy minden háromból kettő autó dudál, mint a veszett fene, legtöbbjük még le is húzza az ablakot és öklöt rázva küldi a kedves felmenőihez a Gecit, na az meglepetés volt. Ja, mégegy kis kitérő: azon mélyen tisztelt politikai kollégáimnak és kritikusaimnak, akiknek problémát okoz a Geci szó használata, merthát pártelnökhöz nem méltó az ilyesmi, csak annyit: tessenek egy napot ott tölteni velünk Győrben, aztán gyorsan rájönnek, hogy cizellált angolkisasszony vagyok ahhoz képest, amit a Nép gondol és mond a Grazi Ápoltról. Meg amúgyis: eszem ágában sincs fölvenni az általuk szétrabolt országtól elidegenedett öltönyös politikai brókerek szokásait, ebben sem, semmiben sem, bocs.


Szóval délelőtt 10-től este 8-ig ott álltunk a táblával a fővárosi Nagykörútnál forgalmasabb 1-es főút mellett. 10 órányi idő csaktán elég arra, hogy összképet mondhassunk. Hiába volt pünkösd vasárnapja, ez a főút köti össze Európát az Országgal, úgyhogy nagyjából elment ott tízezer autó. És zengett egész nap egész Győr. Tülköltek a motorosok, fölbőgették üresben a járgányt, a buszosok, a kamionok, a Suzukik, a Volkswagenek, Volvók, mindenki. Néha akkora hangzavar volt, mint a Bach D-moll toccata és fúga közepén, ugyanis egymást is gerjesztették az autósok. És rögzítsük: tévedtem egy dologban. Ugyanis mikor megkezdődött a hangorgia, annyit mondtam a csapatnak: a nagy fekete Mercik, meg BMW-k nem fognak dudálni, Ők Orbán zsebében vannak. Hát, ezt csúfosan elbuktam, ugyanis pont úgy dudáltak, mint a többiek, sőt, a ködkürtjeik valszeg Sopronig hallatszottak. És épp miattuk mondom, hogy a Gecinek végleg dudáltak. Mikor a legjobban élők, akik egzisztenciális helyzetük radikális javulását valóban nagyobbrészt a Hibbantnak köszönhetik is dudálnak, meg öklöt ráznak, akkor ott vége mindennek, ami Narancs.


Ezen azóta filózok, és azt hiszem, egyszerűen már Nekik is ciki fölvállalni a Felcsútit. Égő, gáz, úgy ahogy van, kezdi magát magyarként szégyellni minden ember, mikor látja ezt a merev arccal nyelvet öltögető dagadt despotát a nevünkben bárhol megjelenni. Írtam én arról korábban sok cikket, elemezgetve a Fidesz belvilágát, hogy az egy zsoldoshadsereg, amit leginkább a közös lenyúlás tart össze, de ahogy fölmerül a választások elvesztésének lehetősége, úgy fognak kiállni Vitya mögül. Jelentem, megtörtént. A Fidesz által helyzetbe hozott fekete Mercisek, meg BMW-sek elhagyták a Narancsot, aztán innentől nagyjából bármi bármikor megtörténhet. Mégegy tapasztalat, az már a NAP-pal kapcsolatban. Győrben mi vagyunk a kuriózum. A Kossuthon agyon lehetett minket hallgatni - kösz mégegyszer és mindig a Műellenzék sajtóholdudvarának -, de ez vidéken nem megy. Már vasárnap estefelé tapasztaltuk, hogy sok kocsi visszatér, hogy nekünk szimpátiadudáljon, tábla nékül is, kiszálltak, odajöttek hozzánk, dumáltunk, gyarapodunk is már új tagokkal. És mindez pünkösdkor, mikor elvileg a madár sem pottyant a közterületre. Szeretjük Győrt, és ahogy észleljük, ez kölcsönös. :)


Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! Hajrá Győr!




FRISSÍTÉS!!!


Olybá tűnik, Narancsék kikészültek a dudaszótól, gyors útkarbantartásba kezdtek, ott, és csak ott, ahol a tábláinkkal állunk. :D :D :D





Hajrá Mi! :D

2015. május 23., szombat

Államálom

Este még a győri egyhetünkkel kapcsolatban terveztem írni, dehát a bloggerlélek meg olyan, hogyha agymenés van, akkor azt kell megírni. Jövő héten úgyis főleg a NAP győri dolgairól lesz szó, de most akkor nem. Most egy államról, amelyik jó. 




Írtam már korábban, hogy az Új Politika egyik legfontosabb dolga lesz magának a politikának a visszaszorítása mindenünnen, ahová nem való. Média, igazságszolgáltatás legelőször is, de az egész államot úgy kell megszervezni, hogy annak működési elvei tegyék lehetetlenné a politikai nyomulást. A rendszerváltáskori alkotmányjogászaink papíron jó kis valamit ütöttek össze, fékek-ellensúlyok, miegymás, ránézésre rendben, többnyire a német mintákat applikálták a magyar ugarra. Csakhát egy dolgot benéztek: nem vagyunk németek, és bár örök tragédiaként ott csúfítja Németország történelmét Hitler, de egyébként meg a választófejedelemségektől kezdve a protestantizmuson meg mindenen át sokszázévnyi demokratikus hagyománnyal bírnak ám. Mi meg nem, ennek merőben húsbavágó következményeit szívjuk épp tátott szájjal. Ha egy társadalomnak nincsenek demokratikus tradíciói, akkor azt könnyű meghülyíteni féligazságokkal: az újszölöttnek minden vicc új. Épp meg lehetett volna tanítani a Népünket a demokrácia erkölcseire és alapelveire, csakhát akiket megválasztottunk, azok elsősorban nem ezzel voltak elfoglalva. Más tempóban, de mindegyik kormányzat maga alá gyűrte mindazt, amit csak mert és lehetett, így aztán tényleg minden ember minden cselekedete mögött kilátszik lassan a politikai befolyás árnyéka.


Namost ez így konkrétan szar. Így ebből nem lesz Európa, lassan már Balkán sem, mert elhúznak mellettünk, éllovasból törött lábú, útszélen felejtett igásló lettünk. És mivel minden ponton jelen van a politikai befolyás a hétköznapokban, és nem túl szimpatikus módon, ezért aztán a Nép megutálta a politikát. Ebből aztán annyi következik, hogy ki kell tépnünk ezt a gyomültetvényt mindenünnen, ahová beburjánzott. A dolog nehézsége az, hogy ezt csak a politika tudja megtenni, úgyhogy az Új Politika egyik legfőbb feladata az önkorlátozás, és saját befolyásának rituális leöngyilkolása lesz. Azt a politikai erőt, amelyik erre nem vállal garanciát, azt távol kell tartani a hatalomtól, és azt is, amelyik a gyakorlatban bemutatta, hogy mit kezd a Nép felhatalmazásával. Na, szóval ez az egyik olyan téma, amin sokat agyalok, van is rá egy koncepcióm, nem a Nincs Alku Párt programja - ilyesmikről majd kellő megvitatás után Közgyűlésen döntünk -, hanem csak egy vitaindító magánkezdemény. Kíváncsi is vagyok, mit szól hozzá a nyilvánosság, fontos dologról van szó, tehát figyelemmel fogom kísérni a mindenfelé adott reakciókat. És akkor.


Újra kell írni a hatalommegosztás rendszerét. A működőképesség és a minél szélesebb döntéshozói kör persze egymással ellentétes entitások, de a kettő közötti jó egyensúly megtalálása sikeressé tesz bármely szervezetet, tehát egy társadalmat is. A rendszerváltás környéki törvénykezés, aztán az Antall-Tölgyessy Paktum a működőképességet helyezte előtérbe, bíztak a jövendő politikusainak tisztességében és önkorlátozásában. Hát, ez hiba volt: Orbán lett a végterméke, akinek elég volt 2,3 millió szavazó egy 10 milliós országban, hogy mindenható legyen. Megvan az élő tapasztalatunk, hogy a működőképesség oltárán föláldozott demokratikus szabadságfokokból vissza kell állítani jópárat, hogy akárki is lesz hatalmon, ne tudjon többé ámokfutni. Először is: az Alkotmányt meg a választási jogszabályokat kizárólag népszavazáson lehessen módosítani, ki kell venni ezt a jogosítványt a parlament kezéből. Másodszor: kell egy Köztársasági Elnök, akit közvetlenül választunk, a parlamenti ciklusok félidejénél, hogy a győztes párt választási népszerűsége ne vetüljön ki egy elnökválasztásra. Nem elnöki köztársaságra gondolok: nem döntéshozatali jogokkal rendelkezne az Elnök, hanem vétójogokkal más hatalmi ágakra vonatkozó parlamenti döntésekre. Ki lehetne simán kötni, hogy nem lehet elnökjelölt az, aki a megelőző tíz évben bármiféle pártpolitikai aktivitást fejtett ki.


Vétózhatna az igazságszolgáltatásra vonatkozó kétharmados törvények esetében, a média ügyeiben, szóval akkor, mikor a parlament a saját kontrolljait akarná épp korlátozni. Egy másik ilyen kontrollpontot is célszerű lenne teremteni: mégpedig egy második parlamenti kamarát. Az látszik, hogy a jelen képviselői állomány nagyrészt totál elszakadt a Néptől, gyakorlatilag önszabályai szerint működő kaszttá vált. Akik velük szemben viszont napi, sőt percnyi kapcsolatban vannak a Zemberekkel, azok a polgármesterek. Kétkamarás parlamentnél vigyázni kell arra, hogy ne kerüljenek döntéshozó pozícióba olyan emberek, akik demokratikus úton nem kaptak választási felhatalmazást. A polgármesterek azonban kaptak, saját környezetüktől. Lehetne egy 60 fős második kamarát létrehozni, aminek a felét a 10 ezernél kisebb, felét a 10 ezernél nagyobb lélekszámú települések vezetőiből sorsolnák évente. Azért sorsolással, mert így nem tudná a második kamarát elfoglalni a választásokon győztes párt, és azért évente, hogy ne váljanak Népüktől elszakadó parlamenti kaszt-tagokká azok, akiket pont azért küldünk oda, hogy a Nép Hangjaként működjenek. Ennek a második kamarának szintén nem döntéshozatali, hanem vétójogokat adnánk, elsősorban gazdasági és szociális kérdésekben. Na, kezdetnek ennyi, lássuk a reakciókat.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. május 21., csütörtök

Szórólap

Na, ez egy speckó blog lesz, itt írom meg azt a rövid anyagot, ami aztán némi képi, meg dizájntuninggal soktízezer példányban a következő évben a NAP aktivistái kezéből élő demonstrációinkon a Nép kezébe kerül. Úgyhogy most koncentrálok, csitt. ;)















Demokratikus, európai jogállamot! Ebben nincs alku!

Napról napra romlik az országunk állapota. Társadalmunkat szétverik, erkölcseit aláássák, gazdaságunk romokban, már nem hír az éhezés, a kilátástalanságból eredő öngyilkosság, a korrupció. A hazugság lett a norma, a rendszerváltás óta eltelt 25 év végeredménye nem egy európai köztársaság, hanem egy keleti önkényuralom, ahol keveseknek mindent szabad sokakkal szemben.

Fehérgalléros bűnözők által uralt állami erőszakszervezetek büntetik az ártatlanokat, és védik a törvények helyett a Keresztapákat. A bolti lopásért börtön, egész bolthálózatok lenyúlásáért pedig kitüntetés és milliárdos adományok járnak. Az Állam nem a Maffia ellen küzd, mert önmaga vált azzá: a bűnszervezet vezérkarát Kormánynak hívják, parlamentünk Bábszínházzá vált.

Mi, akik 9 hónapon át folyamatosan tüntettünk az Orbán Rezsim ellen a Parlament előtt, a Kossuth téren, pártot alapítottunk: a Nincs Alku Pártot. Rövidítése: NAP, és teszünk azért, hogy valóban mindenkinek jusson majd a melegéből. 9 hónapon át tapasztaltuk meg a saját bőrünkön a diktatúra jogtiprásait, erőszakszerveinek tevékenységét átéltük. És átéltük azt is, hogy a magukat demokratikus ellenzéknek nevező parlamenti pártok tétlenül és szótlanul tűrték a tőlük néhány méterre zajló nyílt pártállami erőfitogtatást.

Elegünk van a Maffiakormányból, a velük csendben mindenütt együttmutyizó látszatellenzékéből, Hitler és Szálasi őzikesimogató utódai: a Jobbik előretöréséből. Pártot alapítottunk, mert ha nem tesszük, itt soha nem történik semmi, legföljebb más színekben más arcok működtetik tovább a szabadrablás és csendes elnyomás jól bejáratott nagyüzemét.

Mi nem kötünk alkut erkölcsi és elvi kérdésekben, nem cseréljük parlamenti és önkormányzati pozíciókra a lelkünket és becsületünket. Mi voltunk azok, akik Orbánt március 15-én hívei körében kifütyültük, mi voltunk azok, akiknek jogerős tüntetését ötször oszlatták föl rendőri erőszakkal, a mi tagjaink is ott ültek azokban az autókban, amik az önkény elleni tiltakozásként útblokádokat állítottak fel.

Nem beszélünk az ellenállásról, hanem tesszük. Nem másoktól várjuk, hogy megoldják helyettünk a saját problémáinkat. Nem azt mondjuk: Előre!, hanem azt: Utánam! Elöl megyünk, vállaljuk a személyre szóló fizikai és egzisztenciális kockázatokat, mert valakiknek végre egy valaha bátor nép lelkét újra kell ébreszteni. Az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy az országunkat újraélesszük. Tisztesség, őszinteség, emberség, bátorság. Mi ezeket az értékeket állítjuk helyre.

Tarts velünk, hogy a NAP mindenkire egyformán süssön!


2015. május 19., kedd

Felpofozásra ítéltettünk :)

Tartozhatna ez a cikk épp a kicsi színes kategóriába is, de maga a jelenség, amit megmutat, eléggé általános és egyben elszomorító ahhoz, hogy ne mulassunk rajta. Ettől még a címben levő szmájli indokolt, mert a dolog tragikomikus.




Vasárnap kezdjük Győrben egyhetes folyamatos tüntetésünket a Városháza előtti téren, amelyik meglepő módon a Városház tér nevet viseli. Nem kellett bíróságon kivívnunk a jogot, a városi rendőrkapitány és közrendvédelmi helyettese ugyanis egy egyeztetéses, teljesen korrekt eljárásban jóváhagyta a bejelentésünket. Nemcsak kritizálni tudok, megy ám a dícséret is, ha van miért, és most van: jogállami eljárással találkoztam Győrben, respekt az ottani zsaruknak. Szóval már a végszervezési fázisban vagyunk, infrastruktúra, építés, személyzet, technika, szóróanyag, ilyesmivel foglalkozunk, aztán kezdjük az országos túrát. Fölkészültünk persze arra, hogy fognak minket támadások érni, bár erre sem kellett külön tréninget szerveznünk: 9 hónapnyi Kossuth tér után nekünk már nehéz lenne meglepit okozni. És mégis sikerült. Beígértek nekünk a fogadásunkra ugyanis egy lepofozást. Na, nem ez a meglepetés, ment ez a buli élőben is a Parlament előtt, voltak éles helyzetek dögivel. A meglepetés az, ahonnan ez a nyilvánosan tett ígérvény érkezett. Nem az állomásnál már békésen 2 fővel standolgató Jobbiktól, nem a Győrt minden politikai szinten irányító Vérnarancsoktól, de nem ám. Attól a hölgytől jött, akit az ezalatti képen megmutatok.


Igen, Ő az. Glázer Éva, a győri önkormányzat DK-s külső bizottsági tagja, egyben a városi DK-s képviselő, és helyi atyaistennő Glázer Tímea édestestvére. Glázer Éva szeretne minket felpofozni a Városháza Téren Győrben, gondolom az általa elvileg vallott demokrata elvek nagyobb dicsőségére. Nem a Jobbik, nem a Fidesz, a DK-s önkormányzati bizottsági tag. Bravó. Most mondhatnám persze, hogy húúúde meglepődtem, de valójában a legkevésbé sem. Írtam már párszor arról, hogy a net fészbukos csoportjainak egy részében, épp olyanokban, amik a DK-hoz kötődnek, elképesztő a szellemi színvonaltalanság és a demokrácia gyakorlata. 23 ismert DK-kötődésű csoportból 19-ből vannak kitiltva aktuális tartalmuktól függetlenül a cikkeim, és azonnal kidobálva mindenki, akinél csak a gyanúja fölmerül, hogy esetleg az OGYM-mel, vagy a NAP-pal szimpatizálna. És mindezt azért, mert közben ugyanezeken a helyeken megy a személyem, meg a hozzám kötödő emberek és szervezetek kritikátlan mocskolása, ha meg ki vagyunk tiltva, akkor nem kell a valóságról szóló válaszainkkal bíbelődniük. Szóval ez a Demokratikus Koalíció valós gyakorlata, a párt neve, és az annak nevében föllépők valós tevékenysége pont szöges ellentéte egymásnak.


Úgyhogy az erkölcsi szétesés, a teljes elvi és politikai úttévesztés közben az egykorvolt valódi DK-sok szépen leléptek már, vagy épp arra készülnek - ki már nem dobálják Őket, mert a végén nem marad párttag -, a maradék meg épp szektává alakul, aminek politikai mondanivalója ennyi maradt: hajrádéká! Megy közben az önszuggesztió is: minden pozitívnak minősíthető hírt nyomnak maguk között ezerrel, a negatívakat meg eltüntetik, pont úgy, ahogy a Fidesz szokta. Vasárnap volt időközi önkormányzati választás Veresegyházán, ahol a DK 7 - nem elírás: hét darab - szavazatot kapott, kemény 2%-os választási eredményt abszolválva. Na, ezt a hírt, ha véletlenül van olyan, aki fölteszi, már törlik is, nem kell a fanatikusoknak találkozni a tényekkel, csak megzavarná Őket. Vagy itt van a nagy csinnadrattával hónapokkal ezelőtt elindított 200 ezer aláírásos petíció, amiről az utolsó hír jó régen 60 ezerről szólt, aztán azóta semmi. Rákérdeztem, elhajtottak a búsba, valszeg ez sem jön össze, de erről mélyen hallgatnak. Ugyanez a helyzet a közvéleménykutatási eredményeknél, ha van egy mérés, ami javulást mutat, akkor azt szórják ezerrel, ha meg jön egy visszaesést mutató, azt azonnal törlik mindenhonnan.


Ilyen szervezeti kultúránál persze törvényszerű, hogy előbb-utóbb a fizikai fenyegetés is elhangzik. Egymást hergelik, a Nép a hülye, mert megérthetnék már a birkák, hogy csakadéká, de nem akarják a Zistennek se fölfogni. Közben pedig lelépnek tőlük mindazok, akik annak idején a friss, önálló, és cselekvő politikát ígérő párthoz szívvel-lélekkel csatlakoztak. Merthát a valóságban lassan kiderültek a dolgok: az egész politikai taktikázás kizárólag a többi párttól való szavazatelszívásra játszott, az összefogás mantrázása volt ennek az eszköze, és ahogy sikerült bejutni a Parlamentbe, meg az önkormányzatokba, már vége is lett a Nagy Ígéretnek. A terep harciasságát fölváltotta a napi öt kiadott közlemény, meg a melldöngető semmittevés. Nyilván Gyurcsány is érzékelte, hogy valamit nagyon elqúrt, nem véletlenül kezdett gyors országjárásba, meg ígérget jónagyokat - ingyenvíz, meg áram, meg örökélet -, csakhát a turnézás nem helyettesítheti a megfontolt és elvszerű vezetői magatartást. Az erkölcsi és elvi kiüresedésnek ezer előjele volt, sokan jelezték párton belülről és kívülről, de mégcsak vállrándítás sem érkezett rá. Hát akkor most jön az, hogy a demokratikus oldal Nagy Ígérete üres ígérgetésbe torkollik, és a háttérből előlépnek a pofozkodó Glázer Évák. Szép volt fiúklányok, kifőztétek, jó étvágyat a megevéséhez. Győrben találkozunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. május 17., vasárnap

Ami jó, az jobb

Nem politikai oldalakról beszélek, bal, jobb, miegymás, márcsak azért sem, mert Magyarország valóságában annak nem is lenne értelme. Van egy európai értelemben vett jobboldali párt, Bokros MoMája, aztán ennyi, akik még magukról rajta kívül jobboldaliságot állítanak, azok vagy nettó fasiszták, mint a Fidesz, vagy kisállatsimogatós nácik, mint  Jobbik.




Nem, itt a jobb, az minőségi kategória. Mégpedig egy írásé, ami egyszerűen annyira jó, hogy jobb, mintha ugyanebben a témában magam írtam volna. Az a helyzet ugyanis, hogy írtam én már a Kossuth téri elmúlt 9 hónapunkról sokat konkrét események kapcsán, de ideje lenne valami összefoglalót írni most, mikor nekivágunk az Országnak, Jobbikot megállítani. Úgyhogy törtem egy ideje ezen a buksimat, hogy a rengeteg történést és sajnálatos nemtörténést hogy is kéne jól megközelítenem, hogy röviden, érthetően és átélhetően adjam át mindazt, amin átmentünk eddig. Aztán tegnap egyik mozgalmi és párttársam fogta magát, és rittyentett pont ebben a témában egy olyat, ami egyszerűen jobb, mintha én írtam volna. És persze létezik írói hiúság, meg bloggerlélek, meg minden szirszar, de ha valami ennyire jó, akkor azt teszem közzé, nem pedig egy általam összehozandó rosszabbat. Tehát Bíbok Anikó írása következik, aminek azt a címet adtam - mert ezt az egyet elfelejtette hálisten, így legalább én is belekarcolgathattam valamit -: A velünk jövő történelem. És azért ez a cím, mert jövő vasárnap Győrben induló egészéves túránk alatt ennek a kilenc hónapnak a megélt eseményeit fogjuk megmutatni az Országnak, hogy lássák: vannak cselekvő, bátor, kockázatot vállaló demokraták is. Képanyag most ennek megfelelően a szerző, Bíbok Anikó fotóján kívül nem lesz, helyette lesznek videók. Azokról az Emberekről, akik saját bőrükön élték meg a diktatúra valóságát, és olyan dolgokat mertek megtenni, amiket rajtuk kívül nem sokan. És akkor...


Bíbok Anikó: A velünk jövő történelem





Ez a kép november 17-én készült. A fotós biztosan nem tartozik a közellenség kategóriájába, mert a Parlament épületéből fotózott. Ez volt az utolsó tüntetés, amikor valóban megtelt a Nemzet főtere. Azóta a különböző tüntetésszervezők sikeresen végrehajtották a kapott házi feladatot. Szétaprózták a sok kis tüntivel a népet.

A kép bal oldalán az a 2 db sátor, az Ország Gyűlése Mozgalom Demokrácia Erődjének a sátrai. A Parlamenthez közelebb álló sátor neve - Váradi András sátor. Ez a mozgalom 2014. augusztus 8-tól 2015. április 30-ig tüntetett Orbán Viktor tusványosi illiberális beszédén felháborodva. Folyamatos, állandó tüntetés volt.

A rendőrség, vagy a TEK, vagy a BRFK ötször bontotta le bírósági ítélet ellenére a sátrainkat. Mi meg ötször visszaépítettük! Oda a Nemzet Főterére! Az Országháza elé! Bele a hatalom képébe a Diktatúra, a fideszmaffia, az Orbán takarodj, meg a soha többé éhező gyermeket és hasonló tábláinkkal. És vártunk.


Vártunk arra a pillanatra, amikor a magukat ellenzékinek tituláló pártok észreveszik, hogy mi zajlik az országban. Felismerik a lopakodó diktatúrát, a fasizmus apró kis léptekkel történő hatalomba férkőzését. Ez a pillanat nem érkezett el.

Vagy nem látják, vagy nem tudják, hogy hazánkban a demokrácia építményének utolsó kis aprószegeit is kihúzgálják, vagy magasról nagy ívben tesznek rá. Közel 9 hónap alatt sajnos arra kellett rájönnünk, hogy a magát ellenzéknek nevező csoportosulások valójában nem ellenzékiek, hanem kollaboránsok.

Szépen, csendben, hogy a választóik észre se vegyék - megalkudtak a hatalommal. Közülük ki milyen indokkal, azt ő maga tudja. Mindenesetre a parlamenti fizetések azért nem olyan nagyon rosszak, meg a pártokat is el kell tartani valamiből - és ugye a parlamenti pártoknak azért több milliós támogatás jut.

Mi hiába vártuk, hogy megszólaljanak. Nem személy szerint értünk,hanem a demokratikus jogok sárba tiprásáért. Nem tették meg a magukat ellenzékinek tituláló pártok sem, sem a hozzájuk köthető sajtótermékek sem. Mélyen tisztelt házelnökünk végre nagy keservesen talált egy bírósági fogalmazót, aki megtiltotta a további tüntetést. Laca, legyen meg az örömöd!


Április 3o-án zenés sátorbontást tartottunk a téren. De előtte való napon megalakítottuk a Nincs Alku Pártot. Mert úgy érezzük, hogy ennek az országnak valóban nagy szüksége van egy olyan emberekből álló csapatra amelyik nem alkuszik meg! Nem alkuszik meg a korrupcióval, nem alkuszik meg a lopakodó fasizmussal, nem alkuszik meg az illiberalizmus néven kiépülő diktatúrával.

A Demokrácia Erődjének Váradi András sátra országjáró turnéra indul, a mozgalom és a párt legelkötelezettebb embereivel. Azokkal, akik hónapokon át ott voltak a Kossuth téren esőben, hóban, rendőrattakban. Azokkal, akik hónapokon át hallgatták az emberek panaszait, meg sokszor átkait. Az a majdnem 9 hónap felért egy alapos közvélemény kutatással.

Mi pontosan tudjuk, hogy mit akarnak az emberek - és még nemzeti konzultációt sem kellett tartanunk milliárdokért. El fogjuk mondani mindenkinek, hogy ez az ország demokráciát akar. El fogjuk mondani mindenkinek, hogy az embereknek elegük van a megosztottságból. El fogjuk mondani, hogy az emberek mélységesen megvetik a korrupt vezetőiket.

Tudjuk, hogy az emberek nem buták, nem rosszindulatúak, csak az elmúlt évtizedek politikusaiba vetett bizalmat vesztették el. Rajtuk múlik, hogy a saját környezetükben megtalálják azokat az embereket, akikben megbízhatnak, akikre rá merik bízni a gyermekiek jövőjét. A Váradi András sátor ehhez adja meg a kezdőlépést. Egy jó kis beszélgetőhely lesz - demokratáknak!

2015. május 15., péntek

A Jobbik gyenge pontjai

Mióta történelmének első egyéni választókerületi győzelmét aratta a Jobbik Tapolcán, azon agyalok, hogyan lehet megakadályozni a hatalomra kerülésüket, mert ha van még az Orbánbandánál is veszélyesebb alakulat, akkor az Ők.




Az mondjuk első perctől tiszta, hogy Mozgalomként, pláne a többiekre a Kossuthon beásva váró állandó tüntetéssel, ez technikailag sem lehetséges. Az viszonylag egyszerű döntés volt, hogy párttá kell alakulni, és az is, hogy ha már úgyis a Bíróság szembeürítette korábbi 5 döntését, és kidobott minket a Térről, akkor mozgásba kell lendülni. De ezek végülis szervezési kérdések, nem lényegtelenek persze, de önmagukban kevesek. Aki elkötelezi magát, hogy szembeszáll a náculókkal, annak először is meg kell értenie folyamatos erősödésük okait. Van erről egy összképem, az idők folyamán sokat olvasva, meg saját tapasztalatokat szerezve összeraktam, és mivel a több korábbi cikkemben előre jelzett módon erősödnek, így aztán valszeg az összképem jó. Nehéz lenne ugyanis folyamatosan helytálló becsléseket tenni rossz koncepció alapján, ha a valóság igazolja a hipotézist, akkor az az elmélet helyességét jelenti. A Jobbik 2009-ben, az EP-választásokon ütötte át először a plafont, mindenkinek olyan szintű meglepetést okozva, hogy neki is vágtak a közvéleménykutató-elemzők a dolog megértésének. Én az akkor még politológus, és nem politikus Karácsony Gergely írását ajánlom - katt IDE -, alapos, adat-, és tényszerű, nem rövid, de ha valaki nem csak fészbukos kommentek szintjén akar megérteni egy jelenséget, akkor kötelező olvasmány.


De akinek elég engem olvasni, annak megteszem azt a szívességet, hogy összefoglalom a lényeget: a Jobbik elsősorban a valamikori MSZP szavazótáborból erősödik. Ezek az emberek a 2006-tól kezdődő kormányzás alatt folyamatosan fordultak el az MSZP-től, és lettek először bizonytalanok, majd 2009-ben Jobbik-szavazók. Kaptak egy ideig a Fidesztől is szavazókat, de azok később visszatértek a Gazdához, nagyjából a folyamat egészére igaz tehát: a Jobbik szavazóbázisának nagyobbik része egykorvolt baloldali szavazó. A tapolcai győzelmüket is górcső alá véve az is látszik, hogy az elfogyó Narancstáborból ismét profitáltak, de az igazi növekményük megintcsak az egykor bizonytalanná vált baloldali szavazótáborból jön. Konkrétan 200 ezer exNarancsnyik és ennek csaknem kétszerese: 350 ezer bizonytalan gazdagította a soraikat. Ehhez is itt van egy cikk, a Szonda kutatása, adatok, tények, miegymás, van még persze egy rakás, de elég ennyi ide, olvasóim nem azért olvasnak, hogy mások írásait citálgassam. Szóval a lényeg, és TÉNY ennyi: a Jobbik erősödésének alapja a volt baloldaliak egykoron az MSZP választási győzelmeit összehozó tömege. Látom én a különböző, fészbukon folytatott vitáim közben, hogy ezt marha nehezen hajlandóak benyelni a jelenlegi parlamenti "ellenzék" támogatói, de attól még ez van.


Hogy miért? Eccerű: ez a TÉNY mindennél jobban fölhívja a figyelmet arra, hogy a parlamenti, magát "baloldali ellenzékként" meghatározó pártcsoport képtelen a maga oldalára fordítani még azokat a szavazókat is, akik pedig értékvilágukban hozzájuk hasonlatosak. Az egykori baloldali szavazók inkább választják a Jobbikot, mint az MSZP-DK-Együtt hármast, utóbbiak immár másfél éve képtelenek akárcsak egyetlen új szavazó megnyerésére: pont ott állnak, ahol 2013 decemberében, pedig közben a valaha volt legpocsékabb kormánypárt 1 millió szavazót vesztett. Aztán innentől lehet vitatni tovább, hogy a Jobbik folyamatos erősödése a parlamenti "ellenzék" teljes alkalmatlanságának következménye, csak minek: érzelmi struccpolitika az ilyen melléduma, a valósághoz semmi köze. De ugyanezekből a TÉNYEKBŐL kijön ám legyőzhetőségük receptje is. Az alapvetően balos értékvilágú szavazóbázis nem szereti a náculást, nem véletlen, hogy a Jobbik Budapesten és a legnagyobb városokban képtelen áttörni. Igazi bázisa a vidék kisvárosai és falvai, ahol az információáramlás elégtelen ahhoz, hogy az emberek teljes, valós képet kapjanak róluk.


Ezt a problémát Vona is érzékeli, a vidéki nagyvárosok és Budapest nélkül soha nem fog választást nyerni. Logikus következmény a Jobbik középre húzása: már nem is utálják a zsidókat, cigányokat, már kisállatsimogatóvá váltak, és fékentartják a fociszurkolói ultrakörüket. Ez persze kommunikációs taktika, semmi több, és nem is könnyű feladat Vonának: szervezeti bázisa, aktivistahálózata ugyanis széljobber, míg szavazói többsége nem az, na ebből tovább növekedni belső robbanások nélkül nem lesz könnyű. Az első teendőnk ellenük tehát épp ez: a vidéki nagyvárosokban még meg lehet állítani Őket azzal, ha elmondjuk és megmutatjuk élőben a polgároknak, hogy mi is a Jobbik. Szépen fölkészülünk, videókkal, képekkel, és szembesítjük a lakosságot a valósággal, mielőtt meggyőzi magát, hogy nem is nácik a nácik. Ez azonban önmagában kevés lehet, Vona ügyes tömegpszichológus, tudja, hogyha egyszer a Tömeg el akar valamit hinni, akkor azt nehéz megakadályozni. És a Fideszt elhajtani akarók már nagyon akarnak valakiknek hinni, ha a Jobbik, akkor legyen az, csak végre valaki takarítsa már el a Felcsúti Hibbant Maffiáját. 


Be kell tehát azt is bizonyítanunk, hogy nem olyan harcos ellenzéke ám a Vonagárda Orbánnak, mint azt láttatni szeretné. Ahogy országjárásunkra fölkészülök, egymás után nézegetem a különböző nagyvárosok nyilvánosan hozzáférhető közbeszerzési döntéseit. És lőn: bizony a Narancscégeknek adott horribilis árú, tömegnyi pénz pártpénztárakba lapátolására zöld utat adó közbeszerzési megbízások megszavazói között ott vannak ám a Jobbikos önkormányzati képviselők is. Hoppá. Vagy inkább hoppáhoppá. A Jobbikról terjedő - persze tudatosan terjesztett - egyik hiedelem, hogy Ők nem lopnak. namost végigböngészve elég sok adatot, be tudjuk bizonyítani, hogy de, Ők is lopnak. Nem szűz az a leányzó, csak még nem kapták rajta, ami ugye azért nagy különbség. Hát mi most majd rajtakapjuk. A másik ilyen fontos elem, amivel támadhatóak, az a parlamenti részvételük: aki komolyan a diktatúra ellenfelének tartja magát, és ezt el is akarja hitetni a szavazókkal, az nem asszisztál biodíszletként Orbán szavazógépéhez. És akkor itt visszatértünk egy fontos ponthoz: vajon ezeket a gyenge pontokat mások nem látják? De, látják. Csakhát az a helyzet, hogy azok, akik bírnak elég közjogi hatalommal és médiaháttérrel, hogy agyoncsapják a Jobbikot, ezt nem tehetik meg. Ugyanis Ők is benne ülnek azokban a közbeszerzési bizottságokban, és nyomogatják az igen gombot a Narancscégeknek, és bent melegszenek a Bábparlamentben. És akkor körbe is értünk. Ha valaki még mindig nem érti, miért is a jelenlegi parlamenti "ellenzék" a Jobbik erősödésének előidézője, akkor az maradjon meg e hitében, míg rárúgják az ajtót náciék. Mi meg nekivágunk a Jobbikellenes országos hadjáratnak, holnap a Kossuthon kezdünk, és egy hét múlva Győrben leszünk egyhetes állandó tüntetéssel a Városháza előtt.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. május 13., szerda

Így loptok Ti

Sokan azt hiszik, hogy az Ország módszeres kifosztása úgy történik, hogy valahol a Parlamentben valami főminiszter aláír egy sokmilliárdos megrendelést egy Narancscégnek, aztán visszakapja zsebbe meg pártkasszába annak egy részét. Nos, nem így zajlik, elmondom inkább, hogyan.




Évi 2000 milliárdot kapunk az EU-tól fejlesztésekre. Gyakorlatilag minden építkezés ebből megy a stadiontól a zsákfalu csatornázásáig. A módszert, amivel pedig a pénz a vállalkozókhoz kerül, közbeszerzésnek hívják. Ennek egy része valóban kormányzati szinten történik, tehát valóban Narancsfőnökök írják alá, de a hatalmas összegnek ez valójában csak a töredéke. A nagyobb része különféle közbeszerzési bizottságokban dől el, parlamenttől a kisfaluig. És a rossz hírem az, hogy azokban a bizottságokban, ahol erről döntenek, ott ülnek a parlamenti "ellenzék" hivatalos delegáltjai is, a még rosszabb hírem meg az, hogy többnyire maguk is megszavazzák a nyilvánvaló lopást. Néha persze egy-egy tisztességesebb feljelentést tesz, vagy legalább a sajtóhoz fordul, de ha összeadom az ilyen szóvá tett ügyletek értékét, az maximum 2 milliárd forint. 2000 milliárdból, teccenek érteni. Magyarul 1998 milliárd forint úgy kerül elköltésre, hogy ahhoz a parlamenti "ellenzéknek" egy szava sincs. Namost nettó józansággal ez csak két esetben lehetséges: vagy az irdatlan összeg 999 ezreléke esetében nincs lopás, vagy együtt lopnak, és kussolnak róla.


Az első eset kizárható: hogy a Narancsok ipari méretekben és szervezetten rabolnak el mindent, amihez hozzáférnek, de legalább hozzáérnek, az mostanra mindenkinek világos. Innentől a második eset áll: bizony, ezek együtt lopnak, innen jön a cím: így loptok Ti. Most nagyon jófej leszek, mert a lopások megmutatásában végig lefelé fogok kerekíteni, nehogy aztán azzal sírjanak a vállamon, hogy nem is loptak annyit, csak kevesebbet. Ja, hallgatok néha ilyen érveléseket, a belem fordul ki tőlük: arról próbálnak győzködni, hogy a kisebb rablás elfogadható, ha a "mieink" csinálják. Broáááf, szokták volt erre mondani, hogy ne kelljen megmutatni a vegetatív válaszeseményt. Szóval lefelé kerekítve menjünk akkor szépen sorban: nagyjából 1000 milliárd forint helyi önkormányzatokban kerül közbeszerzéssel szétosztásra, megyei közgyűléstől a tanyaközpontig. Válasszunk ki példaként egy közepes várost, mondom, hogyan történik az aktus. Van egy panelfelújítós közbeszerzés, ad rá a kormány 200 milliót. Ebből azért már elég jó dolgot is ki lehet hozni, vagy inkább ki lehetne, ha a pénzt valós építkezésre költenék.


Csakhát ha a 200 milliót tényleg ráköltenék a nyílászárókra, meg radiátorokra, akkor nem lenne mit visszafolyatni a Fidesznyik pártkasszába, meg a döntésben résztvevők magánzsebeibe. Úgyhogy ennek a 200 milliónak valójában csak egy része lesz igazi felújításra felhasználva, hogy mekkora, az attól függ, hogy közepes méretű városunk Narancsos polgármestere mennyire biztonságosan tud lopni. Ha ugyanis van vele szemben egy tökös ellenzék, amelyik azonnal kiszúrja, hogy egy ablakkeret 100 ezer forint 30 ezer helyett, és van belőle 500 darab, akkor abból botrány lesz. De a polgármester nem azért lett az, mert alkalmas a város vezetésére, hanem azért, hogy minél több lóvét tudjon visszafolyatni az Őt odarakó párt kasszájába. Minél túlárazottabb megrendeléseket tud adni a haveri vállalkozóknk, annál több jut a Felcsúti Maffiának, mert a kiválasztott vállalkozók mind részei a rendszernek: náluk jelentkezik a túlárazásból származó tisztára mosott többletjövedelem, amit Ők azonnal adnak is a Narancsok ezzel foglalkozó táskásemberének, ha ugyanis ezt nem tennék, nem kapnának többé megrendelést sehol.


Tökéletesen szervezett rendszer, fogok még majd mélyebben is írni róla később, de most, a közérthetőség kedvéért, maradjunk a főszereplőnél: a közepes város polgármesterénél. Ledumálta a kormányzati szintű kontaktjával, hogy odadobnak Neki 200 millát, a feladata pedig az, hogy ebből minél többet juttasson vissza a pártközpontnak. Valahol Ő is ember, szeretne nem börtönbe kerülni, nyugodtan aludni, ha meg a helyi ellenzéke ügyet csinál a lopásából, akkor abból sem rövid távon, sem hosszabban - esetleges kormányváltás esetén - nem jön ki jól. Közepes városunk polgármestere tehát elhívja vacsorázni a helyi ellenzék mérvadó politikusait kedvenc kocsmájába, ami nemcsak azért kedvenc, mert szintén Fidesznyiké, hanem azért is, mert van fölszerelve elektronikus zavaró kütyü, hogy az esetleges lehallgatást lehetetlenné tegye. Mindegyik Narancspolginak VAN ilyen törzshelye, ha ott épp ellenzékiekkel együtt látható, akkor ott bizony mutyi megy, arra van fönntartva, semmi másra. És ezen a kedvenc helyen a Polgi tesz egy ajánlatot az ellenzékieknek, valahogy így: mennyit akartok?


Namost egy ellenzéki képviselőnek erre egyetlen jó válasza lehet: fölpattan, elküldi a Polgit a k.anyjába és rohan a sajtóhoz. Csakhát valahogy mégsincs tele a sajtó erről szóló hírekkel, nemdebár. És azért nincs, mert az ellenzékiek elfogadják a gesztust, meg a vele járó készpénzt, amit a hosszútávú barátság megpecsételéseként többnyire kiegészítenek pár céges felügyelőbizottsági hellyel, meg tanácsadói szerződéssel. Ha meg mégis valami elvetemült ellenzéki komolyan veszi a feladatát és asztalt borít, akkor SAJÁT pártközpontjából kap egy telefont pár percen belül, amiben fölhívják a figyelmét, hogy a párt működéséhez pénzre van ám szükség, úgyhogy ne ugráljon, üljön csak vissza az asztalhoz, és ha nem akar saját maga készpénzt átvenni, akkor mondjon helyette a Polginak egy céget, amit majd alvállalkozóként bevonhatnak a munkába. Rögtön mondanak is egyet, az illető gyakorlott már a Narancscégekkel való alvállalkozói kapcsolatokban, erre tartja az illetékes "ellenzéki" pártközpont. Ő adja le a pluszlóvét - mert persze az alvállalkozót is túlárazzák, jusson mindenkinek, az a biztonságos - az "ellenzéki" pártközpontnak.


A Polgi kedvenc kocsmájának kedvenc asztalánál létre is jön a megegyezés, mehetnek mostmár tovább a részletekre. Megdumálják, hogy az építkezésre szánt 200 millióból valójában mennyi legyen a munkára fordítandó, és mennyi a "szabad" - magyarul túlárazással ellopható - összeg. Mindegyik érdekeltté vált már a minél nagyobb túlárazásban, hisz ha több marad, akkor több jut a házikasszába is. Úgyhogy szépen megállapodnak egy hármas szorzóban, a 200 millióból 66 milla legyen valódi munkára fordítva, a másik kétharmadnyi, 134 millió meg legyen szétdobva. Polgi visszajelent a kormányzati pártösszekötőjének, hogy okés a buli, szólnak a közbeszerzés megnyerésére kijelölt Narancscégnek, hogy nyugodtan csinálhat háromszoros túlárazást, nem lesz gond. És nem is lesz, ugyanis a döntéshozó, közbeszerzést elbíráló bizottságban ugyanazok ülnek "ellenzéki" oldalról, akik a kocsmaasztalhoz meghívást kaptak.


A nyerésre kijelölt cég beadja a pályázatot, más cégeket, ha van egyáltalán merszük pályázni, formai okokból eleve kizárnak, nyertes megvan, 200 millát átutalnak Neki, 66 millióért panelfelújít, 134 millát Narancsközpontnak lead, Polgi táskásembere a helyieknek szánt részért elmegy, megkapja, és továbbosztja az "ellenzékieknek" az Ő jussukat. Csupa derűs arc, lehet menni Állatkertbe fagyizni, vagy esetleg a Kanári Szigetekre, minél szorgosabban működnek együtt "ellenzékék" a Polgikkal, annál inkább az utóbbi is lehetségessé válik, élnek is a lehetőséggel, eccerélünk, nemdebár. Ja, hogy mellesleg azt a 134 milliót, amit elloptak valós teljesítés nélkül, azt rá lehetett volna ténylegesen költeni a panelra, csökkentve így az ott lakók fűtésszámláit, javítva életminőségüket is? Ja, hogy egyébként a 134 millió felújításra költése hány olyan munkahelyet teremtett volna, ami így közmunkával lett kihelyettesítve? Na, ezek sokadrangú szempontok, ki nem szarja le a Népet, úgyis hülye, nem veszi észre. Csakhát tévedni teccenek, tisztelt Narancsnyik, meg kollaboráns "ellenzéki" Urak. Már észrevette. Csak azt nem tudja, hogy pontosan hogyan loptok, de azt, hogy együtt raboltok, az tiszta nagyjából mindenkinek. Ezért nem fognak rátok soha többé tömegesen szavazni. És ez jól is van így.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2015. május 11., hétfő

Orbán, diktatúra, dejavu

Nagy a felháborodás az ellenzéki sajtóban a Felcsúti Hibbant újabb agymenése tárgyában: nagyjából bejelentette a Geci, hogy diktatúrát akar. Ami viszont új fejlemény, hogy az eddig baráti sajtóban is egyre inkább mondják a parlamenti "ellenzéknek", hogy ki kell jönni a míves Bábszínházból.




Kezdjük tán a Grazi Ápolttal. Vagy végleg bekattant, vagy végleg bekattant, nagyjából ez a két verzió van, lehet választani. Ez a félszerzet azért profi hatalomtechnikus, meg tömegmanipulátor volt sokáig, ha nem az lett volna, nem Róla szólna az elmúlt évtizedünk. Fölépített egy szektát, katonai elvekkel, ami egy megkérdőjelezhetetlen vallásalapítón, a belé vetett feltétlen hiten, na meg persze az államból kirabolt hatalmas lóvén alapul. Csakhát nem veszi észre, hogy a feltétlen hit gyülekezete már megfeleződött ősz óta, bomlik a fegyelem, megjelent a jövőtől való rettegés - tettek eleget a rendszer tetejétől a legaljáig, hogy menetből 10 ezer Narancsnyiknak ki lehetne osztani egy jó hosszú letöltendőt. Az utolsó elem, ami még egyáltalán összetartja vakolatként a szanaszét repedt falakat, az a lóvé áramlása. És ezzel a diktatúrás szöveggel, meg előtte a halálbüntetéssel bizony veszélybe került a zsoldosok rendszeres kifizetése. Ez ugyanis már túlcsordul az amúgy békés EU-ban is, mikor Barroso már lazán kimondja, hogy ha halálbüntetés lesz Magyarországon, akkor meg EU-tagság nem lesz, na arra azért oda kell figyelni, mert nem a közönségből sípoltak be, hanem nagyonis a játékvezetők közül.


Szóval ha a Felcsúti Agyhalott ezen az úton tesz akár mégegy lépést, akkor az EU elzárja elsőkörben a pénzcsapot, aztán akkor lesz itt palotaforradalom. Ugyanis az évi 2000 milliárdnyi európai támogatás a Narancsok utolsó összetartó ereje: ennek a háromszorosan túlárazott közbeszerzéseiből lehet tölteni a pártkasszát meg a magánzsebeket. Ha ez kiesik, akkor mintegy mellesleg összeomlik a magyar gazdaság, jön az államcsőd, de ez a Narancsfiakat jóval kevésbé érdekli, mint az, hogy a luxuskocsi-luxuskurva-aranyóra-krokodilbőrcipő életformának is gyorsan annyi lesz. Az átlag Fidesznyik ugyanis épp tízszer annyit költ havonta, mint amennyi a hivatalos képviselői, polgármesteri, alpolgármesteri fizetése: valós jövedelmük lopásból jön össze, amellé csak zsebpénzként hasznos a bevallott jövedelmük. Azt már Rómában is tudták a Cézárok, hogy a légiókat akkor is meg kell fizetni, ha üres a kassza, aki meg nem tudta, az leúszott a Tiberisen, többnyire több darabban. Asszem, ezzel a beszéddel most a Miviktorunk valóban életveszélyes helyzetbe hozta magát: mi, demokraták nem ölünk, de erősen sanszos, hogy pár Narancsnyikban most felmerült a Főnök eltakarításának erőteljes vágya.


No, de ennyit a Hibbantról, meg a sorsáról, térjünk vissza az ellenzéki sajtóhoz. Mondom, új elem, hogy végre nem csak úgy általában fejezik ki rosszallásukat, hanem fölvetik végre a parlamenti "ellenzék" felelősségét is. Magam ezt dumálom már hónapok óta, tán lassan mindenkinek leesik a tantusz: ezt a Rendszert demokrata nem legitimálhatja azzal, hogy bentmarad egy nemparlamentáris önkényuralom parlamentjéban. Persze Viktorunk tett már ilyen bejelentést korábban is, szeret sokféleképp értelmezhetően fogalmazni, hogyha kell, kifarolhasson: volt múlt nyáron a tusványosi illeberálisozó beszéde, pont ugyanezt jelentette, elég csak az azóta eltelt idő valós fejleményeit megnézni: komolyan gondolta. Csakhát akkor még a Fidesz laza kétharmadon volt a közvéleménykutatásokban, mostmeg már egyharmadon sincs, más a helyzet, ezért is vár más sors a Felcsútira, mint szeretné. A tusványosi illeberálisozó beszéd után is volt sajtóvisszhang, de az csak annyiról szólt, hogy nanehogymá. De aztán szépen mindenki visszament a Balatonpartra lábat lógázni, mi kimentünk állandó tüntetéssel a Kossuthra, aztán szépen egyedül is maradtunk. Senki nem vette komolyan, hogy Orbán komolyan gondolja, tán most, így utólag belátták páran, hogy de, nagyonis.


Úgyhogy most ciki van parlamenti "ellenzékieknél". Lehetett eddig tuaregezni, ógyéemezni, napozni, karaktergyilkolászással, agyonhallgatással elkerülni a valós problémára adandó igazi válaszokat. Csakhogy most a párthaveri sajtónak is kezd tele lenni a mindene, innentől meg nehezebb lesz elmagyarázni, hogy miért is jó az, ami rossz. Kétségeink persze ne legyenek, már tegnap csöngtek a háttérben a mobiltelefonok, pártfőnökök hívtak főszerkesztőket, hogy csihadjanak már, mert nem lesz alapítványi lóvé, meg közbeszerzési reklám, meg a többi finomság. Aztán most kiderül, hogy maradt-e vér a pucájában a sajtómunkásoknak, vagy továbbra is fontosabb a biztos megélhetés, mint az elvszerűség, meg az igazság keresése. Tapasztalataim alapján abban biztos vagyok, hogy ez a parlamenti bagázs nem fog kijönni, nem azért küzdöttek meg a pártjaikon belül a listás helyekért, hogy 2018 előtt azt odadobják olyan kevéssé kézzelfogható valamiért, mint az Ország sorsa. Számomra az igazi kérdés az, hogy az eddig lojálisan kussoló "ellenzéki" média vajon ismét meghajlik-e a kollaboráns pártok nyomása alatt. Mert ha nem, és tudatára ébred, akkor még az is lehet, hogy eltakaríthatjuk Orbánt, meg a helyére készülő Jobbikot.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!








2015. május 9., szombat

A Nép Gyermeke

Váradi András, alcsúti juhász csütörtökön volt 51 éves. Nem élhette meg, mert meggyilkolták, de mindaddig nem fog meghalni, amíg a szellemiségét tovább viszik olyan emberek, akik értik, ki volt Ő, és miért épp Váradi András lehet az igazi rendszerváltás jelképe.




Éltem egy évig Alcsútdobozon, 2000 környékén, onnan jártam be a Nyolckerbe naponta képviselősködni, aztán persze ez így nem működött, vissza is költöztem a kedvenc kerületembe. Sokszor láttam Andrást, de sohasem beszélgettünk, a falu fölötti katonai lakótelepen laktam, nagyjából 2 kilométer a templomtól, és mindennap gyalog mentem le a kisboltba hajnalban, meg vissza. Olyankor meg aztán túl sok ember nincs erdőn-mezőn, Andráson kívül nagyjából senkivel sem találkoztam. Róla ez a kép él bennem, a természet embere, így aztán eleve nagyon szurkoltam, mikor megtudtam, hogy politizálni kezd. A demokrácia, a piacgazdaság ugyanis pont erről szól: lehetőséget ad minden más társadalmi rendszerrel szemben, hogy az egyén szabadon kibontakoztathassa képességeit. Nem kell senki fenekét kinyalni, nem kell szekértáborhoz csatlakozni: tehetség, bátorság, aztán hadd szóljon, induljon a móka. Ezért aztán az Ő sorsa számomra ennek az elcseszett rendszerváltásnak az igazi szimbóluma: az uralkodó kaszt nem engedte meg, hogy a Nép Gyermeke áttörje azt a falat, ami az "elitet" a közemberektől elválasztja. Az már más kérdés, hogy az "elit" épp regnáló narancsszínű része a legdurvább módszert választotta, de sok kétségem nincs afelől, hogy ha finomabb eszközökkel is, de a többi sem engedte volna, hogy küldetését végigvigye.


A "rendszerváltás" óta tömegnyi politikus tűnt föl a színen, de államférfinak nevezhető csak kettő volt: Göncz Árpád és Horn Gyula. Aligha kell indokolni, hogy miért is lóg ki magasan ez a két ember a többi közül, akinek meg mégis, az olvasson történelemkönyveket, Ők elég nagyok hozzá, hogy máris benne legyenek. Én egy szempontra hívom csak föl a figyelmet: mindketten egyszerű emberek voltak, semmi manír, allűr, ripacskodás, szerepjátszás, az Árpibácsi az pont olyan volt Köztársasági Elnökként, mint a címe nélkül, a Gyula, az meg Gyula volt Minelnökként is. Hiteles pedig csak olyan politikus lehet, akinek nincs két élete: otthon, a családja, barátai körében is pont úgy viselkedik, mint a nagyközönség előtt. Aki elkezd mást mutatni magáról, mint amilyen valójában, az már rá is lépett a hazugság semmibe vezető csigalépcsőjére, és közben észre sem veszi, hogyan alakítja át a személyiségét a felvett viselkedésmódja. Ma egy Árpibácsi, vagy egy Gyula már nem lehetne hatalmon, a "rendszerváltás" közelségében még nem vált el annyira az "elit" és a köznép, mint mostanra. Árpibácsit a maiak megpróbálnák rávenni, hogy ne elvieskedjen annyit, mint amennyit tette anno az Antall kormány kezdődő médialenyúlásaival szemben, ne dumáljon, inkább hallgasson, bólintson, írjon alá.


A Gyulát meg valszeg kitiltanák a Jókai utcából oda nem illő viselkedése miatt, az öltönyös középszer nehezen viseli az egyéniségeket. Mondjuk az már más kérdés, hogy ha a Gyula belépne oda, akkor aligha hinné el, hogy az amit, és akiket lát, az annak a valaminek a jogutódja, amit Ő teljesen másra hozott létre, nagyjából a semmiből. De a lényeg: volt az Árpibácsink, meg a Gyulánk, nem Politikusok voltak, hanem Emberek, oszt akkor ki is merítettük a "rendszerváltás" óta eltelt negyedszázad államférfiúi felhozatalát. És itt térek vissza Váradi Andrásra, mert ebben a sorban ki tudja, nem Ő lett volna-e a harmadik. Akik beleásták magukat az élettörténetébe, tudják, hogy micsoda küzdelmekben vett részt, milyen bonyolultságú és lehetetlennek tűnő harcokat vívott meg sikerrel csontprofi technokrata szarháziakkal szemben. Ehhez meg biz olyan képességek kellenek, amelyek csak igen kevesekben találhatók. Egy európai demokráciában Váradi András bármi lehetett volna, hazai állapotaink igazi fokmérője pedig éppen az, ahogy eltaposták, és ahogy kevés kivétellel - Juhász Péternek respekt - senkit nem zavar igazán a sorsa.


Hát engem speciel marhára zavar. Az OGYM András megölése után azonnal védnökséget ajánlott a családjának, Apollónia - András özvegye - a lányokkal együtt ezt elfogadta, és tartjuk is a szavunkat. Az eltelt idő alatt barátokká váltunk, ott voltunk Etyeken, a sírnál csütörtökön, a születésnapi megemlékezésen, és amúgyis, mikor csak tehetjük, járunk Alcsútra. Kossuth téri sátraink egyikét Váradi Andrásról neveztük el, és mi sem természetesebb, minthogy ezzel a sátorral megyünk országjárásra: ha vidéken elfelejtették volna, ki is az Alcsúti Juhász, és mit is jelképez, akkor mi majd fölmelegítjük ezt a keserűen gyönyörű történetet. Nem, nem a gyilkosság ebben a gyönyörű, hanem a kivételes emberi tartás, a rettenthetetlenség, az áldozatvállalás, a megalkuvásmentes tisztesség. Andrást üldözték azért, amit tett, és megölték azért, amit még tenni tudott volna. Beszélgettem az édesapjával, Ő elmondta, hogy András TUDTA, hogy valószínűleg megölik azért, amit képvisel. De vállalta, mert elkötelezett volt. És ennek az erkölcsileg kiüresedett országnak pont olyan jelképre van szüksége, hogy magához térjen, és lesöpörje a lassan rátelepedett mocskot, mint Váradi András. Fizikailag meghalt, szelleme azonban bennünk, velünk, általunk él tovább, és végül a helyére fog kerülni a magyar történelemben. A Legnagyobbak közt.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!