Inkább bőrig ázni, mintsem megfulladni

Tervezni sem lehetett volna pocsékabb időjárást a tegnapinál: tűhegyes, sűrű esőcseppek, nyirkos, csontig hatoló, alig fagypont fölötti hőmérséklet. Én speciel szeretem az ilyesmit, ami nem öl meg, az erősít alapon, és ehhez tegnap lett 400 tüntető társam is.

Értéke annak van, amiért megküzd az ember, és a tegnapi Szövetség Napja a Kossuthon igazán emberpróbáló volt. Hajnaltól folyamatosan esett, pár percre abbahagyta, de aztán gyorsan be is pótolta az elmaradást. Mondták páran a barátaim közül, hogy le kéne mondani a tüntetést, mert senki nem fog kijönni, ki az az elvetemült, aki a szombati ebédutáni szobameleg sziesztázás helyett bemegy a Hatalom arcába a Parlamenthez, hogy agyonázhasson és rétegesen megfagyhasson. Csakhát én meg konok poncichtergyerek vagyok, meg kíváncsi is, meg mint tudjuk fanatikus nemkülönben, úgyhogy eszem ágában sem volt lemondani. Addig nem is fogok semmit lemondani, amíg Orbán ugyanezt meg nem teszi, jöjjön aminek jönnie kell, és jöjjön, akinek jöhetnékje van. És 400 ember úgy döntött, hogy jön, és ahogy láttam szaporodni a Tömeget, pusztán ettől át is melegedtem. Van már ma Magyarhonban 400 olyan demokrata, aki bármilyen körülmények között fontosabbnak tartja az Orbán Rezsim eltakarítását, mint a saját kényelmét, ez meg több mint biztató. Ha sikerül egyre többekkel megértetnünk, amit ez a 400 ember, ez a Demokrata Légió már megértett: hogy bőrig ázni sokkal jobb, mint egy diktatúrába belefulladni, akkor nyert ügyünk lehet gyorsan.

Szokás Fidesznyik, meg Jobbnyik körökben röhögni a demokraták elpuhultságán, és lássuk be: az elmúlt évek alapján van is erre némi okuk. Dumában nagyok vagyunk, cselekvésben kevésbé, pedig a demokráciát minden nap minden percében, és ha kell akkor az utcán is meg kell tudnunk védeni, mert különben ellopják tőlünk, mint azt épp átéljük. Elpuhultunk, valóban, pedig egy agresszív bandát, mint amilyen az Orbán Rezsim, vagy a helyére ácsingózó Jobbik, nem lehet szobamelegben legyőzni. Ha komolyan gondoljuk, hogy meg kell védenünk a szabadságunkat, az európaiságunkat, az emberségünket, akkor azért tennünk is kell. Nem jó tézis, ha úgy állunk hozzá, hogy más is hozzáférjen, hibás alapállás, vagy inkább alapülés, ha bárki azt gondolja: nem megyek, mert nélkülem is lesznek elegen. Csaxólok: nem leszünk. Pont annyian leszünk együtt, ahányan egyénként képesek felülemelkedni kényelmükön, és hosszabb távú magánérdekeiket egy közösség cselekvő részeseként érvényesíteni, mert csak úgy lehet sikeres. Nincs sehol egy falról leakasztható egyszerhasználatos Tömeg: amennyi egyéni döntés születik a pillanatnyi kényelem meghaladásáról, annyian leszünk egy tüntetésen.

400 olyan demokrata már biztosan van, akit eléggé fűt a cselekvésvágy és a hazaszeretet, hogy ne fagyjon át. És mindazok, akik tegnap velünk voltak több mint két órán át a Kossuthon, azok életre szóló élményt kaptak, és nem elsősorban a felszólalóktól, hanem egymástól és saját maguktól. Mikor este hazaértek, és levetették az átázott, átfagyott ruhát, és átmelegedtek, akkor a jogos büszkeséget is megélték: igen, megcsináltuk. Olyasmit tettek, amit ma az Országban még csak 400 ember képes megtenni: áldozatot hoztak a közösségért, Mindannyiunkért. Nem írok soha beszédet előre, mivel a gondolataimat folyamatosan blogokba öntöm, így aztán mindig van a koponyaraktáron elég ahhoz, hogy a Tömeg lüktetésének ívébe tudjam illeszteni a mondókámat. Mikor a "színpadon", jó magasról ránéztem erre a 400 emberre, akik esernyőkkel, egymáshoz bújva néztek rám, akkor ugrott be: Demokrata Légió. Történelem, elsősorban is hadtörténet-mániás vagyok, és az egész úgy nézett ki, mint a római légiók teknősbéka alakzata: az esernyők szélei egymáshoz kapcsolódva minden külső tervezettség nélkül, spontán módon, csak nem a nyíl, hanem a nyirkos tűhegyzáportól védték a tüntető alakzatot.

Bokros is, Szöllősiné is nagyon a helyén volt ebben az egészben, mikor megjöttek még jóval a kezdés előtt, akkor bevittem Őket a Sátorba melegedni, készülni, de kijöttek, és vegyültek. Nulla patrícius gőg, nettó plebejus viselkedés: eggyé váltak a Tömeggel, és ez akkor is így maradt, mikor már a beszédeiket mondták. Ilyen emberből meg roppant kevés van az Országban, nagyon meg kell becsülnünk Őket, és az ováció, ami fogadta és kísérte mindkettejüket, az erősebb volt, mint amit 400 ember normál esetben kelteni tud. A következő hónapokban a terepen, tüntetéseken fognak kiválasztódni azok, akik képesek lesznek Orbán elűzésére, és az Ország rendbehozására. Nekem tegnap óta van két jelöltem, és annak a 400 embernek szintúgy. A tisztességes politikus az olyan, hogy ha kell, föláldozza a saját pályafutását is, hogy a küldetésének megfeleljen. Bokros bevállalt annak idején egy csomagot, hogy megmentse az Országot a csődtól, és új pályára állította a gazdaságunkat. Szöllősiné beáldozta a parlamenti képviselőségét azért, hogy az általa képviselt szakszervezeti elveknek megfeleljen. Van tegnaptól két biztosan tisztességes politikus a közéletben, akikért már a terep bármely nehéz körülményei között is kiállnak az emberek. Egy jobboldali Államférfi és egy baloldali Államnő. Bízom, bízhatunk Bennük.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!