2017. április 30., vasárnap

Nyílt levél Gulyás Marcinak


Kedves Marci!

Az ország demokrata példaképe lettél. Azért, amit tettél és teszel, és azért, amit Veled tettek. Minden mondatodnak súlya van. És azok a mondatok döntő részben jók és támogathatók, a szabad és arányos választás kivívása valóban a Diktatúra felszámolásának kulcsa. De legutóbbi interjúdban volt néhány nagyon rossz mondat. Ezek a mondatok a Jobbikról szóltak. És ezek a mondatok nem támogathatóak, sőt, kifejezetten károsak, ezért írok Neked.


Az egyetemi diákság, és Velük a Nép utcára tódult az elmúlt hetekben. Most először elvekért, nem pedig valamilyen zsebbevágó kérdésért. Ez pedig teljesen új fejlemény. Az elvek, amikért mindannyian kimentünk, a demokraták elvei. Szabadság, emberség, Európa. Nagyjából ennyire lerövidíthető, amiért tízezrek mozdultak meg, és mozognak azóta is. Ezek az elvek teljesen idegenek a regnáló Rezsimtől, és ugyanennyire idegenek attól a Jobbiktól, amelyiket nélkülözhetetlennek tartasz a szabad és arányos választás kivívásához.


Azt mondod: a Jobbik legitim, és kihagyhatatlan. De Hitler is legitim volt, és akkoriban úgy gondolták: kihagyhatatlan. Az eredményt ismerjük. Utcai aktivizmussal tervezed a Rezsimet arra kényszeríteni, hogy szabad és arányos választásokat tartson. Maximálisan egyetértek és támogatom, magam is ezt vallom. De Te is tudod, hogy a kemény polgári engedetlenségi akciók csak akkor érnek célt, ha azok mögé nem párszáz, esetleg ezer, hanem soktízezer ember sorakozik föl az utcán.


És mikor ez megtörténik, akkor ott egyakaratú és azonos elveket valló emberekre lesz szükség, mert különben a tömeg kohéziója szétesik. Nem lehetséges olyan utcai erőt összetartani elégséges számban és időre, amelyben egymás mellett lobognak az európai és az árpádsávos zászlók. Nem lehetséges, hogy míg mi az emberségért, az egyenlőségért tüntetünk, addig mellettünk cigányoznak, zsidóznak, buziznak, köcsögmigráncsoznak. Márpedig ha nem zárod le a határt a Jobbik felé, akkor ez lesz.


Lehet, hogy vannak, akiket megtéveszt a Jobbik utóbbi időben látható finomodása. De Te aligha veszed be, hogy Vona karlendítő náciból kisállatsimogató mosolyfiú lett. És alelnöke az a Toroczkai, akit nemrég Magad náciztál le. És jól tetted. Az egyetemisták megmozdultak, és Európáért mozdultak meg. Ezzel pedig épp kihúzták a szőnyeget a diákok között eddig népszerű Jobbik alól. Az európai érzés épp elszívja a levegőt az ordas, náci gondolatok elől. Épp belefulladnak saját mocskukba az őzikesimogató nácik. Ne dobj Nekik mentőövet.

Kérlek.


2017. április 29., szombat

Simicska trükkje

Simicska megszívatta Gyurcsányt. De nagyon. Dokument nyet. Esetleg megkegyelmez, és akkor ad valamit, de nem valószínű.




Pár napja írtam, hogy Gyurcsány ultimátuma mögött valszeg Simicska áll. Ha valakinek miniszterelnöksége alatt nem volt elég hatalma, hogy kompromittáló iratokat gyűjtsön Orbánról, miközben a politikai jövője ezen múlott, az nem valószínű, hogy később, már nem közhatalmi tényezőként képes lesz erre. Nem szegény ember ugyan a Feri, meg nem is kapcsolatnélküli, de ez relatív. Amilyen befolyás ahhoz kell, hogy orosz titkosszolgálati iratokhoz hozzáférjen az emberfia, annyi ebben az országban csak igen keveseknek van. Simicska az egyik. A többi név maradjon egyelőre homályban.


Lajos nagypályás. Ellentétben Gyurcsánnyal, aki csak azt gondolja magáról, hogy az. Olyan mennyiségű kölcsönös szívességet tett a legkülönbözőbb embereknek abban a negyedszázadban, míg Ő volt a Fidesz szürke eminenciása, hogy azért kérhet is valamit, ha nagyon kell. És persze százmilliárdok állnak mögötte, nemcsak egy-kettő, és persze sajtóbirodalom. És eldöntötte, hogy visszalöki Orbánt oda, ahonnan fölemelte: a semmibe. Támogatja a Jobbikot, de számolni is nagyon tud: Neki egy teljeskörű ellenzéki összefogás kell, hogy a Felcsútit eltakarítsa. Innentől a dolog pusztán matek kérdése. Kiszámítani: melyik politikai szereplő hoz, és melyik visz.


És ugyanarra jutott, mint jómagam, és már egyre többen: Gyurcsány az, aki örök hivatkozási alapként alkalmas a széteső Fidesztábor egybentartására. Igen, vannak még támogatói, most éppen két közvéleménykutató is 3%-ot mért, ez pedig nagyjából 200 ezer ember. De ennek többszörösét taszítja el egy Orbánűző összefogástól a személye. Ráadásul az a 200 ezer is könnyen vált, ha a Geci elűzésére képes erőt lát felnőni. Úgyhogy Lajos, a Nagypályás megszívatta Ferit, a Kispályást. Belengetett Neki egy jó kis doksit, tudta, hogy úgysem tudja megállni, hogy ne kiabálja tele vele a sajtót, és aztán a doksinak hűlt helye lett hirtelen. Kihasználta Miferink nyilvánosság-éhségét, és jól számított.


Félreértés ne essék: egyáltalán nem támogatom, hogy Simicska vegye át Orbán helyét a mindenkit mozgató teljhatalmú keresztapa szerepében. Egyáltalán nem támogatom azt sem, hogy a Jobbikot a demokraták kiengedjék a politikai karanténból, mert ennek történelmi párhuzamait ismerjük, és tömeggyilkosságokhoz vezetett. De attól még tény: egyre inkább kezd meglátszódni a politikai térképen Simicska eddigi háttér-szervezéseinek eredménye. Most mondanom kéne valami okosat, hogyan lehetne elkerülni, hogy Lajos legyen a következő Országfőnök. De perpillanat nem tudok. Aki ilyen könnyedén lemosta Gyurcsányt a pályáról, az ellen nehéz stratégiát találni, mert közben a Nép igénye meg az Orbánűzés, nagyjából bármilyen áron. Egyelőre csak annyit tudok mondani, de azt nagyon őszintén:

Basszameg.


2017. április 27., csütörtök

72 órás ultimátum Gyurcsány Ferencnek


Kedves Ferenc!

Hatalmas kárt okoztál a demokratáknak. Mint azt közvéleménykutatások mutatják, a magyarok között futótűzszerűen terjed az az érzés, hogy Orbán Viktor Putyin érdekeit szolgálja. Ezt az közvélekedést a közelmúlt politikai eseményei, elsősorban is az egyetemi fiatalság tömegtüntetései erősítették föl. Ez a folyamat elvezet a Fidesztábor széteséséhez, az Orbán Rezsim megbukásához. De megjöttél Te, és konkrétumokat ígértél. Emelted a tétet, és ma kiderült: semmid sincs.


Ezzel pedig feladtad a magas labdát a teljes Fideszmédiának, hogy lenyugtassák híveiket, és elmondhassák: lám, semmi konkrétum nincs, ami alátámasztaná, hogy Orbán orosz érdekeket szolgál. Mert azt jóideje mindenki tudja, hogy Téged erre használ a Narancssajtó: Veled beazonosítják az ellenzéket, hogy azt démonizálni lehessen. Hiába tudjuk mi, hogy egy mindössze 3%-os párt elnökeként nem képviselsz Te igazából már senkit, de a Fideszes már csak olyan, hogy hinni akar abban, amit Neki mondanak. Neki pedig azt mondják: Gyurcsány az ellenzék, tehát ha Neki nincs semmije, akkor Orbán ártatlan.


Ezzel az ámokfutásoddal épp megmented Orbánt. Immár sokadszor, de most rosszabbkor, mint valaha. Most április 27-e 20 óra van. Felszólítlak, hogy április 30-án 20 óráig hozd nyilvánosságra az Orbán Putyincsicskaságát bizonyító hiteles iratokat, vagy perelj be. Ezek hiányában ugyanis bizonyítottnak látom, hogy Te valójában Orbán demokrata oldalra telepített trójai falova vagy, a Fidesz ügynöke, éppúgy, mint Orbán Putyin ügynöke. Minden egyes perc elteltével segíted Orbán megmenekülését szorított helyzetéből. Ebből ELÉG volt. Április 30, 20 óra. Ez a határidőd, hogy vagy feljelents, vagy nyilvánosságra hozd az iratokat. Ellenkező esetben megtudjuk ki vagy.

Orbán ügynöke.


A Forradalom következő lépcsőfoka

A hazánkban zajló lelki és morális földindulással két dolog történhet: vagy rendszerváltásba torkoll, vagy elhal. Én az előbbit szeretném, ehhez nyújtok pár javallatot.




Egyik kedvenc politikai példám a cápa. Nincs kopoltyúfedője, így aztán lebegve nem tudja mivel kavargatni a vizet, vízátáramlás nélkül meg nem jut oxigén a kopoltyúhoz. Tehát úsznia KELL. Mindig, még alvás közben is. Vagy megfullad. Na, a politika is ilyen dolog. Vagy haladsz, vagy elpusztulsz. A forradalom meg aztán végképp ez a műfaj. Rengeteg pozitív dolog történt az utóbbi időben, és gyakorlatilag előzmény nélkül, mindenkit meglepve. A Momentum olimpiai aláírásgyűjtésével kezdődött a Nép fölhorgadása, Orbánék vissza is vonultak azonnal, gondolván: ennyi, megúszták. Aztán nekimentek a CEU-nak, meg a civileknek, mert azt hitték: népszerű lesz kicsit zsidózni - a sorosozás valódi jelentése ez, és semmi más.


És meglepődtek. Az olimpiai aláírásgyűjtésnél megmozdult fiatal generáció felgyorsított. Már nemcsak aláírt, hanem tüntetések szervezésébe kezdett. És elvi témák mentén, nem bármiféle zsebre menő sztori miatt. Ez pedig egy döntő fontosságú lépés hazánk jövője szempontjából. Az egyetemisták lázadása halálos veszély a diktatúrákra, mindig, mindenütt. Ha pedig az idősebb generációk is képesek meghaladni saját hiúságukat, és besorolnak az Ifjak mögé, akkor bizony könnyedén összejön a rendszerváltáshoz szükséges kritikus tömeg. És az elmúlt hónap eseményei bizony megmutatták: összejött. Ennek következménye, hogy már a Fidesz hívei sem küldik vissza a nemzeti inzultációs íveket, Orbán értelmisége dezertál, és az EU-ban is kezd kitelni Viktorunk ideje.


Ezzel tehát megvolnánk. A neheze azonban most jön. A fölhorgadt népakaratot fókuszálni kell, hogy hatékonyan lehessen vele a Rendszernek odavágni. A sok akció fenntartja az izgalmi állapotot, okés ez, de el kell jutni a koncentrált ütésekig, amikkel ténylegesen össze lehet omlasztani a Rezsimet. Nincs túl sok verzió. Vagy a Tömeg nekimegy a hatalom középületeinek, elfoglalja azokat, és átállásra kényszeríti a karhatalmat, vagy ennél békésebb úton kivívja a szabad és arányos választásokat. Előbbiben lesznek áldozatok, utóbbiban nem valószínű. Célszerű az utóbbit megpróbálni, mert annak sikertelensége esetén még mindig visszatérhetünk az első, keményebb menethez. Ehhez azonban immár szervezett erőre van szükség. Önmagában a tömeg elérte, amit lehetett, puszta mérete, aktivitása, és jelszavai mállasztják a Rezsimet.


Most kell a sok egyirányú akaratot egy nagy ököllé formálni. Május 1-én lesz a Momentum által szervezett következő hatalmas tüntetés. Itt ismét fel kell mindannyiunknak sorakozni Európa és a demokrácia mellett, jelezve a Rezsimnek: a Tömeg nem hajlandó elfogyni, ne reménykedjenek. Volt közben is sok komoly demonstráció, de kell egy újabb hatalmas, és ennek lehetősége adott, csak élnünk kell vele. A másik teendő a Gulyás Marci által meghirdetett szabad és arányos választási rendszerhez való visszatérés kivívása. Ha minden, magát demokratának tartó politikai erő emögé felsorakozik, mondván: ha ez nem lesz, nem indul a választásokon, akkor el lehet érni a tiszta választásokat.


Egy kétfordulós voksolási szisztémában pedig verhető a Fidesz. Hiszen az első forduló eredményei alapján minden egyéni körzetben kiderül, ki a legerősebb demokrata jelölt, annak javára a többiek visszalépnek, és a második fordulóban bukik is szépen a Rezsim. A feladat mind elvi-erkölcsi, mind szervezési szinten rémegyszerű. Meg lehet csinálni. Meg KELL csinálni. Ideje a tüntetéseknek egységes vezetés alá kerülni, és konkrét, állandó célra irányulni. A vezetőket a terep kiválasztotta már, a CÉL is meghatározásra került. Egyszerűen végig kell csak mennünk ezen az úton. És ehhez mindannyiunk nem szűnő hevületére, bátorságára és tettrekészségére szükség van. A helyzet az, hogy lehetőségünk van kivívni a szabadságunkat.

Hát vivjuk ki végre.


2017. április 26., szerda

Simicska nagy játszmája

Meggyőződésem, hogy Gyurcsány Orbánt beütni képes dokumentumainak forrása Simicska Lajos. Elmondom, miért.




Három éve, mindenki más előtt írtam a háttérben már megindult Orbán-Simicska háborúról. Persze, lehülyéztek, ááádehogy, ez csak műbalhé, szólt az általános verdikt. Így, három évvel később visszatekintve meg annyit mondhatok: kipipálhatok egy újabb témát, amiben jóelőre szóltam, és végül nekem lett igazam. Amit most írok, azzal is ez történik majd. Megy majd netszerte az anyázás, aztán legkésőbb egy év múlva, a választásokkor megint igazam lesz. No, kezdjünk is bele. Az már most is nyílt titok, hogy a Jobbik mögött Simicska áll. Hogy miért pont Őket választotta a Lajos, az kérdés bennem is, van rá épp magyarázatom, de per pillanat ez lényegtelen. A lényeges az: Simicska TÉNYLEG el akarja takarítani, és végleg a Felcsúti Gecit.


Hogy miért ez a mindent, még az életét is kockára tevő tűz? Egyszerű: Lajos építette föl Orbánt, nélküle sehol sem lenne. Aztán Viktor elárulta a Jópajtást, és az ilyen nem bocsánatos bűn. Személyes ügyről van szó, nem üzletről. Ismerem ezt az érzést magam is, nekem egykori jóbarátom, Kocsis Máté az, akinek sorsát hasonlóképpen rendezem, lehetőségeim szerinti tempóban. Simicska erőforrásai azonban hozzám képest végtelenek, így aztán célpontja is lehet a legnagyobb, ami csak látszik. Negyed évszázadon keresztül volt a Fidesz pénztárosa és háttérfőembere, anyagi és kapcsolati tőkéje ennek megfelelően szinte kifogyhatatlan. És pontosan tudja, hogy végül csak egy maradhat. Vagy Ő, vagy Orbán. Mert mint mondtam: ez személyes ügy.


Ha kettejük közt kéne választani, én Simicskát választanám. Egyszerű miért: Ő európai típusú rabló, Orbán meg orosz gengszter. Lajos médián és gazdasági-jogi úton üt, Orbán meg verőlegényekkel. Összeveszésük alapja is az irányultság különbsége: Orbán elindult Putyin ölébe, ez pedig Simicskának elfogadhatatlan volt. És akkor lássuk Lajos konkrét játékát. Vett már magának egy pártot, a Jobbikot. lehetetlen nem észrevenni, hogyan finomodnak Vonáék, próbálják elfelejteni, és főleg elfelejtetni sima náci múltjukat. A múltkori, roppant sikertelen kopasztüntetés is azért volt annyira néptelen, mert a nem Kubatovnak dolgozó kopaszok mögül már kiment a Jobbik, mint politikai hátország. Középre húz Vona, rájött, és ebben Simicska erőforrásai nagy súllyal estek a latba, hogy szélsőséggel nem lehet választást nyerni.


Pláne nem egy olyan országban, ahol a kormánypárt maga is szélsőséges. De Simicska tud számolni. A Jobbik egyedül nyilvánvalóan képtelen lesz legyőzni a Fideszt. Ha viszont össze tudna gründolni egy teljeskörű összefogást, minden Orbánnal szembeni parlamenti erőből, az képes lehet erre. Demokrata oldalról is jöttek már egy ilyen összekapaszkodással kapcsolatban szirénhangok, nagyjából egy éve volt az első, épp a DK-tól. De az erős ellenérzések miatt gyorsan vissza is vonultak. De Simicska nem az az ember, aki lemond a terveiről. Az Index portál bevásárlásával készen van fullextrás médiabirodalma: saját tévé, írott és elektronikus sajtó, plakátfelületek. Hatalmas erő, és csak a parancsra vár. És a parancs meg is fog érkezni. Van még idő a választásokig, addig le kell simítani a terepet egy totális összefogás előtt.


És ennek része Gyurcsány Orbán elleni dokumentum-sztorija. Egyszercsak lettek olyan papírok, amik korábban sosem. Pont olyan jellegű papírok, amelyek létét Simicska korábbi nyilatkozataiban jelezte. Ha ezek az összefüggések nem lennének, azt mondanám: Gyurcsány szokás szerint blöfföl, aztán jön majd a nagy kimagyarázás. De ezúttal benne van a pakliban, hogy TÉNYLEG vannak papírok. Simicskának ugyanis nemcsak az az érdeke, hogy kicsinálja Orbánt a választásokon, hanem az is, hogy az új többség a tenyeréből egyen. És a DK folyamatos hanyatlása elérte azt a szintet, ahol már a parlamenti léc is leesik. Ideje tehát a mentőkötélnek. Gyurcsány pedig hálás lesz, ha Simicska megmenti a pártját, ha azt már önmaga nem tudja megtenni.


Lesznek itt még meglepetések. Lajos kezében nyilván hatalmas kártyacsomag van. Dokumentumokból, pénzből, médiából, mindenből. És nem tartozik a gátlásos versenyzők közé. És az életét tette föl Orbán legyűrésére. Hát osztogatni fogja egyre növekvő tempóban az egyre magasabb lapokat. Mindenki kap majd egy ajánlatot tőle. És jó ajánlatot. Akár ezzel a módszerrel is ki lehet csinálni a Rezsimet. Csak egy problémám van ezzel az úttal. Az pedig szokás szerint erkölcsi és elvi jellegű. Ha Simicska összehozza a teljeskörű összefogást, és legyűri Orbánt, akkor Ő maga lesz az, akinek az új hatalomra egyszemélyi, és döntő befolyása lesz. És valszeg jobb király lenne, mint Orbán, mert Neki nem kérdés, hogy Európa a hazánk. A kérdés csak annyi:

Kell-e nekünk király.


2017. április 25., kedd

Lássuk Feri!

Tudjuk, hogy Orbán Putyin csicskája. Ebben nincs újdonság. Gyurcsány azt állítja: bizonyítani is tudja. Nosza, lássuk.




Összvissz két kimenetel lehetséges a Gyurcsány által belebegtetett, Orbán hazaárulását bizonyító dokumentumok kapcsán. Vagy nyilvánosságra hozza, vagy nem. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy Orbán nem fog perelni, fenét fogja fölépíteni egy elhúzódó bírósági üggyel a Ferit. És szépen letelik az "ultimátum", és akkor Gyurcsánynak terítenie kell. Ha lesznek ilyen papírok, és azok hitelt érdemlőek, akkor annak lesz jelentősége. Ne túlozzuk el a mértékét, Orbán különböző ügynöktevékenységeiről már eddig is keringtek iratok a neten. Az Orbánfanok azért azok, hogy bármit megbocsássanak a Vezérnek.


De pár százalékot azért levehet a diáktüntetések hatására amúgyis málladozó Narancstáborból. Ha meg nem mutat ilyen iratokat Gyurcsány, akkor ugyanúgy jár, mint az őszödi beszéd kiszivárogtatóinak nyilvánosságra sosem hozott listájával. Mindenki találgathat, aztán végül az kezd egyre erősebben átütni a közvéleményen: maga Ferenc szivárogtatott, csak nem mérte föl tettei következményét. A demokrata politikában ugyanis hozomra nem adnak szavazatot. Ott bizony alá kell támasztani az állításokat. Tényekkel, bizonyítékokkal. és ha ez nincs, akkor nemhogy ütött volna Gyurcsány Orbánon, hanem inkább megerősítette.


Ilyen papírok hiányában ugyanis az egész Fideszmédia azt harsogja majd: lámlám, megint egy Soros-lufi, amit Gyurcsány adott elő. És lámlám, a Vezér ártatlan, mint a ma született bárány, hiszen nem tudják bizonyítani bűnösségét. Telik az idő, én most hátradőlök, és megvárom, mi lesz a sztori vége. Ha vannak papírok, és jó, ütős papírok, akkor Gyurcsány tett valamit Orbán ellen. Ha meg nincsenek, vagy Blikk-szintűek, akkor sokat tett Orbán megerősítéséért. Nos, Feri, emelted a tétet. Rátetted a saját politikai sorsodat pár lapra. Orbánt az utca előbb-utóbb eltakarítja. Ehhez hozzájárulhatsz, ha terítesz. Ha nem, akkor pedig sokkal nehezebbé teszed az Orbánűzést. Remélem, ezúttal nem blöfföltél.

Lássuk Feri!


2017. április 24., hétfő

Lopják a Forradalmat

Jó lenne, ha mindenki megértené a hazánkban végre megindult gyökeres változás jellegét, és nem erőlködne azzal ellentétes akciókkal.



Minden jót el lehet bacni. Pláne, ha nem szólunk időben, hogy állj. Hát én most szólok. Ami az országban zajlik: Forradalom. Nem véres, nem hátborzongató, de a forradalmak jelentős része véráldozatok nélkül valósul meg. A miénk is úgy fog végbemenni. Adtam korábban Neki nevet: a Szeretet Forradalma, amennyire látom, egyre többen használják. De lehetne akár a Jókedv Forradalma is. Mert a Kétfarkú Kutyák röhejtüntetése akkorát ütött a Rezsimen, hogy abból megintcsak nem lehet fölállni.


Ez a Forradalom egyedi, és a világtörténelemben is épp ezért önálló oldalt kap majd. Itt jókedvű egyetemisták tömegei veszik birtokba a várost, mellettük ugyanannyi idősebbel, és csupa olyan dolgot csinálnak, amit egy létező demokráciában a szabadságot szeretők szoktak. Megmutatják, milyen is lehetne az ország, ha nem egy nyomorult, kényszerképzeteibe belerögzült hatalommániás pöcs irányítaná. És a Nép rezonál is a történésekre. Annyira, mint a rendszerváltáskor, de talán most majd a végeredmény is jobb lesz, mint akkor. Épp azok miatt, akik ezt a folyamatot végigvezénylik.


Ha a Nép egyetért valamivel, akkor azért cserébe kényelmetlenségeket is elfogad. Sokezer tüntető esti városfoglalásai komoly forgalmi zavart okoznak főutakon, de mind élőben, mind a tévében látszik: csak kevesen lesznek ettől dühösek. Azért, mert értik a Célt, és szimpatizálnak azokkal, akik e cél érdekében ellepik az utcákat. A harc a magyarok lelkéért folyik, és végül Orbán bukásához vezet. De addig nem kéne elkúrni a tüntetések mellett kialakuló szimpátiát. Hogy mindezt miért írom? Mert tegnap volt egy kisebb hídblokád, amit olyanok szerveztek, akiknek pont semmi köze forradalmunk zászlóvivőihez.


Voltak rajta kéttucatnyian, oké megvolt, túlvagyunk ezen is, hálisten. De készülnek hasonlókkal mások is. Namost pont ez az, amivel le kéne állni, de villámgyorsan. Ezeket az akciókat nem kíséri a Nép szimpátiája, nincsenek benne ugyanis azok a fiatal forradalmi tömegek, akik miatt az autósok elviselik a kényelmetlenségeket, sőt, dudálással még a szimpátiájukat is kifejezik. Ezek az akciók csak arra jók, hogy hergeljék azokat, akiknek a támogatását épp elnyerni akarjuk. Egy egész ország láthatta, hogy a demokraták tüntetésein tízezres tömeg látható, míg a Kopaszokén pártucatnyian.


A Nép meg már csak olyan, hogy az erősebb mellé áll. És semmi sem jön jobban Orbánék médiájának, mintha bemutathatnak pár törpetüncit a mi oldalunkról. Elmondhatják, hogy fogy a nép a demonstrációkról, elmondhatják, hogy mi úgy gondoljuk a demokráciát, hogy kéttucat emberért le kell állni a főváros forgalmának, ésatöbbi. Tessenek leállni az önmegvalósítással. Vannak tömegtüntetések, jó tematikával, értelmes célokkal. Oda lehet csatlakozni, azért vannak. Aki nem képes beállni mások zászlaja mögé, az ne akarjon vezetni. Ami ma az országban zajlik, az nem színház. A jövőnk a tét, nem pár perc rivaldafény.

Tessenek felnőni a feladathoz.



2017. április 22., szombat

Nálunk egység, náluk kétség

Az Orbán Rezsim technikailag még létezik, de morális és lélektani szempontból már összeomlott. Egyik percről a másikra. Érteni vélem, miért.




Két napja történt valami. Föltettem a saját fészbukos profilomra egy provokatív mondatot. Ezt: támogatnám, hogy az országgyűlési választásokon csak 35 év alattiak indulhassanak. Szoktam én naponta beírni rövid gondolatokat, gondoltam, egynek ez is jó lesz. Aki régóta ismer, gyakorló politikusi időszakomból is, az pontosan tudja: nem támogatok semilyen kvótát, meg cenzust. Ez a beírásom is provokáció volt: ha látni akarod a rejtőzködő valóságot, akkor bizony nagy követ kell belevágnod az ablakba, mert a csörömpölésre fölébred mindenki. Ezt tettem, és megdöbbentő eredménnyel. Tömegével jöttek a tetszésnyilvánítások, és a kritikák is. Annyi komment jött, hogy felhőkarcolót lehetett volna belőle építeni. Ekkora merítésnél meg már érdemes nézni az arányokat: a véleményt nyilvánítók kétharmada egyetértett a javaslattal. Még szerencse, hogy egyébként nem gondoltam komolyan.


Mi következik ebből? Egyszerű: hatalmas a bizalom az ifjúság felé. Mi, közép-, és időskorúak bőven megtanultunk nem bízni egymásban. Megtapasztaltuk a gerinctelenségeket, az elvtelen köpönyegforgatást, ezért aztán nem vagyunk képesek félretenni a minket elválasztó dolgokat. Kellett, hogy olyanok érkezzenek meg a közéletbe, akikben mindannyian megbízhatunk. Akik ha azt mondják: kimegyünk az utcára, akkor ki is mennek. Akik ha azt mondják: Európa, akkor azt úgy is gondolják. Friss erő érkezett, olyan értékvilággal, és olyan módszerekkel, melyeket nekünk kellett volna tanusítani 1989-ben, és azóta. Mikor rájuk nézünk, és velük tartunk, igazából saját magunk fiatalságának kihagyott lehetőségét látjuk. És újra akarjuk élni, hogy helyrehozzuk, amit akkor elrontottunk. Kaptunk a sorstól a fiatalok által egy újabb esélyt, hogy Igazak legyünk. És többségünk él is a lehetőséggel.


Hadd meséljek egy kicsit. Mikor télen elvonultam könyvet írni, végül belefáradtam a közben felismert igazságba. Rájöttem, hogy az út, amit választottam a Nép felébresztésére: téves. Én értelmi alapon gondoltam ezt megtenni: összefüggéseket magyarázó írások tömegével, terepakciókkal, a hatalom diktatórikus jellegének saját bőrön való bemutatásával. És ez ÍGY nem megy. Orbán érzelmi alapú politikáját csak egy érzelmi ellensokk tudja felülírni. És persze, ahogy ez megtörténik, máris fogékonyabbakká válnak az emberek az értelmi tartalmakra is. A fiatalok megjövetele, tiszta céljaik, egyenes módszereik mindannyiunkból előhívták a jobbik énünket. És láthatóan a mi generációnk élni is kíván a lehetőséggel, hogy az Ő áradatukkal lemossa magáról rossz kompromisszumaink szennyét.


Orbánt a magyarok negyede támogatja csak, és épp a diáktüntetések hatására ez is mállik szétfele. Ha a társadalmunk háromnegyede képes egységbe kovácsolódni, mert valakik képesek eggyé kovácsolni, akkor Viktorunk gyorsjáratú helikoptertúrával vesz irányt Azerbajdzsán felé. A most zajló érzelmi katarzisban pedig észre sem vesszük, de végre nem személyek, hanem ELVEK mögé sorakozunk föl. A tüntetések szervezőiről többnyire azt sem tudjuk, kicsodák, de megyünk, mert át akarjuk élni azt az egyesítő élményt, amit a szabadság levegője, az európaiság érzése, emberségünk újrafelfedezése adhat csak meg. Mi magunk már képtelenekké váltunk az összefogásra. De mindannyian képesek vagyunk felsorakozni a fiataljaink, gyermekeink, unokáink mögé. És ezzel jóvátesszük elmaradt rendszerváltásunk történelmi bűnét, és végül mindannyian újra tükörbe nézhetünk, és ami még fontosabb: egymás szemébe is. Menjünk a fiatalokkal, mert szükségük van ránk.

És maradjunk is velük.


2017. április 21., péntek

Vesztettél Geci!

Tudod, Viktor, majdnem sikerült. De csak majdnem, hálisten. Igazából egy dologban vagy Te tehetségesebb minden pálya-, és kortársadnál: érzed a magyar néplelket. Megértetted mindenkinél jobban, hogy a történelmünk miatt mekkora kisebbségi komplexus halmozódott föl többségünk tudatalattijában. És erre évtizedek óta rájátszol. Erről szólt a "Merjünk nagyok lenni!", az örökös szájkarate Európa, az USA, meg egyáltalán mindenki ellen, akik tényleg nagyok. Hisz ezek olyan háborúk voltak, ahol az ellen úgysem üt igazán vissza, így aztán egyik látszólagos győzelmet arathatod a másik után.


Azt az érzetet keltetted föl sokakban, hogy ha Veled tart, akkor egy győztes ország polgára lesz, végre NAGY, nem pedig kicsi. És hatott is évtizedeken át a nagycsoportos pszichoterápiád. Pontosan tudtad, hogy annyit lopsz, annyit hazudozol, amennyi jólesik, mindaddig, amíg két dolgot meg tudsz mutatni az Országnak: a nagyság ígéretét, és saját támogatóid tömegét. És most egyszercsak mindkét lélektani cölöpöd elkorhadt. Egyik percről a másikra. Trump leszar, rájött, hogy amerikai elnöknek választották meg, nem pedig faluvégi kocsmárosnak. Az Európai Unió pedig rádköhögött, és megmutatta: valójában milyen picike kis pattanás is vagy Te Nyugatról nézve.


Nem tudod már felmutatni többé, hogy világpolitikai tényező lennél, ügyes pávatáncoddal ez ment egy ideig, de az EU döntött: elég a magyar csárdásból. Innentől meg persze Putyinnak se leszel fontos: Neki Európa destabilizálása a célja, és ezt nem tudja végigvinni egy onnan kitagadott senkivel. Szóval a nagyság ígéretének vége, már a sajátjaidat sem vagy többé képes meggyőzni arról, hogy lesz még magyar feltámadás, meg vesszen trianon, meg a többi avitt szarság. De még ennél is nagyobb csapás Neked az utca elvesztése. Akkora tüntetések zajlanak, és egymás után, amiknek méretét és jellegét Te már nem tudod ellensúlyozni. Diákok tízezrei jókedvűen, szeretetreméltóan mutatják meg az ország jövőjét, és a Te görcsös gyűlölködéseddel szemben ez bizony nagyhatású gyógyszer.


Már híveidnek is csak töredéke küldi vissza a nemzeti konzultációs micsodádat, egymás után lépnek ki, és borítanak egykori hű pártkatonáid, az általad megvett és felturbózott értelmiségi holdudvarnak is ciki lettél. Próbálsz viszkető tenyérrel valami ellentüntetés félét összeeszkábálni, jöjjön a Kubatovgárda, de ez már csak pánikroham. Alig van rá jelentkező, tán párszáz kopasz fog felvonulni, de ami ennél is rosszabb: nem annyira lesznek ezek az arcok szimpatikusak. Márpedig az ország épp a változás lázában ég, és ott tapad a képernyőkön, nézi, mi történik Budapesten. És a magyar néplélek tud ám félelmetes is lenni. Roppantmód tudja gyűlölni azt, akit szeretett. Ígértél Te a magyaroknak nagyságot, meg győzelmeket, és kiderül a valóság: sem győztesek nem lettünk, sem nagyok. Elfogytál Viktor. Párat még szikrázol, de lecsöpögött a viasz, már csak a kanóc sistereg. Véged, mert elvesztetted azt, amire építkeztél.

A Nép Lelkét.


2017. április 20., csütörtök

Tuareget miniszterelnöknek!

Nyugi, ez csak vicc. Épp enyhe telünk van, így a szombati tüntetés előtt ráérünk kicsit ökörködni.




Képzeljük el egy pillanatra, hogy fognám magam, és föltennék saját blogomban egy ilyen kérdést: kit akarsz minelnöknek? Magam mellé tennék pár lúzert, mint választható alternatívát, simán nyernék, aztán telehinteném a netet: én vagyok a megváltó. Persze, nem teszek ilyet, az effajta manipulációk Orbánékra hajaznak, demokrata elhányja magát tőlük. Mondom: DEMOKRATA. Merthát vannak olyanok, akik bár annak nevezik magukat, de egyenességet, tisztességet, amiket a demokrata szó jelent, már nyomokban sem tartalmaznak.


Amit én csak viccként tennék, de leginkább még úgysem, azt ugyanis élesben eljátszotta a magát Demokratikus Koalíciónak nevező Gyurcsányszekta. Régóta tudott, hogy álcivil blogokat üzemeltet a parlamenti bentlétért kapott pártfinanszírozásból. Az egyik a Nyugati Fény, a másik az Európa Kávézó nevű valami. Utóbbiba maga Gréczy szokott írogatni, akit pártszóvivősége nem akadályoz meg abban, hogy névtelenül mindig éppen a DK aktuális ellenségeit gyalázó betűsorokat lapátoljon össze. Ír még oda a PuPu nevű szintén roppantfüggetlen blogger, néha Vágópista is, meg ilyesmik. És persze mindig név nélkül, igaz DK-demokrata módjára.


Szóval a Nyugati Fény nevű DK-civil valami tette föl a kérdést: ki legyen az ellenzék vezetője? És lőn: nyert Gyurcsány. Végülis az egységsugarú Ferihívő Kékzombinak tökmindegy, hogy épp pártkongresszuson szavaz-e Feristenre, vagy pártblogban. Ám míg egy pártkongresszusnál mindenki tudja, hogy ott egy parlamenti határon lefelé billegő nyugdíjasklub szubkulturális akaratát látjuk, a civilnek álcázott Nyugati Fénynél még akár lehet olyan is, aki elhiszi: több ez, mint pártakarat. Nem, NEM TÖBB. Az álcivil egyletek és sajtófelületek létrehozása szcientológus technika, azt hazánkban csak Habony és Gréczy alkalmazza. És épp arra, amit látunk: civilnek álcázva többségi véleménynek feltüntetni a nagyonis törpe minoritásét.


Ha nem ütközöm bele ebbe a közvéleménykutatásnak álcázott párthányingerbe, nem írtam volna a DK-ról. Már nem nagyon van miért. A fiatal generáció közéletbe való berobbanása, annak tiszta céljai, és hatékony módszerei olyannyira megmutatják az egykori KISZ-fiúk nárcisztikus amoralitását, hogy egyszerűen kimennek a divatból. Gyurcsánynak annyi, aztán jön majd sorban a többi szúrágta régi bútordarab, Orbánnal a sor végén, mindannyiunk őszinte örömére. Úgyhogy nyugi: Tuareg nem akar semmi lenni a helyreállításra kerülő Magyar Köztársaságban. A mi generációnknak már megvolt 1989-ben a lehetősége, hogy rendszert váltson. Nem élt vele. Úgyhogy ideje azoknak átadni közügyeink intézését, akik tisztábbak, egyenesebbek, mint mi. Ceterum censeo.

Gyerünk Ifjak.