Csendestársak

Az Orbán Rezsim az állam erejét fölhasználó jól szervezett maffia: zsoldoshadsereg, a résztvevői fölfelé nyalnak, lefelé taposnak, az erkölcs vagy az őszinteség minimumát tanusító családtagot pillanatok alatt csinálják ki.

A maffiáknak van egy belső összetartó ereje: a kisfőnökök azért szolgálják és védik a nagyot, mert az viszontvédelmet nyújt számukra. Ehhez pedig az kell, hogy a Keresztapa fönn tudja tartani a büntetlenség ígéretét, azt az illúziót, hogy a családtagoknak a jövőben sem kell majd semikor felelni a bűneikért. A Nagyfőnök mindaddig erős, amíg a beosztottaknak hitelesen tudja fölmutatni legyőzhetetlenségét: mihelyt ez a mítosz megrendül, a maffia szövete is fölfeslik. Egy dolog ugyanis, hogy a főügyészek, rendőrgórék, főhatóságiak a jelenben mindent elsikálnak, az meg egy másik, hogy nem lesz ez mindig így. Az Orbán Rezsim legfontosabb fönntartója pedig épp az a Narancsokat éltető hit, hogy de bizony, ez mindig így lesz: a Felcsúti Geci mindig nyer, így a világ végéig mehet a szabadrablás. Veszprémi vereségük épp ezért okoz most pánikot a Lendvay utcában: nem a kétharmadot vesztették el, van dögivel a parlamentben bármikor bezsarolható vagy megvehető tartalék kollaboráns, ettől aligha fáj a fejük. Az igazi bajuk az, hogy a verhetetlenség mítoszát vesztették el: lehetett agymosni a családtagokat mindenféle paradumákkal az egyre romló közvéleménykutatási adatok realitásával szemben, de most beköszönt a tény éles helyzetben: a Fidesz TÉNYLEG elvesztette szavazói felét.

Látszik máris, ahogy a leggyávább Fidesznyikek riszálni kezdenek, tele van a sajtó olyan narancsszövegekkel, amiket nagyjából úgy lehet dekódolni: ottsevótam. Erősödik a belső kritika, lazul a fegyelem, olvadozik a hűség, sok állami főszolga kezd el a jövőn gondolkodni, az meg a napi rutinban nem tesz jót a Rezsim belső harmóniájának. De mindeközben azért vegyük észre: nem omlik össze a Narancsbirodalom, a válságtünetek nem csapnak át földindulásba, inkább csak lézengő ritterek lármázzák föl a sajtót saját kis árulásaikkal. A helyzet ugyanis az, hogy Ők is tudják: nem az ellenzék nyert Veszprémben, hanem a Narancsok vesztettek. Alig több szavazóval nyert Kész Zoltán, mint amennyit múltév áprilisában az Összefogás jelöltje kapott: a győzelem erősen relatív, kizárólag annak köszönhető, hogy a Fidesz korábbi szavazóinak fele nem ment el. A választás éles helyzetben mutatta meg, hogy megfeleződött a Narancsnyáj, de a közvéleménykutatások másik lényeges elemét is bizonyította: az elbizonytalanodott szavazók NEM mentek át a demokrata ellenzéki pártokhoz. Az meg persze találgatás tárgya lehet, hogy vajon Kész Zoltán nélkül valójában mennyit kapott volna a parlamenti ellenzék összefogása: magam azt gondolom, hogy a jelölt személye képes volt olyan szavazókat is megnyerni, akik erre az ellenzéki pártgarnitúrára egyébként a büdös életben nem szavaznának.

És van itt még valami, amire Orbánék a háttérben folyó győzködés folyamán támaszkodhatnak: volt már ilyen népszerűségvesztés a Fidesznél. 2012-ben nagyjából ugyanilyen mértékben olvadt el a szavazóbázisuk, aztán két év múlva, 2014-ben meg mégis simán ronggyáverték az ellenzéki összefogást. Az önbecsapás pedig nagy úr: a sok beszart Narancsnak most úgy kell a megnyugtatás, mint egy falat kenyér: elkezdtek félni a jövőtől, látják magukat a rácsok mögött, ilyenkor elég a remény hajszálát nyújtani nekik, hogy azt acélsodronynak érezzék, és rácsimpaszkodjanak. És ha volna némi stratégiai érzék és eltökéltség a parlamenti ellenzékben, akkor most kéne ütni, de minden erővel, kihasználva az Orbánmaffia zavarodottságát. Be kéne bizonyítani, de villámgyorsan, hogy hiú remény abban hinniük, hogy most is úgy lesz, mint volt 2012-ben: nem kapaszkodhatnak vissza a megsemmisülésből az uralkodásba. Együttes nagy tömegtüntetések, tömeges és jól szervezett polgári engedetlenség, parlamenti és média-pergőtűz itthon és külföldön, meg a többi, amitől mind a Nép, mind a Narancsok elhinnék: vége a Gecizmusnak. Most mondjam, hogy ehelyett mi zajlik, vagy sikerül kihúzni a fejeket a homokból és rácsodálkozni a pótcselekvés újabb országos rekordjára?

Az MSZP kisajátít, ünnepel, Gyurcsány műgitár-playbacket nyomat, legyünk jókedvűek, köszi, Gulyás Balázs örömtüntit tart, elmennek rá vagy ötvenen, a Narancsstratégák röhögve lapogatják egymás vállát, a Nép meg otthonról nézi fennakadt szemekkel az ócska tragikomédiát. Nektek tényleg ennyire elment már az eszetek? Teljesen elszakadtatok a valóságtól? Mit ünnepeltek? A Nép hazament, nem tűnik föl? Nem ünnepelni akar, mert nincs mit, hanem túlélni a mindennapokat, és végre azt látni, hogy azok, akiknek a dolga lenne, tegyenek valami érdemit értük, és nem majd egyszer, hanem most. MOST lehet döntő találatokat bevinni a Narancsoknak, mert zavarodottak, védtelenek, és reménykednek, hogy ugyanolyan bénák lesztek, mint voltatok 2012-ben. És ahelyett, hogy minden erőtöket megmozgatva akciózni kezdenétek, szűkkörű farsangi bálokat rendeztek. Ott kéne tolonganotok a rendőrségi épületeknél, ahol az útblokádot betiltották, kinn kéne velünk tüntetnetek a Kossuthon a gyülekezési jog folyamatos eltiprása ellen, be se menni a parlamentbe, amíg a rendőri erőszak folytatódik. Nektek kéne útblokádot szervezni, és ellenállni éjszakánként a sátorbontásoknak, mert Titeket erre választottunk meg, és Ti ezért kapjátok a fizetéseteket. Mozgósítanotok kéne, üvöltenetek kéne, mert a semmittevésetekkel időt hagytok a Gecinek, hogy rendezze a sorait. De csendben vagytok, és ez mindent elmond arról, kik is vagytok valójában.

Orbán csendestársai.

FRISSÍTÉS!!!

Büki Zoli OGYM-tüntetésen mondott beszéde, autósblokád és más ügyekben...