2014. szeptember 30., kedd

Polgárok a hűbérurak ellen

Vagy demokraták az autokratákkal szemben, kinek melyik verzió tetszik, de egy biztos: a ma Magyarországának politikai vasfüggönye nem a bal, meg a jobboldal, hanem a maffia meg a tisztességes emberek között húzódik.




Ha mi, demokraták, világnézetünktől függetlenül nem tudunk összeállni, hogy elzavarjuk az önkényuralmat kiépítő autokratákat Orbán Nagyúrral az élen, akkor hülyék vagyunk, és meg is érdemeljük a sorsunkat. Baloldali, liberális, jobboldali demokraták 2 és félmilliós tömegére lesz szükségünk, hogy egyáltalán kikényszeríthessük a 2018-as parlamenti választásokat, és azokon kétharmadot nyerve visszaállíthassuk Alkotmányos Köztársaságunkat. Aztán ha majd ez meglesz, és autokrácia helyett demokrácia lesz az államformánk, akkor majd szabad választásokon mindenki megmérettetheti magát, és a Nép eldönti, hogy melyik politikai irányzatnak adja oda az ország vezetését. Orbán nem jobboldali, csaxólok: Orbán egy nettó Gazember, akinek bármilyen ideológia csak addig szükséges, amíg a "fűszer" zsebből zsebbe áramlását biztosítja. Merkel, Sárközy, Bush, Ők jobboldaliak, mert az ilyesmiknek csak ott van jelentése és jelentősége, ahol minden egyes politikai erő a demokratikus minimum elvén működik. Demokráciában helye van a sokféle világnézetnek, az azokon alapuló társadalom-, és gazdaságpolitikáknak, önkényuralomban meg nincs. Sztálinnal meg Hitlerrel nem az oldaliságuk volt a hiba nemdebár, hanem a hatalomgyakorlásuk módszere: a diktatúra. Mindegy hogy jobb vagy bal, ha egyszer a demokrácia önmaga vész kárba: előbb azt kell visszaszereznünk, aztán majd utána osztódhatunk.


Olvasóikkal együtt józan ítélőképességüket is elvesztett közírók és bloggerek írnak falrengető ostobaságokat a bal-, meg a jobboldaliság rejtelmeiről, most épp persze Bokros összdemokrata jelöltté válásával kapcsolatban. Merthogy Bokros jobboldali, fúúúújjjj, nemárilyet, mi lesz most a baloldallal, világ proletárjai egyesüljetek. Mindenkinek joga van hülyének lenni, mondá Simicska, és ebben maradéktalanul egyet is érthetünk, ám kicsit óvatosabban kéne bánni a lehetőségeinkkel, miközben másokat is el akarunk hülyíteni. Kies hazánkban ugyanis az a helyzet, hogy a Narancsok magasról tojnak rá, hogy épp milyen gazdasági ágazatot nyúlnak le, kiket tesznek az utcára, kiknek a vállalkozását teszik tönkre. Ők einstandolnak, függetlenül áldozataik világnézetétől, éppúgy kicsinálják a jobboldali demokratákat, mint az összes többit. Diktatúra épül, kezitcsókolom, autokraták nyomják le a demokratákat, és nekünk MINDEN demokratára szükségünk van és lesz, hogy aholcsak tudjuk, lelassíthassuk, esetenként megállíthassuk Őket. Aki a liberálisokat és jobboldaliakat ki akarja taszítani a demokrata összefogásból, az Orbán Bandájának továbbélését segíti ezzel. Tessék már odafigyelni a dolgok sorrendjére, ne tessék megenni a darált hátszínt, mielőtt a tojást, a sót, a borsot, a paprikát, meg a többit belekevernénk, mert abból nem tatárbifsztek lesz, hanem szorulás.


Mondjuk az sem ártana, ha ezek a néphülyítésbe beszálló politikai közírók meg bloggerek legalább alapszintű politikai rutint szereztek volna a való életben. Nem árt, ha az beszél kémiáról, aki már legalább életében egyszer begyújtott egy Bunsen égőt, és tudja, hogy a kémcsőnek van lyukas vége is, és azt fölfelé tartjuk. Mertha szobatudósok kezdenek másokat tanítani, abból lakástüzek meg házrobbanások lesznek, hasznos dolog viszont aligha, a nitroglicerint sem felrázással homogenizáljuk, teccik tudni. Szóval aki még a politika alapfogalmaival sincs tisztában, mert még az alsótagozatos padban sem ült az élő politikában, az illő szerénységgel közírjon olyan erősen gyakorlati kérdésekben, mint például egy főpolgármester-választás. Ugyanis pont a főpolgármester-választás az Magyarországon, ahol a legkevesebbet számít a jelölt párthovatartozása és bármioldalisága. Demszkyt liberálisként választották meg 5-ször, és akkor is, amikor minden más párt - igen, az MSZP is - elindult vele szemben. És nyilván nem azért lett mindahányszor megválasztva, mert az SZDSZ 51%-on lett volna, vagy azért, mert a budapestiek mind liberálisok lennének. Nem, okoskodó kedveskéim, azért választották meg minden alkalommal, ahányszor csak elindult, mert ALKALMASNAK tartották.


Azt meg még hozzáteszem, bár lehet hogy szobapolitizáló közíróinknak ez már átugorhatatlanul magas léc lesz, hogy épp olyan jelöltet érdemes választani, aki a másik oldalról is hoz. Márpedig Bokros szavazótáborának egy jelentős része jobboldali demokratákból áll, és lehet, hogy pont az Ő aktív részvételük fogja eldönteni a választást a javunkra október 12-én. Baloldali demokrata pártok jobboldali demokrata jelölttel: valódi kampányguruk az ilyesmitől nyalják meg a szájuk szélét, ugyanis ez a konstrukció képes a legtöbb szavazót az urnákhoz vinni. Én ugyanis naiv módon azt gondolom, hogy azért indulunk választáson, hogy nyerjünk, pláne akkor, ha a főpolgármesteri poszt visszahódításával igencsak beverhetjük Orbán centralizációs törekvéseit. Azt meg még csak hozzáteszem, némi való politikai rutinnal a hátam mögött, hogy a kerületi eredményeket is képes igencsak fölfelé húzni egy jó főpolgármester-jelölt. A Demszky nevével való kampányolás annak idején igen sok kerületben döntötte el a szoclib oldal javára az egyébként billegő meccset. Szóval kedves szobatudós közírók és bloggerek, ha már nem tudtok valamiről semmit, akkor ne írjatok róla, mert október 12. után sokkal bölcsebbnek fogtok tűnni hallgatásotok eredményeként. Ne hülyítsétek a Népet, hamár az okosítására képtelenek vagytok. Köszi.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2014. szeptember 29., hétfő

Bokros teendőink vannak. Nyeregbe!

Több mérvadó hírportál állítja egybehangzóan, biztos háttérinfókra hivatkozva: ma délben Falus visszalép Bokros javára. Respekt Falus Ferenc, respekt Hárompártok, jobb későn, mint soha, és akkor csapjunk a lovak közé.




Az Ország Gyűlése Mozgalom minden rendelkezésünkre álló eszközzel jóideje ezt javasolja már: másfél hónapnyi Kossuth téri nonstop tüntetésünk tereptapasztalata szerint a budapesti demokraták többsége Bokrost támogatja minden más jelölttel szemben a főpolgármester-választáson. Akik pedig szombaton velünk voltak a Demokrata Seregszemlénken, és élőben is találkoztak Bokrossal (video itt), azok megbizonyosodtak: Vele lehet nyerni. Márpedig 2014 a demokraták számára a vereségek éve, jó lenne végre összeszedni magunkat és elkalapálni a Narancsokat, hogy legalább Budapestet, a Demokrata Fellegvárt visszavegyük tőlük. Falus, és várhatóan Magyar György visszalépése megteremti ehhez az esélyt: nem hatalmas esély, de elégséges esély egy hatalmas pofon Orbán nagy arcán való elhelyezésére. Aligha fogja ugyanis a Főgazember központosítani eredeti tervei szerint a főváros közigazgatását, elvéve ezzel a kerületektől minden jogosítványt, ha a Főpolgármester ellenzéki. Hiába nyerünk meg ugyanis egykét kerületet, ha közben elveszik a polgármesterek hatásköreit, és Narancskomisszárokra bízzák a kasszakulcsot. Ezért kulcsfontosságú az utolsó esélyt megjátsszani, és úgy tűnik, Falus és a Hárompártok józan esze ezúttal fölülírja a szűk pártérdeket.


Hogy jómagam és az Ország Gyűlése Mozgalom önkéntesei mi mindent kaptunk az elmúlt hetekben Bokros melletti kiállásunkért és kampányolásunkért, az persze egy másik történet. Lettem Orbánügynök, Fideszbérenc, megosztó, bomlasztó, napok kérdése volt már csak, hogy gyerekgyilkos kannibállá váljak az ellenzéki média mindenféle formáiban. De kibírtuk, mintahogy kibírunk bármit, ha biztosak vagyunk az igazunkban, mely igazunkat a mai várható döntéssel maguk az ellenzéki pártok fogják elismerni. Úgyhogy csak közbevetőleg mondom: mindazok, akik minket mindenütt mindennek elmondtak, mostantól hallgassanak el, de nagyon, mert akkor ugyanezen jelzőkkel kéne illetniük saját pártjukat és annak vezetőit is. Ha hallgattatok volna, ha bölcsek nem is, de lagalább tisztességesek maradtatok volna. Na, de ugorjunk, megtörtént, lesz is még ilyen, az Ország Gyűlése Mozgalom saját stratégiai döntéseit soha nem fogja alárendelni orruknál tovább nem látó apparatcsikoknak. Az okosabbak meg most rádöbbennek: tán célszerű odafigyelni arra, amit mondunk, mert lehet hogy odakint, a Kossuth téren élve van némi fogalmunk a rengeteg élő találkozó alapján, hogy mit akar a Nép.


Bokros saját szavazótáborához valószínűleg egy az egyben hozzá lehet adni a visszalépő Magyar György és a Hárompártok Falus mögé tett szavazóbázisát. Ez indulásnak mindjárt 30%-nál magasabb támogatottság, ami bizony Tarlós erejéhez képest már látótávolságban van. A passzív szavazók meg olyanok, hogyha erőt és esélyt látnak valahol, akkor hajlamosak megmozdulni. Jó lenne persze, ha a Fodor-féle "Liberálisok", meg Schiffer LMP-je is visszalépne Bokros javára, merthát itt az igazi választás nem bal vagy jobboldaliak, hanem demokraták és autokraták között lesz. És ha Fodor le akarja mosni magáról eddigi több mint kétséges tetteinek legalább egy részét, akkor most lépnie kell, vagy hogy pontosítsak: az általa odatett jelöltnek visszalépni. Schiffer ugyan máris kijelentette, hogy Ők aztán nem lépnek vissza, de nyilván nem véletlenül volt ez számára ily sietős. Az LMP szavazói egy Bokros-szintű jelöltre simán átszavazhatnak, úgyhogy könnyen előjöhet az a helyzet, hogy pár nappal a választás előtt az LMP-nek is vissza kell lépnie, mert különben saját szavazói büntetik meg Őket még a kerületekben is.


Két hét van hátra, ha jól csináljuk, akkor elég lehet arra, hogy a Fővárosunkat visszavegyük a Narancsoktól. És Bokros kemény pali, nem fog megijedni egy narancstöbbségű fővárosi közgyűléstől, bár ha a billegő kerületeink teljes erővel beleállnak a Bokros Kampányba, akkor még megnyerhetik a sajátjukat is a főpolgármester-jelölt népszerűségére támaszkodva, és akkor a fővárosi közgyűlés szintén demokrata többségű lehet. Az Ország Gyűlése Mozgalom természetesen teszi tovább a dolgát, ahogy eddig is: gőzerővel kampányolunk a Kossuth téren, a neten, mindenfelé, amerre önkénteseink mozognak szerte az országban, és ez már nem kevés helyet jelent. Nyilván a mai napon a Hárompártok kampány és egyéb főnökei fölveszik a kapcsolatot a Bokros Csapattal, hogy összehangolják az előttünk álló időszak kampányait. Van számotokra egy javaslatom: szervezzetek egy Naggyűlést a Kossuth térre a választás vasárnapja előtti szombatra. Jó sokan elférünk ott, a Tér a Miénk, Demokratáké, továbbra sem kérünk érte semmit cserébe, továbbra sem akarok még csak felszólalni sem, nyugi. Egyszerűen csak adna némi lelkierőt a Budapestieknek, ha a választás előtti estén egy Bokros mellett kiálló Demokrata Tömeget láthatnak Orbán Parlamentje előtt. Gondolkodjatok el rajta, két hét elégséges idő további jó döntések meghozatalához. Mégegyszer: respekt Falus Ferenc, respekt Hárompártok.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. szeptember 28., vasárnap

Szövetségben az Erő

Tegnap a Kossuth téren szövetséget kötöttünk Bokros Lajossal. Nemcsak az önkormányzati választásig szólót, bár Demokrata Seregszemlénk minden résztvevőjének gyorsan világossá vált, hogy az egyetlen helyes döntés Bokros főpolgármester-jelöltségének támogatása.




Az Ország Gyűlése Mozgalom meghívta Bokros Lajost, és Bokros Lajos eljött a Kossuth térre (video). Nem beszélt arról, hogy majd egyszer eljön, nem a tenyerét mutogatta "el a kezekkel a civilektől" szlogennel, hanem eljött, beszédet mondott, válaszolt a helyben föltett kérdésekre és otthon érezte magát. És mi is otthon éreztük Őt, és ezt meg is mondtuk Neki. Civilek vagyunk, pártsemlegesek, de mindazokkal együtt megyünk, akik ugyanazt akarják mint Mi, és azt tettekben is kifejezésre juttatják. Mert nálunk csak a tett a fontos, a duma meg csak háttérzörej. Nem beszélünk arról, hogy Orbán illiberális jövőképével szemben meg kell kezdeni az aktív terepellenállást, hanem megkezdjük. Nem kesergünk azon, hogy Budapest Rendőrfőkapitánya nem enged be minket a Kossuth térre, hanem Bírósághoz fordulunk, aztán újra és újra és egészen addig, amíg mostanra miénk a Kossuth tér. Nem kesergünk azon, hogy a Parlament Hivatala, meg az Ötker Önkormányzatának Rogánkatona közterület-felügyelői zaklatnak minket, hanem a jog erejére támaszkodva kidobjuk Őket a térről. Nem borulunk egymás vállára zokogva, ha a viharok összedöntik a sátrainkat, hanem újraépítjük mindig, és egyre erősebbre, és egyre többet. Nem dumálunk arról, hogy tömegesedni kéne, hanem belekezdtünk a tömegesítésbe. Nálunk csak annak van értéke, aki tesz, és annak, amit tesz.


Az Ország Gyűlése Mozgalom a főpolgármester-választást nem egy egyszeri politikai aktusnak tekinti, hanem annál jóval többnek. Fokmérőnek, lakmuszpapírnak, amelyik megmutatja az ellenzék gyenge és erős pontjait, nyilvánvaló teszi, hogy miért is uralkodhat rajtunk Társadalmunk mindössze negyedének támogatásával az Orbán nevű Gazember. Kristálytisztán mutatja meg, hogy a közösségi érdekek hogyan szorulnak szűk pártérdekek mögé, kirajzolja, mennyivel fontosabb ma a hivatalos ellenzékben a Mi Emberünk Elve, mint az Alkalmas Emberé. Gondolkodó demokraták számára nem kétséges, hogy vajon Budapest Főpolgármesterének ki az alkalmasabb: Bokros Lajos vagy Falus Ferenc. Csakhát itt még megkérdezni is elfelejtették a gondolkodó demokratákat, és valószínű hogy éppen azért, mert erősen mást mondtak volna, mint amiről végül a Pártgórék maguk által is titkosnak minősített megbeszélésen döntöttek. Ezt pedig így nem lehet. A Nép akaratának figyelmen kívül hagyása kudarcokhoz, és egyre súlyosabb vereségekhez vezet. Még szerencse, hogy most hosszú ideig nem lesz újabb választás, mert legközelebb már olyan jelöltet sikerülne találni a Hárompártoknak, aki már annyira titkos, hogy még a jelölt sem tud róla, és annyira alkalmas, hogy még a jelölők sem szavaznak rá.


Ez az egész itt egy kutyakomédia. Mindazok, akik tegnap a Kossuth téren élőben voltak együtt Bokros Lajossal, megtapasztalhatták, milyen egy politikus, ha Ember. Van mondanivalója, el is tudja mondani, közvetlen, nyitott, és humoros, mondhatni laza. És valóban érdekli az, amit csinál, és valóban érdeklik azok, akikkel azt csinálja. De a Hárompártok, Szigetvári Viktor hipnózisának hatása alatt nem ezt az Embert emelték pajzsra mindannyiunk jelöltjeként, hanem az egyébként emberileg szintén okés, ámde politikailag súlytalan, és előírt szerepében pedig láthatóan feszengő Falust. Tették ezt mindannak ellenére, hogy mikor Ők jelöltet "kerestek", Bokros már a pályán volt, és kampányolt, és annak ellenére, hogy a 20 éven keresztül Főpolgármester Demszky is egyedül Őt tartotta alkalmasnak. Ha van egy Emberünk, aki önmaga jogán ugyanannyi támogatóval bír, mint akit három párt is támogat, akkor nyilvánvaló, hogy Ő a jó jelölt. Akkor nyilvánvaló, hogy mögé kell fölsorakozni, mert akkor a Hárompártok, meg a Jelölt egyesített szavazótábora elégséges lehet Tarlós legyőzéséhez. Még mindig nem késő, bár az idő fogy: zuhanó repülőgépből még a becsapódás előtt ki kell ugrani, és a döglött lóról sosem késő átülni az élőre.


Október 12-én meglesz a választás, hogy marad-e a demokratáknak egyáltalán esélyük nyerni a Narancsok ellen, az kizárólag a Hárompártokon múlik. Ha észhez térnek, megdicsőülhetnek, ha meg nem, akkor a súlyos vereségért viselt felelősségüket vállalniuk kell majd. De mi Bokros Lajossal tegnap nemcsak választási, hanem stratégiai szövetséget is kötöttünk. Az Ország Gyűlése Mozgalom mindazokkal ezt teszi, akik tettekben is kinyilvánítják, hogy számukra a mindenfölötti cél Orbán elűzése, és az europer szellemű Alkotmányos Köztársaság helyreállítása. Bokros Lajos és pártja, a Modern Magyarország a mi elképzelésünkhöz igen hasonló programot fogadott el még az országgyűlési választás előtt, koratavasszal. Ők is azt mondták, amit mi: minden ellenzéki erő fogjon össze egy kétlépcsős választáshoz, mikor az első választáson csak a demokrácia helyreállításának minimálkonszenzusára gyűjtjük egybe a tábort, mert az így elégséges nagyságúvá válhat a Narancsok legyőzéséhez. És ha ez megvan, akkor legyen új választás, és az immár demokratikus jogállami viszonyok között mérettessen meg minden párt a teljes programjával. Ezt Bokros és a MoMa 500 napos programnak nevezte, mi Demokrata Minimumnak, de a tartalma azonos. És mi együtt, vállvetve harcolunk azokkal, akiknek ugyanaz a Célja, mint a Miénk. Bokros Lajos és a MoMa tegnaptól az Ország Gyűlése Mozgalom stratégiai szövetségese.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. szeptember 27., szombat

Már bocs, de nekünk van igazunk

Nézem netszerte az OGYM Bokros melletti kiállásával szembeni érveket, néha be is szállok vitatkozni. Aztán meg kiszállok, mert az ellenérvelők akár Fidesznyikek is lehetnének, oly mértékben nem veszik tudomásul a Valóságot mantrázásaik közben.




De persze ez nem újdonság, ha a hivatalos ellenzék szellemi színvonala magasabb volna, mint a Vérnarancsoké, akkor nem lenne Orbán hatalmon. Úgyhogy most annyit teszek, hogy általános iskolai alsótagozat szintjén nekirugaszkodok mégegyszer elmagyarázni a politikai szorzótáblát. Aztán akikkel ily módon sem sikerül megértetni az egyszeregyet, azokról szépen a továbbiakban le is mondok, átkerülnek a bukottak még kategóriába. Nosza, kezdjünk is bele, jöjjön az első példázat. Van két ember, akiknek a fejebúbja azonos magasságban található. Első ránézésre tehát azonos magasságúak, nemde. Csakhát az egyik a puszta földön áll, a másik meg asztal tetején, amit alátoltak. Így aztán ha a valós magasságukat meg akarjuk állapítani, akkor le kell segítenünk az asztalon állót a földre, és mindjárt kiderül, ki mekkora valójában. Lefordítom: Bokros és Falus ereje közel hasonló, csak Bokros a földön áll, Falus alá meg betolták a hárompárti összefogás asztalát. Ha Falust az asztalról levesszük, akkor sokkal kisebb mint Bokros, jelöltnek meg olyat kell elindítani, aki önmaga jogán is magas, nemde. Első lecke megvolt, ugorjunk.


E szellemi kihívás után jöhet a második. Ha minél magasabbra akarjuk tolni emberünk fejebúbját, akkor egyetlen helyes lépést tehetünk: az önmaga jogán magasabb delikvensünket kell fölállítani az asztalra. Mert akkor az asztal, meg az ember magassága összeadódik, és még az is lehet hogy addig ágaskodhat, hogy ki tudja venni a fészekből a kakukktojást. Lefordítom: Ha Bokros mögé raknánk a hárompárti megállapodást, akkor volna némi esélyünk a Tarlós nevű túlélőgép kipöckölésére, mert más módon erre esélyünk sincs. Közben Olvasóimtól, meg az OGYM tagjaitól és szimpatizánsaitól elnézést kérek, hogy ilyen dedós szintű érvelésbe mentem, de sajnos szükség van erre, mert ezen a szellemi szinten vitatkozom napok óta, jobb ezt most rövidrezárni. A lényeget úgyis elmondtam, visszatérhetünk a szokásos értelmi színvonalhoz mostantól. A politikában ha nyerni akarunk, akkor olyan jelölt mögé kell fölsorakozni, aki a puszta párttámogatásokhoz még jelentős számban hozzáad plusz-szavazatokat. Ezt a döntéshozók úgy szokták fölmérni, hogy több esélyes jelöltet is megméretnek, és azt indítják végül el, akinek a legtöbb saját szavazata van, mielőtt mögé rakják a párttámogatást.


A mi három ellenzéki pártunk megbukott a politika egyszeregyében, mikor elfelejtették megkérdezni a budapestieket, hogy egyébként több jelölt közül Ők kit szeretnének. Ha ugyanis megtették volna, akkor az első beérkező adatsorokból nyilvánvalóvá vált volna: Bokrosnak van saját szavazótábora, Falusnak meg nincs. Olyan jelöltet meg soha nem indítunk, de még Iciripiciri Falvácskában sem, aki saját jogán semmit nem tesz hozzá a párttámogatáshoz. De ezt a totál illogikus, és öngyilkos ostobaságot nem Iciripiciri Falvacskában tették meg Szigetvári vezényletével a Hárompártok, hanem épp az Országunk Fővárosában, bravó. Előhúztak a mellényzsebből egy jelöltet, akit senki sem ismer, aki mögött semmiféle politikai teljesítmény nincs, és várták a csodát. Csodák pedig nincsenek, ezt már áprilisban is megtapasztaltuk, májusban ismét, aztán ha így marad, ahogy, akkor harmadszor is megkapjuk arcba. Csodák helyett viszont van hisztérikus csapkodás, a választók lecseszése és lehülyézése, hogy miért nem támogatják az eleve rosszul kiválasztott jelöltet. Csaxólok Srácok, a választók saját akaratát figyelmen kívül hagyni, az a teljes politikai alkalmatlanság bizonyítéka, úgyis mondhatnám: nem a Nép a hülye, hanem Ti.


Demokráciában, ahol a Nép szavaz, ugyanis van egy alaptétel: a Nép nem leváltható. Politológia alapozó tankönyv első oldal, első bekezdés, tanulmányozzátok, érdekes dolgok vannak később is benne. Viszont a Nép simán leváltja a hangját meghallani nem akaró politikusokat, akik hétpettyes katicabogarat indítanak jelöltként, és nem értik, hogy azt miért nem szavazzák meg főpolgármesternek. Ja, és van mégegy közmondás: más kárán tanul az okos, sajátján az ostoba. Najó, de még a közmondás kitalálói sem készültek föl arra az esetre, ha még a saját kárukon sem tanulnak. Falushoz képest áprilisban még Mesterházy is valós jelölt volt: legalább közismert volt, és volt némi politikai előélete. Csakhát ott is agyonvertek minket, most meg méginkább agyon fognak. És nem azért mert az OGYM megosztja az ellenzéki szavazókat. Nem, Pajtik, nincs azon mit megosztani: a hétpettyes katicabogár szintű jelölt állításával Ti magatok taszítottátok Bokros mellé a gondolkozó, és pártszerű kisstílűségetekkel már megtelt ellenzéki szavazókat. Nem az OGYM mezteleníti le a királyt, hanem csak kimondja: a királyról most, hogy meztelen, kiderült, hogy mégcsak nem is király.


Ha nem fogjátok föl, mit akar önmagától a Nép, akkor megbuktok, egyszerű ez. De október 12-ig még erőlködhettek, lefideszbérencezhetitek mindazon budapestieket, akik az egyetlen önjogán is Valaki jelöltet támogatják Bokros személyében. Csakhát ezzel azt éritek el, hogy mindazokat elveszítitek, akiket lefideszbérenceztek, és könnyen előfordulhat, hogy ez a szavazóbázisotok nagyobbik része. Az Ország Gyűlése Mozgalomban azok az ellenzéki demokraták gyülekeznek, akiknek elegük van a hivatalos ellenzék hosszú évek óta húzódó semmittevéséből. Akiket mindig kioktatnak, aztán minden választáskor kiderül, és egyre súlyosabban derül ki, hogy már megint a lehülyézők voltak a hülyék. Nekünk ebből elegünk volt, csaxólok. Áprilisban elfogadtuk a nyilvánvalóan vereségre ítélt Összefogás milyenségét, aztán a Mesterházyt állító Főpolitikusoktól nem kaptunk semmit cserébe. Nem látták be, hogy ahogy Ők teszik, úgy nem mehet tovább, mert tehetségtelenségük hatalomban tartja Orbánt, és mi, demokrata szavazók pedig nem akarjuk Orbánt hatalomban látni. Úgyhogy kösz, az Ország Gyűlése Mozgalom demokratái kiszálltak a mókuskerékből. Ma délután 5-kor várjuk a velünk egyetértőket a Kossuth térre, ahol Bokros Lajos lesz a vendégünk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. szeptember 26., péntek

A budapestiek főpolgármester-jelöltje

Egy ütős kampányszlogen többnyire nem valami hiperkreatív nyelvi lelemény, hanem egy végtelenül egyszerű kijelentés, mely azonban több lényeges valós tényt és lappangó érzületet csomagol össze rövid, közérthető formába.




És ez a szlogen: a budapestiek főpolgármester-jelöltje, ez bizony üt. Hogy mennyire, azt most a Kedves Olvasóm saját magán már le is tesztelte. Ugyanis nem írtam le még a jelölt nevét, de máris nyilvánvaló, hogy kire célzok, hisz a mellékelt kép is Őt ábrázolja. Ha meg van egy olyan jelölt, aki annyira közismert, hogy a nevét sem kell leírni, elég róla egy kép, és Te, Kedves Olvasóm már rá is kattintottál a cikkre, és épp olvasod, akkor bizony ez a szlogen máris tudatosított Benned olyat, ami kimondatlanul volt eddig csak jelen a gondolkodásodban. És akkor most már nyugodtan leírhatom: a budapestiek főpolgármester-jelöltje Bokros Lajos. Nem áll mögötte valami rettenetes szervezettségű, az államkasszából szépen merítő párt, bár remélem e választás után a MoMa kellően meg fog erősödni ahhoz, hogy a demokrata jobboldalon tömegével szívhasson majd el Orbánéktól szavazókat. Szóval amit elért ebben a kampányban, azt azért érte el, mert a budapestiek spontán úgy döntöttek, hogy tesznek az ellenzéki pártok játszmázásaira, és saját kezükbe vették a jelöltállítást. Ezért tudott Bokros tömegével jelöléseket gyűjteni, ezért érzékelhető a Kossuth téren az élő tapasztalat a mellette való kiállásról, és ezért nyeri az összes ilyenirányú közvéleménykutatást.


Javaslom is a Bokros Csapatnak használatra, pár százalékot ez a szlogen dobni fog fölfelé, az biztos. Mesélek egy ilyesmiről, merthát sokszoros polgármesteri kampányfőnökként gyártottam jópárat, és mivel mindig nyertünk, gondolom annyira rosszak nem lehettek. Egy konkrét sztorit mesélek el, a nyolckeres olvasók szerintem a mai napig emlékeznek rá, akkorát ütött. 2002-be, az országgyűlési választások elé viszlek vissza most, Kedves Olvasóm. Akkor még kétfordulós volt a parlamenti választás, a második fordulóba azok jutottak be, akik elértek az elsőben 15%-os minimum-eredményt, vagy pedig az első három jelölt között voltak. Mivel nyilvánvaló volt, hogy a második fordulóra Orbán leváltása érdekében az MSZP és az SZDSZ között kölcsönös támogatási, visszaléptetési megállapodás lesz az egész ország területére, ezért aztán törekednünk kellett arra, hogy minél számosabban legyenek olyan SZDSZ jelöltek, akik a második fordulóra is állva maradnak. Akkor az SZDSZ 8% körül állt, a második fordulóra belépőjegyet jelentő 15%-ot ezért aztán nem volt oly könnyű megugorni. Hameg csak nagyon kevés helyen sikerül az akkor 176 egyéni választókerületben talpon maradni, akkor a koalíciós tárgyalásokon a liberálisok súlytalanná válhatnak.


Csécsei Béla, a regnáló nyolckeres polgármester volt a mi jelöltünk, az MSZP-jé meg Hárs Gábor, korábbi lengyelországi nagykövet, nem túl ismert, és nem egy meghatározó arc. Négy évvel korábban éppencsak sikerült Csécseivel megugornunk a lécet, néhány tizeddel 15% fölé értünk, én meg azon morfondíroztam, hogyan lehetne most sokkal jobb eredményt elérni az első fordulóban. Aztán kifundáltam, és az lett az egész kampány vivőmotívuma, és végül abban a kampányban 21%-ot értünk el, ami országosan is kimagasló SZDSZ eredmény lett. Szóval az ötlet ennyi volt: Ismerjük egymást. És sehol egy név, soha, semikor. Úgy ment végig kéthónapnyi választási kampány, hogy sem a szóróanyagainkon, sem a plakátjainkon sehol nem szerepelt a jelöltünk neve. És semmi sallang, csak ennyi: Ismerjük egymást. Meg mellé rakva Csécsei Béla fényképe. A legutolsó héten adtam csak ki olyan plakátokat meg szóróanyagot, amin már a neve is szerepelt, de az már csak a szavazólapon való névszerinti eligazodást segítette, jelentősége addigra nem volt, a szavazók már döntöttek, várták az ikszelés napját.


Két hónap, két szó, egy kép, 21%-os eredmény, semmi melléduma. Ugyanis szavazáspszichológiailag ez a szlogen a választókban kiváltotta az összetartozás érzését. Jééé, tényleg, hát én ezt a Csécseit ismerem, ez helyi srác, a mifiunk, ellentétben a többi jelölttel, akiknek ugye föl kellett írni a nevüket mindenhova, hogy ismertséget szerezzenek. Sokakban előtérbe ugrott a lokálpatriotizmus, és vették az adást: valóban, Csécseit ismerjük, összetartozunk, együtt, egy helyen és időben élünk, ismerősök között meg nem kell bemutatkozni, nemdebár. És akkor vissza a budapestiek jelöltjére. Le se kéne írnom, hogy Bokros, mert mostanra ennyi kifejtés után már valójában azonosultál is ezzel a szlogennel, Kedves Olvasóm. És azért tudtad ily könnyen befogadni, mert Magad is így érezted, csak nem mondtad ki. Igen, az egyik oldalon van egy többpárti jelölt, akit egy zártkörű kevésszereplős alkuban dobott ki a gép, a másik oldalon meg az Ember, aki önmaga erejéből, legkisebb királyfiként maga mögé gyűjtötte a budapestieket. A pártok jelöltjét a mai napig nem ismeri a fővárosiak többsége, a budapestiek jelöltjét azonban mindenki ismeri. És bizony egy ilyen szembeállításban, mikor az egyik oldalon a Nép, a másik oldalon meg a pártok jelöltje van, ott biz a pártember a vesztes, és nagyon. Jó kis szlogen ez, használjátok egészséggel, gyerünk Bokros Csapat.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 


2014. szeptember 24., szerda

Bokrost javasolta főpolgármester-jelöltnek Demszky

És időben javasolta, még augusztus legelején, de valamiért az ellenzéki pártok le se tojták a mondanivalóját. Pedighát főpolgármesterség kérdésében egyetlen magyar szakértő van nemdebár: Demszky Gábor.




Magam úgy vagyok vele, hogyha valamilyen döntést hozok, akkor kikérem olyan emberek véleményét, akik lehetőleg jobban képben vannak az adott ügyben, mint én. Napersze nem könnyű minden kérdésben topszintű szakértőt találni, de ha már önmaga ajánlkozik, ráadásul ingyen és bérmentve, mint Demszky tette, akkor tán meg kellett volna fontolni, amiket mondott. Merthát jókat mondott ám, nemcsak bebüfizett egy nevet, hanem meg is indokolta, itt tessenek elolvasni a Népszabadság cikket. De jó alaposan elolvasni, merthát ott vannak mindazon érvek, amiket én is mondogatok, és amelyek alapján az Ország Gyűlése Mozgalom Bokros Lajos támogatása mellett döntött elsöprő többséggel. Aztán most mondom mindazon mélyenszántó intellektusoknak, akik döntésünk óta engem Orbánügynököznek, hogy akkor a saját logikájuk szerint Demszky Gábor is Orbánügynök, ugye okoskák. Van néha olyan érzésem, hogy az ember evolúciója során túl gyorsan alakult ki a beszéd meg az írás képessége a gondolkodáséhoz képest: kicsit még fejlődhetett volna az agy, mielőtt a száj beleszabadítja a világba a sok hülyeséget.


Mérlegeljünk kicsit. Van egy Demszky javaslatunk az egyik oldalon, olyantól aki 20 éven át volt sikeres főpolgármester, ezért aztán 5-ször választották újra, és még akkor is simán nyert, mikor pártja, az SZDSZ már csak 5%-on állt. A másik oldalon meg ott van az ellenzéki pártok Szigetvári Viktor által kierőszakolt Falus melletti döntése, attól a Szigetváritól, aki még csak képen látott önkormányzatot, mikor épp két excel-tábla közé valaki besuvasztott egy fotót. Hegedülni tanulni lehet Yehudi Menuhinnál is, meg a Nyírfa étteremben is, utóbbi se rossz, de azért nem az igazi. Vagy egyszerűsíthetem még: célszerű olyannak a szavaira odafigyelni, aki tudja mit beszél. De ha a hírek igazak, akkor Demszky időben, még az ellenzéki pártok döntése előtt megtett javaslatával egyáltalán nem foglalkoztak az alkudozó felek. Miért is tették volna nemdebár, végülis épp azzal voltak elfoglalva, hogy melyik fixtutira Narancskerületben hanyadik nem bejutó helyen legyen adott párt futottak még kategóriás apparatcsikja. És mikor ilyen fontos témák zajlanak az excel-táblában, már csak nem fognak olyan aprósággal foglalkozni, hogy meg kéne nyerni az ország fővárosát egy jó jelölttel.


Nos, az eredmény közismert: itt állunk két és fél héttel az önkormányzati választás előtt, Bokros önmaga jogán, gyakorlati párttámogatás nélkül - a MoMa még nem tényező, bár nyilván a választás után azzá válik, csaxólok - simán vezet a hárompárti Falus előtt. Nem, továbbra sem a közvéleménykutatások miatt vagyok ebben biztos, hanem amiatt a párezer élő találkozó miatt, amit valódi budapestiekkel tettünk meg a Kossuth téren az elmúlt másfél hónapban. Ráadásul láthatóan Bokros lendületben van, hívja már a média is, valószínűleg Ők is arra jutottak, hogy Bokros erősen létező entitás, nem lehet kihagyni, mert hülyét csinálnak magukból. Még mindig időben vagyunk egy jó döntés meghozatalához: tessenek visszaléptetni Falust és beállni falanxban Bokros mögé. Ha ugyanis nem teszitek, Drágajó Ellenzéki Pártok, akkor a szitu a választás estéjén az lesz, hogy a hárompárti jelöltet elveri egy gyakorlatice civil jelölt, az meg nem tesz majd jót a választók szemében a hitelességeteknek. Mondjuk esetleg rájönnek, hogy elbaltáztátok, de csúnyán, aztán az is eszükbe jut, hogy már nem először, merthát ugyanez a konok pártalku-tartás vitte a jégre Mesterházyval az ellenzéket áprilisban, kialakítva a Fideszkétharmadot. Aztán esetleg eszükbe jut, hogy eljárt felettetek az idő, és nem képviselitek a választókat.


Szóval az itt a helyzet, hogy az október 12-i választás egyrészt a fővárosról fog szólni, de valójában az ellenzéki pártok jövőjéről is. Ha ugyanis tartják magukat a nyilvánvalóan megbukott döntésükhöz, akkor elvesztik a demokrata szavazók döntő többségének támogatását, és jön a süllyesztő. A puszta létetekről döntötök, Drágajó Ellenzéki Pártok, fogjátok tán föl időben. Mert megnyerhetitek Miskolcot, meg Szegedet, úgy legyen, de ha Budapestet, a demokraták fő harci bázisát a saját kisstílűségetek miatt odadobjátok harc nélkül Tarlósnak, akkor az nem lesz bocsánatos bűn. És egyébként most piszok rendes vagyok Veletek, hogy ezt itt leírom: ha az Ország Gyűlése Mozgalom saját politikai érdekeit nézné, és nem az egész ellenzék jövőjét, akkor most hallgatnék, mint a sír. Ugyanis ha Ti a Falus mögötti kiállásotokkal nekimentek a falnak, mi meg minden erővel támogatjuk a Tarlós mögé sima másodikként befutó Bokrost, akkor bizony mi nyertesek leszünk, Ti meg nagyjából kinullázódtok. Úgyhogy ácsi, tessenek gondolkodni, de gyorsan, és politikusként viselkedni, nem pedig pártapparatcsikként. Simán át lehet programozni Bokrosra a kampányt, a terepen az aktivistáknak is könnyebb lesz saját helyi jelöltjeiket kampányolni, ha esélyes főpolgármester-jelöltre buzdíthatnak közben. Na, szedjétek össze Magatokat, tudjátok:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. szeptember 23., kedd

Meguntam a mocsokáradatot

Írtam már korábban párszor azokról a magukat baloldali értelmiségieknek nevező körömreszelgetős semmittevőkről, akik mióta kimentünk a Kossuth térre, kizárólag engem anyáznak. Meguntam Őket, takarítok.




Az az erkölcsi és szellemi leépülési folyamat, ami a baloldali és liberális oldalon az elmúlt évtizedben lezajlott, törvényszerűen vezetett Orbán hatalomátvételéhez, majd gyakorlati teljhatalmának kialakításához. Aki itt bármit tenni akart, azt elkaszálták, ki merő anyagi érdekből, ki ostobaságból, de végülis az ok lényegtelen, az okozat viszont látványos: Orbánisztán könnyed felépítéséhez a téglák jó részét a "sajátjaink" szállították. Gyurcsány kinyírása, Bajnai elmeszelése, az ellenzéki sajtó olvasatlan gittegyletté válása, megatöbbi: nem tehetségtelen fiú Orbán, de nem volt nagy kihívás azért ilyen minőségű ellenféllel szemben kiütéses győzelmet aratnia. Ott vannak minden ellenzéki pártban, bár változó számosságban és erősségben, szerencsére, és persze írogatnak itt-ott, egymást buksisimogatva, osztozkodva semmitmondásuk miatt lassan elfogyó olvasótáborukon. Mivel a valódi ellenállás semilyen formájában nem vesznek részt, ezért aztán alkotóerejük kimúlásával, elmagányosodásukkal azokat vegzálják, akik tesznek valamit. Minél inkább próbál ugyanis bárki az ellenzék oldaláról ténylegesen lépni az Orbánbanda ellen, annál inkább nyilvánvalóvá válik az Ő megalkuvó passzivitásuk. És ennek megoldására egy utat választottak: lehúzni magukhoz a dágványba a tenniakarókat, a valós kockázatokat gyakorlatban vállalókat.


Kossuth téri kitelepülésünk, a hatóságokkal folytatott sikeres többkörös küzdelmünk, az Ország Gyűlése Mozgalom megalapítása és folyamatos erősödése lett számukra az igazi vörös posztó. Egy ideje már olyan szintű összehangolt lejárató kampányt folytatnak ellenem, és személyemen keresztül az Ország Gyűlése Mozgalom ellen, amihez képest még a Fidesz is az etikus újságírás szellemi műhelye. Erkölcsiségben, tényszerűségben, szellemiségben valóban alulmúlják még a Széles-Simicska Páros médiaszolgáit is, sokan látják tevékenységüket, aligha kell erről többet mondanom, a dolgaik magukért beszélnek. Tegnap viszont átléptek egy határt: mikor már semmittevők írják rólam azt, hogy Orbán ügynöke vagyok, akkor itt véget ért a tolerancia küszöböm. Kéthetes rendőrfőkapitányi-bírósági háborút úgy bemutatni, mintha azt Orbán egyenesen így akarta volna, és én az Ő érdekeit szolgálnám, mindezt olyanoktól, akik az ellenzékiek hátának fúrásfarigcsálásán kívül semmit nem tesznek: nos ez itt a vörös vonal. A DK-hoz kötődő, ám magánszemély tulajdonában lévő Hírhatár nevű netes portálon immár negyedszer voltam téma, és ott írta egy Adorján György nevű valaki ezt címként: Orbán alvó ügynöke Tuareg.


Nos, mint mondtam, negyedszer mocskol, de a közszereplőknél is van egy határ, amit nem lehet átlépni. Gyurcsány, Bajnai, és még sok bemocskolt ellenzéki politikus indított hasonlóképp pereket, mint most én teszem. Miközben augusztus 8. óta a nap 24 órájában ott vagyunk a Kossuth téren, ezek a fotelbajnokok engem, és rajtam keresztül mindannyiunkat mocskolnak. És immár Orbán ügynöke lettem. Nos, ennyi volt, innentől mennek a följelentések, becsületes ember vagyok, az írogatókkal ellentétben velem szemben a Fidesz házkutatást tart, négyszer rabosíttat, míg Ők pötyögtetik békében a billentyűket a semmiről. Büntetőfeljelentést tettem a cikkiró ellen négyrendbeli becsületsértésért, rágalmazásért. Minden olyan további újságírót, és fészbukos csoportadmint, akik pedig jó szokásuk szerint rögtön osztogatni kezdték kis galacsinhajtó kezeikkel az általuk elérhető helyekre ezt a mocskot, figyelmeztettem, hogy a terjesztés is bűnpártolás, álljanak le, vagy mennek Ők is. A minimális erkölcsi érzékkel rendelkezők le is álltak, pár régi delikvens azonban természetesen nem. Orbán hatalmi központjától 20 méterre állandó tüntetést fönntartani, és azt napról napra erősíteni: nem játék. Az Ország Gyűlése Mozgalom tevékenységét, aktivistáit mocskolni: nem játék.


Mutatok néhány remekbeszabott példányt a "ballib" újságírók és csoportadminok legszebb terméséből, gyorsan érthető lesz, miért zárom le innentől a kommunikációt, és viszem jogi útra a történéseket. Nézzük először Török Monika valamikori újságírót:

"kezdek rosszul lenni attól az öntömjénezéstől és befelé szűkülő spiráltól, ami az önjelölt messiás háza táján zajlik.
orbán jól számított. ha semmi más, ez tényleg szétveri az ellenzéket.
te fotelból ordító forradalmár! üvölti egyik a másiknak a fotelból.
oda kell jönni és jól odacsapni! ordítja a harmadik, nyilván szintén a fotelból.
észak-koreai szintű beszédekkel és videókkal győzködik egymást, hogy sokan vannak, és tényleg, hiszen mindenki lájkol mindenkit, nyolcszor is körbeér a kör, jól látszik mind a huszonnyolc.
és tapsikolnak a közhelygyűjteményen, amit egy igen rossz ripacs elmond.
és fogalmuk nincs, mi lenne másnap, ha úgymond "győznének".
mert akkor mi van?
és én kezdek komolyan megijedni.
hogy komolyan gondolják.
mert viccnek ugyan szar volt...
nulla elképzelés, nulla jövőkép - pár közhely, a pórnépnek.
de ezek nem pórnép! ezek értő, érző emberek!
hogyan merészel bárki bárkit ennyire becsapni?
miközben teljesen egyértelműen arra megy ki a játék, mikor pattan el valahol a húr.
és akkor ki lehet hirdetni a szükségállapotot.
igen, orbánéknak.
ez az ország tényleg ilyen ellenzéket érdemel."

Nos, ennyit gondol az OGYM önkénteseiről a Kossuth téren, és persze osztogatja az engem Orbán ügynökeként minősítő cikket. Vagy itt egy másik, Gyulai-dobi Éva DK csoportadmintól:

"Ugyanis az, aki a választás előtt három héttel a baloldali ellenzék közös jelöltje ellen kampányol, - felhasználva egy komoly párt hiszékeny szimpatizánsait,- az minimum a fidess cicijén lógó jobbikos. Senkinek sem fordult meg még a fejében közületek, hogy miért történt perújrafelvétel Szabó ellen éppen az ogym alakulása környékén? Hát azért, hogy a kis térfoglalásért cserébe elengedjék majd a sikkasztását. Szabó az ő múltjával pontosan alkalmas arra, hogy messzire elkerülje minden ellenzéki párt a Kossuth teret, ha netán tüntetésre adná a fejét. Manipulálva vagytok Kedveseim, de erősen! Bokros pedig, ha nem szeretné a fidess malmára hajtani a vizet, akkor lépjen vissza !"

Tőle, ugyancsak:

"Én már a kezdeteknél láttam, hogy miért írja le Tuareg a múltját. Azért, mert már az elején az volt a szándéka, hogy lefoglalja a Kossuth teret a demokratikus pártok elől, mert tudta, hogy az ő múltját figyelembevéve még befogott orral sem megy oda senki tüntetni. Így tartja távol az igazi ellenzéket orbűn orra elől. A sátracska fölött még csak csak elnéznek, de az ötezres tömeget már nem szívesen látnák. Nyissátok már ki a szemeiteket, vagy ti is orbűn ügynökei vagytok?"


Tele van ilyenekkel a számítógépem, és ez csak a mai termés. Ők volnának Orbán ellenzéke, saját maguk szerint. Nos, szerintem meg nem, hanem ostoba fúrófarigcsálók, épp olyanok és épp azok, akik anno Gyurcsányt pusztították, aztán meg Bajnait, és valakit mindig, aki tesz is, nem csak körömreszelget. Nos, tegnapi tevékenysége alapján 5 hasonszőrű megy büntetőfeljelentéssel a PKKB-ra, és ugyanők kapják a polgári peres eljárást is, a tőlük számomra megítélésre kerülő kártérítések teljes összegét pedig az OGYM számára fogom befizetni, mivel annak mocskolásával lépték át a vörös vonalat. Nem szándékozom innentől ezzel a percegő szú típussal foglalkozni, kell az időm, az energiám és a Blog felülete az Orbánbanda elleni küzdelemhez. Ahhoz viszont, hogy ezt megtehessem, és az erőt ne kelljen az állandó hátbaszúrások elhárítására fecsérelni, most meg kellett még írnom ezt a cikket, hogy aztán többé ne kelljen. Az OGYM és a személyem mocskolása ezekután már büntetőjogi és nem kommunikációs kérdés. Ennyit erről.

A hamis tanúzást a törvény bünteti...


2014. szeptember 22., hétfő

Falus Ferenc a Kossuth téri Erődünkben

Tegnap reggel Falus főpolgármester-jelölt meglátogatta a Kossuth téri Demokrácia Erődünket, beült a sátrunkba és beszélgetett az ott ügyeletben lévő önkénteseinkkel. Szép gesztus, más körülmények között viszonoznánk is, de most a tét túl nagy ahhoz, hogy megtehessük.




Nyilván erős összefüggés van a látogatás időzítése és szombati Seregszemlénk (videó itt) Bokros Lajos főpolgármester-jelölt általános támogatására felszólító határozata között, de a gesztus akkoris szép, és emberi. Ilyen tekintetben Falus Ferenccel eddig sem volt problémánk: emberként, egészségügyi vezetőként respektáljuk, de a hely és az idő rossz ahhoz, hogy főpolgármester-jelöltként támogatni tudjuk. A mai magyar politika leginkább bozótgyilokra, vagy méginkább aréna közepén zajló közelharcra hajaz, ahhoz meg gladiátor kell, nem íjász, ez van. Másképp mondva: homo politicus, vagy political animal, magyarítva: vérbeli politikus, és Falus nem az. Sokminden megtanulható a politikacsinálás során, kiváló szakértők tudják retorikára, imázsra, miegymásra kiokítani az embert, de a születéskor bizony eldől mindenki habitusa, ami már mesterségesen nem befolyásolható. És Falus inkább joviális, míg Bokros inkább bozótharcos típus, utóbbi esetében a nomen est omen is bejátszik, ha már idegennyelvülünk.


Van azért még pár aspektusa ennek a hirtelen jött látogatásnak. Nem valószínű, hogyha a sarki zöldséges azt mondja: Bokrost tessenek mindahányan támogatni, akkor ott is hirtelen megjelenne Falus Ferenc. Úgyhogy valszeg van némi súlya annak, ha nem a boltos, hanem az Ország Gyűlése Mozgalom mond valamit, merthát a látogatás tényében testet öltött nettó Valóság ezt mutatja. Karácsony Gergellyel és Juhász Péterrel voltak egyébként a Kossuth téren, DK-s politikust nem láttunk a környéken sem, lehet hogy mások is gondolkodóba estek főpolgármester-jelöltek ügyében. Legalábbis remélem. Az meg persze a szokásos tragikomikus szitu volt, ahogy a sok tévékamera úgy manőverezett, hogy még véletlenül se tűnhessenek föl, de még vágóképként se a Mozgalmunk sátrai. Ha valaki úgy gondolja, hogy puszta üldözési mánia részünkről arról beszélni, hogy az ellenzék politikai-média elitje ukázba kapta agyonhallgatásunkat, annak mondom: elég lett volna látniuk azt a kínos manőverezést, ami a Kossuth téren a kameramannok részéről történt. 


Józan paraszti ésszel persze nyilvánvaló, hogyha én mondjuk egy tévés vagyok, aki először megy ki a Kossuth térre, akkor rácsodálkozom, hogy ottan ilyen tüntetős dolgok vannak sátrastul, legalábbis elég szokatlan az ilyesmi Narania Földjén, hogy mindenképp forgassak erről nemkicsit. De nem, még véletlenül sem, ez meg aztán annyit jelent, hogy pontosan tudták, hogy ott vagyunk, és utasításuk volt a nemészrevételünkre. Hja kérem, kiderülnek ám a dolgok előbb-utóbb és mindig, és tegnap több szempontból is épp megtörtént a megvilágosodás. Mostanra ez persze kevéssé érdekes, nemrég beüzemelt Hírhálózatunk már napi 18 ezer embert ér el, és ha valaki amúgyis rápislant a netre, akkor igen sokfelé találkozhat Mozgalmunkkal, mondhatni: elkerülhetetlenül. Aztán van itt még egy dolog. Filózok egy ideje azon, hogy vajon hogyan is sikerült épp Falus Ferencet megtenni hárompárti főpolgármester-jelöltnek. Az nagyjából megerősítetten közismert, hogy Szigetvári ötlete volt az Együtt-PM részéről, és a többiek rábólintottak. De vajon Szigetvárinak honnan jött ez a lúzerség, aki azért csinált már egykét országgyűlési kampányt, és bár változó eredményességgel, de csak van ilyen irányú tudás a fejében.


Aztán az előbb rájöttem: pont azért, mert országgyűlési választási tapasztalata van, önkormányzati meg nincs. A két választás logikája, lélektana ugyanis erősen eltér. Csécsei Béla polgármester állandó kampányfőnökeként vezettem a Nyolckerben 3 országgyűlési és 3 önkormányzati kampányt. Utóbbiakon mindig két és félszer annyi szavazatot szereztünk, mint előbbieken, ezért is maradhatott Csécsei még akkor is polgármester, mikor már pártunk, az SZDSZ szinte mérhetetlen mélységbe süllyedt. Az önkormányzatin, azon belül is a polgármester-választáson ugyanis személyt kampányolunk, míg a parlamentin pártot. Személyt kampányolni pedig művészet, míg pártot inkább csak jól összerakott, körző-vonalzós iparosmunka. És Szigetvári csak az utóbbit ismeri: térkép, választókörzet, közvéleménykutatás pártokra, exceltábla és sok pici zászlócska szavazókörökkel. És azt gondolta, hogy mindegy kit jelöl a hárompárti koalíció, mert a személy nem számít, csak a párt, és majd szépen bejön mindaz a szavazat, ami az országgyűlésin megérkezett. És Bokrossal még csak nem is számolt, merthát pártja, a MoMa ugyebár még csak elindulni sem tudott az EP választáson.


Hát innen jött ez az egész dráma, ami miatt szegény Falus épp irtóztató, és meg nem érdemelt pofon felé halad: Szigetvári nem érti az önkormányzati választások lélektanát, és ugyanazzal a konok magabiztossággal viszi a falnak Falust, mint korábban Bajnait. Úgyhogy most akkor csaxólok: polgármester-választáson - és a főpolgármester-választás is ez a kategória - a személy az elsődleges. Ha a minimum 50 milliónyi főpolgármesteri kampányra szánt lóvéból csak egyet egy közvéleménykutatásra költöttek volna, ahol megkérdezik a budapestieket 5 különböző névről, akkor nem most kéne pipázó pontyként kifelé szemlélődni a kiszáradó tóból. Választáson nem árt figyelembe venni a szavazók saját véleményét is, nemdebár, mielőtt elkezdjük lecseszni Őket, hogy nem elég fegyelmezettek. Ez a fajta magatartás, hogy páran egy hátsó szobában összedugják a buksijukat és ráböknek a kampányolandó jelöltre, ez már áprilisban is politikai öngyilkosságba hajszolta az ellenzéket. Nem a budapestiek a hülyék, ha értitek, mire gondolok, Srácok. Ja, egyébként meg saját, ilyen irányú tapasztalatom alapján mondom: egy nap alatt át lehet állítani a kampánygépezetet egy másik személyre, ha az eleve közismert és közelismert. És legalább nem dobtok ki az ablakon pártucat-millió forintot fölöslegesen. Na, ébresztő, tessenek akkor végre személyre kampányolni kezdeni, és már mehet is Bokros a címlapokra. Köszi.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!



2014. szeptember 21., vasárnap

Vétkesek közt cinkos, aki néma

Az Ország Gyűlése Mozgalom felkéri a demokrata pártokat, és az általuk támogatott főpolgármester-jelölteket, hogy lépjenek vissza, és minden erejükkel támogassák Bokros Lajos főpolgármester-jelöltet, Budapest, és az Ország érdekében.




Az OGYM Demokrata Seregszemléje tegnap a Kossuth téren több mint 90%-os szavazat-többséggel, titkos szavazással (nem megszámoltan rengeteg igen, 10 nem) a fenti határozatot hozta. És akkor kezdődhet az anyázás, a pártemberek dühös vagdalkozása, a Tuaregezés, meg minden ilyen hangemberkedés. Csakhát az Ország Gyűlése Mozgalmat nem azért hoztuk létre, mert ellenzéki pártjaink a dolgukat kiválóan tennék, hanem épp azért, mert egyáltalán nem teszik kiválóan, sőt. Aki újra akarja élni az áprilisi választás tragédiáját, az csak tegye, de ebben mi, aktívan ellenálló demokraták nem fogunk bűnrészességet vállalni. Tavasszal is mindenki tudta, hogy Mesterházy Attila minelnök-jelöltsége mögé fölsorakozva nem lehet választást nyerni, de a fölkent megmondóemberek lesöpörték a józan érveket: az eredmény közismert, a Narancskétharmad. Ha tavasszal már lett volna Ország Gyűlése Mozgalom, hogy a demokrata ellenzék lelkiismereteként és józan eszeként kiálljon a nyilvánvaló Valóság mellett a hülyeségek harsogásával szemben, akkor azt mondtuk volna: legyen Bajnai. És bár nyerni nem nyertünk volna, de messze nem kétharmaddal tarolja le az Országot az Orbánbanda.


Aztán vannak, akik tanulnak a múlt hibáiból, vannak, akik meg addig ismételgetik azokat, amíg el nem tűnnek a politika mély emésztőgödrében. Mesterházy nem volt jó jelölt, az alku nem volt jó alku, de hallgattunk, elfogadtuk, hogy nincs igazunk, a pártstratégák és döntéshozók biztos jobban tudják. De nem, nem tudták jobban, és most sem tudják jobban: Falus Ferenc jó ember, de nem jó főpolgármester-jelölt, mert egyszerűen nem olyan a habitusa, hogy az lehessen. És még mindig jobb három héttel a választás előtt az asztalra csapni, mint csendben maradni, aztán a nyilvánvaló tönkreveretés estéjén utólag vagdalkozni. Nem azért hoztuk meg a döntésünket, mert a Nézőpont Intézet közvéleménykutatási adatai Bokrost erősebbnek hozzák, mint Falust. Azért hoztuk meg, mert másfél hónapja a Kossuth téren zajló nonstop demonstrációnk ezernyi személyes beszélgetése ugyanezt az összképet rajzolta föl. Egyszerűen a demokrata szavazók igen nagy része NEM FOG Falus Ferencre szavazni, akár akarják ezt az ellenzéki pártjaink, akár nem. És a választások újbóli tragikus elvesztésének legjobb módja épp az, ha ismét sikerül telibetojni a VALÓDI demokrata szavazók akaratát.


Tegnap hajnali Bokros-Falus témájú cikkemben többször kihangsúlyoztam, hogy azt magánemberként, bloggerként írtam, és nem az Ország Gyűlése Mozgalom vezetőjeként. Ennek megfelelően nem is vittem be az OGYM Hírhálózatába, rábíztam a spontán terjedésre, és fejben elkezdtem fölkészülni a Demokrata Seregszemlénken tartandó beszédemre, aminek nem ez lett volna a témája. Aztán azt láttam egy óra múlva, hogy gyakorlatice fölrobbant a fészbuk, meg az ellenzéki netfelületek is írásom következtében. Olyan viharos tempóban ment a spontán terjedés, hogy az olvasottság számláló kiakadt volna, ha nem digitális. És dőltek a kommentek mindenfelé, és azok a kommentek az esetek 90%-ban támogatóak voltak: nagyjából olybá tűnt, hogy valaki végre kimondta, amit az ellenzéki pártaktivisták és pártonkívüliek eddig csak éreztek és gondoltak, de lojalitásból magukban tartották. És átszakadt a gát, a hírportálok is elkezdték pár órával később zenésíteni a szokásos módon a témát - hanyadszor van már az, hogy egy általam fölhozott témát úgy vesznek át, gyakran mondatonként, hogy "elfelejtik" föltüntetni annak eredetijét, na mindegy, szamizdat vagyok, bár jókora.


És egész nap ezt láttam: készültem a Kossuth téri Seregszemlénkre, más témával, és közben megosztás, lájk, és komment forradalom zajlott a cikkem körül. Ilyenkor egy dolgot lehet tenni: kicsit kikapcsolni az agyat, aludni egy rövidet, hogy frissen, újraindult biohardverrel lehessen rápillantani a Valóságra, hogy a dolgok valódi súlyát megérezhessem. És ezt tettem, és délután 3 körülre világossá vált számomra, hogy a Bokros-témára kell átállnom, mert láthatóan az ma a legfontosabb ügy, és nekem, nekünk a Valósággal kell foglalkozni, ha már más azt nem teszi. Nem konzultáltam senkivel a beszédemről, lett volna egy interjú is a Seregszemle előtt, de élőben a helyszínen lemondtam: ilyen kulcsfontosságú témában nem nyilatkozhatok Mozgalmunk döntéshozó fórumát megelőzően. Így aztán mindenkit meglepetésként ért a Kossuth téren a téma, de ahogy azt bevezettem, már éreztem, hogy nyitott kapukat döngetek: mint az a titkos szavazás végeredményéből is látható, az OGYM önkénteseinek elsöprő többsége önmagától is ugyanarra a végeredményre jutott, mint jómagam. Így aztán amit tegnap még magánemberként írtam, azt ma már teljes fölhatalmazással az OGYM nevében írom: csak akkor vehetjük vissza a fővárost, és akadályozhatjuk meg az Orbán-féle kerületi komisszár-rendszer bevezetését, ha mindahányan fölsorakozunk Bokros Lajos főpolgármester-jelöltsége mögé. Mert minden más esetben biztos hogy vesztünk, de Bokrost egyöntetűen és őszintén támogatva még akár nyerhetünk is. És ez Mindannyiunk érdeke.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!