2014. augusztus 31., vasárnap

(Kör)beérkeztünk

Az Ország Gyűlése Mozgalommal szimpatizálók immár sokezres táborának jó hír, mindenoldali megélhetési ellenfeleinknek meg rossz: tegnapi Demokrata Seregszemlénken már annyian voltunk, hogy élőláncunk teljesen körbevette a Nemzet Főterét.




Lehet hisztikézni tovább, hogy kevesen vagyunk, meg hogy mittomén, de attól még a tény tény marad: mindössze egy hónap alatt elértük, hogy szombat este élőben a Kossuth téren 200 ember mutasson be Orbán Viktornak. Tessenek utánunk csinálni, aztán majd visszatérünk rá, hogy ez könnyű vagy nehéz, siker-e, avagy sikertelenség. Hétről hétre, napról napra többen vagyunk, a minimum 50x50 méteres fekete díszköves négyzet - ennek a hivatalos neve a Nemzet Főtere - egészét immár a Demokrácia Erődjének fennhatósága alá vontuk tömegesedésünkkel. Hogy milyen volt a tegnapi ünnepségünk hangulata, azt az ott lévők tudják, akik meg kíváncsiak rá, jövő héten úgyis meglátogatnak minket. Úgyhogy egyszerűsíthetem is a dolgot: beérkeztünk, Mozgalmunk él és virul, újraépített infrastruktúránkkal, a nap 24 órájában növekvő számban ott őrködő aktivistáinkkal már mi uraljuk a Parlament főbejárata előtti nagy térséget.


Korábban tett ígéretemhez híven megkezdtük a Tér újrafásítását: jó nagy kaspókban áll már két fácskánk, az egyiknek a Kossuth, a másiknak a Széchenyi nevet adtuk, és mostantól minden szombaton újabb kettővel növeljük a számukat. Lesznek majd videók az eseményről, fikázóinknak külön a figyelmébe ajánlom, fölteszem majd a nap folyamán frissítésként azokat, lehet újragondolni a Mozgalmunkhoz fűződő előítéleteket. Egyre inkább kikristályosodik rendezvényeink "liturgiája": a Parlament felé forduló, Orbánnak és Bandájának szóló középső ujjas bemutatásunk - ha nem lennék ily civilizált, akkor kiírnám ennek jelentését: ló....t a s..gedbe, Viktor - önmagában is jelképpé válik. Nem öncélú anyázás ez, hanem nagyon is tudatos provokáció: ha ki akarjuk emelni a Népünket a félelemből és beletörődésből, akkor rendszeresen meg kell mutatnunk, hogy ez a Kétharmados Hatalom a Parlamentben messze nem olyan erős, mint azt magáról láttatni szeretné. Egy blöff, aminek nem kell bedőlni: ennek, és a magyarság szabadságszeretetének szimbóluma ez a középső ujj.


Most először már szavaztunk is. Kőbevéstük Mozgalmunk céljait: elsőként Orbán lemondásba hajszolása országos tömegesedéssel, minden városban fölállításra kerülő nonstop Demokrata Végvárakkal - három már ezek közül vidéken szervezés alatt áll, nem mondom meg hol, legyen ez meglepetés mindenkinek, de főleg a Hatalomnak, amit majd csapásként ér a móka. Második célunk a 2010-es, Fideszhatalom előtti alkotmányos berendezkedés helyretétele: az akkori Alkotmány és választási törvények betűhív visszaállítása, és azok bármikori megváltoztatásának nagy többségű Népszavazáshoz kötése. Rá kell raknunk a törvények kötőfékjét a politikai hatalomra, kőbe kell vésni a demokratikus jogállam alapelveit, hogy mégegyszer ne fejlődhessen ki az Orbánizmus, és senki, még a mi oldalunk se rendelkezhessen többé teljhatalommal. Harmadik célunk pedig az odáig elvezető út módszerére vonatkozik: el kell magyaráznunk Honfitársainknak, hogy a demokratikus jogállami berendezkedés mindennek az alapja, hogy megértse mindenki: a Hatalom Joga helyére a Jog Hatalmát kell megteremtenünk.


E három célunkat szavazással kőbevéstük: míg azokat el nem érjük, más célokat nem tűzünk ki, így aktuálpolitikai témákban, mindenféle alkudozásokban eleve kizárt a részvételünk. Nem akarjuk, és céljaink tegnapi kőbevésése után nem is fogjuk eljátszani azt a mindent elrothasztó politikai játszmát, mikor sok pici kompromisszum után végül már ellenkező irányba tartunk, mint ahová elindultunk. Nem, mi pont ugyanazt fogjuk akarni és tenni egy év múlva is, amit most, és egészen addig, míg helyre nem áll a Magyar Köztársaság. Másik szavazásunk titkos szavazás volt és személyi kérdésben. Mikor augusztus elején Mozgalmunkat megalapítottuk, tisztáztam: augusztus végéig, mint alapító, vezetőként viszem a csapatot, de aztán már a Mozgalmároknak maguknak kell kiválasztani vezetőjüket. Választási szabályainkat is kőbevéstük tegnap: a Mozgalom Vezetőjét minden hónap utolsó szombatján a következő hónapra szóló mandátummal választjuk a Kossuth téren, és a Vezető csak akkor maradhat az, ha a Demokrata Seregszemle leadott szavazatainak minimum kétharmadát megkapja. Ha ezt nem éri el, akkor új jelöltnek kell jönnie, és a régi két hónapig nem indulhat a vezetői pozícióért.


A választás technikája egyszerű, és az Athéni Demokrácia cserépszavazásos módszerére hajaz: középre kitettünk egy nagy kaspót, mindenki kapott egy vörös és egy sárga cetlit. A vörös lap bedobása a Vezető megerősítését, a sárgáé az elutasítását jelenti. Mindenki láthatta, hogy ez a módszer biztosítja a szavazás titkosságát és befolyásolhatatlanságát, hisz senki sem tartózkodik a gyűjtőedénynél, csak addig, míg a cetlit beleteszi. Aztán pedig az ottlévőkből véletlenszerűen kiválasztunk egy háromfős szavazatszámláló csapatot, hogy az eredményt szintén az egész Seregszemle előtt megállapítsa. Tegnap erre aztán a gyakorlatban nem volt szükség, mert egy sárga lap kivételével az összes többi vörös színű volt, így a vezetői fölhatalmazást immár választással szeptemberre a Mozgalomtól megkaptam. Nos, beszámolóként ennyit a tegnapi napról, a videókat majd elkészültük után frissítésben fölteszem, és tudjátok, Demokrata Barátaink:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

2014. augusztus 30., szombat

"Baseball ütővel szilánkokra vert ujjakkal írni"

Ezt az üzenetet kaptam tegnap a Fészbukon egy hosszabb fenyegető szöveg részeként, melyet változatlan formában a cikkben megmutatok. És nem szélsőjobbostól kaptam, hanem egy baloldali embertől. És sajnos nem lepődtem meg ezen.




Írtam már nem is egyszer, hogy jómagam, és az Ország Gyűlése Mozgalom működése ugyanannyira sérti baloldali-liberális körök működését, mint az Orbánbandáét. Az elmúlt 25 évben a fű alatt megkötött, párthatárokon átnyúló kereszthidak elrothasztották az egész magyar politika, és azon keresztül a társadalmunk erkölcsi tartását. Most, mikor Mozgalmunkkal nekivágtunk a tisztulás megkezdésének, a népbutítás befejezésének, súlyos érdeksérelmeket okozunk a Narancsokon kívül a megélhetési ellenzéknek is. Nem véletlen az a hecckampány, ami első pillanattól ellenünk zajlik, és aminek élharcosai a Fészbukon ezerfelé hergelik az ellenzéki szimpatizánsokat. Csupa-csupa Csoportadmin, többségük egymást is gyűlöli, de a közös cél összekapcsolja Őket: valahogy hitelteleníteni kell engem és rajtam keresztül az Ország Gyűlése Mozgalmat. Zoltai Andrea, Rába György, Hell Nagy István, Török Monika, Hajósi Virág, Rózsa Misi, Tölgyes Péter, és a konkrét fenyegetést küldő Töreky Gábor: ugyanaz a fészekalj, és tevékenységük logikus és előre látható következménye a nettó fizikai fenyegetés megjelenése. A gyűlöletkampányok ide vezetnek, és ennek felelősségét most nem tagadhatják el: Ti juttattok el ilyen szellemi és erkölcsi mélységbe embereket, kedves Megnevezettek. Itt vannak a képernyőmentések:







Idézem a pár legjobban sikerült fenyegetést: "Gábor ! Ezt most véresen komolyan vedd, akár a jogi következményeit is vállalom. A 'nyomikázásért' a közeljövőben pár barátom megkeres - fájni fog - nagyon !!". "Amúgy szar dolog baseball ütővel szilánkokra vert ujjakkal írni - tudtad?". "A gyakorlat híve vagyok koszfészek, edd meg a sütit amit a mamik hoztak és pihenj - jobban jársz". "A két ruhásszekrény biztonsági őr berak alátétnek, mert billeg az iróasztaluk, de hogy örök emlék leszek neked az tuti". "A Suha tesók fognak meglátogatni". "Mindenre van ember jópénzért, kedvenc módszerük, hogy egy nagy verés, utána leöntenek egy üveg szar pálinkával és a mentő elvisz a detoxba - ott ellátnak - rendes dolog - nem? Utána fotók, mint a nagy vezér a kossuth téren -mekkora reklám neked és ingyé". Ha valaki azt hiszi, hogy ez itt valami eszement előzmény nélküli vagdalkozása, akkor súlyosan téved: fönt említett Fészbukos adminok ugyanebben a szellemben mocskolódnak sokezer fős csoportjaikban. Annyi csak a különbség, hogy Ők ezt a hátam mögött teszik, ugyanis gondosan kizárnak, kitiltanak, letiltanak, meg ilyesmi, mielőtt a vagdalkozásba belekezdenek, ennek a Töreky Gábor nevű sors és admintársuknak legalább volt annyi vér a pucájában, hogy direktbe nyomja az idiotizmust. A dolog egy nappal korábbi előzményéről itt egy képernyőmentés:


Idézek: "egyes idegenvezetők felvették programjukba a magyar sátortábort - szánalmas - az időseket időben visszavitték az otthonba?" Ismerős nyelvezet, pont ez a szóhasználat, gondolatiság uralkodik a följebb Megnevezettek nyilvános tevékenységében mindenfelé. Mivel már hozzászoktam, ezért ha reagálok rá egyáltalán, akkor azt úgy teszem, mint trollokra szokás, válaszom pusztán ennyi volt: "Nyomikám." És innen indult a baseball-ütős fenyegetés. Akik ismerik az élettörténetemet, azok tudják, hogy ilyesmitől aligha fogok megijedni, inkább csak arra kellett figyelnem, hogy ne reagáljak "izomból" a provokációra: nem tett volna jót a Mozgalom hírnevének, ha esetleg saját kezembe veszem a dolog intézését. Úgyhogy szépen befáradtam az Ötkeres Rendőrkapitányságra, és megtettem Töreky Gábor ellen a feljelentést, és kicsit provokálgattam, hogy minél többet mondjon még fenyegetésként, amiket aztán mind hiánytalanul átküldtem a rendőröknek. Szar napjai lesznek most egy ideig Töreky Úrnak, meg az Őt felbiztatóknak is, dehát aki szelet vet, vihart arat, én meg nem szoktam büntetlenül hagyni a büntetést érdemlő dolgokat.


De a lényeg persze nem Töreky, meg a hasonszőrű hangulatgerjesztő Fészbukharcosok. Ők csak egy tünet: a morálisan és intellektuálisan kiürült hazai baloldali ellenzék elrákosodásának kézzelfogható jelei. Ha valakinek kétségei lettek volna afelől, hogy itt valamit nagyon újra kell kezdeni, mert alapjaiban lett az elmúlt évtizedekben elcseszve, akkor olvassa újra figyelmesen Töreky Gábor szövegét. Ez egy szélsőjobbos szöveg, csak épp a turbómagyarkodást hagyta ki belőle, de mint tudjuk, soha nem az a lényeg, hogy az ostoba agressziót épp milyen ideológiával öntik nyakon. A magyar politika egésze érett meg a változtatásra, és annak gyökeres formájára: ha az ellenzék sok emberre hatást gyakorló hangadói ilyen mélységbe úsztak már le, akkor Orbán addig uralkodik, ameddig csak akar. Egyre inkább úgy látom, hogy az Ország Gyűlése Mozgalom lehet a választóvíz az elbarmolt rendszerváltás és a demokratikus piacgazdasági jövő között. Újra kell ezt kezdeni, mert 1989-ben nem sikerült. Gyertek velem, gyertek velünk Demokrata Barátaink, várunk Titeket ma este 7-kor a Kossuth téren, és onnantól egészen addig, míg Orbán Viktornak hívják az Országunk urát, és Töreky Gáborok fémjelzik az ellenzék szellemi és erkölcsi nívóját.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. augusztus 29., péntek

Józan paraszti ész. Mond valamit?

Fosik tőlünk a Fidesz, fosik a hivatalos ellenzék, ez rendben, várható volt, valóban egyre komolyabb veszélyt jelentünk az évtizedek alatt szorgos háttérmunkával kialakított mutyihálóra, a rendszerváltás hevületéből hazánkra fagyott urambátyám rendszerre.




Tegnap ismét a Parlament Főigazgatója akart keménysrácot játszani, miközben épp új sátrunkat építettük, amit már faszerkezettel is megerősítettünk. Problémája volt építkezésünk esztétikájával, napersze valójában nem azzal, hanem puszta létünkkel, meg ottlétünkkel, ahogy jönnek vissza a nyaralásból a Fidesznyik górék, egyre nagyobb rajta a nyomás, hogy valahogy tüntessen el minket onnan. Konstruktív beszélgetés volt, ugyanis sikerült lebeszélnem arról, hogy elkövessen pár bűncselekményt, merthát szeretett volna kicsit beavatkozni a téren, önmaga is a stábjával, meg rendőrségi segítséget is akart, csakhát beszélgetésünknek hála ez már nem következett be. Megkapta a szokásos tockost, tájékoztattam, hogy a hivatalos elnevezésében Nemzet Főtere, aminek általában Ő a gazdája, most épp nem az övé, hanem az a Demokrácia Erődje, és gyülekezési törvény szerint alkotmányerővel az Ország Gyűlése Mozgalomé, így aztán az engedélyem nélkül még csak be sem léphet, nemhogy ott csinálhatna bármit is. Nem volt persze feszültségmentes csevej, ismertettem a jogait - nincsenek -, meg a lehetőségeit - azok sincsenek -, aztán meg az én válaszlépéseimet, ha mégis bepróbálkozik. Utóbbiak ügyészségi feljelentéstől és rendőrségi kényszerintézkedések megtételétől indulnak fölfelé, asszem rájött a Főigazgató Úr, hogy nemcsak beszélek, hanem rossz szokásom szerint cselekedni is fogok, így aztán nem is láttuk a nap folyamán.


Új sátrunknak már stabil padlózata, meg faszerkezete van, szorgos Mozgalmárok építették, tartjuk a szokásunkat, hogy amit elvesztünk, annak a helyére jobbat építünk. Voltam a Klubrádióban megint, most Rózsa Péter Balkanyar című műsorában Kukorelly Endrével, egyórás beszélgetés, vasárnap 4-kor megy adásba először, jó volt, élveztem. A Téren érzékelhető a Bolgár György interjú hatása, épülő sátrunk körül kezdenek fürtökben álldogálni a szimpatizánsok, és megtörtént az is már, hogy nem mi keveredtünk csoportvitába a Fidesznyik beszólogatóval, hanem a támogatóink. Győztünk, Narancsnyikék láthatóan nem szokták még meg, hogy van olyan hogy mennyiségben és minőségben is kevesebben vannak, pedig már egyre inkább ez a helyzet a Kossuth téren. A józan paraszti észről meg azért adtam a címet, mert a saját oldalunkon - az ellenzékre gondolok - mintha sokaknál nem működne. Mind a Téren, mind a neten és most már a tömegmédiában is egyre erősebbek vagyunk, egy szemmel és egy idegsejttel is fölfoghatóan. Igazából azoknak az elvileg velünk azonos érdekű embereknek a lelkivilágát, meg gondolatiságát nem értem, akik annál jobban fikáznak, minél előrébb haladunk.


Egy hónappal ezelőtt a Kossuth tér sarkában üldögéltünk páran szabad ég alatt, most meg ott vagyunk folyamatosan tucatnyian a kellős közepén, megnyert bírósági csaták után, elég bombabiztosra épített sátorban. Naponta többszáz ember fordul már meg nálunk, részben őrködni jön, részben beszélgetni, tájékozódni, a külföldieknek meg már mi vagyunk az érdekesebbek, és nem a Parlament Őrségváltása. Volt 200 önkéntesünk, most meg van 1430, szombatonkénti gyűléseink létszáma stabilan növekszik, meg még ezer ilyen nyilvánvaló, és növekvő erőnket mutató TÉNY. Okos ember meg a tényekből indul ki, mikor valamiről véleményt alkot, függetlenül attól, hogy azok épp neki tetsző, vagy épp nem tetsző valóságdarabkák. Az igazán furcsa az, hogy a fanyalgóink többnyire magasan kvalifikált, jó egyetemekről diplomát szerzett emberkék, akiknél nem feltételezhető, hogy egyébként ne tudnának értelmesen gondolkodni. Pedig olybá tűnik, hogy nem tudnak, ellentétben az átlagemberrel, aki meg jön, leül, aktívkodik, résztvesz, és fölfogja, hogy amit csinálunk, az értelmes és hatásos dolog.


Szóval kicsit általánosabban elgondolkodva ezen: az, hogy Orbán ilyen könnyedén, gyakorlatilag ellenállás nélkül képes dombról dombra szisztematikusan elfoglalni az Országot, az biz a mi értelmiségünk bűne. Nem mindenkié, vannak azért olyanok, akiknek nem vette el az eszét a diploma, de általánosságban elég riasztó a közvéleményformáló értelmiségünk szellemi és lelkiállapota. Az Ország Gyűlése Mozgalommal kapcsolatos tevékenységük mindennél jobban mutatja meg, hogyan is sikerült elszakadniuk a saját Népüktől, milyen módon vesztették el a kapcsolatukat a valósággal. A Valóság ugyanis az, hogy itt épp lopakodó diktatúra épül, a Valóság az, hogy az ellen sehol nem látható az érdemi ellenállás csírája sem, a Valóság az, hogy ezt meg épp az átlagmagyar látja, az értelmiségünk nagy része meg nem. Több mint furcsa, ahogy a Honfitáraink máris kezdenek kedvet kapni a Mozgalmunkhoz való csatlakozásra, pedig még egy hónaposok sem vagyunk. Dehát mindegy is, úgyis le kell cserélni az ellenzék gondolkodási meg cselekvési sémáit egy teljesen újra, merthát Orbán úgy és akkor mossa föl velük a padlót, ahányszor csak épp kedve szottyan ehhez. Ha ehhez értelmiséget is cserélnünk kell, hát ezen ne múljon.


Egyébként meg holnap este hétkor jön a szokásos Demokrata Seregszemlénk a Kossuth téren, valszeg ismét jelentősen többen leszünk, mint múlt szombaton, az akkori 160 főről minimum 200-ra fogunk gyarapodni. Na, Kedves Értelmiségi Haverok, ez a Valóság, szerintem kezdjetek szembesülni vele, aztán gyertek Ti is szépen ki, és tájékozódjatok, sosem késő. A Nép gyülekezik, ki ne maradjatok belőle. Csókoltatlak Titeket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. augusztus 28., csütörtök

Azok a boldog szép napok

Business as usual, mondaná a brit matróz, azaz megy az élet, ahogy az megszokott: a Kossuth téri Erődünkben járt az ATV, élőben voltam Bolgár György interjúalanya, ma jön ki a Magyar Narancsban rólam egy friss lejáratócikk, megatöbbi.




Mint tegnap írtam volt, az elhallgatás falát az Ország Gyűlése Mozgalom átütötte, ma megyek majd Rózsa Péterhez a Klubrádióba egy Kukorelly Endrés vitaműsorba partnernek, vasárnap lesz adásban "Balkanyar" címmel. Az ATV most nem adja le az elkészült interjút, állítólag szombat este 7-kor viszont kint lesz a Demokrata Seregszemlénken, úgy legyen. A le nem adott interjúról egyébként készült egyebekkel is kiegészített riport Profilaxagm független újságíró révén, úgyhogy mégsem marad le róla az Olvasótábor. Mindezek közben 7 órán keresztül kapta a sátrunk a 60-70 km/h sebességű széllökéseket, végül annak ellenére megadta magát, hogy minden egyes merevítőrudat folyamatosan az aktivistáink fogtak. Dehát lassan mindenki megismeri a Mozgalmunk mottóját, ami valami ilyesmi: ami nem öl meg, az erősít, így aztán minden elemi, vagy politikai csapásra úgy reagálunk, hogy erősebb és jobb kerül a korábbi helyére.


Estére beszerzésre és begyűjtésre került az új sátor minden alapanyaga, sokkal erősebb lesz, mint a korábbi, mindjárt indulok is vissza a Térre, mert 7-től elkezdjük építeni, per most pedig 4 aktivistánk tartja fönn a tüntetést viharos szélben mindenféle védelem nélkül, új értelmet adva az ellenzékiség fogalmának. Szó szerint minden lépésünket ellenszélben kell megtennünk, meg is tesszük, és csak egyre eltökéltebbek leszünk, a terepen érik össze a Demokraták harcos magja, akik már értik, hogy Orbánt csak úgy lehet legyőzni, ha mindent kibírunk meghátrálás nélkül. Közben újabb 50 önkéntessel gyarapodtunk, terepen is rengetegen jönnek hozzánk, szerintem szombat esti gyűlésünkön már 200-nál többen leszünk, és lehet hogy sokkal. Na, de mivel nem aludtam szét magam, és mindjárt indulok sátorverni az Erődbe, ezért aztán mostanra ennyi, beteszem ide a Bolgár György-féle interjú szerkesztett változatát, meg az ATV-s interjúról készült riportot.




Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. augusztus 27., szerda

Ledőlt az elhallgatás fala

Na, megvolt az első fecske a tömegmédiában, tegnap Bolgár Györgynél a Klubrádióban már főtéma voltunk, nem is egyszer, aztán most indul majd a sajtógépezet, és főszerkesztők fogják a szerkesztőiket megkérdezni, hogy miért is nem tudtak eddig rólunk.




Írtam már erről, beszéltem is többször: mind a "baráti" média, mind az ellenzéki pártok agyonhallgatnak bennünket, és nem egymástól függetlenül teszik ezt, természetesen. Klassz kis klientúrák, érdekközösségek, haveri körök épültek ki a ballib oldalon is az elmúlt 20 évben, akik a "mindegy milyen kicsi a torta, csak nekünk jusson belőle" elvén működnek. Aki azt hiszi, hogy a Narancsok találták föl a bérújságírást, meg a közbeszerzési mutyit, azoknak ideje fölébredni: a Fideszfijjug csak azt folytatják, amit a mi oldalunktól megtanultak, igaz, azt viszont ipari méretekben és félelemetes precizitással. És mivel visszajelzésekből és tapasztalatból tudom, hogy Blogom a jelen ellenzéki pártstruktúra vezetőinek asztalán landol naponta, ezért aztán azt is tudom, hogy a körénk épített elhallgatási falat nem a természet szeszélye, hanem politikai és médiakorifeusok kőműveskedték össze.


Az Ország Gyűlése Mozgalom önkénteseitől is gyakran kapom a türelmetlen sürgetést, hogy miért nem fordulunk direkt módon a tömegmédiához. Én pedig minden alkalommal türelemre intem Őket, ugyanis egyrészt szisztematikusan építkezünk, pontos terv szerint, kapkodás nélkül, másrészt pedig senkitől nem kérek szívességet soha a jelen ellenzéki politikai-média struktúrából, mert annak nagyobb az ára, mint a haszna. Aki valóban érti, hogyan is működik a tömegmédia a netkorszakban, az kénytelen igazat adni nekem: nem lehet a fortyogó üstre rányomni a fedőt, ami hírértékű, az úgyis leröpíti az elhallgatás fedelét. Márpedig töknyilvánvaló, hogy erősen hírértékű egy demokrata sátortábor a Parlament előtt, amiben ráadásul három hete vannak éjjel-nappal tüntetők, és egyre többen és egyre otthonosabban.


A parlamenti szezon pedig mindjárt kezdődik, nehéz lesz figyelmen kívül hagyni növekvő demonstrációnkat annál az épületnél, ahonnan épp közvetíteni kezdenek. Mozgalmunk elpusztíthatatlansága épp függetlenségében és öntörvényűségében rejlik: sem kommunikációs, sem anyagi szempontból nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek. Van a Tuareg Blog, erős fészbuk csoportok, terebélyesedő aktivista-hálózat és széles magánemberi támogatói kör. Soktízezer embert érünk el naponta, legföljebb nem oly látványosan, mint egy főműsoridős tömegmédia-interjú, de szisztematikusan terjedünk, mint sziklában a vízerecskék. És most jön az a pont, mikor hirtelen a beszivárgó víz megfagy, és repeszti a sziklát, olyan marha trendi lesz a Mozgalmunk, hogy alig győzzük majd időbeosztással a riportokat.


Mennek majd a háttérben a kínos magyarázkodások középszintű médiamunkásoknál, akiket a főnökeik megkérdeznek, hogy miért is nem voltunk eddig hír az adott tömegmédiában. Lesz padlótnéző feszengés, merthát igazat mégsem mondhatnak, mert akkor a nagyfőnökök számára is kiderülne, hogy milyen szintű az ellenzéki pártok összefonódása a média-középszerrel. Csakhát így aztán más probléma lesz a pártközpontokhoz bekötött szerkesztőurakkal: alkalmatlanságnak hívják ugyanis azt, ha egy nyilvánvalóan hírértékű dolgot nem vesznek észre, mert ez a többi csatornát versenyelőnybe hozza. Mindez annyira szánalmas, annyira magyar sztori, és mindez annyira előre látható volt, hogy az szinte fáj. Ez a fékezett habzású ellenzéki politikai és sajtóaktivitás vezetett Orbánék fékevesztett hatalomgyakorlásához, de úgy tűnik a "mieink" korlátoltságának, rövidlátásának és szűkkeblűségének még a rendszeresen megkapott Narancsverés sem képes gátat szabni.


No nem baj, tulképp annyira már nem is érdekel a dolog, mi megyünk a magunk útján, a Nép meg úgyis rákényszeríti a politikát meg a médiát, hogy tudomást vegyen rólunk, az okosabbja még arra is rájön, hogy jobb előbb lenyelni a feketelevest, mint később belefulladni a kőgombócokba. A valaha hatalmon regnált ballib kultúrkörnek úgyis annyi: elavultak, kiégtek, pozícióik és hírnevük romjain keseregnek, magyarul: lúzerek. Orbánt valójában Ők tartják hatalmon, és legalább most, Mozgalmunk kapcsán ez már mindenkinek ki is derül majd fehéren-feketén. Ideje életet lehelni a demokratákba, ideje meghágni a szalonellenzéki urambátyámrendszert, ideje az utólag megszépült múlt helyett a jelen, de még inkább a jövő felé fordulnunk. Szóval csaxólok, kedves megélhetési ellenzékiek: a Ti időtök lejárt, elkopott a zafírtű a Tesla lemezjátszón, és mi már DVD-t használunk, nem bakelitlemezt. Vigyázó szemetek az Ország Gyűlése Mozgalomra vessétek, mert mi valóban fájdalmasan odaverünk Orbánnak, de nem azért, hogy az Nektek aztán hasznot hozzon, bocs.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. augusztus 26., kedd

Igen, pont Te kellesz!

Fene se gondolta volna egy hónapja, hogy mozgalmár leszek. Írogattam a Blogomat, örültem az Olvasóimnak, oszt jött a Zorbán és beleköhögte a tusványosi ebolavírust a levegőbe, és aztán nem mozdult senki, így aztán mozgalmár lettem.




Az az 1350 önkéntes, aki azóta az Ország Gyűlése Mozgalomhoz csatlakozott, szerintem pont ugyanígy volt ezzel. Kicsit napról napra dühösebb lett, ahogy terjedt lépésről lépésre a Narancsfertőzés, de igazából nem tudta, hogy mit is kéne ellene tennie. Elmentünk minden ellenzékinek nevezhető demokrata gyűlésre, lobogtattunk, amikor mondták, tapsoltunk, amikor mondták, és aztán szépen hazamentünk, amikor mondták. Visszaültünk a Fészbuk elé, olvasgattuk a különböző cikkeket, a jobbakat megosztottuk, lájkoltuk és kommentelgettük, király. Csakhát igazából ez ugye elég belterjes dolog így, meg nem is túl ütős: valahogy nem éreztem azt, hogy így Orbánnnak, vagy a Fidesznyikjeinek akár csak egy percnyit is ártani lehetne. Blogomban néha egy-egy oknyomozós sztorinál, vagy ütős egyéb nyalánkságnál volt némi elégtétel érzésem, mert a reakciókból láttam, hogy azért el lehet találni a szarháziakat. De egyrészt ez ritka öröm, másrészt meg 10 millió magyar nem írhat blogot, így aztán ez se túl hatékony ellenállási forma.


Aztán amikor megírtam a sokadik Blogot, meg megvitattam a milliomodik más által írt cikket, amiből ismét megtudtam, hogy a Narancsok lopnak, akkor elfogyott a türelmem. Fog a fene állandóan másoknak tanácsokat osztogatni, ha egyrészt nem fogadják meg, másrészt meg magam is meg tudom csinálni ugyanazt. Így aztán arra jutottam, hogy be akarok inteni az Orbánnak, a kérdés már csak az volt, hogyan lehet azt hatékonyan megtenni. Józan paraszti ésszel bárkinek ott lehet beszólni, ahol az található, és nem valahol egész máshol, kis mellékutcában, játszótéren, homokozóban. Orbán a Bandájával a Parlamentben tanyázik, onnan kavarja a kétharmadost, hát akkor oda kell menni, és belerondítani a lelkivilágába. A Felcsúti típusú kisebbségi komplexusos akaratgéppel úgy lehet a legjobban kibabrálni, ha semmibe veszed a mindenhatóságát. Ők is tudják magukról, hogy erejük nagyrészt blöff: sem a lakossági támogatásuk, sem az államhatalom messze nem olyan erős, mint amivel egy tízmilliós országot lenyomva lehetne tartani.


Magyarul: meztelen a király, csak ki kell mondani végre, és meg is kell mutatni, sőt lehetőleg kiröhögni a cezaromán bolondot, és gyorsan kiderül mindenki számára, hogy mily tehetetlenek is a valóságban ezek a Műmindenhatók. Az egész országunk egymást hülyíti, félelmeinket nagyrészt egymásnak sugalljuk, sokkal súlyosabb az öncenzúra gondolatainkban és cselekvéseinkben, mint az indokolt lenne. Milliószámra vannak az országban olyanok, akiket valójában Orbánék megkarcolni sem tudnak: a multiknál dolgozók, a nyugdíjasok, meg még egy rakás hasonló társadalmi csoport. Itt mindenki elhitte, hogy személyre szólóan ki fognak vele cseszni, ha bármit tesz, pedig ehhez a valós apparátusi erejük édeskevés. Tényleg sokakat szankcionáltak, de Őket többnyire azért, mert az állam alkalmazottai voltak, vagy olyan vállalkozásoknál dolgoztak, amire a Fidesznek, vagy cégeinek megrendeléseken keresztül ráhatása van. De ez valójában a népünk erős kisebbsége, a többségre nulla szankciót tudnak alkalmazni, és mihelyt ezt fölfogjuk, Orbánnak vége mint a botnak.


Mikor úgy döntöttem, hogy kimegyek a Kossuth térre, tele volt a net azzal, hogy úgysem tehetem meg: betiltják, lelőnek, mittoménmilesz, bármi. És jelentem, ott vagyok, ott vagyunk már három hete és a nap 24 órájában, és egyre többen vagyunk ott. Egyre jobb életfeltételeket építünk ki magunknak, lélektanilag máris visszafoglaltuk a Teret, a Narancsok feszengenek, nem mi. Bemutatunk Orbánnak, mikor csak jólesik, kiröhögjük az ökölbe szorult képű Fidesznyikeket, fürdünk a tehetetlen dühükben, jó a buli, na. Szóval Kedves Demokrata Barátom, nem kell itt mire várni, ha valóban tenni akarsz a Zorbán ellen, úgy, hogy az fájjon is Nekik, és látható is legyen, akkor gyere közénk. Élvezni fogod, mert egyrészt hasonszőrűek között találod magad, akik már cinkos mosollyal mulatnak a Fideszhatalom gyengeségén, és élőben érezheted, milyen az, mikor Te vagy végre fölényben a Narancsnyikokkal szemben. Lepattant rólunk a Rendőrfőkapitány, a Parlamenti Főigazgató, a Rogánék Közterületfelügyelete, és ez még csak a kezdet.


Látod az eseményeinkről készült videókat, képsorozatokat, azok úgyis magukért beszélnek: egyre többen vagyunk, egyre vidámabbak vagyunk, egyre magabiztosabbak vagyunk. Ha egészségi, egzisztenciális, földrajzi okból nincs áthághatatlan akadályod, akkor gyere közénk a Kossuth térre, mindig ott vagyunk, ülj le hozzánk. Ha csak ritkán tudsz csatlakozni, akkor gyere szombatonként este hétre, akkor tartjuk a heti rendes ünnepségünket, ahol múlt héten már 160-an voltunk. Ha áthághatatlan akadály lehetetleníti el a fizikai jelenlétedet, akkor csatlakozz a Fészbukos Csoportunkhoz, vegyél ott részt a belső közéletünkben, segítsd a Mozgalmunkat netes terjesztéssel, ha meg még rendelkezel némi pénzmaggal is, akkor lehetőségeid határai között támogass minket, mert magánemberek magánadományaiból szerezzük be a sátrainkat, asztalainkat, székeinket, sem pártoktól, sem olyan cégektől, akiknél fölmerül, hogy majd kérnének valamit "cserébe" nem fogadunk el egy kanyi vasat sem. Mondom, higgy nekem, kérlek: pont Rád van szükségünk, pont Te kellesz.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

2014. augusztus 25., hétfő

Újrafásítjuk a Kossuth teret

Mióta átépítették, pont olyan lett a Tér, mint amilyen Orbán országvíziója: sivár az embereknek, tetszetős a fényképezőgépnek. Látszatország látszatfőtere, ahová ember valóban csak turistaként megy be, mert egyébként a humánum kiirtásra került.




Ezek a Fideszfijjug kényesen ügyeltek arra, nehogy akárcsak egyetlen olyan hely is legyen, ahol szeretnél kicsit elücsörögni, netán még több barátoddal beszélgetni is pár órácskát. A 150 fa kiirtásáról már adtak hírt anno, volt is felháborodás, csak szerintem senki nem értette akkor még, hogy mi célt szolgált az akció. Mi már tudjuk: a Kossuth tér valójában a Hatalom Félelmének Tere lett. Ottélőként ismerjük már a Nap pályáját, ekként azt is, hogy a maradék fák hová vetnek árnyékot. Jelentem, kizárólag olyan helyekre, amik gyalogosforgalom elől elzárt területek. Hatalmas, kapunélküli focipályák kerültek kialakításra, naponta nyírják, öntözik a gyepet, de oda belépni tilos. Hosszú és széles virágágyások kerültek kialakításra, de persze azok is betonkeretek közé: belépni tilos. Egyáltalán: minden tilos, a Tiltások Országában az Ország Főtere tökéletes Jelképévé vált az elcseszett, embertelenné tett Hatalom-falanszternek.


Tisztán építészeti szempontból értékelték már sokan az Ország Főterét, és többségben voltak azok a vélemények, hogy jól sikerült az átépítés. Ja, lehet hogy látvány szempontjából rendben van a dolog, de látvány szempontjából a magyar közélet is rendben van: első ránézésre vannak választások, meg népképviselet, meg kormány, meg ellenzék, meg törvények, meg minden, csakhát látszat az egész. A mindennapok gyakorlata a lopakodó diktatúra fojtogató levegője, a hirtelen támadó közéleti viharok, a tűző nap és a szakadó eső, és pont ez tükröződik a Kossuth téren is. Még a Fidesznyikek is csak fényképeznek a Téren, aztán tíz perc után mennek tovább a dolgukra, mert valójában még Ők sem érzik jól magukat. Szóval a lényeg a lényeg: ezt a Teret kivégezték, emberi tartózkodásra alkalmatlanná tették, közösségi helyként megszüntetésre került.


Mivel azonban az Ország Gyűlése Mozgalom célja a Köztársaság, az élhető ország helyreállítása, ezért aztán mi is Jelképként fogjuk föl a Kossuth teret. És elkezdjük élettel megtölteni, elsősorban is emberekkel, de tömegesedésünk előrehaladtával szépen helyreállítjuk a Tér egykori rendeltetését: visszavisszük a humánumot az általunk birtokolt felületre. Épp a fák korábbi kiirtása miatt az egész Kossuth tér egy nagy szélcsatorna lett: a Dunán keletkező szeleket nem fogják föl fák, így nem ritkák a 100 kilométer/óra sebességű széllökések. Tegnap hajnalban ilyenből érkezett jópár, rombadöntve a sátortáborunkat, dehát nem mi lennénk mi, ha belenyugodnánk bármibe. Úgyhogy szépen újraépítettük az Erődöt, sőt, a drámát újratervezésre fölhasználva megkezdtük végleges infrastruktúránk kialakítását.


Áll már az első komoly rendezvénysátrunk, követi több is a héten, és ezek bizony már kibírják a Kossuth tér Mordori stílusra kivitelezett viharvalóságát is. És épp ennek kapcsán támadt egy gondolatom: az új, stabil sátrakat ki kell pányváznunk, és ezt a már álló elsőnél súlyzótárcsákkal oldottuk meg. Vagy 300 kilónyi konditerem-felszerelés biztosítja a viharvédelmet, és erre szükség is van, de lesz jobb megoldás: nagy virágládákat fogunk földdel megtölteni, és facsemetéket fogunk beléjük ültetni. Elnevezzük Őket nemzetünk nagy demokratáiról, Kossuthtól Széchenyin át Deákig, és felneveljük őket óvó gondoskodással. Önmagukban lesznek Mozgalmunk jelképei, ekként tüntetésünk segédeszközei, így nem megtiltható az elhelyezésük. Mikor pedig eljön, mert elhozzuk az Orbánrendszer végét, elültetjük majd azokat a Téren, hogy jóval később is emlékeztessenek minden arra járót: volt egy olyan időszak Hazánk történelmében, mikor a demokratáknak, és az Életnek csak virágládák jutottak a kősivatagban.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. augusztus 24., vasárnap

Menni fog ez, kéremszépen...

Tegnap a Kossuth téren már 160-an voltunk a Demokrata Seregszemlén, eltagadhatatlan, hogy Mozgalmunk erősödik, akik meg ott voltak élőben, ugyanazt a magabiztos megnyugvást élik át, mint én: van értelme a küzdelmünknek.




Az Ország Gyűlése Mozgalom mindössze háromhetes: ami össztüzet kaptunk azóta minden pillanatban jobbról-balról-mindenhonnan, akár meg is fojthatott volna bennünket. A kezdeti időszak mindig kritikus, egy közéleti apátiába süllyedt országban meg aztán főleg lehetetlen vállalásnak tűnhetett fölébreszteni az alvó demokratákat. De csaxólok: hiába az eső, a vihar, az ideoda átköltözés, a nyaralási szezon, meg a bármi: tényleg tömegesedünk, és tegnap már érezhető volt az Erődben a magabiztosság a jelenlévőkön. Nem is kell ma sokat írnom, elég egy képriport is, bár ezúttal már a hangokat is fontos lenne hallani: ami spontán kialakult, az biz már tüntetés volt a javából, jelszavakkal, skandálással. Röviden: jó volt, hosszabban: nagyon jó volt, és akkor ennyit, beszéljenek inkább a képek:

















Itt pedig a video-összefoglaló (katt).


Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


2014. augusztus 23., szombat

Egy bolond százat csinál

Sőt, már jóval többet csinált, és ha igaz a közmondásban foglalt népi matek, akkor a ma esti Demokrata Seregszemlénk tízezernyi otthonülőre lesz majd hatással, és eljön az idő, mikor nem minket néznek majd bolondnak, hanem a minket lebolondozókat.




Minden nappal egy kicsivel többen vagyunk, egy kicsivel szervezettebbek és erősebbek vagyunk, de ezt egyelőre csak mi tudjuk, meg a Parlament környéki különböző Fidesznyikek. A külvilág, a sajtó, de legelsősorban is a Nép nem aszerint ítél meg bennünket, hogy egyre többen vagyunk a Kossuth téri Demokrácia Erődben éjjel-nappal, hanem kizárólag abból, hogy szombatonkénti összejövetelünkön hány embert tudunk egyszerre megmozdítani. Ritkán okoz már csak gondot az éjszakai, vagy délelőtti minimálisan ötfős Őrség kiadása, és az estéinken már gyakran elfogynak a székeink, 1300 önkéntesnél járunk a Fészbuk Csoportunkban, de mindezt csak mi, az Ország Gyűlése Mozgalom tagjai tudjuk. Sokak számára az sem világos, hogy a két hete tartó nonstop tüntetésünk folyamatos őrségváltásaiban naponta csaknem 100 ember vesz részt, így jön össze a helyszínen tartózkodó csapat állandóan növekedő létszáma a nap bármely szakában.


A van rajta, vagy nincs rajta sapka elvén működő kritikusainkat nem kell túlfoglalkoznunk, de arra oda kell figyelnünk, hogy mit lát a Nép. A Nép pedig a szombatokat látja: a múlt héten 130 embert látott, ma többet kell látnia, mert a még kivárók csak látható erősödésünkre fognak csatlakozással reagálni. Ha jól csináljuk, akkor ez egy öngerjesztő folyamat: minél inkább látszunk, annál több emberhez jut el az üzenetünk, annál többen értik meg, hogy a puszta szavak Orbánék ellen már semmire sem elégségesek. És minél többünket látják, annál többen jönnek közénk, és minél többen csatlakoznak, annál többen leszünk már hétközben és jövő szombaton is, és lassan de biztosan az öngerjesztő folyamat kiterjedhet az egész országra. Hisz ez a célunk, a sokmilliónyi apátiában otthonülő honfitársunk személyes példamutatásunkkal való fölrázása, és ezt leginkább szombati gyűléseinkkel tudjuk megtenni.


Ha elegen leszünk, mondjuk minimum 150-en ma este 7-kor a Kossuth téren, akkor mindenki számára látható lesz erősödésünk. Hogy milyen sebességgel tudjuk terjeszteni Orbánűző Mozgalmunkat, az csak rajtunk múlik, senki máson. Senki nem annyira bolond, csak mi, hogy nyáridőben megsüljön vagy épp ronggyáázzon egy sátortáborban Orbánék Parlamenti Bábszínháza előtt. De ebben az országban az Őrület uralkodik, ésha józan ésszel nem lehet ellene tenni, mintahogy a megsemmisítő választási vereségek azt megmutatták, akkor kell némi eszementnek tűnő idealizmus, és elhivatottság a változás kivívásához. Én speciel büszke vagyok arra, ha bolondnak néznek, és elmagyarázzák, hogy amire vállalkoztam az eleve hülyeség, vagy épp lehetetlen. Volt jópár ilyen dolog már életemben, aztán végül mindig kiderült, hogy nem volt lehetetlen, amire bizton mondták a megmondók, és nem én voltam a bolond, hanem a lebolondozók.


Történelmet írni nem lehet körző-vonalzóval. Ahhoz bizony elszántság kell, erő a kudarcok és a válságok leküzdéséhez, és csak menni összeszorított szájjal előre. És nemcsak a közmondás, hanem élettapasztalatom is azt mutatja: bizony, egy bolond képes százat csinálni, és száz meg tízezret, tízezer meg milliót. És szívós kitartással, megküzdve a Hatalommal, a hátunkban fúrófaragókkal, a meleggel-hideggel-széllel-esővel aztán majd faggyal és hóval, el is fogunk jutni addig, hogy majd milliónyi ember váljon ebben az országban hozzánk hasonló bolonddá. Napersze útközben majd változik a megítélésünk, minél erősebbek vagyunk, annál halkabb lesz a Mozgalom fatörzsében percegő szúcsapat hangja, és jön majd a szokásos utólagos történetírás a részükről, mikor megtudjuk, hogy valójában mindig is támogattak bennünket. 


Csakhát mi sem hülyék, sem bolondok nem vagyunk valójában, és kiváló a memóriánk. A sikerért a dicsőség azokat illeti majd, akik azt kivívták, és esélyük sem lesz az eredményeinket kisajátítani szándékozóknak, vagy hozzánk beejtőernyőzni akaróknak. A Mozgalmunk a terepen, a Felcsúti Farkas szájában alakul napról napra, és érik egységes szervezetté. Azok lesznek jövőjének meghatározói is, akik jelenének építésében résztvesznek. Mi nem stallumokra hajtunk, nem felügyelőbizottsági fizetős pozíció az álmunk, hanem a Demokratikus Jogállam, a Magyar Köztársaság. Nem vagyunk kisstílű megélhetésiek, nem is leszünk azok, és nem is tűrünk meg ebből a típusból senkit a sorainkban. Bárki, aki ma ott lesz este 7-kor a Kossuth téren, az Ország szempontjából fontosabb, mint a közismert ellenzéki politikusok döntő többsége. Ma egy bolond valóban száz újat tud csinálni, vagy realistábban megfogalmazva: egy mai demokrata valóban 100 újabb demokratát hívhat életre. Ezért vagyunk a Kossuth téren, és ezért gyűlünk ma össze, amennyien csak tudunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


 

2014. augusztus 22., péntek

Ne panaszkodj, cselekedj!

Orbánt újságcikkekkel nem lehet legyőzni, de még tévériportokkal sem. Tisztelet azoknak a politikai szervezeteknek, akik legalább időnként utcára hívják az embereket, de a tusványosi beszéd után ez már édeskevés.




Mikor egy teljhatalmú Kormányzó jelenti be a demokrácia végét, mint azt Orbán tusványoson tette, akkor azt nem véletlenül teszi. Leteszteli az ellenzéket, és ha azt látja, hogy semmi komoly nem történik reakcióként, akkor mehet tovább háborítatlanul. Utcára kellett volna menni, és ott is maradni, és minden demokratikus erőnek és azonnal. Annak lett volna súlya, és talán a Narancsok is elgondolkodtak volna kicsit a mit lehet és mit nem kérdéskörében. De semmi ilyesmi nem történt, a hivatalos ellenzék kiadta a szokványos tiltakozó nyilatkozatokat, majd visszament a Balatonhoz napozni, vagy épp megegyezni abban, hogy Iciripiciri Falvacskában milyen arányban állítsa össze az önkormányzati választási listát. Ezért aztán Viktorunknak sem kellett megszakítania Grazi gyógykezelését, Lázárnak sem a lenyúlógépezet építését, terjed tovább a magyar ugar, ahogy azt Narania Urai szeretik.


Itt csaknem mindenki úgy viselkedik, mintha egy demokratikus jogállamban élnénk, ahol van a parlamenti szezon, meg az önkormányzati választás, ahol stallumokat lehet nyerni, ha választást nem is. Nem tudom, hogy vicces, vagy inkább szánalmas, mikor a demokrácia vesztéről írnak cikkeket két napozás közben, és az ellenzéki tevékenység csimborasszója a nyugati újságok cikkeinek lájkolgatása. Orbán ismét bebizonyította, hogy tökéletesen ismeri a magyar néplelket, és szalonellenzékének várható viselkedését. Tudta, hogy nyáron nyaralás van, és be is jött a számítása: Felcsúti Fővárosukban valszeg esténként hülyére bulizzák magukat Kövérlacával meg Simicskalalival, és minden okuk meg is van erre. Jön a parlamenti szezon, már rég előkészítették az azonnal benyújtandó kétharmados demokráciagyilkos törvényeket, és nincs miért aggódniuk, továbbra is az Ő játékszabályaik szerint megy a politikai bábszínház.


Hervasztó egy történet: ha valakinek végre fölment a pumpa, és úgy érzi eddig és nem tovább, akkor pedig szolgalelkű "ellenzékiek" próbálják lehiggasztani, saját dagonyázásukat mentegetendő. Orbán legjobb szövetségesei nem a Narancsok között találhatók: Ők csak teszik a dolgukat, foglalják elfele négyzetméterről négyzetméterre az Országot, megsemmisítve vagy lenyúlva a demokrácia maradék területeit. Magukat ellenzékinek tartók teszik a legnagyobb szívességet Orbánéknak, mikor kamuszövegekkel próbálják az aktivitásra hajlandókat meggyőzni a további semmittevés előnyeiről. Csaxólok, hogy mind az országgyűlési, mind az EP választáson hülyére lett verve az ellenzék, és lehet most az önkormányzati választás csodájában bízni, de tökfölösleges: nagyobb lesz a zakó, mint az előző két alkalommal volt. Nevezzük néven a dolgokat, máris előrébb leszünk: gyávák, lusták, megalkuvók és szőrszálhasogatók próbálják saját értéktelenségüket követendő példaként eladni.


Sok ember van, aki tenne, de nem teheti: akár egészségi, akár egzisztenciális, akár földrajzi okokból akaratuk ellenére nem tudják kivenni a részüket a terepen elkezdődött ellenállásból. Nekik respekt, mikor fotelforradalmárokról beszélek, nem rájuk célzok: Bennük ott van az akarat és a hit, csak a lehetőségük nincs meg a megéléséhez. A fotelforradalmárok mások: többnyire budapestiek, biztos egzisztenciával és egészségesen, akiknek bőven volna lehetőségük az utcára menni, de nem teszik. Ideológiai mázba próbálják önteni saját gyávaságukat és megalkuvásukat, nyugodtabban alszanak, ha más sem tesz semmit, mert akkor kevésbé feltűnő a szolgalelkűségük. Orbán elűzésének igazi akadálya nem a Narancshadsereg, hanem a magát demokratának hirdető és álcázó szőrszálhasogató okoskodók: ha hagyjuk Őket érvényesülni, akkor itt valóban az lesz, amit Orbán tusványoson az arcunkba lökött: illiberalizmus, vagy inkább magyarra fordítva: diktatúra.


Mi pedig, akik az Ország Gyűlése Mozgalmat életre hívtuk, nem a fotelforradalmárok útját tapossuk. Azért vagyunk a Kossuth téren immár két hete a nap 24 órájában, hogy legalább legyen valami jele annak, hogy ez a Nép még nem Orbán Népe. Azért gyülekezünk a lehető legprovokatívabb helyen, hogy saját személyes példánkon mutassuk meg: bátorsággal, kitartással lehet kellemetlenséget okozni az Orbánhordának, és minél többen vagyunk, annál nagyobb ez a kellemetlenség. Nem fotelből, hanem élőben, az Ország lelki és fizikai közepén gyűjtjük össze a tenniakaró demokratákat, hogy tömegesedésünkkel egyre könnyebbé tegyük a hozzánk való csatlakozást. Minden nappal kicsit többen vagyunk, kicsit erősebbek vagyunk, és percről percre csökken a személyes kockázat, amit az egyénnek vállalnia kell. Minden egyes közénk érkező ember újabbakban nyitja meg a tiltakozás bátorságát: ha kitartóak vagyunk, akkor a sok kis hópehelyből lavinává válhatunk.


Áll már a Demokrácia Erődje a Kossuth téren, megvívtuk és megnyertük az ellehetetlenítésünkre irányuló adminisztratív csatákat: van hová csatlakozni. Mozgalmunk napi 50 önkéntessel erősödik, és ebből egyre több látszik már a terepen is. Mi már oda költöztünk, ott élünk, mert minél inkább vagyunk ott lélekben és testben, annál inkább érezzük, hogy fontos dolgot csinálunk. A lavinák egy hógolyóval indulnak, és ez a hógolyó már megvan, tán kicsit nagyobb is puszta hógolyónál. Várunk minden demokratát, akinek tele a hócipője Orbán fölényes vigyorával és a hivatalos ellenzék döntő részének tehetetlen semmittevésével. Minden szombaton fölmérjük, mennyien is vagyunk már, a Demokrata Seregszemle az ünnepünk, mikor erőt adunk egymásnak, hogy személyes példánkkal és növekvő tömegünkkel hitet tudjunk csepegtetni sokmillió apátiába szorult honfitársunknak. Holnap este 7-kor találkozunk a Kossuth téren, a Demokrácia Erődjében: ha bátor demokrata vagy, közöttünk a helyed.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!