Márpedig a Jobbikot meg kell állítani

Mielőtt egy komolyabb témakörbe belevágok, meg szoktam várni, mások arról mit írnak. Ha a hivatalos politika és sajtó valamit jól elkap, akkor inkább nem foglalkozom vele, van bőséggel írni és tennivaló. De ahogy látom, Jobbik ügyben teljes az értetlenség, és a melléduma.

Minden dolgot lehet addig elemezgetni, hogy végül már magát a megválaszolandó kérdést is elfelejtik az írók és az olvasók. A létező elemzések Jobbik ügyben pont ilyenek: már a fenntartható fejlődésnél, meg a nagy világmegmentési koncepciónál tartunk, csak épp a lényegről nem beszélünk. Hát akkor beszéljünk róla. A Jobbik nem önmaga miatt jön fölfelé havonta újabb százalékokat nyerve a bizonytalan szavazók közül. Nem önmaguktól okosabbak és erősebbek a demokrata ellenfeleknél, hanem csak relatíve azok: gyenge demokrata alternatíva szüli a széljobber előretörést. Ráadásul a netadóval indult, és mostanra kifulladt tüntetéshullám annak koncepciótlansága miatt ismétcsak a Jobbiknak hoz, és senki másnak. A társadalmunk politikai apátiába zuhant az elmúlt években, és a tüntetések arra jók voltak, hogy felébresszék: a szűzlányt meg ha fölhorgasztjuk, akkor nem hagyhatjuk úgy, mert akkor a szomszéd fiúnál talál megnyugvást. (Civilizált voltam?) Pont ez történt a tüntető tömegekkel: kimentek Orbán ellen, aztán rácsodálkoztak, amennyi hülyeséget és oda nem illő dolgot hallottak, aztán meg hazaküldték Őket. Hát, sikerrel, mostanra haza is mentek.

De nem nyugodtak le, egyszerűen csak nem látják, hogy a bennük szunnyadó, fölébresztett politikai aktivitást milyen módon fordíthatnák át értelmes tettekre. A hátamon föláll a szőr, mikor a Népet birkázzák: pont megvan a magához való eszük, ha jó dolgokat mondanak nekik, és tetterőt éreznek valahol, akkor csatlakoznak. Ám azt ne várjuk el, hogy akadémiai székfoglalókat olvasgassanak, és kihámozzák a bonyolult mondatszerkezetekből a lényeget: nem fogják, és igazuk is van. A politika alapfeladata, hogy érthetően mondjon el fontos összefüggéseket. Csakhát ahhoz őszintének kell lenni, a lényeget elkerülő mellédumákból, a valódi tettek hiányából könnyen leveszi az átlagpolgár, hogy hülyének nézik. És bár a Jobbik sem tesz túl sok mindent, de legalább tesz valamit, és nettó módon, egyszerű mondatokkal dumál, és ez még akkor is igaz, ha amit tesz, és amit mond, az pont nem az, amire az országnak szüksége volna. A Jobbik egyszerű igazságai hazugságok, de mivel nincsenek vele szemben egyszerű demokrata igazságok, ezért aztán mégis az Ő szövegeik érvényesülnek.

A veszélyességük pedig napról napra nagyobb: a Fidesz készen van, ahová jutottak, onnan fölállni nem lehet, de az elment szavazóik a többi bizonytalannal együtt nem fognak a világ végéig várni, hogy valahová csatlakozzanak. És a magyar közmorál olyan, hogy hajlamos az erőshöz csatlakozni, ebből meg aztán annyi következik, hogy ha a Jobbik, amelyik már most is bír annyi támogatóval, mint a hivatalos demokrata ellenzék összesen, még tovább erősödik, akkor egyszercsak kap még hozzá félmillió szavazót az erőshöz húzás miatt, és akkor kalapkabát. A parlamenti ellenzék kivárásra játszik, az nagyjából mostanra mindenki számára nyilvánvaló. Hogy mire vár, azt kérdezze meg olyan tőlük, akinek talán válaszolnak is, ugyanis az eddigi kivárásuk pont azt a nemkívánatos eredményt szülte, amiről írok. Nulla új támogatót nyertek múlt év áprilisa óta, egymás között szeletelgetik az egyre avasabb tortát, pedig az se nagyobb, se finomabb nem lesz attól, ha újabb születésnapi gyertyákat szúrnak a tetejébe.

A Jobbikot meg kell állítani, és azt csak úgy lehet megtenni, ha a mellédumás semmittevő sajtónyilatkozat-dömping helyére cselekvő és őszinte demokrata politikát állítunk. El kell kezdeni az országot fölszántani, lesz még pár tüntetés Budapesten, de azoknak is csak akkor lesz már értelme, ha a későbbi cselekvéseknek és szervezéseknek adnak kezdőlökést. El kell kezdeni a demokrata aktivizmust vidéken, éspedig olyan emberekkel, akik nem kollaborálnak a Fidesszel. Büki Zoliék autósblokádja - a hatóságok persze elmeszelték, de az egy dolog, akik meg menni akarnak, mennek így is - olyan TETT, ami látszani fog, és megmozgatja az országot. A Szolidaritásnak is vannak vidéki csoportjai, az OGYM is eljutott abba a szervezési fázisba, hogy integráljuk a támogatóink háromnegyedét jelentő vidékieket. A DEKA szintén szervezkedik, és a parlamenti szinten impotens ellenzéki pártoknak is vannak aktív és tisztességes helyi csoportjai és emberei. Meg kell találni azokat az embereket vidéken, akik mögé mindezen szerveződések összefogva beállhatnak, ha kell, egyenként.

Ahol a Szolidaritásnak van ilyen embere, azt kell támogatni, ahol a DEKA rendelkezik ilyennel, akkor azt, ha Bükiéknek van, akkor Őt. Ha valamelyik parlamenti pártnak, ha a MoMának, az OGYM-nek, mindegy, csak viharos gyorsasággal hiteles és tisztességes embereket kell keresni, akiket aztán cselekvő, aktivista módon kell támogatni. Egyszerűen nem várhatunk, aki ezt nem érti, hanem lapít és kivárásra játszik, az percenként erősíti meg újabb szimpatizánsokkal a Jobbik táborát. EMBEREKET kell fölépítenünk az egész országban, hogy legyen alternatíva mindenütt, mert amíg ilyen nincs, addig szépen tempósan araszolunk a széljobber szakadék felé. Nincs ma az országban olyan szervezet, amelyik egyedül képes lenne erre a feladatra, ezért kell helyről helyre, városról városra megtalálni a közösen támogatható embereket, és mögéjük tenni mindannyiunk egyesített cselekvő erejét. Mert a Fidesz megbukik, de ha így megy tovább, akkor megkapjuk a még rosszabbat. Kevés az időnk, de most még tehetünk ellenük. Vagy inkább: magunkért, mindannyiunkért.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!