Az utolsó nap

Meg szokták kérdezni a médiában, meg egyébként is, hogy miből élek. Én meg válaszolni szoktam rá: mikor a vállalkozásomat a Narancsok kinyírták, eladtam a lakásomat, visszafizetni a baráti kölcsönöket, amikkel páran segítettek, és ami afölött megmaradt, azt szép takarékosan beosztottam.

Arra is rá szoktak kérdezni, hogy meddig tart ki, én meg erre is válaszolni szoktam: pontosan február 28-ig. És ha most a Kedves Olvasóm ránéz a naptárra, ez a február 28-a épp ma van, innen jön a cím: az utolsó nap. Kevéssé jószándékú kritikusaim szokták időnként sugalmazni, hogy biztos az OGYM-nek adott magánemberi támogatásokból élek, az OGYM-esek meg tudják, hogy előbb mennék vissza fogorvosnak, mint hogy hozzányúljak ahhoz, amit nem nekem címeztek. Olyannyira vigyázok erre, hogy magam a Mozgalom pénzével még csak fizikai kapcsolatba sem kerülök: normatív döntéseket hozok annak fölhasználásáról, és a konkrét vásárlásokat - sátrak, hozzávaló anyagok, fűtéshez gázpalack, ilyesmik - az ezügyben illetékes csapattagok bonyolítják. Személyi jellegű kifizetések egyáltalán nincsenek, a pénz döntő részét az infrastruktúránk fejlesztésére fordítjuk, a többit meg annak működtetésére, oszt ennyi. És bár igaz, hogy az OGYM annak idején a blogom olvasótáborából verbuválódott, de mostanra önálló erővé vált, nem is szeretném, és nem is fogom soha összekeverni a közpénzt a magánpénzzel.

Két út áll előttem: vagy fogorvoskodni megyek, vagy a blogom olvasótáborához fordulok támogatásáért. Előbbi sok pénzt jelent, de nem az én világom, azért is hagytam abba anno, rengetegen vannak, akiket a pénz boldogít, én nem tartozom közéjük. Utóbbi a járható út, független bloggerek, újságírók, filmesek nem válnak milliomossá, de legalább abból élnek, amit szívvel-lélekkel szeretnek csinálni. Beszéltem pár hirdetővel az utóbbi időben, menne a dolog, szép lóvét vágnának hozzám, csakhogy... Mindegyiknek van valami olyan kikötése, tartalmi, formai, ami a meglátásom szerint a Tuareg Blog jellegét megváltoztatná, és nem előnyére. Az egyik a stílust finomítaná, a másik bizonyos témákat nem szeretne látni, a harmadik olyan szinten rakná tele reklámokkal, hogy már magam sem ismernék rá. Én meg azt gondolom, hogy a blog pont olyan, amilyen, és az Olvasóim is azért ébrednek vele reggel, mert olyan amilyen, és nem valami kicsit, vagy nagyon más. Olyan áron pedig nem akarok kényelmes életet, hogy az alapelvek akár csak részleges föladásával járna, ha hagynám magam prostituálni, akkor értelmét vesztené a blogírás, meg egyébként is mindaz, amiért küzdök.

Úgyhogy megköszöntem a hirdetőknek, visszautasítottam a visszautasíthatatlan ajánlatokat, kösz, de nem táncolok. A függetlenségem záloga Ti vagytok, Kedves Olvasóim, úgyhogy Hozzátok fordulok: holnaptól abból élek, amit támogatásként küldötök nekem. Sok kicsi sokra megy, a terepen látjátok az igényeimet: nomád lélek vagyok, cigin és kávén kívül nincsenek pluszigényeim, a párizsi-kenyér-tej szentháromsággal elvagyok a világ végéig, nemhogy kocsim, de még karórám sincs, a mobilomat is láttátok eleget, nem egy iPhone. Na, de nem ragozom, Csillag Ádám, és az átlátszó.hu útjára lépek, olvasóim támogatásából fogok élni és írni, mert a függetlenség, a szabad gondolkodás és írás számomra az elsődleges. Blogom olvasótábora sokkal szélesebb, mint azok köre, akik az OGYM-et szokták segíteni, kérem is, hogy akik a Mozgalmat szokták támogatni, továbbra is azt tegyék. Akiknek viszont van lehetősége - de csak ha tényleg van -, azokat kérem, segítsék a munkámat, a létemet adományaikkal. Nem a saját nevemre nyitottam bankszámlát, gondolom Narancsisztánban érthető, hogy miért. A bankszámla:

Számlatulajdonos: DR NAGY KRISZTINA

Számlaszám: 11773054-00407531                    Pénznem: HUF

IBAN: HU64 1177 3054 0040 7531 0000 0000

BIC (SWIFT) Kód: OTPVHUHB

Köszönöm Nektek.