A Hölgy a képen Kocsis Máté jobbkeze, Ő hozta meg a Szabadság téri emlékmű tüntetőinek vegzálását megalapozó határozatot és nettó zsidógyűlölő. És Ő lett a múlt héten az Év Jegyzője. Nem, nem viccelek, tényleg.
Korábbi Róla szóló cikkem itt található. Rimán Edinának hívják, 5 évvel ezelőtt Kocsis Máté titkárnője volt, majd menetből alpolgármesterré avanzsált, és két éve nyomta be Kocsis a Jegyői Székbe. Nincs jogi végzettsége. Államigazgatási Főikolát végzett mikor alpolgármester volt, és abban a pillanatban, ahogy elvégezte, már Jegyző is lett. És most akkor megismétlem: Rimán Edina, a jogi diplomával nem rendelkező, a jegyzői posztot mindössze kétéve betöltő nettó rasszista Hölgyemény múlt hét óta az Év Jegyzője. Mondjuk a demokrácia számára ez az év amúgyis elég szar, és lesz ez még rosszabb is, de ez a megtisztelő cím egy arra teljességgel érdemtelen valakinek, ez olyan, mint egy el nem múló tüdőgyulladás. Egy súlyos tünet, ami bizony még súlyosabb háttérbetegségre utal: többnyire rák gyengíti le azt a szervezetet, ami aztán ilyeneket produkál. Ha volnának kétségei bárkinek, hogy az Ország csaknem halálosan beteg, akkor ne legyenek: Rimán Edina Év Jegyzője címe fölveti az emberben a gondolatot, hogy vajon lehet-e még ennél lejjebb.
Történeteim időnként összefutnak egy vágányra, és ez esetben pont ez történik: írtam Kocsis Mátéval való bírósági randevúnkról mostanság, és a tárgyalásra került Ügyről is szóltam ott néhány szót. Xantus Judit nyolckeres exjegyző meghurcolásának kísérlete zajlik, és akkor rakjuk össze a képet. Ez a Hölgy, ez az évjegyzője, ez áll az egész mögött. Ő akarja eltakarítani elődjét a föld színéről, mintahogy korábban is ez volt a célja, csak egy ideig meg tudtam akadályozni bármiáron való érvényesülését. Szóval Rimán Edina, Kocsis Máté Jegyzője valójában ugyanolyan súlyú szereplő a nyolckeres mocskos történetekben, mint Kocsis önmaga. Nagy szerepe volt abban, hogy az ifjú titánból az a gyorsan kiégett amorális zombi lett, akit a képernyőn naponta láthatunk. Csakhát Ő bujkálós típus, mérgezi a környezetét, a beosztottait, a kerületet, ha a középkorban lennénk, Lucrezia Borgia kispályás méregkeverőnek tűnne Rimán Edina mellett. Úgyhogy bemutatom ezt a villámkarriert.
2008-ban kezdődött. A Nyolckert akkor nagykoalícióban irányítottuk: a gyakorlatban kettészakított Fidesz normálisabb fele Kocsis Máté vezetésével, a kettészakadt Helyiszocik normálisabb fele Molnár György vezetésével, és az SZDSZ az én vezetésemmel. Miénk volt a képviselőtestületi többség, hetente egyszer rendeztük a fontos döntéseket konszenzussal egy pár órás megbeszélésen, a napi rutint pedig Kocsis és én folytattuk. Xantus Judit Jegyző a szövetségesünk volt: megosztott politikai helyzetben, mikor a túloldalon is Fidesznyikek meg Exszocik vannak, fontos, hogy a politikai többség akarata tovább tudjon gördülni az apparátuson. Xantus Judit Jegyző pedig vállalta ezt a feladatot, így megállapodtunk Vele, hogy 2010 végéig, amíg a polgármesterválasztás le nem bonyolódik, Ő marad a Jegyzőnk. Ezeken a heti döntéshozatali megbeszéléseken vezette a jegyzőkönyvet Rimán Edina, mint Kocsis titkárnője. Bele nem igen szólt, jobban is tette, sem a témákat, sem azok mélységét nem nagyon látta át, dehát nem is ez volt a feladata.
Ahogy ezek az értekezletek váltak minden kerületi szereplő számára nyilvánvalóan a valós döntéshozatali hellyé, úgy kezdett fölértékelődni a jegyzőkönyvvezető személye. Hisz ha hetenként 40 döntést hozunk, akkor pár hónappal később már csak a jegyzőkönyv emlékszik pontosan, hogy miben is állapodtunk meg. Megbíztunk Rimán Edinában, ha Kocsis Máté Őt szemelte ki közös írásos memóriánknak, ám legyen. Ahogy szépen gyarapodtak a jegyzőkönyvekkel telt irattartók, Kocsis úgy döntött, hogy a végrehajtás ellenőrzésére és a döntéselőkészítésre 3 titkárnőjét egy Kabinetbe szervezi, és ennek vezetője lett Rimán Edina. Jogos lépés egyébként, hiszen a döntéseket aztán a végrehajtóknál számon kell kérni, és azt nem a politikai górék teszik, hanem a közvetlen munkatársaik. Mégiscsak más, ha egy Hivatali Ügyosztályvezetőhöz a Kabinetfőnök és nem a titkárnő megy be egyeztetni, nemde. Csakhát itt szaladt el Rimán Edinával a ménes.
Ahogy ezek az értekezletek váltak minden kerületi szereplő számára nyilvánvalóan a valós döntéshozatali hellyé, úgy kezdett fölértékelődni a jegyzőkönyvvezető személye. Hisz ha hetenként 40 döntést hozunk, akkor pár hónappal később már csak a jegyzőkönyv emlékszik pontosan, hogy miben is állapodtunk meg. Megbíztunk Rimán Edinában, ha Kocsis Máté Őt szemelte ki közös írásos memóriánknak, ám legyen. Ahogy szépen gyarapodtak a jegyzőkönyvekkel telt irattartók, Kocsis úgy döntött, hogy a végrehajtás ellenőrzésére és a döntéselőkészítésre 3 titkárnőjét egy Kabinetbe szervezi, és ennek vezetője lett Rimán Edina. Jogos lépés egyébként, hiszen a döntéseket aztán a végrehajtóknál számon kell kérni, és azt nem a politikai górék teszik, hanem a közvetlen munkatársaik. Mégiscsak más, ha egy Hivatali Ügyosztályvezetőhöz a Kabinetfőnök és nem a titkárnő megy be egyeztetni, nemde. Csakhát itt szaladt el Rimán Edinával a ménes.
Xantus Judit Jegyző ugyanis a Polgármesteri Hivatal vezetőjeként azt tette, ami dolga: a döntéseinket rendszerbe szervezte és továbbította a végrehajtást végző önkormányzati alrendszereknek. Rimán Kabinetfőnök feladata annyi lett volna, hogy ellenőrizze ezt a folyamatot, ha hibát észlel, szól a Jegyzőnek, ha onnan lepattan, akkor pedig fordul Kocsis Máté frakcióvezető-alpolgármesterhez. Csakhát a mi drágajó kabinetfőnökünk nem az a típus, aki ismerné a hatáskör fogalmát. Szinte azonnal elkezdett utasításokat adni Xantus Judit háta mögött, esetenként kifejezetten az Ő munkáját keresztbe verve, és egyre gyakrabban észleltem, hogy nem a Mi döntéseink végrehajtása a célja, hanem saját kútfőből kezd tevékenykedni, és a poltikai döntéshozatalt csak hivatkozási alapnak használja. Szépen elkezdett dőlni hozzám mindenünnen az információ, hogy Edinácska fáradhatatlanul rója az irodákat, és bármi hülyeséget talál ki, azt azonnal mint a Mi, esetenként mint Kocsis Máté akaratát mutatja be. Úgyhogy szépen leültem Mátékával, és elmondtam Neki, hogy csípje vissza kicsit Speedy Gonzalest, mielőtt korlátoltságával szétveri az olajozott működést.
Akkoriban még Kocsis rám hallgatott elsősorban, meghát amúgyis nagykoalíciós irányítás volt, az meg kijelölte a mozgásterét. Úgyhogy pár ilyen esetben szépen Edinácska le lett állítva, valszeg Mindenki értette volna ezekből, hogy nem a megyei bajnokságból válogatnak a NBA csúcs-csapatai. Mondom Mindenki, de ebbe Rimán Úrhölgy nem tartozik bele. Minden tockos után tartott egy kis szünetet és aztán rótta tovább a köreit. Tulajdonképpen egy fegyvere volt és van: a Duruzsolás. És ezzel az idők folyamán teljesen hatalmába kerítette Kocsist. Ha kellett, napi 24 órában tapadt rá Mátékára és csak mondta és mondta, és Kocsis kényelmi, és konfliktus-kerülési okokból inkább rábólintott erre a nyomulásra, a Kiscsaj meg szépen kitöltötte az általa lassan kiterjesztett hatalmi vákuumot. Bezárta Kocsist az irodájába, egyre kevésbé lehetett vele négyszemközt beszélni, és mindenhol mint Kocsis akaratközvetítője lépett föl. Ügyes na, lássuk be, bár ehhez kellett az, hogy Mátéka még éretlen volt, és hagyta magát saját szerepéből kiszorítani.
Mindenkit lassan elmart Kocsis mellől, én voltam az egyetlen olyan, akivel ezt nem sikerült megtennie. Kocsis még csak tanulta a politikai vezetést, egyszerűen jobban szüksége volt rám, mint Edinára, így aztán két évig, a 2010-es polgármester-választásig fönn tudtuk tartani a kerület kormányzását, bár nem volt könnyű. De hamár velem nem tudott mit kezdeni, akkor legalább mindent megtett, hogy Xantus Judit Jegyzőt aláássa és végül kinyírja. Duruzsolt, duruzsolt, 2010 elejétől kezdve már érezhető volt Kocsison ennek a hatása. rendszeresen előjött azzal, hogy szabaduljunk meg Xantustól, én meg rendszeres kértem Tőle okokat, amik meg nem voltak. Nyilvánvaló volt, hogy Rimán beszél már Kocsis szájával, ezért aztán időnként leültünk hármasban, hogy Mátéka előtt mossam föl a padlót a Kisnémberrel. Egy ilyen beszélgetés hatása pár hétig kitartott, aztán kezdődött újra. De végül elérte a célját, mert annak ellenére, hogy megállapodtunk 2008-ban, hogy Xantus marad a Jegyző a polgármester-választásig, az előtt két hónappal végül kirúgásra került.
Na, kicsit akkor gyorsítunk, mielőt elfogynak a betűk a billentyűzeten. 2010-ben Kocsis 4 évre megválasztott polgármester lett, Rimán Edina pedig alpolgármester. A Jegyzői széket nem töltötték be, törvényi okokból rendszeresen kiírták a pályázatot, és aztán mindannyiszor érvénytelenné is nyilvánították. Kocsis húzta az időt, várta, hogy Rimán Edina megszerezze az államigazgatási végzettséget, és amint ez megtörtént, már nyerte is a soros pályázatot, és azóta Ő a Jegyző. Kocsis közben parlamenti képviselő, bizottságelnök, meg komigazgató lett, nagyjából percei vannak a kerület ügyeire, így aztán a Nyolckert valójában nem Ő, hanem egykori titkárnője irányítja. Élet-halál ura, a hivatalnokok rettegik és gyűlölik, és mostanra a szakértelem az utolsó prioritás lett a végrehajtó apparátusban. Szóval az a helyzet, hogy mikor Kocsis Mátéra néz a T. Olvasó, akkor valójában már csak egy humán karosszériát lát, amit elfoglalt egy professzionális testrabló. Rimán Edina, Kocsis titkárnője irányítja Budapest egyik legnagyobb kerületét, és egyben saját főnökét is: ügyes Kislány, nem mondom.
Ő az Év Jegyzője.
Ő az Év Jegyzője.