Útblokád

Március 1. van, az országos útblokád napja. Hivatalosan betiltották, mindenféle mérlegelés nélkül, javaslom még az Orbánszolgáknak a levegővétel betiltását is, aztán lesz meglepetés: a túltiltás mindig fokozza, nem pedig csillapítja az ellenállást.

A rám állított állandó megfigyelők most épp reménykedve olvasnak, hátha végre olyan dolgokat mondok, amik miatt el lehet vinni. Csaxólok: ne reménykedjetek, kiképeztetek az elmúlt fél évben eléggé az állandó hatósági zaklatásaitokkal, hogy tudjam, mit mondhatok és mit nem. Majd bekasznizhattok, ha én úgy döntök, hogy a diktatúra valóságának további bizonyítására átlépem a határt, de az majd a saját döntésem lesz, és nem fogok előre szólni. Szóval eljátszadozunk az illetékes Tuareg-vadászokkal, eddig sem termett számukra babér, ezután sem fog. Ma HIVATALOSAN nem lesz útblokád, mert betiltották, oké, tudomásul véve, Büki Zoliék viszik Strasbourgig az ügyet, nagyjából egy perc alatt nyerik, oly nyilvánvaló a sokszoros törvénysértés rendőrék, és a döntéshozó bíró részéről. Jogilag a dolog lényege az, hogy egy sok helyszínes, sok időpontos rendezvényt egyben betiltani nem lehet: azt meg kellett volna vizsgálniuk részletesen, és csak azokat tilthatták volna meg, ahol VALÓBAN nem lehetséges alternatív útvonal kijelölése. Hozhattak volna egyenként egy csomó tiltó határozatot konkrét egyedi helyszínekről, de kénytelenek lettek volna jópárat meg is engedni, nem tették, elqúrták, meglesz ennek a böjtje.

A Felcsúti Geci Bandája persze az Alaptörvénynek nevezett valamijével eleve egy rakás szabadságjogot megnyirbált, de még most is van épp elégséges lehetőség ahhoz, hogy okosan, előrelátó módon ki lehessen fejezni terepen a Népakaratot. Létezik a spontán tüntetés jogi formulája: emberek, akiket valami nagyon fölhorgaszt, kimehetnek tüntetni bárhová, bárhogy, aztán ha a Rendőrgóréknak nem tetszik, akkor megteszik az ellenlépéseket. Engem spec eléggé fölhorgasztott az Útblokád caklipakli betiltása ahhoz, hogy spontán tüntetni akarjak, gondolom, mások is vannak ezzel így. A tüntetések oszlatásának megvannak a maga szabályai: először is oda kell érni az adott helyszínre az illetékes zsaruknak, ott figyelmeztetniük kell a tüntetőket, hogy hagyják abba, mert oszlatás következik, és ha még akkor sem reagálnak, akkor lehet oszlatni. Az oszlatás jellege meg a tüntetés típusától függ: a túlzó hatósági fellépés könnyen átcsaphat a törvénysértés, súlyosabb esetben a bűncselekmény kategóriájába. Ha épp pártucat polgártársunk úgy dönt, hogy spontán tüntet egyet, és ezt autóban teszi, akkor biz az autóikat nem lehet lesöpörni az útról TEK páncélozott járművekkel, hanem szépen egyenként el kell szállítani, és sérülésmentesen.

Látszólag nem ide tartozik, de mégis: tegnap Pécsen jártam az OGYM sajtófőnökével és hálózati koordinátorával, állítjuk föl a városi szervezeteinket, és Pécs máris erősen dübörög. És elkéstünk, és nagyon, ugyanis eltévedtünk, közmondásszerűen bejártuk Tolnát-Baranyát, elnézést kérek itt is azoktól, akik már nem tudták megvárni a megérkezésünket. De minden rosszban van valami jó: eltévedésünkben nagy szerepet játszott, hogy anyagi és biztonsági okokból nem autópályán mentünk, hanem normál főutakon. És minden nagyobb bokornál körforgalomba ütköztünk, legalább 20 ilyen van Pécs és Budapest között, és el is tévedtünk a nagy körözések, meg a táblák kiguvadó szemű stírölése közben. Namost ami velünk megtörtént, az biz megtörténhet mással is, este, Pestre jövet már jobban figyeltünk, ha kellett többször is körbementünk, hogy el ne tévesszük a megfelelő kijáratot. Közben meg eszünkbe jutott, hogy ha az ember lassan és figyelmesen köröz egy körforgalomban, az biz tök úgy néz ki egy külső szemlélőnek, mint egy spontán tüntetés, és akkor itt térek vissza eredeti mondandómhoz.

Elmondom mi az, amit ma tenni fogok, a betiltott Útblokád napján, aztán ha valaki ugyanígy cselexik, azt persze nem tudom megtiltani, nem vagyok én hatóság. Szóval hallgatni fogom a Klubrádiót, meg nézni a különböző egyéb híradásokat, aztán ha valami spontán tüntetésről adnak hírt olyan helyen, ahová kiérünk pár ismerősömmel időben, akkor megnézzük közelről, hogy milyen az. Már csak azért is, hogy ott legyek, és dokumentáljam, és lehetőség szerint megakadályozzam, hogy a rendőrség túlzó eszközökkel lépjen föl egy esetleges spontán tüntetéssel szemben. Vasárnap van, épp ráérek, nemcsak pár órácskányira, úgyis mostanában terepvitákat folytatok oszlató zsarukkal, hát nem fogok elszaladni, ha ma is lesz ilyen. És még egy fontos dolog: ha valahol spontán tüntetés alakul ki, akkor föltorlódik a közlekedés. Akik emiatt szentségelni kezdenek, gondoljanak arra, hogy melyik szempont a fontosabb: némi személyes kényelmetlenség egy ráérős vasárnapon, vagy pedig minden egyes napon a Gecizmus összes átkát folyamatosan elszenvedni. Akik ugyanis tüntetnek, és ezért személyes kockázatot vállalnak, azok ezt nem öncélból teszik, hanem mindannyiunkért. Érted is, aki ma esetleg néhány órányit elvesztesz a szabadidődből, Kedves Polgártársam.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!