Az utolsó nap

Meg szokták kérdezni a médiában, meg egyébként is, hogy miből élek. Én meg válaszolni szoktam rá: mikor a vállalkozásomat a Narancsok kinyírták, eladtam a lakásomat, visszafizetni a baráti kölcsönöket, amikkel páran segítettek, és ami afölött megmaradt, azt szép takarékosan beosztottam.

Arra is rá szoktak kérdezni, hogy meddig tart ki, én meg erre is válaszolni szoktam: pontosan február 28-ig. És ha most a Kedves Olvasóm ránéz a naptárra, ez a február 28-a épp ma van, innen jön a cím: az utolsó nap. Kevéssé jószándékú kritikusaim szokták időnként sugalmazni, hogy biztos az OGYM-nek adott magánemberi támogatásokból élek, az OGYM-esek meg tudják, hogy előbb mennék vissza fogorvosnak, mint hogy hozzányúljak ahhoz, amit nem nekem címeztek. Olyannyira vigyázok erre, hogy magam a Mozgalom pénzével még csak fizikai kapcsolatba sem kerülök: normatív döntéseket hozok annak fölhasználásáról, és a konkrét vásárlásokat - sátrak, hozzávaló anyagok, fűtéshez gázpalack, ilyesmik - az ezügyben illetékes csapattagok bonyolítják. Személyi jellegű kifizetések egyáltalán nincsenek, a pénz döntő részét az infrastruktúránk fejlesztésére fordítjuk, a többit meg annak működtetésére, oszt ennyi. És bár igaz, hogy az OGYM annak idején a blogom olvasótáborából verbuválódott, de mostanra önálló erővé vált, nem is szeretném, és nem is fogom soha összekeverni a közpénzt a magánpénzzel.

Két út áll előttem: vagy fogorvoskodni megyek, vagy a blogom olvasótáborához fordulok támogatásáért. Előbbi sok pénzt jelent, de nem az én világom, azért is hagytam abba anno, rengetegen vannak, akiket a pénz boldogít, én nem tartozom közéjük. Utóbbi a járható út, független bloggerek, újságírók, filmesek nem válnak milliomossá, de legalább abból élnek, amit szívvel-lélekkel szeretnek csinálni. Beszéltem pár hirdetővel az utóbbi időben, menne a dolog, szép lóvét vágnának hozzám, csakhogy... Mindegyiknek van valami olyan kikötése, tartalmi, formai, ami a meglátásom szerint a Tuareg Blog jellegét megváltoztatná, és nem előnyére. Az egyik a stílust finomítaná, a másik bizonyos témákat nem szeretne látni, a harmadik olyan szinten rakná tele reklámokkal, hogy már magam sem ismernék rá. Én meg azt gondolom, hogy a blog pont olyan, amilyen, és az Olvasóim is azért ébrednek vele reggel, mert olyan amilyen, és nem valami kicsit, vagy nagyon más. Olyan áron pedig nem akarok kényelmes életet, hogy az alapelvek akár csak részleges föladásával járna, ha hagynám magam prostituálni, akkor értelmét vesztené a blogírás, meg egyébként is mindaz, amiért küzdök.

Úgyhogy megköszöntem a hirdetőknek, visszautasítottam a visszautasíthatatlan ajánlatokat, kösz, de nem táncolok. A függetlenségem záloga Ti vagytok, Kedves Olvasóim, úgyhogy Hozzátok fordulok: holnaptól abból élek, amit támogatásként küldötök nekem. Sok kicsi sokra megy, a terepen látjátok az igényeimet: nomád lélek vagyok, cigin és kávén kívül nincsenek pluszigényeim, a párizsi-kenyér-tej szentháromsággal elvagyok a világ végéig, nemhogy kocsim, de még karórám sincs, a mobilomat is láttátok eleget, nem egy iPhone. Na, de nem ragozom, Csillag Ádám, és az átlátszó.hu útjára lépek, olvasóim támogatásából fogok élni és írni, mert a függetlenség, a szabad gondolkodás és írás számomra az elsődleges. Blogom olvasótábora sokkal szélesebb, mint azok köre, akik az OGYM-et szokták segíteni, kérem is, hogy akik a Mozgalmat szokták támogatni, továbbra is azt tegyék. Akiknek viszont van lehetősége - de csak ha tényleg van -, azokat kérem, segítsék a munkámat, a létemet adományaikkal. Nem a saját nevemre nyitottam bankszámlát, gondolom Narancsisztánban érthető, hogy miért. A bankszámla:

Számlatulajdonos: DR NAGY KRISZTINA

Számlaszám: 11773054-00407531                    Pénznem: HUF

IBAN: HU64 1177 3054 0040 7531 0000 0000

BIC (SWIFT) Kód: OTPVHUHB

Köszönöm Nektek.

Csendestársak

Az Orbán Rezsim az állam erejét fölhasználó jól szervezett maffia: zsoldoshadsereg, a résztvevői fölfelé nyalnak, lefelé taposnak, az erkölcs vagy az őszinteség minimumát tanusító családtagot pillanatok alatt csinálják ki.

A maffiáknak van egy belső összetartó ereje: a kisfőnökök azért szolgálják és védik a nagyot, mert az viszontvédelmet nyújt számukra. Ehhez pedig az kell, hogy a Keresztapa fönn tudja tartani a büntetlenség ígéretét, azt az illúziót, hogy a családtagoknak a jövőben sem kell majd semikor felelni a bűneikért. A Nagyfőnök mindaddig erős, amíg a beosztottaknak hitelesen tudja fölmutatni legyőzhetetlenségét: mihelyt ez a mítosz megrendül, a maffia szövete is fölfeslik. Egy dolog ugyanis, hogy a főügyészek, rendőrgórék, főhatóságiak a jelenben mindent elsikálnak, az meg egy másik, hogy nem lesz ez mindig így. Az Orbán Rezsim legfontosabb fönntartója pedig épp az a Narancsokat éltető hit, hogy de bizony, ez mindig így lesz: a Felcsúti Geci mindig nyer, így a világ végéig mehet a szabadrablás. Veszprémi vereségük épp ezért okoz most pánikot a Lendvay utcában: nem a kétharmadot vesztették el, van dögivel a parlamentben bármikor bezsarolható vagy megvehető tartalék kollaboráns, ettől aligha fáj a fejük. Az igazi bajuk az, hogy a verhetetlenség mítoszát vesztették el: lehetett agymosni a családtagokat mindenféle paradumákkal az egyre romló közvéleménykutatási adatok realitásával szemben, de most beköszönt a tény éles helyzetben: a Fidesz TÉNYLEG elvesztette szavazói felét.

Látszik máris, ahogy a leggyávább Fidesznyikek riszálni kezdenek, tele van a sajtó olyan narancsszövegekkel, amiket nagyjából úgy lehet dekódolni: ottsevótam. Erősödik a belső kritika, lazul a fegyelem, olvadozik a hűség, sok állami főszolga kezd el a jövőn gondolkodni, az meg a napi rutinban nem tesz jót a Rezsim belső harmóniájának. De mindeközben azért vegyük észre: nem omlik össze a Narancsbirodalom, a válságtünetek nem csapnak át földindulásba, inkább csak lézengő ritterek lármázzák föl a sajtót saját kis árulásaikkal. A helyzet ugyanis az, hogy Ők is tudják: nem az ellenzék nyert Veszprémben, hanem a Narancsok vesztettek. Alig több szavazóval nyert Kész Zoltán, mint amennyit múltév áprilisában az Összefogás jelöltje kapott: a győzelem erősen relatív, kizárólag annak köszönhető, hogy a Fidesz korábbi szavazóinak fele nem ment el. A választás éles helyzetben mutatta meg, hogy megfeleződött a Narancsnyáj, de a közvéleménykutatások másik lényeges elemét is bizonyította: az elbizonytalanodott szavazók NEM mentek át a demokrata ellenzéki pártokhoz. Az meg persze találgatás tárgya lehet, hogy vajon Kész Zoltán nélkül valójában mennyit kapott volna a parlamenti ellenzék összefogása: magam azt gondolom, hogy a jelölt személye képes volt olyan szavazókat is megnyerni, akik erre az ellenzéki pártgarnitúrára egyébként a büdös életben nem szavaznának.

És van itt még valami, amire Orbánék a háttérben folyó győzködés folyamán támaszkodhatnak: volt már ilyen népszerűségvesztés a Fidesznél. 2012-ben nagyjából ugyanilyen mértékben olvadt el a szavazóbázisuk, aztán két év múlva, 2014-ben meg mégis simán ronggyáverték az ellenzéki összefogást. Az önbecsapás pedig nagy úr: a sok beszart Narancsnak most úgy kell a megnyugtatás, mint egy falat kenyér: elkezdtek félni a jövőtől, látják magukat a rácsok mögött, ilyenkor elég a remény hajszálát nyújtani nekik, hogy azt acélsodronynak érezzék, és rácsimpaszkodjanak. És ha volna némi stratégiai érzék és eltökéltség a parlamenti ellenzékben, akkor most kéne ütni, de minden erővel, kihasználva az Orbánmaffia zavarodottságát. Be kéne bizonyítani, de villámgyorsan, hogy hiú remény abban hinniük, hogy most is úgy lesz, mint volt 2012-ben: nem kapaszkodhatnak vissza a megsemmisülésből az uralkodásba. Együttes nagy tömegtüntetések, tömeges és jól szervezett polgári engedetlenség, parlamenti és média-pergőtűz itthon és külföldön, meg a többi, amitől mind a Nép, mind a Narancsok elhinnék: vége a Gecizmusnak. Most mondjam, hogy ehelyett mi zajlik, vagy sikerül kihúzni a fejeket a homokból és rácsodálkozni a pótcselekvés újabb országos rekordjára?

Az MSZP kisajátít, ünnepel, Gyurcsány műgitár-playbacket nyomat, legyünk jókedvűek, köszi, Gulyás Balázs örömtüntit tart, elmennek rá vagy ötvenen, a Narancsstratégák röhögve lapogatják egymás vállát, a Nép meg otthonról nézi fennakadt szemekkel az ócska tragikomédiát. Nektek tényleg ennyire elment már az eszetek? Teljesen elszakadtatok a valóságtól? Mit ünnepeltek? A Nép hazament, nem tűnik föl? Nem ünnepelni akar, mert nincs mit, hanem túlélni a mindennapokat, és végre azt látni, hogy azok, akiknek a dolga lenne, tegyenek valami érdemit értük, és nem majd egyszer, hanem most. MOST lehet döntő találatokat bevinni a Narancsoknak, mert zavarodottak, védtelenek, és reménykednek, hogy ugyanolyan bénák lesztek, mint voltatok 2012-ben. És ahelyett, hogy minden erőtöket megmozgatva akciózni kezdenétek, szűkkörű farsangi bálokat rendeztek. Ott kéne tolonganotok a rendőrségi épületeknél, ahol az útblokádot betiltották, kinn kéne velünk tüntetnetek a Kossuthon a gyülekezési jog folyamatos eltiprása ellen, be se menni a parlamentbe, amíg a rendőri erőszak folytatódik. Nektek kéne útblokádot szervezni, és ellenállni éjszakánként a sátorbontásoknak, mert Titeket erre választottunk meg, és Ti ezért kapjátok a fizetéseteket. Mozgósítanotok kéne, üvöltenetek kéne, mert a semmittevésetekkel időt hagytok a Gecinek, hogy rendezze a sorait. De csendben vagytok, és ez mindent elmond arról, kik is vagytok valójában.

Orbán csendestársai.

FRISSÍTÉS!!!

Büki Zoli OGYM-tüntetésen mondott beszéde, autósblokád és más ügyekben...

Nyílt levél a Rendőrtábornokoknak

Mégpedig háromnak, névszerint Hajdú János TEK, Balogh János Készenléti Rendőrség, és Bucsek Gábor BRFK vezetőknek. Különböző súllyal és lelkesedéssel, de Ők hárman tiporják 3 hete folyamatosan az alkotmányosság maradékát a Kossuth téri éjszakai bontási akcióikkal.

Uraim! Tegeződni fogunk, ez van, ha csendőrként viselkedtek, akkor kénytelenek vagytok tudomásul venni annak logikus következményét: a csendőrpertut. Csapjunk is a lecsóba, szűk körben Ti is szeretitek a nettó dumát, én meg nyilvánosan is: gyáván viselkedtek. Azt meg pontosan tudjátok, hogy az egyenruhás műfajokban az a vezető könnyen elveszti a beosztottai bizalmát, aki otthon lapít, míg az emberei a harctéren vívják a csatát. És Ti bizony mindhárman lapítotok, és mindenféle rendű és rangú beosztottaitokra bízzátok a piszkos munkát: a Kossuth téri tüntetésünk immár folyamatosan visszatérő feloszlatását. Aztán persze lehet hogy hülyének néztek, és azt gondoljátok, hogy ezredesekkel, alesekkel, őrnagyokkal, meg századosokkal fogok majd foglalkozni a bíróságokon, de a rossz hírem az, hogy nem. Bizonyos mértékig persze kénytelen vagyok, mert Őket külditek a vágóhídra, de ellentétben Veletek Őket még becsülöm is azért, hogy ki mernek állni, tudván, hogy abból, ami történik jól nem tudnak kijönni. Persze féltik az állásukat is, nyilván gondoskodnátok arról, hogy ha valamelyik törvénytisztelőnek bizonyulna alkotmányellenes parancsaitok végrehajtása során, és hazamenne a sátorbontás helyett, másnaptól kereshetne magának új munkahelyet, és intézkednétek, hogy ne találjon. De jobb ha tőlem tudjátok: a beosztottjaitok tudják, hogy tilosban járnak, becsületes, a rendőri pályát hivatásból választó zsaruk mindahányan, akiket eddig hozzám a Kossuthra küldtetek. Tessék, itt a legutóbbi rövid videó tegnap hajnalról, jól nézzétek meg, sok szempontból tanulságos Nektek is.

Azt meg csak mondom, hogy hiába növelitek a Térre éjszaka bejövő rendőrök számát, nem vagyok ijedős, ha legközelebb már több századnyit küldötök "nyomatéknak", csak annyit fogtok elérni, hogy legalább Ők is megtudják tőlem a valóságot. Napersze tudtok Ti mindent rólam, egy ideje folyamatos megfigyelésem része a blog olvasása is, épp ezért vagyok könnyű helyzetben, mikor Nektek levelet írok itt: nem fog elakadni sehol a hivatalos útvesztőben, közvetlenül a képernyőtökön landol. Csakhát van egy rossz hírem: Rajtatok kívül egyenruhás körökben rengetegen olvassák a blogjaimat, és a többségük nem azért, mert parancsba kapták. Egyszerűen mindazok, akiknek az állományon belül tele van a tökük azzal, hogy politikai játszmákra használjátok Őket, szeretik olvasni, amint valaki épp eligazítást tart Nektek törvényességből, jogállamiságból. És a becsületes zsaruk számára minden ilyen írás ad egy kis szabad levegőt, és némi reményt, hogy nem mindenki áll be a Felcsúti Geci Maffiájába egyenruhás verőlegénynek. Lesz olyan korszak Magyarországon, mikor a rendőrtábornoki kinevezésekért nem kell csontig benyalni olyan pártzombiknak, akiket inkább bilincsben kéne elvinnetek. Sem a Narancsoknak, sem senkinek, ennyiben jó, amit Ti Hárman műveltek: pontosan megmutatjátok, miért is nem szabad a politikának belenyúlni a rendőrség konkrét ügyeibe: az lesz belőle, ami épp most zajlik, gyomorforgatóan gyáva éjszakai jogtiprások.

Naszóval Uraim! A Felcsúti Geci azt mondta a Nála nagságrendekkel okosabb, tisztességesebb, és bátrabb amerikiai követségi ügyvivőnek, Goodfriendnek: legyen férfi. Hát most akkor én mondom Nektek ugyanezt: úgyse ússzátok meg a felelősségrevonást, akkor legalább vállaljátok személyesen, ne bújjatok a beosztottaitok háta mögé. Mikor legközelebb bontani akartok, gyertek oda, és kamerák előtt vállaljátok szépen a felelősséget a döntéseitekért. Kamuzni sem érdemes, hogy nem értek rá, mert pontosan tudom, hogy a Merkel látogatás éjszakáján kint voltál Balogh Tábornok Úr a Téren, láttunk, csak nem jöttél oda hozánk. Te meg Hajdú Tábornok Úr október 6-án rodeóztál el a sátrainknál, szóval a van más dolgom rizsát azt hagyjátok meg azoknak, akiknek tényleg van. Azokat az alkotmányellenes, jogtipró parancsokat Ti személyesen adjátok ki, és épp ezért a felelősök úgyis Ti lesztek bíróságon: hát akkor legalább a maradék tekintélyeteket próbáljátok megóvni azzal, hogy a helyszínen is vállaljátok az arcotokat és az akaratotokat. Persze tudom, hogy azért nem jöttök, mert akkor érdemi egyeztetést kéne folytatnotok, és beleégnétek pillanatok alatt, ezért küldtök mindig semmire fölhatalmazással nem bíró embereket. De csaxólok: minden ilyen alkalom bizonyíték a gyáva lapulásotokra, aláássa a maradék tekintélyeteket, és ki tudja, hogy a Felcsúti Geci bukása után nem lesznek-e nálunk is tábornok-perek, mint Argentínában és Chilében a hunta bukása után. A beosztottaitok Térre küldésével pedig csak annyit értek el, hogy egyre több zsaru fogja élőben is átélni, hogy szar dolog alkotmányt sérteni, és mikor eljön az idő, ellenetek fognak tanúságot tenni. Úgyhogy Uraim! Várlak Titeket a Kossuth téren legközelebb, ne bujkáljatok. Legyetek férfiak!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

FRISSÍTÉS!!!

Reggel 9-kor megkezdtük a sátraink újraállítását. Képek következnek, az első a cuccunk megérkezése előtt, háromnegyed kilenckor. Kossuth tér.

A következő kép háromnegyed tízkor készült, megy már az újjáépítés, gyülekeznek a demokraták, visszavesszük a Teret.

Tapasztalt csapatunk délután ötre biztosan kész lesz, és várunk mindenkit a Térre a tiltakozó tüntetésünkre (jelentkezés ITT), ahol Büki Zoli az útblokád szervezője, Komon Ákos és jómagam fogunk beszélni, szónokként is, aztán meg a következő napok teendőiről is kisebb csoportokban. Mert keményebb lépések következhetnek... 

Megint jőnek, kopogtatnak...

Fogok Kész Zoltán veszprémi választási győzelméről is mondani pár dolgot olyan aspektusból, amit valószínűleg mások nem írnak meg, de van egy sürgős ügy, azzal kezdek: holnap hajnali 2 órakor megint jön a Készenléti Rendőrség lebontani a Kossuth téri OGYM sátrakat.

Most a török miniszterelnök jön, ha volna némi történelemtudása a Felcsúti Gecinek, akkor inkább hagyná a sátrainkat, ugyanis a világhódító oszmán birodalomban még a szultán is akkor volt tökös legény, ha maga is terepen töltötte a sereggel együtt ideje nagyobb részét: sátorban. De ha nem hát nem, megint készül majd jópár bizonyító erejű videó az újabb éjszakai törvénysértés-tömegről, ugyanis megint minden tekintetben leverik hatóságék a lécet. Ismét elmaradt a kötelező egyeztetés, már megint nem sikerült betartani a 72 órás fellebbezési határidőt, újfent nem védi a BRFK a gyülekezési jogot, pedig törvényi kötelessége, hanem egyszerű parancsvégrehajtója a Készenléti Rendőrségnek, ami megintcsak tilos gyülekezési jogi kérdésekben. De hát ezeket már összefoglaltam korábbi írásokban, a TASZ is videóban, az ismétlődés miatt tovább súlyosbodik a tényállás, az egyenruhás elkövetők meg várhatják majd a bírósági döntéseket, aztán meg az azokon alapuló ítéleteket, mert nehéz lesz elkerülniük, hogy legyenek. Mondom ezt annak ellenére, hogy az autósblokád ügyében - amit gyakorlatice gondolkodás nélkül tiltottak be - már a bíróság is kezd jogállamtól idegen döntéseket hozni, illetve a Rendőrség nyilvánvalóan jogsértő határozatait jóváhagyni, ez meg nem jó jel.

Tudnivaló, hogy a gyülekezési jog megengedi a tüntetni szándékozók akaratának részletes elemzését. Magyarul, ha valaki autósblokádot akar, és azt sok helyszínen és egyszerre, akkor az nyugodtan részekre bontható és egyenként mérlegelhető: bizonyos helyek elutasítást kapnak, másikak meg jóváhagyást. Már jogállamban persze, de nem nálunk: úgy ahogy van, cakli pakli, mindenféle érdemi elemzés nélkül sikerült mind a rendőrségnek, mind a bíróságnak megtiltani az autósblokádot, azt meg meséljék be a kedves édesanyjuknak, hogy nem találtak egy darab elfogadható helyszínt és időpontot sem. Mert egyébként kötelességük lett volna keresni ilyet, mint mondtam, részletekbe menően kellett volna mérlegelniük, nekik ugyanis nem a tüntetések betiltása, hanem a kompromisszumos lehetővé tétele volna a feladatuk, de már Orbánisztán amúgyis gázos törvényeit sem tartják be. A gyülekezés joga ugyanis a szólásszabadság jogával egyenértékű demokratikus alapjog, az állam feladata annak garantálása, nem pedig ellehetetlenítése. Az az állam, amelyik pedig azt teszi, amit épp tesz, az nem demokrácia többé, és nem szavakban, hanem tettekben váltott át diktatúrára.

Eddig csak a Kossuth téri állandó tüntetést csapkodták a diktatúra széllökései, most már az autósblokád is tiltott tevékenységgé vált, a maradék tüntetésszervezők meg ha épp ráérnének, rájöhetnének, hogy Ők következnek nemsokára. De ne legyünk telhetetlenek, per pillanat két bizonyítottan közellenség van: Büki Zoltán az autósblokáddal, meg jómagam a Kossuth téri OGYM sátrakkal. Jó, vettük, hát akkor szépen azt tesszük, amit értelmes demokraták szoktak: ha együtt kapjuk a támadást, akkor együtt megyünk azzal szembe. Úgyhogy holnap hajnalban a Zsaruság lebontja a sátrainkat, másnap meg mi visszaépítjük, és aztán ahogy áll a tábor, beüzemeljük a hangosításunkat, és tartunk egy együttes tüntetést délután ötkor a Kossuthon. Büki Zoli sem az a típus, aki hagyja magát lehatóságozni, engem sem abból a fából faragtak, és egyikünk sem magányos már, van épp pár ember, akik velünk jönnek, ha hívjuk Őket. És most hívjuk: február 25-e szerdán, délután 17 órakor tüntetést tartunk a Kossuthon a gyülekezési jog eltiprása ellen, Büki Zoli és én leszünk a vezérszónokok, és lesznek még ehhez társaink mind a mikrofonnál, mind a tömegben. 

Remek alkalom lesz ugyanis, hogy élőben, akár kiscsoportos körökben szót váltsunk a tüntetés előtt és után a további tennivalókról, mert a hatóság autósblokádot megtiltó döntése az egy dolog, az ezzel szembeni polgári engedetlenség az meg egy másik, úgyhogy lesz is mit megdumálni a Téren. És akkor itt vissza Kész Zoltán veszprémi győzelmére. Nekem speciel ebből nem az a legfontosabb, hogy megszűnt a kétharmad, mert az csak matematikailag szűnt meg: van elég csendestársuk a parlamentben ahhoz, hogy továbbra is kétharmadozzanak. Az már lényegesebb, hogy Fidesznyik körzetben sikerült elverni a Narancsokat, ennek lesz tovagyűrűző hatása, nagy lehet most a pánik a Felcsúti Geci köreiben: eltűnt a verhetetlenség mítosza, tiszta Sztálingrád. Még lényegesebb, hogy mielőtt a támogató pártok mind kijelentik, hogy Ők nyertek, rögzítsük: nem Ők nyertek, hanem Kész Zoltán FÜGGETLEN jelölt, akit a pártok is támogattak. Persze, nem nyert volna nélkülük, de a szavazók jelentős része nem azért, hanem annak ellenére szavazott az önmagában is kiváló jelöltre, hogy azt a parlamenti ellenzék támogatta.

És itt jön a leglényegesebb momentum: most, hogy Kész Zoli parlamenti képviselő lett, már elmondhatom, hogy van végre egy olyan parlamenti képviselő, aki már részt vállalt Kossuth téri tüntetésen. Valszeg emlékezni teccenek: január 10-én levelet küldött a gyülekezési jog törvényi korlátozásának bejelentett Fideszakarata elleni tüntetésünkre, amit magam olvastam föl. Ugyanaznap volt Veszprémben egésznapos kampányrendezvénye, személyesen nem tudott jönni, de megtisztelte a terepellenállókat egy személyes üzenettel. És jó lenne, ha Kész Zoli ilyen is maradna: nem hagyná magát a következő időkben ugyanolyan passzív apparatcsikká szürkíteni, mint a parlamenti ellenzék létező tagjai, szükség volna ugyanis arra, hogy a Bábszínházban végre valaki ne Orbán marionett-figurája legyen. Épp ezért Őt most nem is fogom zaklatni, hogy jöjjön ki szolidarítani a szerdai tiltakozó-gyűlésünkre, vívja csak meg a függetlenségi háborúját a háttérben, hosszabb távon ez a fontosabb. De az operettellenzék minden tagját ezúton ismét meghívom: bizonyítsák be, hogy nem fölöslegesen juttattuk be Őket a Parlamentbe, és dobja össze az ország a fizetésüket. Kötelességük lenne ugyanis kiállni a gyülekezési jog eltiprásával szemben, aki megteszi, jól teszi, aki nem, annak meg osztjónapot. A tüntetés meghívója ITT (katt).

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

A Demokratikus Koalíció tegnapi kongresszusáról

Most olyat fogok tenni, amire még nem volt példa a Tuareg Blog történetében: egy másik szerzőtől idézek, szószerint, az írás, amiből a lényegi elemeket átveszem hosszú, ezért nem közlöm változatlan formában. Az írás szerzője Bauer Tamás. A Demokratikus Koalíció egyik meghatározó arca.

Mindezt azért teszem, mert amit Bauer leír, abban mindaz visszaköszön utólag, amiket én folyamatosan és előre leírtam a Demokratikus Koalíció kibontakozó iránytévesztéséről. Akkor arra sokaktól a válasz egy kis Tuaregezés volt, most pedig kíváncsian várom, hogy a zsigeri Tuaregezők elkezdenek-e Bauerezni, vagy esetleg utólag elgondolkodnak azon, hogy tán mégiscsak pont az történt, és azért, amiket folyamatosan jeleztem. És akkor tessék, idézetek jönnek Bauer Tamástól, majd pedig az egész cikkének elérhetőségét rakom be, ha valaki azt hinné, hogy a kivett szövegrészek az egész cikk összmondanivalójával ellentétesek. Nem szokásom az ilyesmi, de biztos ami biztos, mindenki meggyőződhet a valóságról. Nosza.

"Tisztújító kongresszus előtt célszerű átgondolni: helyes irányba mentünk-e az elmúlt közel három és fél évben. Ebben az írásban azt javaslom, hogy nézzünk szembe azzal: nem sikerült megvalósítani azt, amire a DK megalapításakor vállalkoztunk, s kicsi az esély, hogy ez az előttünk álló időszakban sikerülhet. Ezért azután változtatni kell politikai stratégiánkon.

Mit értünk el, és mit nem?

A DK honlapjának címoldalán a DK a baloldal legdinamikusabban növekvő pártjaként jelenik meg, amelynek több mint tízezer tagja van, 750 településen van jelen, és 10 százalékos támogatottsággal rendelkezik (mármint rendelkezett az európai parlamenti választáson, és a TÁRKI legutóbbi felmérésében). Szervezeti értelemben a DK három éve kétségtelenül siker, a Fidesz, az MSZP és a Jobbik mögött az ország negyedik pártja lettünk. Míg 2013 nyarán–őszén, két évvel a megalakulás után kérdéses volt, hogy bejut-e a DK a választásokon az Országgyűlésbe, 2014 végére ez már nem kérdés, a DK a magyar politikai élet megállapodott részévé, szereplőjévé vált. Ott van az Európai Parlamentben, tehát a nemzetközi politikai életben is, és ott van számos önkormányzatban, a fővárosi és a legtöbb megyei közgyűlésben. Úgy tűnik: elégedettek lehetünk.

Ha Magyarországon demokrácia lenne, ahol a politikai pártok egyenlő feltételek mellett versenyezhetnének a választók bizalmának megnyeréséért, akkor azt mondhatnánk: elindultunk a nulláról, megtettük az első lépéseket, ott vagyunk a pályán, és bízhatunk benne, hogy a tíz százalékból majd tizenöt, huszonöt lesz és így tovább. Csakhogy Magyarországon nincs demokrácia, önkényuralmi rendszer van, és a parlamenti és önkormányzati pozíciók, amelyeknek egy demokráciában nagy jelentőségük lenne, az önkényuralmi rendszerben szinte semmit nem érnek azon kívül, hogy politikai rangot és teljes vagy részleges egzisztenciát biztosítanak néhány tucatnyi DK-tagnak."

"A tüntetéseken is, a DEKA összejövetelein is az Orbán-rendszer helyett akarnak újra demokráciát Magyarországon. De sokan úgy látják: a parlamenti pártok, az ellenzékiek is, részei a rendszernek, amelyből elegük volt. Része az ő szemükben a DK is. Mert azt látják, hogy ott ülnek az ellenzéki pártok az Országgyűlésben, az önkormányzatokban. Képviselőink leteszik az esküt az Alaptörvényre. A Fidesz minden alkotmányos normát felrúgva alakítja át a Fővárosi Közgyűlés létrejöttének szabályait, az új szabályozásra azt mondjuk, hogy alkotmány-, sőt alaptörvény-ellenes, és azután mégis kompenzációs listát állít minden ellenzéki párt, és be is ül abba a fővárosi közgyűlésbe, amelyre azt mondtuk, hogy alkotmányellenes, illegitim. Szerzünk és elfoglalunk egy-egy pozíciót, és ezáltal magunk is részesévé váltunk az alkotmánysértésnek. Az ellenzék alkotmányellenesnek tartja az alkotmánybírák választását, és mégis olykor, ha teheti, ennél az illegitim alkotmánybíróságnál támadja meg a Fidesz törvényeit. Csodálkozunk, ha az ellenzéki pártokat is a rendszer részének tekintik?

Miért idézem fel ezt? Láttuk, az előző ciklus első felében a Fidesz egyszer már elvesztette támogatóinak kétharmadát. Azért nyerhette meg mégis a következő választást, mert elvesztett támogatóinak a választásokon induló demokratikus ellenzéki pártok sem volt elfogadhatók, így kisebb részben visszatértek hozzá, nagyobb részben otthon maradtak. Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatási eredményei hasonló irányt jeleznek: a Fidesz elveszített egymillió választót, de ebből a demokratikus pártok semmit sem nyertek. Nem nyertek, mert a kiábrándult választók a demokratikus ellenzéki pártokat nem tekintik alternatívának, bennük sem bíznak.

A közvélemény-kutatások szerint nem nyert jelentősen a DK sem, továbbra is csak az összes választó 3–4 százaléka, mintegy 300–350 ezer választó támogatja a DK-t. (A legújabb, az összes választónál 5, a pártot választóknál 10 százalékos TÁRKI-adatot mindaddig fenntartással kell kezelnünk, amíg más felvétel, illetve Feri támogatottságának érzékelhető javulása meg nem erősíti. Erről egyelőre nincs szó.) Az, hogy az Együtt és a PM még rosszabbul áll – szétválásuk után számítani lehetett erre –, vagy hogy az MSZP is tartósan a Jobbik mögé szorul, elveszítve a legnagyobb ellenzéki párt pozícióját, nem vigasztalhat bennünket."

"A 2014 januárja óta eltelt bő egy év másik fontos fejleménye a DK politikai arculatának jól érzékelhető elmosódása. Először is: régóta nincs szó rendszerellenzékiségről, nincsenek olyan politikai gesztusok, amelyek ezt jeleznék. A kormányt bíráljuk, a kormány egyes intézkedéseit – többnyire persze joggal –, de ugyanakkor olyan gesztusokat teszünk mi is (törvényjavaslatok sorozatos benyújtásával ennek a parlamentnek, zárt bizottsági ülésen való részvétellel), amelyek a kormány ellenzékének gesztusai. (A szocialisták gyakrabban, nap mint nap viselkednek így, de a DK is.) A rendszer ellenzékének gesztusai – mint egykor az alkotmányozás bojkottja, az éhségsztrájk vagy az élőlánc – eltűntek a DK politizálásából."

"Akár tetszik ugyanis nekünk, akár nem, akár méltányos ez, akár nem, a demokratikus pártok vezetői nem élveznek olyan széleskörű elfogadottságot, aminek alapján az Orbán-ellenes sokaság élére állhatnának. Mi több, maguk a pártok sem képesek olyan széles kör bizalmát megszerezni, amelynek mozgósítása esélyt adna a Fidesz-rendszer megdöntéséhez. Tudjuk, hogy a demokratikus pártok támogatottsága együttvéve is elmarad a Fideszétől – kiváltképp, ha ahhoz a Jobbikot is hozzáadjuk, márpedig miért ne adnánk hozzá –, jószerével csak a 2010-es szavazótábort sikerült újraosztani, új választókat nem sikerült megnyerni. Ennek egyik fő oka, hogy nincsenek a demokratikus parlamenti pártoknak olyan politikusai, akikbe nemcsak a saját párt és esetleg az ahhoz közel álló másik párt elkötelezett hívei helyezik a bizalmukat, a kormánnyal elégedetlen választóknak ennél jóval szélesebb köre."

"Mivel a Fidesz-rendszert a demokratikus erők olyan összefogásával lehet megdönteni, s helyén a demokratikus köztársaságot újjáépíteni, amely a pártok mai támogatói mellett a Fidesszel szembenálló, de a mai demokratikus pártokban és politikusaikban nem bízókat is magába foglalja, a DK követendő politikáját két megfontolás alapján indokolt alakítani. Az egyik: miként szolgálhatjuk annak a politikai földindulásnak a bekövetkezését, az azt kikényszerítő demokratikus tömegmozgalom kifejlődését, amelynek a DK fontos része, de nem az első vonala, irányítója és megszemélyesítője. Ez az első számú szempont politikánk alakításánál. És van egy második szempont is: miként járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a Fidesz-rendszer megbuktatását követően a demokratikus erők valóban képesek legyenek újjáépíteni, működőképessé tenni a köztársaságot: a modern magyar piacgazdaságot és a demokratikus jogállamot."

Nos, terjedelmi okokból ennyi, a teljes cikk ITT olvasható, ajánlom Olvasóim figyelmébe. És akkor erről nem is akarok most többet mondani.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Márpedig a Jobbikot meg kell állítani

Mielőtt egy komolyabb témakörbe belevágok, meg szoktam várni, mások arról mit írnak. Ha a hivatalos politika és sajtó valamit jól elkap, akkor inkább nem foglalkozom vele, van bőséggel írni és tennivaló. De ahogy látom, Jobbik ügyben teljes az értetlenség, és a melléduma.

Minden dolgot lehet addig elemezgetni, hogy végül már magát a megválaszolandó kérdést is elfelejtik az írók és az olvasók. A létező elemzések Jobbik ügyben pont ilyenek: már a fenntartható fejlődésnél, meg a nagy világmegmentési koncepciónál tartunk, csak épp a lényegről nem beszélünk. Hát akkor beszéljünk róla. A Jobbik nem önmaga miatt jön fölfelé havonta újabb százalékokat nyerve a bizonytalan szavazók közül. Nem önmaguktól okosabbak és erősebbek a demokrata ellenfeleknél, hanem csak relatíve azok: gyenge demokrata alternatíva szüli a széljobber előretörést. Ráadásul a netadóval indult, és mostanra kifulladt tüntetéshullám annak koncepciótlansága miatt ismétcsak a Jobbiknak hoz, és senki másnak. A társadalmunk politikai apátiába zuhant az elmúlt években, és a tüntetések arra jók voltak, hogy felébresszék: a szűzlányt meg ha fölhorgasztjuk, akkor nem hagyhatjuk úgy, mert akkor a szomszéd fiúnál talál megnyugvást. (Civilizált voltam?) Pont ez történt a tüntető tömegekkel: kimentek Orbán ellen, aztán rácsodálkoztak, amennyi hülyeséget és oda nem illő dolgot hallottak, aztán meg hazaküldték Őket. Hát, sikerrel, mostanra haza is mentek.

De nem nyugodtak le, egyszerűen csak nem látják, hogy a bennük szunnyadó, fölébresztett politikai aktivitást milyen módon fordíthatnák át értelmes tettekre. A hátamon föláll a szőr, mikor a Népet birkázzák: pont megvan a magához való eszük, ha jó dolgokat mondanak nekik, és tetterőt éreznek valahol, akkor csatlakoznak. Ám azt ne várjuk el, hogy akadémiai székfoglalókat olvasgassanak, és kihámozzák a bonyolult mondatszerkezetekből a lényeget: nem fogják, és igazuk is van. A politika alapfeladata, hogy érthetően mondjon el fontos összefüggéseket. Csakhát ahhoz őszintének kell lenni, a lényeget elkerülő mellédumákból, a valódi tettek hiányából könnyen leveszi az átlagpolgár, hogy hülyének nézik. És bár a Jobbik sem tesz túl sok mindent, de legalább tesz valamit, és nettó módon, egyszerű mondatokkal dumál, és ez még akkor is igaz, ha amit tesz, és amit mond, az pont nem az, amire az országnak szüksége volna. A Jobbik egyszerű igazságai hazugságok, de mivel nincsenek vele szemben egyszerű demokrata igazságok, ezért aztán mégis az Ő szövegeik érvényesülnek.

A veszélyességük pedig napról napra nagyobb: a Fidesz készen van, ahová jutottak, onnan fölállni nem lehet, de az elment szavazóik a többi bizonytalannal együtt nem fognak a világ végéig várni, hogy valahová csatlakozzanak. És a magyar közmorál olyan, hogy hajlamos az erőshöz csatlakozni, ebből meg aztán annyi következik, hogy ha a Jobbik, amelyik már most is bír annyi támogatóval, mint a hivatalos demokrata ellenzék összesen, még tovább erősödik, akkor egyszercsak kap még hozzá félmillió szavazót az erőshöz húzás miatt, és akkor kalapkabát. A parlamenti ellenzék kivárásra játszik, az nagyjából mostanra mindenki számára nyilvánvaló. Hogy mire vár, azt kérdezze meg olyan tőlük, akinek talán válaszolnak is, ugyanis az eddigi kivárásuk pont azt a nemkívánatos eredményt szülte, amiről írok. Nulla új támogatót nyertek múlt év áprilisa óta, egymás között szeletelgetik az egyre avasabb tortát, pedig az se nagyobb, se finomabb nem lesz attól, ha újabb születésnapi gyertyákat szúrnak a tetejébe.

A Jobbikot meg kell állítani, és azt csak úgy lehet megtenni, ha a mellédumás semmittevő sajtónyilatkozat-dömping helyére cselekvő és őszinte demokrata politikát állítunk. El kell kezdeni az országot fölszántani, lesz még pár tüntetés Budapesten, de azoknak is csak akkor lesz már értelme, ha a későbbi cselekvéseknek és szervezéseknek adnak kezdőlökést. El kell kezdeni a demokrata aktivizmust vidéken, éspedig olyan emberekkel, akik nem kollaborálnak a Fidesszel. Büki Zoliék autósblokádja - a hatóságok persze elmeszelték, de az egy dolog, akik meg menni akarnak, mennek így is - olyan TETT, ami látszani fog, és megmozgatja az országot. A Szolidaritásnak is vannak vidéki csoportjai, az OGYM is eljutott abba a szervezési fázisba, hogy integráljuk a támogatóink háromnegyedét jelentő vidékieket. A DEKA szintén szervezkedik, és a parlamenti szinten impotens ellenzéki pártoknak is vannak aktív és tisztességes helyi csoportjai és emberei. Meg kell találni azokat az embereket vidéken, akik mögé mindezen szerveződések összefogva beállhatnak, ha kell, egyenként.

Ahol a Szolidaritásnak van ilyen embere, azt kell támogatni, ahol a DEKA rendelkezik ilyennel, akkor azt, ha Bükiéknek van, akkor Őt. Ha valamelyik parlamenti pártnak, ha a MoMának, az OGYM-nek, mindegy, csak viharos gyorsasággal hiteles és tisztességes embereket kell keresni, akiket aztán cselekvő, aktivista módon kell támogatni. Egyszerűen nem várhatunk, aki ezt nem érti, hanem lapít és kivárásra játszik, az percenként erősíti meg újabb szimpatizánsokkal a Jobbik táborát. EMBEREKET kell fölépítenünk az egész országban, hogy legyen alternatíva mindenütt, mert amíg ilyen nincs, addig szépen tempósan araszolunk a széljobber szakadék felé. Nincs ma az országban olyan szervezet, amelyik egyedül képes lenne erre a feladatra, ezért kell helyről helyre, városról városra megtalálni a közösen támogatható embereket, és mögéjük tenni mindannyiunk egyesített cselekvő erejét. Mert a Fidesz megbukik, de ha így megy tovább, akkor megkapjuk a még rosszabbat. Kevés az időnk, de most még tehetünk ellenük. Vagy inkább: magunkért, mindannyiunkért.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

A tavasz utolsó pillanata

Március 1-én lesz az országos útblokád, tegnap ennek az utolsó előkészítő eseménye volt: 100 autós felvonulás keresztbe-kasul Budapesten. Az OGYM 8 autóval csatlakozott, láttunk még Szolidaritást, de főleg tenniakaró magánemberek sorakoztak föl.

A főszervező Büki Zoliékkal ugyanazt játssza a rendőrhatóság, mint velünk szokták: minden kérelmük betiltva, alapból mehetnek a bíróságra, ennek meg aztán következményei lesznek. Arról külön nem akarok regélni, hogy egy európai jogállamban olyan nincs, hogy minden tilos: kompromisszumot mindig lehet kötni a különböző közérdekek között, puszta szándék kérdése az egész. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk: rendőrállam van, csakhát ez meg akár szeretik, akár nem, megszüli a maga polgári engedetlenségét. A kuktára sem véletlenül szerelnek szelepet, ha a túlnyomás egy részét nem engedik szabadon, akkor egyszercsak bumm, aztán a kuktának is annyi. Szóval ha a Geci Rezsimjének volna némi esze, ami már egy ideje elment, akkor egy részét az autósblokádnak engedélyeznék, mert a végén azt fogják észrevenni, hogy spontán blokádok lesznek, aztán lehet kapkodni, meg fejet falba verni. A tegnapi budapesti felvonulás pedig megmutatta, hogy bizony, igencsak hatékony lehet még egy százautós szervezettségű egységes föllépés is, nemhogy egy országos méretű, többezer autóval. Bedugult a város, volt aki emiatt szentségelt, nem is kevesen, de voltak kicsit összetettebb gondolkodású egyedek is, akik rájöttek, hogy értük is szól a menet.

Sokszor elmondtam, leírtam, fogom is, amíg csak kell: a Geci azért terjesztheti az országos kórt, mert vele szemben nincs társadalmi szintű összetartás. Az eddigi tüntetésszervezőknél, a parlamenti ellenzéknél számunkra már a gyakorlatban kiderült, hogy egy szempontot ismernek: a saját szűk érdeküket. Gondolom azért a helyi szervezeteik ennél okosabbak, az OGYM-nél is látjuk, hogy nem mindenhol követik az országos semmittevési és agyonhallgatási gyakorlatot. Tegnap sem láttam a menetben egy pártfőnököt sem, meg a tüntetésszervezők közül sem tűnt föl senki, nem csatlakoznak olyan dologhoz, ami nem az Ő bulijuk, láthatóan fontosabb Nekik a ki csinálja kérdése, mint a mit csinál. De persze inkább lepődjek meg: legyen úgy, hogy az OGYM-hez nem, mert a Tuareg az feketeseggű, de a Büki az okés, és oda fölsorakoznak, örülni fogok ilyen fejleménynek, mert fontos volna. Az országos blokád ugyanis valóban az elcseszett őszi-téli forradalomnak az utolsó lehetősége, hogy be lehessen még egy komoly ütést vinni a Geci Rezsimjének. És nem mindegy, hogy hányan vesznek majd benne részt, hogy milyen eltökéltséggel, és milyen szervezetek képviseletében.

És persze van egy ugyanilyen fontos szempont: egy országos blokád beakasztja sok helyen a közlekedést, így aztán sokan kárvallottnak érzik majd magukat. Most nem a zsigeri Vérnarancsokról beszélek, volt pár az utcán, meg az autókban a tegnapi vonuláson, Ők nem érdekesek, meg úgyis agyvérzést kapnak, fogy az egyatábor egyazászló. Hanem azokról, akik egyébként a Nép Orbánűzni akaró nagyobbik részéhez tartoznak: velük kéne megértetni március 1-ig, hogy pillanatnyi kellemetlenségeik elviselése szükséges ahhoz, hogy az Országot vissza lehessen téríteni az európai jogállam útjára. És ebben óriási a média és az ellenzéki pártok felelőssége: ha támogatják Bükiéket, és segítenek addig és akkor elmagyarázni, hogy magasabb szempontból kell nézni a történéseket, és nem a pillanatnak élni, akkor a blokád eredményes lesz, és minden várható vegzálás ellenére képes lesz újra fölhorgasztani a Nép ellenállását, és megrendíteni a Geci Rezsimjét. Szóval nagy a tét, tessenek úgy hozzáállni: lehet bátran Tuaregezni, OGYM-ezni, kibírjuk, mexoktuk, de közben meg beállni Büki blokádjába mellszélességgel, mert az Országért küzdenek, tehát mindannyiunkért.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

FRISSÍTÉS!!!

3 minivideó a felvonulásról, kocsiból, saját mobillal csinálva, a hangulat érzékeltetésére.

Felcsúti Geci FC - OGYM Építők 0:3

Na Kishülyém, egy felhőtlenül boldog napig átvigéckedted a Kelet varázsát Cáratyuska ölében fészkelődve, mostantól megint jönnek a szívós - tudod, hogy értem - hétköznapok, nézheted tovább a sátrainkat, látod majd reggel, hogy ismét kaptál rájuk egy kis pluszt, ahogy megígértük.

Értem én persze, azért kell mostanában lebontani a sátrainkat, ha valami Külgóré érkezik, hogy ne látszódjon a tévéfelvételeken a széles nagyvilágban, hogy a magyarok rühellnek Téged. Ez persze ostobaság, ma küldöm a ZDF-nek az anyagot, a napokban volt a BBC, az ARD-ben rendszeresen vagyunk, a Guardian, meg a L'Express szintén nagy cikket közöl Rólad meg rólunk, még pár ilyen akció, aztán a CNN-en skubizhatod a torz orcádat a mi vigyorgó fejeink mellett. Téged a végtelen konokságod visz a sírba, mindenki tudja, hogy kontraproduktív hülyeség, amit művelsz, valszeg maradt még annyi agyad, hogy Te is, de csakazértis, ugye Geci. Vedd észre, hogy nekünk rosszat tenni már nem tudsz: ha békén hagyod a sátrainkat, akkor pihentebbek leszünk és több figyelmünk jut az országos szervezetünk fölállítására, ha meg bontasz, az újraépítésből demokrata dzsembori lesz a Kossuthon, felér egy tagtoborzással. Csaxólok, mert a spanjaid úgyse mondanák el, hogy tegnap annyira klassz volt a verőfényes, felhőmentes táborverő bulink, hogy amiatt a parlamenti őrséged díszfaszkodását nem vitték végig a sameszkáid. Ott volt vagy 400 turista, itt a tavasz, szépen jönnek, és alig várták, hogy a Delete Viktoros, meg egyéb tábláinkkkal a háttérben tudják a műmájerkedő biodíszletedet lefotózni, merthát elég ütős a kontraszt.

Valaki észnél volt Nálatok, mert nem a szokásos rendben ment végig a ceremónia, nem álltak meg 5 percre a téren, hogy álló fotókat lehessen velük csinálni, hanem lejöttek, megfordultak, visszamentek, mi meg visítottunk a röhögéstől. Persze megint semmit nem értél el, mert aztán a turisták ellepték a sátrainkat, menő dolog lett a rengeteg táblánkkal a háttérben fotózkodni, pláne építkezés közben. Ja, azt meg csak mondom, hogy mióta üldözési mániád miatt a Parlament turistacentrumát is a föld alá vitted, mindenki azt hiszi, hogy a mi szép fehér sátraink az információs központ, úgyhogy a turistákat mi igazítjuk el, mindenféle szempontból. Ezerszámra fogy a többnyelvű szórólapunk, kiválóan megtanulunk közben angolul, németül, és biztos lehetsz benne, hogy Rólad egy jó szót sem hallanak, mielőtt hazamennek, mesélni arról, amit láttak. Azt is biztos örömmel konstatálod, hogy minden egyes újraépítésnél egy órával rövidebb idő alatt végzünk: Merkel után este 6, a grúz minelnöknél délután 5, Cáratyuska után meg már délután 4 órakor állt minden cucc, cizelláltan fényesre polírozva, ahogy azt kell. Mellesleg elégedetten észleltem, hogy mostanában már előkelő helyen vagyok Nálatok a sajtófigyelésben, máskülönben aligha indítanának a főkommunikátoraid ellenem mindenféle rágalmazási, meg sajtópereket, ennek is örülök, remélem árthatok ilyen úton is a pszichédnek.

Ja, Geci, képzeld el, vannak olyanok, akik azt mondják: miért beszélek ilyen csúnyán Rólad. Ezen kicsit elgondolkodtam, aztán rájöttem, hogy csak amellett vannak érvek, hogy így nevezzelek. Először is: az őszinteség mindenekfelett való érték, nevezhetnélek kis fehér ebihalnak is, de hát Te valóban egy Geci vagy, hát akkor meg ne beszéljünk mellé. Másrészt a gúny, a röhögés megöli a diktatúrát, addig mondom, mondjuk a simicskai varázsszót újra meg újra, amíg már senkinek sem fog az országban eszébe jutni a valamikori neved, meg a pozíciód sem, egyszerűen csak per Geci, oszt ennyi, és mindenki azonnal tudni fogja, hogy Rólad van szó. Ráadásul elvileg is így helyes, ugyanis volt valaha valaki, akit Orbán Viktornak hívtak, egy fiatal, europer demokratának látszó ember, aztán jöttek a testrablók, és beleköltöztek, a biokarosszériád megmaradt, az identitásod már nem. Mondjuk összehasonlítva a régi meg a mostani képeidet azért feltűnő a teljeskörű elformátlanodásod, a testrablók előbb-utóbb a maguk képére formálnak mindenféle szempontból. Neked is érdeked, hogy minél előbb eltávolítsunk a Hatalomból, mert ha a transzformációd ilyen tempóban halad, az utolsó kép Rólad egy száradó folt lesz a lepedőn.

Na, de visszatérve a ma reggeli parlamenti bekonvojozásodra. Fölteszek itt pár képet, földiszítettük a sátrainkat rendesen, akármilyen szögből nézed, meg persze a maradék spanjaid, meg fanjaid, látni fogsz valami rosszat Rólad. Mert hát ez is tényszerű dolog: a Te országlásodat lehet akármilyen szemszögből vizsgálni, abban jót nem találni, mi csak a valós helyzetet dokumentáljuk, visszacsatoljuk Neked a Nép hangját. Jön Hozzád nemsokára a török minelnök, meglátjuk, hallgatsz-e a közvetlen embereid tanácsára, vagy megint lebontatsz minket: kicsit jobban vigyázhatnál a maradék hűséges spanjaidra, mert a törvénytelen akcióknak lesznek majd személyes felelősei is, aztán a Bíróság leveszi ám a sakktábláról a tisztjeidet, úgyhogy csak óvatosan. Dehát nekünk valójában mindegy, mint azt már a cikk elején is mondtam: az is jó ha bontatsz, az is ha nem, a Te baromságaidnál jobb reklámot nem is kaphatnánk. Itt a tavasz, szép nyugodtan átteleltünk, szaporodtunk, nem elfogytunk, kezdheted fölkészíteni a vidéki hűbéruraidat, hogy előbb-utóbb Ők is kapnak majd az arcukba egy OGYM állandó tüntetést, nem véletlenül építjük az országos hálózatunkat. Na Geci, jó idegösszeomlást, majd az Őrzőink integetnek a kisbuszodnak reggel, szeva.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Fehéren-feketén

A ma hajnali újabb rendőrattak választóvíz volt számomra és az OGYM számára, aszerint is készültünk föl rá. Mi valóban háborút vívunk az Orbán Rezsimmel, meg kellett tudnunk, hogy ki van velünk, mert jobb egy kisebb, de eltökélt sereg, mint egy zsoldosokból összetákolt nagy.

Előre eldöntöttük, hogy akkor folyamodunk a polgári engedetlenség módszeréhez, ha ahhoz lesznek szövetségeseink. Két hete vegzál minket a Felcsúti Geci államának összes hatósága, ronggyá tépve a kétharmados törvényeinket, de megtanultunk türelmesek lenni, volt rá az elmúlt fél évben időnk. A Putyin látogatás kapcsán hozott TEK intézkedés, és annak végrehajtása ha lehet, még jogsértőbb volt, mint az előzőek, dokumentáltuk, visszük Bíróságra, beérik majd a termés, idő kérdése, kivárjuk, kibírjuk. Az igazi kérdés ma hajnalban számunkra az volt, hogy vannak-e a parlamenti képviselők és a tüntetésszervezők között olyanok, akik saját önös érdekeiket képesek meghaladni, és kiállni olyanokért, akiket nyilvánvalóan diktatórikus lépésekkel próbálnak eltaposni. Nem érdemes e kérdésben jogászkodásba menekülni, itt a TASZ saját rövid videója, velünk foglalkozik, elvszerűen mint mindig, kristálytiszta a jogi helyzet. Persze a fizetett apparátussal bíró parlamenti ellenzéki pártok is pontosan tudják ezt, és a megmaradt tüntetésszervezők is, így részükről puszta döntés kérdése volt, hogy bármily módon szolidaritásukat fejezik-e a ki azokkal, akiket Orbán az egyes számú közellenséggé tett, és karhatalmával fenyeget, merőben gyakorlati módon.

Az Orbán Rezsimmel szemben ugyanis minden demokratának kötelessége föllépni, és kiállni azok mellett, akiket alapvető szabadságjogaikban korlátoznak. Akik ezt nem teszik, azok ezzel megmutatják, mire is számíthat Tőlük az egyedi választópolgár, ha helyzete hasonlóan kritikusra fordul. És épp ez volt a ma hajnal igazi kérdése: lássuk fehéren-feketén, hogy vannak-e a parlamentben olyan ellenzéki képviselők, vannak-e olyan tüntetésszervezők, akiktől a Nép valóban elvárhatja, hogy kiálljanak érte. Kiderült: nincsenek. De egy se. Bloggerként egy ideje nehéz helyzetben voltam, ugyanis annak a lesújtó véleményemnek, ami tapasztalati alapon kialakult a hivatalos ellenzékről, csak módjával adhattam hangot. Más dolog ugyanis valamit tudni, és megint más bizonyítani tudni: el kellett tűrnöm az OGYM vezetőjeként az elmúlt két hétben zajló nyilvánvaló ellenzéki agyonhallgató kollaborációt, hogy mindenkinek, aki nekem fontos önmagától felnyílhasson a szeme: a parlamenti ellenzék nem létezik, puszta biodíszlet a Bábszínházban, nappali melegedőnek használják az épületet, és még jó pénzt is kapnak hozzá. És ma hajnali háromkor tulajdonképpen megnyugodhattam: igen, "ellenzéki honatyáink" és maradék tüntetésszervezőink csalhatatlanul bemutatták valódi énjüket. A semmitakaró semmittevést.

Az országosan ismert közéleti szereplők közül röviden fölsorolhatom, kik akarnak itt egyáltalán Orbánt buktatni: Bokros Lajos, Magyar György, Demokratikus Kerekasztal és OGYM. Oszt kezitcsókolom, ennyi azon politikai főszereplők listája, akik tesznek is a jogállam mielőbbi helyreállításáért, nem csak pótcselekszenek. Ma hajnali három órától lehet aztán már bármit kamuzni, az OGYM sokszáznyi aktivistája a saját bőrén tapasztalhatta meg a "hivatalos ellenzék" semmitérő voltát. Mi pedig őszintén, és hittel politizálunk, és a továbbiakban nem fogjuk saját erkölcsi tőkénket egy percig sem erodálni olyanoknak szóló szövetségi, vagy együttműködési ajánlatokkal, akiknek tevékenységét már a Nép beárazta. Lehet nyugodtan még egy ideig homokba dugni a fejet, amíg a Jobbik rá nem töri a demokratákra az ajtót: nem azért jön föl viharos sebességgel, mert olyan remekül politizálnak, hanem azért, mert a látható ellenzék nem politizál sehogy. A Fideszből tömegével jönnek el a szavazók, és eleve van egy milliós tábor, amelyik csak egyben biztos: sem Orbán, sem a mostani parlamenti ellenzék. Ha pedig a demokratáknak egy új, aktivista politikával nem sikerül ezt az együttesen többmilliós tábort maga mellé állítani, akkor a Jobbikhoz fognak megérkezni, aztán akkor az ajtók záródnak.

Botrány lesz ebből az írásomból? Nanáhogy, persze, nemkicsit, nagyon. Lesz Tuaregezés? Mint a szél. Csak hajnali három óra óta nem érdekel. A tét ugyanis nem az, hogy ki mit mond rólam, vagy az OGYM-ről, hanem ennél sokkal komolyabb: meg tudjuk-e állítani a Jobbikot, vagy pedig semmitakaró semmittevéssel magunk hurokba hajtjuk a fejünket. A tüntetésszervezők addig hurcolászták céltalan performanszokkal a tömeget, hogy az elfogyott: 100 ezerből tegnapra 2 ezerre apadt, ez most egy időre ennyi volt, lehet a kasszához fáradni. A parlamenti ellenzéki pártok egy kanyi szavazót nem szereztek múlt év áprilisa óta, pedig görcsösen próbálják rohanó folyóként bemutatni békalencsés állóvizüket. Lehet tehát bátran Tuaregezni, a tényeken az mit sem változtat: a mai hivatalos ellenzék nem áll ki a gyakorlatban a szabadságjogok megmaradt minimumának védelmében, és képtelen a választók megszólítására. Párton belüli és egymás közötti konfliktusok vívásával múlatják az időt, miközben mellesleg az Ország percről percre fasizálódik, megy Nyugatról Keletre, és szegényedik el. Szóval röviden: Veletek ez nem fog menni Srácok. Nélkületek meg igen. Úgyhogy akkor bele is vágtunk, kösz a semmit.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

24 - Rendőrállam vagy Demokrácia?

Cikkem közzétételének pillanatához képest pont 24 óra múlva, az éjszaka csendjében, hajnali 3 órakor a TEK meg fogja kezdeni Kossuth téri állandó tüntetésünk sátrainak lebontását Putyin érkezésére hivatkozva. Azt tudjuk, hogy a Felcsúti Geci diktatúrát épít, a demokratikus ellenzék következő 24 órányi tevékenységéből pedig tiszta képet kapunk arról, hogy képes lesz-e akaratát végigvinni.

Kezdjünk először jóhírekkel. A tegnapi Demokratikus Kerekasztal (DEKA) nyilatkozatot fogadott el:

"A Demokratikus Kerekasztal állásfoglalása, 2015. február 15.

Az AB 3/2013. február 14-i határozatával egybehangzóan a DEKA nem tekinti egy demokratikus társadalommal összhangban lévőnek a politikai véleménynyilvánításra irányuló békés gyülekezést pusztán azon okból korlátozni, hogy azt védett személyek jelenlétében kívánják megtartani. A DEKA visszamenőleg elítéli a Kunigunda utcai éhségsztrájk-tábor, majd a Szabadság téri szoborellenes mozgalom tagjainak hatósági vegzálását, újabb keletűen elítéli a MostMi Pollack Mihály téri tüntetésének betiltását, a Merkel-látogatással kapcsolatos Astoria melletti flashmob ellehetetlenítését. A DEKA elítéli a Kossuth téren jogerős bírósági határozat birtokában demonstráló Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) tagjainak rendszeres zaklatását.

Kelt a DEKA 3. plenáris gyűlésének egyhangú határozataként."

A TASZ fölvállalta a Merkel látogatáskor történt első rendőrattak ügyében a jogi képviseletünket, Bokros Lajos kezdetektől kiállt mellettünk, és nemcsak felszólalóként, hanem egy tüntetőként a sok közül is résztvett Kossuth téri tiltakozó demonstrációnkon, legutóbb pedig Magyar György, aki nemcsak ügyvédként, hanem politikai közszereplőként is jelentős súllyal bír, ugyanezt tette. Magam több korábbi cikkben is leírtam a konkrét törvénysértéseket, bármilyen nem Narancsalkalmazásban álló alkotmányjogász azzal percek alatt egyetért. Szóval az alaphelyzet kristálytiszta, és előbb-utóbb bíróságokon is ítéletekhez vezet, de az Orbán Rendszerrel szemben pusztán jogi úton föllépni aligha vezet el annak eltűnéséig. A megroppantásukhoz, és a méltó helyükre - szigorított fegyház - juttatásukhoz bizony elsősorban politikai ellenállásra van szükség, ami annál kisebb kockázatú, minél inkább a jog is az ellenállók oldalán van, ez esetünkben pedig adott. A politikán tehát a sor: valljon színt, hogy puszta szóvirágokat növeszt, vagy pedig hajlandó valós és kritikus helyzetben tenni is a megtámadottakért.

Hogy a szokásos Tuaregezésbe elmenő érzelmi érveléseknek gátat szabjak, most elviszem elvi síkra a következő éjszaka eseményeit: nem Tuareg, nem az OGYM, hanem egy jogerősen, bírósági jóváhagyással működő nonstop tüntetés várható föloszlatása a téma. Ugyanis mindegy, hogy ki csinálja, vagy hogy ki ellen csinálják: egy demokrata az alkotmányos alapjogok érvényesülését mindenki számára garantálja, tekintet nélkül arra, hogy egyébként szereti, nem szereti az illető(ke)t, vagy épp mit gondol, vagy állít róla. A demokrácia nem személyfüggő fogalom, hanem elvek, és ahhoz igazodó gyakorlatok összessége: vagy MINDENKIRE vonatkozik annak minden létező joga és eljárása, vagy nem demokrácia többé. Akik ezt a roppant egyszerű alaptételt nem ismerik, vagy képtelenek elfogadni, azoknak nem tudok segíteni: egyszerűen nem értik a DEMOKRÁCIA fogalmát.

Tehát a helyzet adott: egy jogerős tüntetés feloszlatását fogja megkezdeni a TEK 24 óra múlva. Alkotmányos alapjog sérül, amiből nem maradt túl sok már eddig sem, ha ezt a szűk maradványt nem védik meg a demokraták, akkor az éjszaka sötétjében besurranó tolvajok ellophatják ezt is. Vannak önmagukat demokratáknak valló parlamenti képviselőink, mentelmi joggal fölvértezve, adnak is ki nyilatkozatokat Putyin érkezése kapcsán. Nem Putyin persze a valós veszély, hanem a Felcsúti Geci, aki utat nyit Putyinnak, hisz bármit akarhatna a Cáratyuska, ha lepattanna a magyar politikáról. De nemcsak utat nyit a jelenlegi Hatalom, hanem még fizikailag is elsöpri azokat, akik ez ellen ágálnak: konkrétan a Kossuth téri állandó demonstrációt. Az a parlamenti képviselő, aki komolyan veszi, amit mond Putyin és Orbán ügyében, most kint lesz éjjel személyében is, hogy tettekkel igazolja szavai komolyságát. Azok a tüntetésszervezők, akik mára pont Putyin és Orbán témájában hívtak össze demonstrációt, szintén hitet tehetnek, hogy szónoklataikat valós helyzetben, gyakorlati tettekre is hajlandók-e beváltani.

A ma éjszaka igazi tétje nem az, hogy megteszik-e a Felcsúti Geci szolgái, amit parancsba kaptak, mert megteszik. A ma éjszaka tétje az, hogy ezt mennyire könnyen tehetik meg, és kik azok, akik ezt megpróbálják megnehezíteni. A ma éjszaka nem azért kritikus, mert ismét tüntetést oszlatnak, és nem is azért, hogy aztán újra fölállításra kerülnek-e az elbontott sátrak. Fölállításra kerülnek, immár harmadszor két héten belül, az OGYM sem megfélemlíteni, sem kifárasztani nem hagyja magát, ha kell százszor is helyreáll az eredeti állapot. A ma éjszaka azért kritikus, mert fehéren-feketén megmutatja, hogy mennyi esély van az Orbán Rendszer mielőbbi összeomlasztására. Alkotmányos alapjogok elleni folyamatos támadás zajlik, jogerős bírósági határozatok letiprásával, és szűnni nem akaróan. Ennél egyszerűbb és tisztább helyzet nincs: demokraták, pláne politikai közszereplők ezt nem hagyhatják. Bízunk benne, hogy nem is hagyják.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!