Megérdemlitek

Mindaddig, amíg a tények helyett a vágyak, a törvényszerűségek tisztelete helyett a hitvilágok dominálnak az ellenzéki térfél gondolkodásában, Orbán hatalmon lesz. A népbutítás műfajában ugyanis Ő a legjobb.

Egészen a legutóbbi időkig úgy gondoltam: van talán erkölcsi és intellektuális különbség Orbán hívei és a magukat ellenzékieknek nevezők között. Már nem gondolom így. Meggyőződtem arról, hogy éppoly gátlástalanul hazudnak, lopnak, csalnak, a különbség csak annyi, hogy amíg Orbán uralkodik, addig az Ő hívei kapják a többet. Elborzadva nézek magukat demokratának, meg ellenzékinek nevező netes felületeket, olyan szintű beszélgetésekkel, amiktől még az átlag Fideszhívő is kedvet kapna a csatlakozáshoz. Mert pont az Ő ízlése szerint való. És a netes felületek többsége már ilyen. Itt nem a tisztesség, őszinteség, és ész versenye zajlik, hanem vallásháború, amiben csak annyi a konfliktus alapja, hogy ki milyen vízenjáró-csodatévőt imád gerincvelőből. Leperegnek az észérvek, papagájként ismételgetnek pártközpontokból kiadott, az igazságtól a lehető legtávolabb álló brosúrákat, és közben gügye boldogsággal skandálnak bármit, amit épp a szájukba adnak. Itt a vita nem azon megy, hogy gömbölyű, vagy lapos-e a Föld, mert abban egyetértenek, hogy lapos, a kérdés csak annyi: ki tartja a vállán. Riasztó.

Valaha azt hittem, hogy lassú, szisztematikusan végzett munkával, tények és összefüggések egymásra épülő megmutatásával el lehet jutni odáig, hogy a hitvilágok és vágyak helyére a valóság megismerésének igénye legyen fölépíthető. Elmúlt kétévnyi tevékenységemet utólag IQ-tesztnek látom, amin társadalmunk törpe kisebbsége ment csak át. Olvasótáborom ennek megfelelően átalakult: a valóság nehézségeivel szembenézni nem képesek eltűntek, helyükre pedig azok a bátrak érkeztek, akikben nagyobb az igazság, mint a kegyes hazugságok, önbecsapások iránti vágy. Mondhatni: minőségi csere történt. Hosszú érési folyamat volt, újságíróként elégedett lehetek, mert összegyűltek az értelmes emberek, de közügyekkel terepen is erősen foglalkozó aktivistaként meg szomorúsággal tölt el, hogy összvissz ennyi gondolkodó embert sikerült fölfedezni egy 10 milliós országban. Mindeközben rengeteg oldalról próbáltak rám nyomást gyakorolni a legkülönbözőbb eszközökkel, hogy ne az igazat írjam, kivel és mivel kéne kivételt tennem, és minél inkább nem voltam ilyesmire hajlandó, annál jobban gyűlöltek ezért.

Hazugságra, önbecsapásra, a valósággal szembenézni képtelenek gyávaságára épülő közösségek kiátkozzák, aki vállalja a tényekkel való szembesítés népszerűtlen feladatát. És a mai magyar politikát tipikusan ilyen szekértáborok uralják. Ennek pedig súlyos ára van: Orbán Rezsimnek hívják. Ostoba lózungokra, a valóság görcsös eltagadására épített közösségek versenyében mindig Ő fog nyerni, mert Ő erre született. A rossz hírem az, hogy látva a folyamatokat a héten szembesülnöm kellett vele: 2014 tökéletesen meg fog ismétlődni 2018-ban. Utálom ezt leírni, rágódok rajta egy ideje, beszélgettem is sok értelmes emberrel ezügyben, és sajnos ez van. Nem sikerült olyan szintig megmozgatni senkinek az Országot, hogy a Nép ráébredjen: totális átverés áldozata, mind a Narancsok, mind a parlamenti Műellenzék részéről. Utóbbiaknak nyilvánvalóan fontosabb a megélhetésüket biztosító felelőtlen kényelem, mint egy rendszerváltás, amiben van esélye, hogy Ők is lapátra kerülhetnek. Úgyhogy a mai pártpolitikai tablón csendes konszenzus van: minden marad a régiben, a választási színjáték lassan elkezdődik, és tökéletesen azonos eredményre vezet 2018-ban, mint 2014-ben történt.

A "demokrata" értelmiség, mely a parlamenti pártokban, azok háttérmédiáiban mindenütt ott van, eldöntötte: jobb egy bármilyen kicsi torta, amiből Neki is jut szeletecske, mint egy nagy, amiből nem biztos, hogy részesül. Baráti nosztalgiakörök csapdájában az "ellenzék", ahol ugyanazok az erkölcsi normák érvényesek, mint a Narancsoknál. A Hazugság Birodalmát azonban csak az Igazság Erejével lehet legyőzni, másik, amatőrebb kamucsapattal sosem. Az ellenzéki oldalon nem sikerült elválasztani a szart a májtól, mindenüvé beszivárogtak a jelen politikai "elit" emberei és módszerei. Támogatást, médiát ígérve, és akik elfogadták, egyszercsak ott találták magukat: vagy hirtelen eltüntetik Őket, vissza a semmibe, vagy beállnak a Műellenzék színházába bohócnak. És persze a döntő többségnek nem volt bátorsága a nehezebb, lassabb úthoz. Így aztán szépen szisztematikusan sikerült pacifikálni a népmozgalmakat, a követeléseiket rendszerváltásról választási győzelemre lesimítani, pedig pontosan tudják: választásokon ez a Rezsim éppúgy nem váltható le, mint soha semilyen diktatúra a világtörténelemben.

Félidőben vagyunk, két éve verte agyon Orbán az egybesült ellenzéket, és két év múlva ugyanez fog megtörténni. Nem sikerült megértetni a Néppel, hogy vagy kisöpri a Kádár Rezsimből továbbélt, a ma Parlamentjét is benépesítő bolsevik szemetet, vagy minden megy tovább ugyanígy. Több MSZMP-s, KISZ-es káder van ma a kupolás bábszínházban mindenféle pártszínekben, mint volt 1990-ben. Mondjuk úgy: a rendszerváltás érdeklődés hiányában elmaradt. És a következő két évben már el is fog: aki figyel, látja, hogy lélegeztek föl a Műellenzék pártjai: sikerült megmaradniuk a helyükön, innentől pedig kezdhetik a választásokra való felkészülés kamuját. Épp most jött ki egy minden közvéleménykutató cég méréseit átlagoló grafikon, följebb betettem képként. Pont ugyanott tartunk, ahol 2014-ben, semmi sem változott. Dehát erről ennyit, ezt a cikket meg kellett írnom, mert két év múlva majd szépen előveszem, és az akkor sápítozók orrát beleverem. Addig meg maradok annál, amit Olvasóim megszoktak tőlem: igazat mondok, vállalva a burjánzó hülyeséggel szembeni összes konfliktust. Mert valakiknek majd az újabb vereség után TÉNYLEG el kell takarítani a Rezsimet.

Hazaáruló kollaboránsaival együtt.