Tán teccenek emlékezni: mikor a Tanárlázadás 50 ezres tüntetése volt, sokan türelmetlenkedtek, és aztán az egyórás polgári engedetlenségnél is. Én meg türelmet kértem mindenkitől, mondván: kell időt hagyni, hogy a folyamatok megérjenek. Jelentem: érnek megfele.
Bármennyire is Kiss László úszóedző mocsokságával volt tele a netes, meg nemnetes média tegnap, azért a közéleti szempontból legfontosabb esemény az MSZP népszavazási kérdésének elfogadása volt. Épp tegnapi blogomban, még a Kúria ezzel kapcsolatos döntésének megszületése ELŐTT írtam: ha ez sikerül, az egy időre fölmentést adhat az MSZP-nek parlamenti melegedésének negatív volta alól. Minden olyan dolog fontos ugyanis, ami a Népet fölébreszti, és utcára viszi. Minden olyan dolog fontos, ami újraszövi az Orbán Rezsim által aprólékos munkával szétszabdalt szolidaritási hálót, és az otthonülőknek is megmutatja: nem a Diktátor támogatói vannak már többségben. Ha ugyanis a tudatosan fölépített apátia, és az egyén magárahagyottságának érzete oldódik, egyszercsak megindul a Nép. Mikor korábbi írásaimban türelemre intettem mindenkit, ezért tettem: a lavinának időt kell hagyni, hogy förgeteggé váljon, és elsöpörhesse az útjában álló korhadt fákat.
Továbbra is lehet persze mondani, hogy a Tanarak csak szakmáznak, meg nem a vasárnapi boltbezárás a legfontosabb ügy. Mindez igaz, ám Orbánűzési szempontból tökmellékes. Tessenek visszaemlékezni, mi is volt az, amivel Orbán annak idején megteremtette a saját későbbi kétharmadát. Szociális népszavazásnak hívták, és önmagukban jelentéktelen ügyekről szólt. Ám hárommillió támogatót vitt urnákhoz, és a lélektani törvényszerűségek miatt azok később Fidesz szavazóként landoltak az országgyűlési választáson. Mert az emberi lélek így működik: amíg csak otthonról szövegel, az egy dolog, az meg egy másik, mikor meggyőződése miatt kimozdul, és aktív cselekedettel köti oda magát egy állásponthoz. Mikor ez megtörténik, onnantól nemcsak a témához kapcsolódik hozzá emberünk, hanem azokhoz is, akik azt a témát elérakták. És mire észreveszi, már egy hatalmas embertömeg része, és bármilyen más, azonos irányba ható dologra is kapható.
Orbán sajnálatos zsenialitása épp ebben rejlik: érzi a tömeg rezdüléseit, és finoman, lépésenként terelgeti olyan irányba, amilyenbe csak akarja. Ám szellemi hanyatlásának egyik következménye, hogy ezt a tudatalatti hidat a néplélekkel már elvesztette. Láthatóan nem érzi, hogy ami az Országban történik, az már lavina, nemcsak hógolyózás. És Pukliék a Tanárlázadással pont azokat a módszereket használják ellene, amivel Ő hatalomra került. Valójában a Tanárlázadás már az első percben sem csak szakmai kérdés volt. Ne feltételezzük már, hogy értelmes, emberek tízezreit megmozgatni képes vezetők ne tudnák: ha nem sikerül magát a Rendszert elsöpörniük, el lesznek távolítva még az oktatás környékéről is. Sem Pukli, sem Pilz nem maradhatna még az országban sem, ha amit elérnek, az csak egy részleges oktatási reform lenne. Attól még a Hatalom simán utánuk nyúlhat ezerféle módon, és meg is teszi, arra bárki mérget vehet. Taktikai okokból van ez a folyamat így fölépítve: időt kell hagyni mindenkinek, hogy szakkérdések kapcsán váljon nyilvánvalóvá: ez a Rezsim nem enged, ez a Rezsim DIKTATÚRA.
És ahogy Pukliék mennek előre, kíméletlen precizitással, látszik, hogy másokat is képesek magukkal húzni. Mert egyszerűen nem lehet kimaradni belőle, sem szakszervezeteknek, sem más ágazatoknak, de még az eddig kevéssé mozgásképes pártoknak sem. Újabb polgári engedetlenség, sztrájkok, tüntetések, népszavazás, mind egymást erősíti, és emeli a közhangulat hőfokát. Az otthonülő is kezdi érezni: itt valami történik, és nem a szokványos kimegyünk, aztán ennyi volt móka. Itt bizony ismétlődnek a dolgok, és nem elfogynak menetközben, hanem inkább tovább erősödnek. Amit még a legelején, mint könnyen érthető példát bedobtam a köztudatba: LAVINA, azt mostanra mindenki átvette. És nem azért, mert maga a cikk, amiben ezt leírtam, oly különleges lett volna, hanem azért, mert a hasonlat közérthetővé tette a folyamat dinamikáját. Mára már a kezdetben fanyalgó értelmiség is belelkesedett, jobb későn, mint soha, és már olyanok is lavináznak, akik egyébként a hasonlat kitalálóját, jómagamat a hátuk közepére sem kívánják. Úgyhogy csak türelem, figyelem továbbra is, valami elindult, és egyre gyorsabban halad. Sőt.
Már dübörög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése