Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek

Tisztelt Pártelnök Úr, Kedves Feri!

Alapítottál egy pártot öt évvel ezelőtt, mely az Orbán Rezsim elleni kemény, és elvszerű fellépést tűzte zászlajára. Alaptézise szerint szembenállt a háttérben folyó, párthatárokon átívelő mutyizással, a látszatellenzéki semmittevéssel. Alaphangját Magad adtad meg, mikor kijelentetted: demokrata nem vehet részt abban a parlamenti bohóckodásban, mely csak a diktatúra felé haladó Rezsim demokratának hitelesítéséről szól. Ezzel rengetegen egyet is értettek, értettünk, villámstartot vett a DK, a közélet erkölcsi megújulását sok igaz és értelmes hazafi tekintette szívügyének, és Melléd álltunk.

Ám ahogy az idő telt, úgy lett egyre nyilvánvalóbb az úttévesztésed. Az elvszerű közélet ígérete miatt Hozzád csatlakozók azt vették észre: azt kéred tőlük, hogy azokat támogassák, akiktől Te épp eljöttél, és akikkel szemben új erkölcsi minőséget ígértél. Összefogás összefogás hátán, ami egy országgyűlési választáson még elfogadható volt: tegyünk egy utolsó kísérletet, hátha legyőzhető Orbán, oké. De nagy vereség lett belőle, és rengeteg támogatód fellélegzett: most akkor már az igaz, és egyenes politika következik, indulhatunk. Az EU választás meg is mutatta, hogy az önálló, értékelvű politikának van támogatottsága: a DK meglepetésszerűen jó eredményt ért el önállóan indulva.

Aztán jött az önkormányzati választás, és kiderült: nemcsak azon a néhány helyen fog a DK együttműködni a múlt erőivel, ahol annak értelme van, mert megnyerhetők települések, hanem mindenütt. Egy diktatúrában pedig semmiresejó ellenzéki pozíciókra hajtani, olyanokkal összefogva, akik azokat már addig is korrupcióra használták: kiábrándító tapasztalat. Sokunknak akkor esett le: a korábbi elvszerű politikával megszerzett erkölcsi tőke aprópénzre átváltása folyik éppen, ez pedig mindannak ellentéte, amiért pártot alapítottál, és mindannak, amiért oly sokan támogattunk is ebben.

A régi DK tele volt értelmes és tiszta emberekkel, elutasította a Rendszerrel való együttműködést, utcán politizált, bevállalva annak minden következményét. Az önkormányzati választások óta eltelt másfél évben azonban pártod belesimult a Rendszerbe: a fokozódó diktatúra ellenére bent üldögéltek a Parlamentben, demokráciának hitelesítve az önkényuralmat, amit korábban épp Önmagad nyilvánítottál elfogadhatatlan magatartásnak. Az önkormányzatokba delegált embereitek résztvesznek a Fidesz közbeszerzéseinek megszavazásában, utcai aktivizmusotok pedig egy-egy ritkán tartott, kétórás tüntetés kivételével eltűnt, azokon a kezdetben többezres tömeg már az ezret sem éri el.

Ahogy eredeti céljaitokról lemondtatok, úgy vette át a tettek helyét az arról folyó kommunikáció. Valahogy el kellett magyarázni a támogatóknak, hogy ne a saját szemüknek higgyenek, hanem annak a képnek, amit sugalltok. Létrehoztatok álcivil blogokat, névtelen szerzőkkel, a neten közismertté váltak a minden Titeket ért kritikára azonnal ugró szervezett nickcsordák, az ellenvéleményeket szisztematikusan kiirtjátok minden olyan vitafórumról, melyre befolyásotok van, és pont ugyanúgy karaktergyilkossággal próbálkoztok, mint az a Fidesz-sajtótól megszokott. Mondjuk úgy: nemcsak elfelejtettétek már eredeti küldetéseteket, de már azt is: milyen demokratának lenni.

Törvényszerűen vesztettétek el legjobb erőiteket, minden más párthoz hasonlóan előtérbe kerültek a megszerzett pozíciókban ülő megélhetésiek, mára már mikroszkóppal sem fedezhető fel semmi különbség köztetek, és azok között, akikkel szemben induláskor meghatároztátok Magatokat. Bizonyos szempontból még rosszabb is, amit tesztek: a többi, Alaptörvényre esküt tett parlamenti "ellenzéki" pártnak azért maradt annyi erkölcsi érzéke, hogy ne szervezzen tüntetést azon Alaptörvény ellen, melyet kiszolgál, és aminek díja a parlamenti fizetés mind a képviselők, mind a százmilliós éves pártfinanszírozás képében. Ám Nektek nincs ilyen erkölcsi gátotok: az ellen tüntettek, aminek Magatok is részesei vagytok. Ez pedig már nekem is sok: egyszerre fogunk az Alaptörvény, és ellenetek, mint annak kiszolgálói ellen tüntetni a Sándor Palotánál április 25-én.

Mivel látom, hogy híveid épp tíz évvel ezelőtti Orbán fölött aratott vitagyőzelmedet ünneplik netszerte, támadt egy ötletem. Úgyis ott leszünk, egymástól nagyjából 50 méterre, időnk is lesz, hangosításunk is. KIHÍVLAK egy nyilvános vitára. Mára éppúgy csak válogatott közönség előtt beszélsz, és mikrofonállványként működő baráti újságíróknak adsz interjút, mint Orbán. Itt az ideje valódi vitapartnerrel szemben megmérettetned, és vállalom, hogy saját színpadodon, saját közönséged előtt állok ki Veled. A bátorságot ehhez onnan veszem, hogy napok óta a DK közvéleménye mind a karaktergyilkosságot elkövetni szándékozó háziblogjaitokban, mind minden netes felületeteken csak velem foglalkozik, így aligha mondhatod: ki a fene is vagyok.

Itt az alkalom. Méressünk meg üzengetések nélkül, élőben, egymás szemébe nézve. Mondjuk el, és védjük meg álláspontunkat, ahogy azt vitákban szokás, szemtől szemben, őszintén. Nem névtelenségbe burkolózó, ismert, ám tagadott identitású emberek hazug szófolyamai méltók demokratákhoz, hanem az egyenes és bátor kiállás. Április 25-én mind a DK, mind az általam is képviselt Civil Ellenzéki Kerekasztal tüntetni fog egymás szomszédságában az Alaptörvény ellen. Ez az egyetlen olyan pont, amiben egyetértünk. Ám a diktatúráról, annak elsöprési módjairól, a hiteles ellenzéki politizálásról teljesen eltérő az álláspontunk. Tisztázzuk nyílt vitában, ott és akkor, a Nép előtt: melyikünknek van igaza. Várom visszajelzésedet a nyilvános térben: elfogadod-e a kihívást.

Üdvözlettel:

Dr. Szabó Gábor (Tuareg)
DE! - szóvivő