Közkívánatra

Mind újságírói, mind forradalmári minőségemben egy dolgot tartok szem előtt: mi az, ami az Országot előreviszi egy Orbánmentes Köztársaság felé, és mi az, ami ezt a folyamatot hátráltatja.

Ebből meg aztán az egyszerűbb lelkek sokszor csak annyit látnak: támadok valakit. Erre én meg csak annyit tudok válaszolni: naná. Fogok is, ha az ember erkölcsi alapokon nyugvó, részrehajlás-, és emiatt korrupciómentes országot akar, akkor minden visszásságra fölhívja a figyelmet, mindegy ki követi el, és mindegy, közben mit állít magáról. Orbán szerint Orbán nem lop. Orbán szerint Orbán demokrata. Szerintem meg egy gazember, aki nem lop, hanem ipari méretekben harácsol, és ha nem az EU pénzéből élne, már rég kemény diktatúra lenne Hazánkban, nem ez az ügyes, fojtogató, szürkésfekete. Mindig a tényeket nézem, és a legkevésbé sem érdekel, hányan sértődnek meg, ha a szemükbe mondom az igazságot. Nehéz és hosszú az igazság útja egy évtizedek óta elhallgatásra és kegyes hazugságokra trenírozott országban, csak egyszerűen nincs más. Minél tovább marad Orbán, annál többen fogják megérteni, hogy egész hatalmát a hazugságokra építette, és ezt azért tehette, mert a Nép már Őt megelőzően is egyre inkább lenyelte, és végül természetesnek vette, ami persze nem az: a politikus hazudik.

Pedig Orbán csak a végtermék. A piramist, aminek végül Ő a tetejére mászhatott csúcsdísznek, hosszú évtizedekig építették mindenoldali, magukat politikusnak nevező köztörvényes bűnözők, és a hazugságok versenyében tudott nyerni a leghazugabb. Ha a politika legalább a "rendszerváltás" óta elindult volna az igazságok kimondása felé, sosem juthatott volna hatalomra egy született hamis. Orbán megbuktatásának csak egyetlen útja van: a hazugságok feltárása, és büntetése. És ebben csak azok lehetnek hitelesek, akik ezt bárkivel, és bármivel szemben megteszik: csak arról hiszi el a Nép, hogy valóban igazat mond Orbánról, akiről megtapasztalja, hogy ugyanezt megteszi bárki mással is, részrehajlás-mentesen. Hiteltelen a másik oldalt lopással vádolni, ha közben a sajátjainkat ugyanilyen ügyekben mentegetjük. Nincs énhazugságom, tehazugságod, nincs énlopásom, telopásod, csak hazugság van, és lopás van, mindegy ki követi el. És ha ezt a társadalom többsége megérti, és elfogadja, akkor egyszerűen elmúlik Orbán, mint egy végetért rémálom.

És akkor a címhez vissza. Mikor Gyurcsányról, vagy a DK-ról írok, érveik kimerültével a pártfanok már csak egy dolgot szoktak mondogatni: miért nem foglalkozom a többi parlamenti "ellenzéki" alakulattal is. Foglalkozom én, aki folyamatosan olvassa a blogot, az tudja. Aki viszont nem, annak most adok egy választ, tessék parancsolni. Évek óta mondom és írom, hogy diktatúrában nem szabad ellenzékieknek parlamentben üldögélni, mert az elhitelteleníti Őket, és ami ennél még rosszabb: segít a Diktátornak, hogy demokráciának hazudja az önkényuralmat. Ezzel a tézisemmel elég egyedül voltam jóideig, mostanra azonban látszik, hogy lassan a többség is eljutott ennek felismeréséig. Egyértelműen káros Orbánbuktatási szempontból a Műparlamentben való ellenzéki részvétel, még félév, és mindenki érteni fogja, mehetünk tovább. A mérlegelés egyik serpenyőjében mindig a kár, a másikban pedig a haszon van. A kár egyértelmű, innentől nézzük a hasznot. Az Együttnél sok haszon is van: Juhász Péter korrupcióellenes hadjárata sikeres, és ehhez láthatóan parlamenti képviselői jogosítványokat is használnak. Esetükben tehát van értelme némi bentüldögélésnek, sikerül ellensúlyozni az abból eredő kárt annak hasznával.

Az MSZP a népszavazási harcával valóban hasznot hajt: megmutatja a rendszer igazi arcát mindenkinek, és ha sikerrel jár beadványával, létrehozhat egy olyan helyzetet, amelyben a Nép megmozdul és elmegy tiltakozó szavazatokat leadni a Rezsim ellen. Ilyen szempontból mindegy, mi a téma, a Fidesz annak idején a "szociális" népszavazással építette föl későbbi kétharmadát, és ott sem az egyes kérdések voltak a lényegesek, hanem annak népmegmozdító összhatása. És én minden olyan kezdeményezést díjazok, ami a Népet fölhorgasztja és terepre viszi, mert a Diktatúrát csak tömeggel, és utcán lehet elsöpörni, máshogy nem. Akkor LMP. Soha nem tartottam Őket ellenzéki pártnak, inkább a Fidesz zöldtagozatának, írtam róluk eleget, perekben állok Schifferrel, ugorhatunk. Fodor. Róla is írtam, még az országgyűlési választások előtt figyelmeztető cikkeket, elolvasták, letojták, bevették a csapatba, hát tessék. Nettó Fideszügynök, mehetünk tovább. A PM okés, sok terepaktivitással, igazából bennük látom egy valódi Zöld Párt esélyét, a Városligeti Harcban is jól tették és teszik a dolgukat, Karácsony Gergely pedig polgármesterként is jól teljesít.

Na, és akkor jöjjön a DK. Náluk az a baj, hogy hatalmasra nyílt az olló aközött, ahogy nekivágtak, és ahová mostanra eljutottak. Ők voltak a terepaktív párt, akciók, kellő mennyiségű radikalizmus szavakban és tettekben egyaránt. De mostanra ebből semmi nem maradt. Hogy néhány helyen kitelepülnek hétvégén pár órára a piachoz szórólapozni, az nem politikai cselekvés. Hogy segélyt osztogatnak: szintén nem az, egyszerűen ez nem politikai feladat, nettó píár, mások ezerszer ennyit csinálnak civilként ebben a műfajban és mégsem tartanak róla percenként sajtótájékoztatót. Elindítottak annak idején Ők is népszavazást, de 100 ezerig sem jutottak, elhallgattak azóta ezügyben is, nem jött volna jól, ha bevallják: papíron szereplő tagsági adataik nem váltak a terepen élő aktivistákká és aláírásokká. Szóval a DK-val a gond annyi: egyszerűen semmi nincs a másik serpenyőben. Bent üldögélnek, nyomogatják a gombokat, kiadnak naponta 5 közleményt, főleg a sajátjaik motiválására, és persze abból 3 más ellenzéki erők ellen íródik. Gyurcsány ráadásul volt minelnökként a legismertebb politikusok egyike a nagyvilágban, különösen súlyos tehát, hogy bent üldögél egy Bábparlamentben, mert ez a külföld számára demokráciát sugall a Vadkeleten.

De az igazi baj még ennél is nagyobb. Mikor márciusi Kossuth téri 11 napos állandó tüntetésünkről írtam egy gyors összefoglalót, jeleztem: néhány témára majd önállóan is kitérek. És az egyik téma maga Gyurcsány. Megírtam azt is, hogy az előző évhez képest a Fideszesek magabiztossága tizedére csökkent, alig mertek odajönni hozzánk beszólni a korábbi tömeges verbális támadásaikkal szemben. Vérciki már Fideszesnek lenni, esik szét a Hatalom tömegbázisa. És a velük folytatott vitákban kiderült: már csak egy önfelmentő érvük maradt, amivel próbálják indokolni, miért is tartanak ki a már számukra is nyilvánvalóan korrupt Orbán mellett. Ez pedig annyi: soha többé Gyurcsányt. Mikor tájékoztattuk Őket, hogy közünk nincs Gyurcsányhoz, és arról is, hogy civilek vagyunk, mindjárt lehetett értelmes beszélgetést folytatni. Nem tudják azt mondani Juhászra, Puklira, Sándor Máriára, hogy ellopta az országot, azt sem, hogy kommunista. És mikor mi elmondtuk, hogy egy választás esetén Őket támogatnánk, akkor érdekes válaszokat kaptunk. Nem ellenségeseket, sőt elgondolkodóakat. Tetszik, nem tetszik, a helyzet az, hogy az Orbáni tömegtámogatást már csak egy dolog tartja össze: soha többé Gyurcsányt. Ha Ő lelép a színpadról, Orbán leesik onnan.

Egy államférfi tudná a kötelességét.