Zászlóvivő

A zászló a történelem legerősebb jelképe. Dugovics Titusz azért vetette magát a mélybe Nándorfehérvárnál, magához ölelve a török harcost, hogy az ne tűzhesse ki a bástyára a félholdas zászlót. Mert a zászló lelkesít, annak kitűzése a győzelem jelképe.

Ennél még erősebb jelkép a zászlóvivő. Ők a legbátrabbak egy seregben, vállalják, hogy kiszolgáltatottak az ellenség tüzének, és épp a kezükben levő holmi miatt első számú célpontok. Hány és hány olyan háborús filmet láttunk, amiben egymás kezéből veszik ki a zászlót a katonák, mert a harcos eleshet, de a zászló sosem hanyatlik a földre. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor oda a sereg lelke, és ha a harci morál esik, abból véres vereség lesz. Ha lehet még fokozni egy jelkép erejét, akkor az a futás, hírnökként. A marathoni csata híres küldönce belehalt, hogy odaérjen időben Athénba, és megmondja: legyőzték a perzsákat. A hírvivők, futárok megintcsak a legbátrabbak közül kerülnek ki, kockázatos feladat, mert az ellen nem akarja, hogy eljusson a hír, ahová szánták, így aztán fogynak is a hírnökök rendesen. Namost mindezt ha egybegyúrjuk, akkor a létező legerősebb jelképet kapjuk: egy futár zászlót visz, hogy azt az ellenség várára kitűzze. Szinte öngyilkos küldetés, nemde.

Ilyen feladatra a sereg csak a legbátrabb önkéntesekből válogat: aki ezt vállalja, az az egész hadat képviselni fogja személyében. A Kiválasztott, a Hős mindazt jelképezi, amit kiválasztói: a serege magáról meg akar és tud mutatni. Tegnapelőtt volt is ilyen Hőstett. A DK döntött úgy, hogy tüntetésének előkészületeként zászlóvivő megy a Budai Várba, és kitűzi a párt lobogóját az ellenség Várára. Szép dolog. Varjú László parlamenti képviselőt, DK-alelnököt választották a nemes feladatra. Nem meglepő, jóideje már legalább annyira jelképezi mindazt, ami mostanra a DK lett, mint Gyurcsány. Egy válogatott csapat élén kezében a lobogóval fel is futott Orbán Várába, és kitűzte a lobogót. Na jó, nem a vároromra, hanem csak az építkezés kerítésére, de azért kitűzte, ez is dícséretes. Hadd lobogjon, nesze Orbán, nemde. Csakhát épp arrajárt egy rendőr, aztán megkérte a DK Hősét, hogy figyumá, vedd le lécci. Merhát ez itten zavaró, törvényt ugyan nem sértesz vele, de mégiscsak hogy mutat, nemde. Gondolná az ember, hogy a DK Hős Alelnöke, parlamenti képviselője egy gúnyos mosoly kíséretében visszaszólt: vedd le, ha mered.

Mégiscsak azért választották Őt, mert a DK harcos bátorságát egyszemélyben jelképezi. És TÉNYLEG. Pont AZT mutatta meg, ami a Demokratikus Koalíció leglényege, jól választott a párt. Varjú László, pártalelnök, parlamenti képviselő, mentelmi joggal felruházva szépen fogta, és levette a zászlót. Mert zavaró. Biztos az, az épp a Várba költözni akaró Diktátor építkezésének összképén kicsit ronthat egy ellenzéki lobogó. Merthát épp azért vágtak Neki ennek az akciónak a DK-ék, hogy bezavarják az Uralkodó épülő Kastélyának esztétikáját. Csakhát arra nem gondoltak, hogy esetleg valaki szól nekik, hogy ne tessenek má itten hergelni a Hatalmat, nem kell a feszej, a jó állampolgár nem csinál ilyet. A jó állampolgár szereti a Kedves Vezetőt, nem engedetlenkedik, polgári engedelmességet tanusít. Csakhát épp arra kószált egy rendőr, szólt, Varjú meg már vette is le a zászlót. Még vigyázzba is állt, úgy mondta: bocsi. Azt csak mondom, a szabálysértési jogban némileg tapasztalati alapon jártas egyedként, hogy semilyen büntetést nem kaphatott volna, ugyanis nincs olyan paragrafus, amibe a zászlókitűzés ütközhetne.

Persze Neki aztán még attól sem kellett volna tartania, ha kiszabnak rá 50 ezres helyszíni bírságot, mert egyrészt mentelmi joga van, másrészt meg a parlamenti képviselői fizetésből könnyen kicsengethető ilyesmi. De NEM. Levette. Mert szóltak. A Hős. A DK Jelképe. Ilyenkor meg aztán eszembe jut az a tömérdek bírság, meg per, amit mi, civilek bevállalunk a Rezsim elleni küzdelemben. Meg az, hogy ez nem a mi dolgunk lenne, mert elvileg a DK Hős Alelnöke spec pont azért jólfizetett ellenzéki képviselő, hogy küzdjön a Rezsim ellen. Hát, küzdött. A maga módján. Illetve hát a DK megszokott módján. Persze maga az akció pont olyanra sikerült, mint egyébként az a tüntetés, aminek promóciója akart lenni a zászlós hőstett. Az Alaptörvényre esküt tett, két éve annak keretei között élő, azt betartó és betartató parlamenti melegedők tünciztek egyet az Alaptörvény ellen. Jópofa. Egy kis hangoskodás, zászlólobogtatás - persze csak óvatosan, nehogy valakit zavarjon, mert a végén még szólnak, és akkor haza kell menni - aztán lehet visszaülni a kupolás cirkuszba megszolgálni a fizetést.

Sokminden történhet még ebben az évben, fog is biztos, de látatlanban ki merem jelenteni: az év legcikibb, leggyávább és egyben legsokatmondóbb akciója volt Varjú DK alelnök készséges zászlólevétele. Mindenkinek megmutatta, akinek eddig nem volt világos: miért is uralkodhat oly nyugodtan Orbán. El teccenek képzelni, amint a DK épp forradalmat szít a Kossuthon? Nem mondom, kell hozzá némi merész képzelőerő, de próbáljuk meg. És mikor épp a gyújtó hangú beszédbe belekezdenek, akkor odamegy egy zsaru, aztán szól. Figyu, nem kéne. Ja, télleg, bocsi. Szánalmas. Tragikomikus. Pár szót azért magáról a tünciről, bár igazából szót sem érdemelne. A kiválasztható legkisebb téren összegyűlt a DK valaha látott legkisebb sokasága, tán ha voltak ötszázan, de erős jószándékkal. Mostanában inkább az a szokásos, hogy a neten bejelentkezetteknél többen mennek ki egy tüntetésre, hát itt nem így volt. Asszem még a szimpatizánsok is távolmaradásukkal jelezték: nem túl hiteles az Alaptörvény ellen azoknak tüntetni, akik annak buzgó kiszolgálói. Akinek ilyen események után még maradtak kétségei, annak mondom: Orbánt akkor tudjuk meneszteni, ha először ezektől a gyáva Műellenzékiektől szabadulunk meg.

Tessenek szólni, ha fölkészültek rá.