Gyorsjelentés a Kossuth térről

Mint Olvasóim észlelték, kimaradt két nap, egyszerűen nem volt időm blogot írni, annyi volt a teendő az utcán. Csatlakoztunk a Tanárlázadáshoz, megtartottuk zárótüntetésünket, Bokros kint volt velünk éjszaka, aztán táborbontás, nem fért bele az írás. Most pótolom.

11 napnyi nonstop sátras tüntetés a Kossuth téren: kemény, de hasznos műfaj. Az ember olyan tapasztalatokat szerez, melyek máshogy nem megszerezhetőek, a rengeteg élő találkozó, a konfliktusok, a támogatók, a csatlakozók mind fontosak, érlelik a lelket, az elköteleződést, a csapatszellemet. És volt belőlük számtalan, fogok is majd a legfontosabb témákról önálló cikkeket írni. De ez most egy gyorsjelentés, kiemelve a leglényegesebb momentumokat, mert sokan várják, és ma van az első hajnal, mikor már van is időm írni.

Először is: március 20-i nyitórendezvényünkön 35 ember vett részt, március 30-i zárótüntetésünkön 80-nál több. És utóbbiak többsége már a Demokrata Ellenállás - DE! jelvényét viselve, ami erős elköteleződést jelent, hiszen a velünk tartók tudják: ha van ma megfigyelt, a Hatalom ellenségeként kezelt szervezet, akkor az a miénk. Bátorság kell odaállni a Parlament elé, olyanokkal egy körbe, mint Büki Zoli, Újhelyi Sándor, vagy jómagam. És ahogy Pukliék a Tanárlázadással mozgósítják az országot, és emelik az ellenállás hőfokát, úgy lesznek egyre többen, akik a keményen rezsimellenesekhez: hozzánk csatlakozni mernek.

Korábban elmondtam, mi a célja az ilyen sátorozásnak. Most csak ismétlésként, röviden: egyrészt a Rezsim provokálása: kövessék el rajtunk, amit mernek, saját bőrünkön mutatjuk meg az Országnak, hogy ez itt már Diktatúra. Korábban 5 éjszakai sátorlebontós TEK-akciót kaptunk, ez most elmaradt, tán azért, mert mind az öt ügy a TASZ segítségével különböző bíróságokon van, és már vannak is ítéletek, és tán azért, mert 11 nap még az Orbánbandának is kibírható. A másik ok: felkészülni arra a pillanatra, mikor egy hatalmas tüntetés után a Nép többé nem megy haza a Kossuthról: a mi feladatunk lesz, hogy lelki és fizikai segítséget nyújtsunk majd a kinnmaradóknak, ehhez pedig magunknak kell harcedzetté válni.

Ennek megfelelően korábbi sátrazásainkhoz képest jóval kevesebb védelmi, kényelmi intézkedést tettünk. Semmi fapadlózat, nulla fűtés, és végig nyitott sátor: egy gumiszőnyeg, hogy azért az eső ne öntse el a sátrat, és eleve föl sem raktuk a sátor negyedik oldalát. Mikor ugyanis bekövetkezik az, ami előbb-utóbb szükségszerű, és a Rezsim bukásának utolsó stációja lesz: kinnmaradnak sokezren a Kossuthon éjjel-nappalra, nekik sem lesznek luxussátraik. Úgyhogy természetesen mi is spártai viszonyokat teremtettünk magunknak, hogy mikor arra szükség lesz, pontosan tudjuk, mit élnek át, akiknek segíteni akarunk. 42 DE!-aktivista vállalt rövidebb-hosszabb ügyelési periódusokat a sátorban, ez pedig több, mint bármikor korábban, és nem volt szükség semmiféle noszogatásra: mindezt önkéntesen tették.

A 11 nap alatt rengeteg élő kapcsolatot teremtettünk, és ebből talán a legfontosabb: több hozzánk hasonlóan a rendszerváltást szükségesnek tartó szervezettel együtt létrehoztuk a Civil Kerekasztalt, ennek a Csapatnak a legismertebb emberei beszéltek már március 30-i táborzáró tüntetésünkön. Büki Zolit sokan ismerik, Újhelyi Sándort, mint a Migration Aid alapítóját szintén, Somos Andrást, az Európa Csoporttól egyre többen, jómagam sem tartozom az ismeretlenek közé. És a háttérben ott vannak még további szervezetek, majd Ők is idővel bemutatkoznak. Az Orbánűzés leghatékonyabb módja természetesen a minél szélesebb körű összefogás, mindenkivel, aki VALÓBAN rendszert akar váltani: a demokráciának hazudott Diktatúráról a Valódi Demokráciára. És mi ennek lépéseit kezdtük meg éppen.

Az pedig, hogy Bokros Lajos kijött hozzánk az utolsó éjszakára, és 4 órán át velünk fagyoskodott. egy igencsak alapos beszélgetés közben 20 aktivistánk körében: a mai politika világában meglepő. De akik terepről ismerik Bokrost, pontosan tudják: egy plebejus pali, semmi allűr, semmi megjátszás, pedighát Neki aztán igazán lehetne oka önmagát kivételesnek tartani. De pont Ő az, aki nem teszi, és épp ettől valóban KIVÉTELES. Egy közülünk, még akkor is, ha mindannyiunknál tehetségesebb és nagyobb tudású, ilyen emberből pedig a mai politikai nagyágyúk közül oly kevés van, hogy egy ujjamon megszámolhatom. Röviden ennyit, köszönöm minden DE!-aktivistának a rendíthetetlen kiállást, szimpatizánsainknak a bátorságukat, szövetségeseinknek a nyitottságukat, Bokrosnak meg azt, hogy pont olyan, amilyen: EMBER.

Gyerünk Magyarok! Hajrá Köztársaság!