Elszámoltatás

Addig a pontig nagy az összhang az ellenzéki térfélen, hogy a Felcsúti Gazember bukása után szükség lesz elszámoltatásra. De persze abban is látszólag egyhangú a kórus, hogy buknia kell. Csakhát az ördög mindig a részletekben vigyorog.

Múltkor már írtam a Rezsimbuktatás létező forgatókönyveiről, meg a közöttük levő föloldhatatlan ellentmondásról. Javaslom újraolvasni (katt ide), mert az elszámoltatásról szóló rész is érthetőbb lesz. Bár első ránézésre ez is oly egyszerűnek tűnik: ellopták az országot, visszavesszük, börtönbe velük, slussz, mehet az életfogytos fegyház, azon nem fogunk összeveszni, hogy Sopronkőhida, vagy a Csillagbörtön legyen a Vérnarancsok végleges otthona. A gond megintcsak ott kezdődik, hogy választás, vagy forradalom útján kerül eltakarításra a Rezsim. Diktatúrát ugyan választáson sosem takarítottak el, de most legyünk álnaivak, és tegyünk úgy, mintha. Tessenek parancsolni, ínyencfalat a választási győzelemben reménykedőknek: a Szabó feltételes módban hajlandó erről is írni. Na, de eddig tartott az öröm, mert aztán jól megnyertük a választást, és akkor szembesülünk pár aprósággal. Legelőször is legyünk roppant nagyvonalúak magunkhoz, tételezzük föl, hogy a Rezsim annyira hülye, hogy megenged egy választást a két szép szemünkért, és ráadásul azon kétharmaddal nyerünk.

Mondom, rendes vagyok most, kétharmadunk van, juppijééj, kezdhetünk Alkotmányozni. Annak részeként első lépésben az alapvető jogállami szabályokat helyreállítani. És belerúgunk az első kavicsokba, kicsit megfájdulnak tőlük a lábujjaink. Vagy nem is kicsit. Ugyanis ott dekkol mindenütt, a Főügyészségtől a Nemzeti Bankon át az Alkotmánybíróságig az összes Orbáncsicska határozott idejű, jó hosszú mandátummal. Kirúgni csak úgy lehet Őket, ha az Alkotmányba erre külön paragrafusokat teszünk, oké. Csakhát akkor magunk sem tartjuk be az alapelvet: Alkotmánnyal nem szórakozunk, azt egyedi esetekre nem módosítgatjuk. Napersze ha nem módosítjuk, akkor marad a Poltpetya, meg az Alkotmánybíróság, már eddig is megmutatták, mily hatékonyak az Orbánbanda szemetének felkutatásában és kiporszívózásában. Hát, semennyire. Ha Ők maradnak, akkor egy fityinget sem látunk vissza az elrabolt országunkból, és egy napnyi sittet sem fognak a Narancsmaffiára kiszabni.

Szóval menniük kell, nincs mese, muszáj kicsit belemászni az Alkotmány személyre szabásába. De ám legyen, bár az nem túl jó érv, hogy ha Nekik lehetett, akkor Nekünk is, merthát tudtommal nem akarunk hozzájuk hasonlítani, mert akkor minek is kergetjük el Őket. Ja, bocs, nem kergetjük, választásokon verjük meg Őket kétharmaddal, majd elfelejtettem. Na, de Alkotmányt megpoltoztuk, megmatolcsyztuk, nagytakarítás, mehetnek az új ügyészek szabad kézzel a mutyikra, gyerünk fiúklányok. Tisztakezű bírók várják Őket, lássuk, mire megyünk együtt. Nem lesz azért sétagalopp politikától független ügyészeket találni, meg bírókat sem, mellesleg főrendőröket dettó. Azt meg remélem el szeretnénk kerülni, ha megintcsak annyi változás lenne, hogy az Ő kutyáik helyére a mieink kerüljenek. Bár ha már Alkotmányoztunk is személyreszabottan, Fidesz-módra, akkor végülis miért ne, leporoljuk a Narancsok által kirúgott miembereinket, aztán gyeplő a csatamének közé. Kicsit egyre fidesznyikebb a folyamat, de lesz ez még rosszabb is, nyugi.

Egy kis bosszúvágy nem is árt nyomozásoknál, nekilendülnek a jól seprő új seprűk, mert komolyan veszik, amit a politikai főnökség mond nekik: szabad a kezetek, találjátok meg a bűnösöket, ne legyetek tekintettel se istenre, se emberre. Nem is lesznek. Illetve pontosítsunk: nem is lennének. Csakhát kapnak egy telefont, aztán egyre többet, ahogy haladnak az egyes ügyek mélyére. Kiderül, hogy azokban a fránya közbeszerzésekben mind országosan, mind az önkormányzatoknál nemcsak Fidesznyikek szavaztak igenekkel ám. Hanem biz a mostani ellenzékiek is, akik közben már Új Hatalomként a megbízást adják a felderítésre. És minden kemény ügyben lesz ilyen szál. Mert a Narancsok gondoskodtak róla, hogy legyen. Mindig is jóval előbbre terveztek mindenkinél, nem barátságból vettek meg tucatszám ellenzékieket, hanem viszonossági elven: ha én megyek a sittre, Te is jössz velem. Az elköltött többezer milliárdnyi EU-támogatási forintnál mindenhol meg fogják találni a csúcsnyomozók, aztán meg az ügyészek az Új Hatalom embereit is.

Kész az ördögi kör. Vagy lesitteljük a Narancsokat jogállami módon, de akkor a mostani ellenzék igen jelentős részét is, vagy maradnak mind szabadlábon. Volt már pár hatalomváltás, felületkaparászáson kívül sosem történt semmi. A Puch-Simicska alku óta szépen kifejlődött a párthatárokon átnyúló, egymás számára büntetlenségi garanciákat nyújtó mutyiközösség. És minden elmaradt elszámoltatás csak növelte a Nép elkeseredését, és a politikából való kiábrándulását. Pedig ezek a mostani fiúk már nagyon túltolták a biciklit, ha ezután sem lesz kemény elszámoltatás, akkor az Új Hatalom néhány hónap alatt megbukik. Orbánék ugyanis döngetni fogják a mellüket: na látjátok, nem loptunk mi semmit, hisz még vádat sem emeltek ellenünk, és pont úgy játszadoztok az Alkotmánnyal, mint mi tettük: személyre szóló döntésekhez igazítjátok, és saját embereiteket dobáljátok mindenhová. És akkor ott állunk, és nézzük, amint Orbán megdicsőülve utcai százezrek élén eltakarítja a Mieinket. Mert Neki van ilyenhez bátorsága.

Nekünk miért nincs?