Ébredés

A tegnapi egy jó nap volt. A reggeli tanársztrájk, és feketeruhás szolidaritás idején megint volt némi szabad levegő az országban. Aki ott volt bármelyik sulinál, vagy kórháznál, az érezte. Aki még nem, az meg majd legközelebb.

Aztán délután a Kossuth téren is összegyűlt kábé félezer ember Sándor Marcsit támogatni, pedig nem volt agyonszervezve. Ja, forradalom az nem volt, de szerintem azt senki nem tegnapra várta. Aki meg mégis, annak hadd mondjak pár gondolatot. Címnek ugyebár ezt adtam: ébredés. Nem tudom másnál hogy néz ki, bár láttam elég embert épp kikászálódni az ágyból, nekimenve minden útbajöhető bútornak, és leforrázva magát a vízmelegítővel. De mindannyian mások vagyunk, nekem is van olyan ébredésem, mikor azonnal harckész vagyok, de nem ez az általános. Szabadúszó újságíróként többnyire nem órára ébredek, hanem beállt bioritmussal, magamtól. Kikászálódás a meleg takaró alól, még akkor is hideg van a szobában, ha egyébként nincs. Félvakon irány a kávéfőző, összekészít, bekapcsol, következő a számítógép, bebootolás indul, elő a cigisodró, és mire a kávé megfő, a füstölő is kész.

Az első slukk cigi, az első korty kávé, na, az a nap első fénypontja. Megfizethetetlen, minden másra ott a MasterCard. Aztán több korty, több slukk, és lassan észreveszem magam körül a tereptárgyakat, fölfogom, hogy a számok a monitoron az időt jelentik, és lassan a fura jelek sorát is írásként azonosítom. Szóval nem megy ez olyan gyorsan, lehetne épp siettetni, ha el akarom bacni a napomat, de inkább nem. Amihez idő kell, hogy megérjen, annak időt kell hagyni, és az ébredés pont ilyen. Érzem közben, ahogy egymás után bekapcsolnak a különböző agyterületeim, és nagyjából egy órával a szemfelnyílás után már megindul a vezérhangya, mert elértem az üzemi hőfokot. Ilyenkor már jöhet a blog, mert jólesik írni, magától pörög a klaviatúra, nem kell se a tartalmon, se a szóhasználaton filózni, ami félaggyal azért nehezen menne. Szóval nálam így néz ki az ébredés, de szerintem Olvasóim többségénél is, valszeg csak annyi a különbség, hogy Ők nem írják, hanem olvassák az aznapi cikkemet.

Egy társadalom ébredése sem különbözik ettől a lassan felpörgő, események egymásra épülésével végigmenő magánfolyamattól. Itt is megvan a cigi, meg a kávé, és persze az időfaktor. Egy nagy létszámú tüntetés fölbátorítja az embereket. Egy polgári engedetlenség a Diktatúrával szemben megintcsak kicsit éberebbé teszi a benne résztvevőket. De ami még fontosabb, az azt drukkolva követőket is. Egy sztrájk akkor, mikor azt Orbánék törvényileg ellehetetlenítették, szintén segít a szemek csipátlanításában. Egy jó gondolatokat tartalmazó beszéd, vagy írás megint egy kis lépcső, lehet fölfelé gyalogolni. Hosszú a csigalépcső, de van azért fölső vége a toronynak, nyugi, aztán majd odafönt elénktárul a látvány, amiért érdemes megmászni. Akarat, cselekvés, idő, nagyjából ennyi kell egy jó ébredéshez. Ezek bármelyikét kihagyjuk, akkor abból csak hiszti lesz, és ami lehetne örömforrás, abból könnyen válhat utálatos kötelesség. Ha meg tudjuk, hogyan lehet valamit jól csinálni, akkor minek csinálnánk rosszul.

Továbbra is azt mondom, sőt egyre inkább: Pukliék jól csinálják. Szépen, türelmesen, szervesen építkezve, közben létrehozva az együttműködések kereszthidait. Már egyszerre van a reggeli tanárlázadás és feketeruhás egészségügyes szolidaritás, és az egész országban, délután a Kossuthon nemcsak Sándor Marcsi van ott, de Pukli is, sőt a Fidesz által legyalult kishantosi gazdaság vezetője is. Épül a társadalom szövete, épp ezt verte szét tudatos és türelmes szalámitaktikával Orbán, hát ezzel kell újrakezdeni. És végre nem csak dumálnak róla, hanem csinálják. Tegnap valójában rengeteg tanár és egészségügyi dolgozó vett részt a csendes ellenállásban, bár az a műfaja miatt kevésbé volt látványos, mint egy 50 ezres Kossuthos tüntetés. De megint adott egy kis erőt, bátorságot mindenkinek, és a legközelebbi nagytüntetés még nagyobb lesz. Ne tessenek türelmetlenkedni, most először az elmúlt 6 év során van értelme várni, és közben megteszegetni az apró lépéseket.

Mert azok végül köztársasághoz vezetnek.