Lavina

Reggel kifütyültük Orbánt a hívei körében, reagált is rá a beszédében. De az igazi, megrendítő erejű pofont délután kapta a Kossuth téren. Elindult az, amire 6 éve várunk, és ami elsöpri rövid időn belül a Felcsúti Keresztapát.

Délelőtt nagyjából 300-an gyűltünk össze a Kálvin téren, de hangerőben jobbak voltunk, mint az egyébként nem sokkal több valódi Fidesznyik kicsit odébb. Több volt a lengyel széljobber, mint a magyar orbánimádó, egypár piától föllelkesült baromarcú kivételével - lányt ütöttek, gondosan kiválasztva a fizikailag gyengébb célpontot - riadt csendben is voltak. Nem szokták meg, hogy visszapofáznak a Gazdának, azt meg aztán végképp, hogy a Diktátor olyannyira megzavarodik, hogy reagálnia kelljen egy eseményre. Elszokott a rögtönzéstől, hülyeséget is beszélt, bár tulajdonképpen ebben semmi meglepő nincs. Na, de ugorjunk, megvolt a délelőttnek is a maga jelentősége: minden, ami lazítja Orbán hatalmi szövedékét, az értelmes dolog, de a délután, az gyilkos erejű volt.

Nem azért, mert elfoglaltuk a Parlamentet, és kikiáltottuk a Köztársaságot, mert ez nem is volt cél. Akik a 15-e előtt írt blogomat elsőre nem értették, most olvassák újra: az zajlik, amit abban előre jeleztem. Nem robbanás, nem hegyomlás, hanem amit a címben mondtam: LAVINA. Mindent elsöpör, ami az útjába kerül, de csak akkor, ha már elég havat gyűjtött magába a hegycsúcsról lefelé gördülve. Hógolyóként indul, csuszamlásként folytatódik, aztán mire a völgybe ér, sokezer tonnányi gyilkos förgeteggé válik. Mondom: mire a völgybe ér. És ez fontos, és ezt kell mindenkinek megérteni, mert a türelmetlenség most hógolyózáshoz vezet, de nem a Diktatúra legyalulásához, és a korhadó fatörzsek maradéktalan eltakarításához.

Volt már akkora tüntetés, mint a februári tanártüntetés: a netadós. De az könnyen visszavonható témában, egyedi esetként jött, ahogy Orbánék visszakoztak egy lépést, már el is múlt. Kicsit zörgött még utána, de a nagy durranást nem követték még nagyobbak: nem lavina volt, csak hóvihar, nem erősödött az idő folyamán, hanem szépen lecsengett, és végül elhalt. A tegnapi, újabb tanártüntetés azonban NAGYOBB volt, mint az első, és sokkal. 50 ezerre becsülöm a résztvevők számát, az előző 30 ezrével szemben, egyszerűen nem fértek be az emberek a Kossuthra. És mindezt úgy, hogy most nem voltak tömegével buszok vidékről, az idő viszont ugyanolyan pocsék volt, mint februárban. De az eső nem mosta el az 50 ezer hópelyhet, és kezd összetapadni azzá, amit mondtam: LAVINA.

Jól csinálják Pukliék, láthatóan végiggondolt minden lépésük, és a tempót is érzik. Tudják, hogy a Diktátor tömeglélektani alapú hatalmát ugyanilyen módszerrel lehet aláásni. Az önkényuralom halála, ha eltűnik a félelem légköre. Mert akkor a Nép rájön, hogy sokkal erősebb, mint akik uralkodni akarnak fölötte. És akkor egyre inkább megmozdul, egyre számosabban, és bátrabban csatlakozik minden olyan tetthez, ami tovább erodálja a Hatalom mindenhatóságába vetett hitet. És minél nagyobb a fellázadt tömeg, annál bátrabbak annak vezetői, és lépésről lépésre, egymást erősítve a folyamatok végül elsöprik a Rezsimet. Most SZTRÁJK jön. Igen, csak egyórás, de két dolgot ne felejtsünk el: egy óráig mindenki tudni fogja, hogy NEM Orbán akarata teljesül az Országban. Ez pedig új helyzet, és hatalmas lelki ütés a narancshívőknek. A másik pedig az, hogy ez nem normál sztrájk lesz, hanem polgári engedetlenség: törvénytelen, mert Gecisztánban nem lehet törvényesen VALÓDI sztrájkot tartani.

A társadalmunk döntő többsége, beleértve a még mindig jelentős Fidesz tábort is, támogatja a tanárok követeléseit. De ma még nem támogatja a Rezsim megbuktatását, pláne nem erőszakos módon. Ám Orbánék nem teljesíthetik ezeket a követeléseket, mert tudják: eloszlik a mindenhatóságukba vetett hit, és ha egy társadalmi csoport képes Őket engedményekre kényszeríteni, akkor a többi is pillanatok alatt belázad. Csapdában vannak, a folyamatokat a továbbiakban már nem Ők irányítják. Előjönnek majd a menekültezéssel, hogy valahogy eltereljék a figyelmet az ország elsőszámúvá vált témájától: az oktatás felszabadításától. Karaktergyilkolnak majd, kevés sikerrel: a Tanarakat nem lehet pártpolitikai kötődésekkel vádolni, minden ilyen kísérletük visszaüt már, mint az épp most lett nyilvánvaló, látva a számában és önbizalmában duzzadó tömeget.

Orbán nem enged, mert nem engedhet. És mindazok, akik ma még az oktatási rendszer megváltoztatásáért küzdenek, be fogják látni e folyamat során: csak akkor érhetnek el sikert, ha magát a RENDSZERT változtatják meg. A követelések erősödnek, a Tömeg gyarapszik, a Nép ébred, a Hatalom hátrál. És minden egyes nappal többen és többen értik meg: ami zajlik, az az elmúlt hat év első igazi lázadása, egy olyan témában, amelyik az ország jövőjét alapvetően határozza meg, olyan emberek által vezetve, akik újak és hitelesek. Minden adott, hogy a folyamat végig is menjen, és mégcsak végtelen idő sem kell hozzá. Őszre itt mindenkinek minden világossá válik, és egyszerűen elfogy a Hatalom tömegtámogatása. Ennyi időt pedig adhatunk a Tanaraknak, nemde, hamár hat évig senki nem ért el semmit a Rezsimmel szemben. Úgyhogy adjunk időt, adjunk támogatást, legyünk hópelyhek, hogy ne múló hóvihar legyen a végeredmény.

Hanem lavina.