Nyugi

Nekem aztán minden okom megvolna, hogy arra buzdítsak: nosza, rugaszkodjunk neki, és holnap délután rohanjuk le a Parlamentet, meg minden fontos középületet. De mégsem ezt javaslom, és ennek oka van.

Nem újdonság, ha forradalmi törvényszerűségekről írok, mégcsak fel sem kellett találnom a spanyolviaszt: tele van az elmúlt negyedszázadnyi történelem sikeres forradalmakkal, Romániától Egyiptomon át Ukrajnáig. Meg persze egy csomó sikertelennel is. Tapasztalatból tudjuk mi működik a gyakorlatban, és mi az, ami csak fantaszták képzeletében, és csak addig, míg tömeges véráldozattal el nem bukik. Kezdjük azzal, ami biztosan nem járható út. Holnap délután összegyűlik soktízezer ember a Kossuthon, eddig oké, megrohamozza a Parlamentet, a karhatalom félre-, vagy átáll, miénk a Parlament, szuper. Nép bennvan, próbál nem gyújtogatni meg rombolni, mint a focihuligánok tették 2006-ban a tévészékházban, helyette kipróbálják, milyen ülés esik a bársonyszékekben, megatöbbi kötelező program. És aztán... És aztán semmi. Orbánék mozgósítják saját civiljeiket, akik egy ilyen helyzetben mozdulni is fognak, merthát meg kell védeni a Zistenüket. Mástól már nem nagyon cihelődnek, többségük érzi, hogy elhal lassan a Felcsúti Megváltó csodatévő ereje, de egy ilyen attak megújítja eltökéltségüket, és megindulnak. 

Tízezrek a tízezrek ellen, átállt alakulatok a nem átálltak ellen, piff-puff, halottak, barikádok, és a többi: röviden ezt a káoszt úgy hívják: POLGÁRHÁBORÚ. Ez is lejátszható persze, valaki majd nyer a végén, de nem tudjuk ki, és azt sem, milyen áron. A hadászatban az ilyen áldozattal kivívott győzelmet vereségértékűnek nevezik, történelmiesen: pirruszi győzelem a megfelelő fogalom. Olyan sérüléseket szenved közben a nemzet, amit nem fog kiheverni, lesznek győzök és legyőzöttek, bosszúk, leszámolások, magánsérelmek közakarattá emelése, megatöbbi. Ha nincs más út, persze be kell vállalni, de csak akkor, ha tényleg kimerült a lehetőségek tárháza. Csakhát nem merült ki, sőt. Ha vértelen és maradandó módon akarjuk leküzdeni a Diktátort, akkor meg kell rendíteni a hátországát. Igazi hátországa pedig nem fölhalmozott rettenetes vagyona és klientúrája, hanem az a 2 millió magyar, aki még mindig Őt támogatja. Ebből a 2 millióból tán a negyede, aki valóban Hozzá tartozik, erős gazdasági, kapcsolati szálakkal. De másfél millió, az igazi tömeg még mindig azért, mert hisz Benne, bár a hite már erősen rendül megfele.

Nyilvánvalóak a káoszjelek a kormányzásnak nevezett valamiben, és már lehetetlen nem észrevenni, hogy a hatalom fél. Terrortörvény belebegtetés, TEK-lezárás, migrációs vészhelyzet, azt ne higgyük, hogy a Narancsszimpatizánsok nem érzik ennek a játszmának a bűzlő mivoltát. Ők is átélik a szétrohadt oktatás, elkorhadt egészségügy, szanaszét vagdosott szociális védőháló minden nyűgét. Már csak egy dolog tartja Őket ott: az alternatíva hiánya. Ezért Gyurcsányoznak, Tóbiásoznak mindig Orbánék, ha gáz van: tudják, hogy amíg azt képesek felmutatni: Orbán vagy Gyurcsány, addig megmarad a 2 millió emberük. Ezért próbálják meg a Tanárlázadás kulcsszereplőit is bevinni ebbe a kerettörténetbe, mert tudják: ha olyan új erő jelenik meg, aminél már nem használnak az ördögűző varázsigék, akkor elolvad a tábor. Mit tudnak kezdeni egy olyan mozgalommal, ami mögött terepre is kimenő tízezrek állnak, amit a Nép háromnegyede támogat, még a Fidesz szavazók kétharmada is, és nem kötődik semilyen módon Gyurcsányhoz, Tóbiáshoz, meg a többi régi motoroshoz? Semmit. És pont ettől ijedtek meg, de nagyon.

A Tanárlázadás mindössze kéthónapos, és már többet ért el, mint eddig bármiféle ellenzékinek mondható tevékenység az elmúlt hat évben. Hátrál a Hatalom, próbál valahol megkapaszkodni, de láthatóan sikertelenül. Tehát kimondhatjuk: a Tanarak JÓL CSINÁLJÁK. Jobban bármelyikünknél. Nem mi tudunk akkora tömeget mozgósítani, nem mitőlünk fosik a Felcsúti Bűnbanda, nem minket támogat a Narancsszavazók kétharmada, hanem a Tanarakat. Hát akkor meg azt javallom a józan ész nevében: bízzunk bennük. Én legalábbis hajlamos vagyok arra, hogy elismerjem, ha valakik nálam valamit jobban csinálnak, és ugyanezt kérem mindenki mástól is. Adjunk időt a mindössze kéthónapos, és máris a Hatalom rettegéséhez vezetett Tanárlázadásnak. Ha hat évig elvolt az "ellenzékiek" többsége, mint a befőtt, akkor ne a tanarakon akarja számonkérni saját korábbi tetteinek hiányát. Bízzunk bennük, támogassuk Őket, ne tanácsokat adjunk, hanem segítséget. Most például annyit, hogy aki csak bír legyen ott a Tanártüntetésen, aztán ha sztrájk lesz, adjunk nekik türelmet és megértést. Aztán majd ha Ők azt mondják: gyerünk, hegyibe, akkor majd azt tegyük. Addig meg:

Nyugi.