Rendíthetetlenül

Orbán megtette, ami Tőle várható volt: természetesen nem kér bocsánatot, sőt röhejesnek nevezte a Tanártüntetést. Helyes, jöhet a következő lépés. Aztán a következő. És végül az, amelyik rálép, és eltapossa.

A Felcsúti Gazember kiszámítható, mert egy ideje mindenre MINDIG ugyanazt a választ adja: erőpolitikát, némi felsőbbrendű gúnnyal ötvözve. Jó pókerjátékos, szó se róla, rendesen lerabolta az asztaltársakat az elmúlt évtizedben, csakhát a semmiből új játszótársak ültek az asztalhoz, akik fölkészültek belőle, és nem dobják el a lapjaikat a blöffölésre. A Tanarakkal szemben kritikusoknak csak egy dolgot célszerű észrevenni: hetek óta az Ő akaratuk teljesül, támogatottságuk nőttön nő, és Orbán pont a rá kiosztott szerepet játssza el: élőben mutatja be lényegét: a Gecit. Márpedig akik politikával foglalkoznak, és nem csak a szónoklatok, meg imázs szintjén, azok tudják: az nyer, aki tematizál. Utálatos szó, tudom, de attól még igaz: aki meg tudja határozni, mi legyen a közérdeklődés központjában, az mindenki mást az ahhoz való alkalmazkodásra kényszerít. Márpedig ha Te határozod meg egy csata helyét és idejét, akkor azt meg is fogod nyerni, ez sokezer éves történelmi tény.

Évtizedek óta Orbán tematizál, épp ez sikerének záloga. Ezért nyúlta le a teljes médiát, és mióta az övé, azt tesz a közérdeklődés középpontjába, amit akar. Habony nevű valamije pedig ebben tehetséges: havonta legyen egy olyan lufi, amit a média segítségével felfújnak, és arról szól minden a következő témáig. Ezért nem lehet szó soha az éhezésről, a tömeges elszegényedésről, az oktatás, az egészségügy, a szociális ágazat kinyírásáról, mert ha ott valami történik, akkor jön egy kommunikációs löket, és máris elterelődik a figyelem. Mert elterelik. És akkor jön a migránsozás, meg a végtelen számú többi szirszar verbális hulladék. EDDIG ez ment, és jó régóta, már-már el is hitték és hittük, hogy ez így is marad. Aztán lett egy miskolci sulidirektor, aki berágott, és szembeszállt. Aztán csatlakozott hozzá egy pesti igazgató. Aztán mások is, és egyre többen. Aztán a szakszervezetük, aztán más ágazatok, és végül 30 ezer ember állt a Kossuthon februárban zuhogó esőben, de reménykedve, március 15-én pedig már 50 ezer, és a szabadság levegőjének illatát újra megérezve.

Ezeket az embereket, akik szembeszálltak a Hatalommal Pilz Olivérnek és Pukli Istvánnak hívják, és senki nem volt még mellettük, mikor azt mondták: EDDIG, és nem tovább. Ezek az emberek BÁTOR emberek, mert olyat tettek, amit csak igen kevesen mertek addig: egyedül mentek szembe a Diktátorral. És ahhoz is volt, és van tehetségük, hogy mostanra hatalmas tömeggé duzzasszák, ami eleinte csak kettejükből állt. És már ahhoz is van erejük, hogy ultimátumot adjanak, amire szintén nem volt még példa az Orbán Rezsimben, és ahhoz is, hogy tömeges polgári engedetlenséget hirdessenek, ami még szintén nem fordult elő eddig. Úgy is mondhatom: sokkal több dolgot tettek már eddig is, mint BÁRKI MÁS az elmúlt évtizedben. És Ők határozzák meg a tematikát, amire Orbánnak csak rossz lépései lehetnek. És vannak is. TEK-lezárás, migrációs vészhelyzet, gúnyos kiszólások, kapkodás, csapkodás: csupa számára önveszélyes lépés. Csapkod, mert érzi, hogy baj van: nem az Ő tervei szerint szólnak a közügyekről a hírek, nem migránsozás van már, hanem oktatásozás, ez pedig számára rövidtávon is gyilkos fejlemény.

Két hónap alatt a Tanárlázadás többet ért el, mint eddig bármi, ami Orbán ellen elindult. És nem gyengül, hanem erősödik, LAVINAKÉNT, és ha megadjuk azoknak a kellő időt és bizalmat, akik ezt az egészet elindították, és azóta is sikerrel építik tovább, akkor célba is fognak érni. Velünk, a Néppel együtt. Egy dologra azért felhívom a figyelmet: az elmúlt 30 év összes forradalma szakmai kérdésként indult, nem Rezsimbuktató céllal. Romániában a falurombolás, Ukrajnában az EU-tól való elszakadás váltott ki kezdetben csak arra a témára vonatkozó tiltakozást. Ám ahogy az ottani Diktátorok nem tűrték el még az ágazati kérdésekben sem a határozott ellenvéleményt, és erővel avatkoztak be, egyszercsak a "szakkérdésből" nemzeti ügy lett, aztán meg rendszerváltó, hataloműző akarat, és tett: eltaposták a Diktátort szétkapva a Rezsimjét. A Tanarak türelmesen, higgadtan és körültekintően építkeznek, beleszámolva Orbán visszataszító személyiségjegyeit és várható reakcióit is az Ország jövőjéről szóló hatalmas tétű játszmába. És mindaddig, amíg róluk szól a közélet, akár ellenségesen, akár kritikusan, addig Ők tematizálnak, és az oktatásügy, nem pedig valami más lesz a közbeszéd témája. És akkor nyernek, és nem maguknak, hanem nekünk. Köztársaságot, demokráciát, Európát. Úgyhogy figyeljünk rájuk és segítsük Őket.

Rendíthetetlenül.