A Forradalom edzőtábora

Ma reggeltől 12 napon át, március 13-ig a Kossuth téren táborozunk nonstop, sátras tüntetéssel. Akik ismerik korábbi 9 hónapos hasonló ott tartózkodásunk történetét, tudják, miért. Akik még nem: nos, elmondom, mire jó ez a dolog.

Érik a Népharag. A Kossuthos esernyős tüntetéssel kezdődött, aztán a kockásingesedés öltött megdöbbentő méreteket. Ha pedig a pedagógusok mögé fölsorakozott demokraták a várható hatalmas tömegben ott lesznek március 15-én délután a Hősök terén, hogy onnan az Andrássyn végigvonulva még magukba gyűjtsék a főváros Népét, és beérkezzenek a Parlament köré: nos, ott aztán már BÁRMI lehet. Diktatúrát választásokon, vagy parlamenti babrálással eltakarítani nem lehet, ezt a történelem megmutatta mindig és mindenütt. Azt bizony UTCÁN lehet, nagy tömeggel, kitartással, bátorsággal, áldozatvállalással, máshogy nem. És az Ország épp erre érzett rá az elmúlt hetekben, és nem lehűl a dolog, hanem forrósodik. Az egyetlen dolog, amitől Orbán fél: a Tömeg. A saját Népe. Minden centralizációs lépése, törvénykezése abba az irányba megy, hogy adott nagyságig egy tüntető tömeget meg tudjon akadályozni akaratuk elérésében. Ám kis ország vagyunk, itt az erőszakszervek lojalitása a Néphez mindig adott, hisz mindenki ismer mindenkit, nem hozhatók Felső-Mandzsúriából páncéloshadosztályok, nemde.

A rendészetben, tömegkezelésben jártasak azt szokták mondani: 100 ezer fölött nincs miről beszélni. Hogy ez mit jelent? Igen, AZT, aminek tűnik: ha ennyi ember egy bonyolult földrajzú területen, mint amilyen a Kossuth tér környéke, fölsorakozik, akkor a karhatalom jobban teszi, ha hazatér a laktanyákba, de még jobban, ha leteszi a hűségesküt a Népre. Elnézve a társadalmi forrongást, MEGLESZ az a 100 ezer fő nemsokára, még az is lehet, hogy március 15-én. És onnantól azoké a döntés az Ország további sorsáról, akik hívására ennyi ember fogta magát, és utcára ment. Általában a Forradalmakat végül sikerre vivő, Nép által fölkent vezetők az utcán maradást szokták választani, ez volt az utóbbi 20 év sikeres forradalmainak mindegyikében a forgatókönyv. Nem roham, nem középületek elfoglalása, hanem letáborozás az Ország Főterén, aztán ott maradni, amíg a Hatalom elégségesen ki nem készül lelkileg, hogy hülyeséget csináljon. És olyankor elpattan a húr: nekivág a karhatalom, a Főtéren táborozók ellenállnak, otthonról a Nép megindul, hogy a segítségükre siessen, a sikertelen rendőrattak után a biztonsági egységek elkezdenek átállni, aztán pár nap káosz után a Rezsim vezetői már vagy elmenekültek, vagy azok tartóztatták le Őket, akik addig a védelmüket biztosították.

Ma kezdődő 12 napos éjjel-nappali tüntetésünk ennek a célnak és módszernek a szolgálatában áll. Sokan mondják ugyan a tüntetések előtt, hogy most már ne menjünk többé haza, de aztán mégis hazamennek. Mert nehéz dolog kint éjszakázni, a megszokott otthoni kényelem nélkül, ismeretlen emberek között. A mi feladatunk pedig épp ez: fölkészülni, és fölkészíteni mindenkit, aki a 12 nap alatt bármikor hozzánk betér: hogyan is kell az ilyesmit tenni, és lelkileg kibírni. Mert a test szinte mindent kibír, de ott lenni a Hatalom arcában hosszú időn át, tűrni az állandó vegzálást, valóban nem könnyű. Egyébként meg persze egy állandó, éjjel-nappalos tüntetés nem arról szól, hogy akik az elején kimentek, azok vannak ott állandóan. Dehogy, mindenki teszi a dolgát egyébként, akinek még van a Narancsérában stabil munkahelye, az dolgozik, akinek nincs, az végzi azt, amiből meg tud élni, és minden szabadidejét a Téren tölti. És ha kellően sok ember van, akkor jó szolgálatszervezéssel simán biztosítható a tüntetés folyamatossága. Jönnek-mennek az emberek, mindenki annyit tölt ott, amennyit tud, segítve ezzel a Harcostársait. És rettenetesen idegesítve a Rezsim ott leföl sétálgató Urait. Nos, hát ezért megyünk ki ma reggeltől a Kossuthra, és várjuk a legkitartóbb, legbátrabb demokratákat a sorainkba.

Téged is.