Vissza a Kossuthra!

Mint tegnapi blogomban leírtam és megmutattam: az elemek ereje, és néhány rosszindulatú ember lehetetlenné tette állandó Kossuth téri tüntetésünk megkezdését. De minket nem abból a fából faragtak, hogy meghátráljunk. Mondom a részleteket a továbbiakról.

Először is: a Kossuthos 5 órás küzdelmünkről szóló cikk rekordsebességgel repült végig a neten. Úgyhogy kellemes kötelességem Mindannyiótoknak köszönetet mondani, akik a háttérből figyelitek, és támogatjátok erőfeszítéseinket, megértve, hogy amit teszünk, arra a Hazánknak szüksége lesz a Rezsim eltakarításához rövidesen. Ma már szép idő volt, ám nem építkeztünk, mert eleve kizárja ezt néhány nem megkerülhető tény. Mikor előre tervezve még jócskán februárban az állandó tüntetés jogáért a csatát megkezdtem, március 1-13. közötti időintervallumot jelöltem meg a beadványban. Ezt korábbi bírósági vereségeiből okulva a BRFK simán jóvá is hagyta, tehát a jogot elnyertük. De egy tüntetés onnantól kezdődik, amikortól a bejelentő leírta, és nem kezdhető később, sőt, meg sem szakítható, mert azonnal semmivé foszlik az elnyert jogerő. Magyarul: ha tegnap nem kezdjük meg reggel az építést, és nem próbálunk meg mindent, hogy sikerüljön, akkor azonnal törvénytelenné vált volna a tüntetés. Azt is lehet persze, de ilyenhez még nem vagyunk elegen. Egyszóval tegnap délután kettőkor, mikor elhagytuk a Teret, tüntetési jogunk megszűnt, azt ma már nem kezdhettük újra.

A másik ilyen ok: ezek a sátrak tegnap megsérültek, nem bírták a viszontagságokat. Annak idején, 9 hónapos Kossuth téri állandó tüntetésünk induló szakaszában ugyanilyen sátrakkal kezdtünk, ám akkor augusztus volt, gyönyörű idő. És persze ahogy jött pár vihar, össze is omlottak, ahogy kell, de demonstrációnkat anyagilag is támogató szimpatizánsainknak hála, mire összeomlottak, már volt pénz, hogy jobbakat vegyünk. Most meg nincs. Mivel a tegnapi blog eszeveszett léptékű terjedéséből látom, hogy mily nagyságrendű is az érdeklődés Kossuthos sátrazásunk folytatásával kapcsolatban, ezért aztán minél inkább képbe szeretnék hozni a lehetőségeinkkel kapcsolatban Mindenkit. Lényeg a lényeg: EZEKKEL a sátrakkal nincs értelme újra belevágni, mert lehet, hogy lesz egy szép napunk, aztán másnap szétmegy minden, ha jön a dunai szél. A másik tényező pedig az időfaktor. Egy tüntetést, ha az olyannyira stabil helyszínű, mint a mi sátras nonstop demonstrációnk, 3 nappal az esemény megkezdése előtt be kell jelenteni. De a valóság az, hogy minimum nyolc napra előre kell tervezni, mert ha a rendőrség elutasítja, akkor bíróságra kell menni, és beadással, elbírálással együtt az újabb öt nap.

Ez meg összesen 8 napot igénybevevő jogi hercehurca, amit ugyan megnyerünk, mint mindig, de emiatt március 11. előtt nem kezdhetnénk újra. Csakhát ott van Március 15., mikor nem szabad a téren lennünk, egyrészt a délelőtti állami valamicsoda miatt, másrészt meg a délutáni hatalmas tanártüntetésnek nem szeretnénk gondot okozni az ottlétünkkkel. Reményeink szerint ugyanis a tanártüntetésnek minden helyre szüksége lesz, akkora lesz a Tömeg. Elkezdeni tehát nincs értelme a nemzeti ünnep előtt, mert pár napnak nulla jelentősége van. Marad tehát a Március 15-e utáni kezdőidőpont, és akkor itt térek vissza a sátrakhoz. Hamár úgyis az Ünnep után kezdhetjük csak újra, akkor viszont nem fogunk kapkodni. Látjuk, hogy rengetegen támogattok minket, sokan meg is kérdezték, hogy lenyúlt acélvázas szupersátraink helyett hogyan tudnának segíteni legalább egy hasonló megszerzésében. Voltak, akik sátrakat ajánlottak, csekkoltuk, sajna gyengék, és sokkal számosabban vannak, akik pedig annyit mondtak: vegyünk egyet, nosza, kérnek egy bankszámlaszámot és utalnak rá párezer forintot.

Egy acélvázas, kamionponyvás sátor a korábbinál kisebb, de a tüntetés logisztikai központjaként, és jelképeként működni képes nagyságban 150 ezer forint. Osztottunk-szoroztunk és úgy látjuk, hogy március 20-ra összejöhet ennyi pénz a magánadományokból. Az időpont tehát adott, eszerint is cselekszünk. A holnapi napon beadok egy március 20-tól március 31-ig tartó nonstop tüntetésre igényt a BRFK-ra, van idő győztesen megvívni az esetleges jogi csatát, és 20-án megyünk a Térre, immár egy olyan sátorral felvértezve, ami Nektek köszönhetően sikerre ítéli a kintlétünket. Hogy ne keveredjenek össze a sátrazásra kért adományok blogírói tevékenységem támogatóival, a Demokrata Ellenállás - DE! másik szóvivőjének bankszámlájára gyűjtjük adományaitokat. (A számlaszám a cikk végén található.) És mégegy dolog. Ha a Március 15-e netán úgy alakul, hogy bukik a Rezsim - nem ártana - akkor természetesen az addig befolyt adományokat visszautaljuk, hisz sátras tüntetésre nem lesz szükség ezesetben. Ha azonban lesz még a Diktátor meg a Bandája, akkor folytatjuk, mert hív a kötelesség.

Vissza a Kossuthra.