2016. március 26., szombat

Március 30.: A Fordulat Napja

Egyre többen értik meg, hogy a Tanárlázadás valójában mit jelent az Ország számára, messze túlmenően annak konkrét követelésein. És minél többen, annál gyorsabban megy a szemétbe az Orbán Rezsim. Ahová való.




Ami a Kossuth téri esernyős tüntetés, február 13. óta zajlik, az már most is része a történelemnek. Március 30-a pedig egyszer majd pirosbetűs ünnep lesz, erre mérget veszek. Persze kell majd ehhez az idő múlása, a legtöbben csak később ismerik föl, hogy valami, aminek a kifutása egy Diktatúra bukása lesz, az valójában mikor és mivel is kezdődött el. Ha a lényegét akarom megfogni, azt mondom: a március 30-i polgári engedetlenség MINŐSÉGI változás az ellenállásban. Voltunk páran eddig, Sándor Máriától Gulyás Mártonon, Büki Zolin át jómagamig, akik bevállaltuk a polgári engedetlenséget a Rezsim elleni tiltakozásként, de ez csak pártucatnyi embert jelentett a valóságban. Megkaptuk, megkapjuk érte a különböző szankciókat, ám a Diktátort ennyien megrengetni nem tudtuk, a Népet fölébreszteni szintén kevesen voltunk. De Pukliék polgári engedetlenségében sokezer ember vesz részt, annak tömegessége, és hatalmas sajtóvisszhangja pedig képes föloldani az emberek félelemérzetét. Sokezer embert ugyanis nem lehet sem lesittelni, sem kirúgni, a Rezsim gyengesége tehát mindenki számára nyilvánvalóvá válik.


A fanyalgók, a magukat értelmiségieknek nevező értelmetlenségiek persze arról cikkezgetnek, hogy csak egyórás, meg csak szakpolitikai követeléseik vannak, ésatöbbi. A baj csak az, hogy egyszerűen nem értik: tökmindegy, hány napig, óráig, percig tanusítasz polgári engedetlenséget. A lényeg maga az engedetlenség: a Rezsim minden alapvető jogot leromboló törvényeivel való tudatos szembeszegülés. Az meg épp olyan bátorságot igényel rövid, mint hosszú ideig, mert mint mondtam: MINŐSÉGILEG más minden eddigi tiltakozáshoz képest. Az már csak hab a tortán, hogy az értelmetlenségiek maguk még életükben nem mertek egy hangyányit, vagy egy másodpercet sem szembeszállni a Hatalom törvényeivel, így aztán saját gyávaságukat gondolják kompenzálni a savanyú a szőlő elvén. A másik mélyostobán puffogtatott tézis pedig ennyi: miért csak szakpolitikaiak a követeléseik? Hát azért, mert tanárok, tehát megalapozottan csak a saját szakmájukról tudnak igazat mondani. És mivel valóban igazat mondanak, ezért aztán még a Fidesz szavazók többsége is hitelesnek érzi Őket, és támogatja is a követeléseket. Ez pedig ismétcsak MINŐSÉGÉBEN új fejlemény.


Nem hiszem, hogy azokat, akik csinálják, ekézni kéne olyanoknak, akik meg nem teszik. Szabad a pálya: bármilyen más ágazat is nekilódulhat, fogalmazza meg saját igényeit, és vigye el az azokért való kiállást a polgári engedetlenségig. Mertha ezt sokan megteszik, akkor kiderül: ezek az ágazati követelések mind jogosak, azokat még a Fidesz szavazók többsége is reálisnak érzi. És mivel a Diktatúra jellegénél fogva nem engedhet semmiben, ezért aztán elporlik a támogatottsága, és ott találja magát az ágazatokban megjelenő Nép gyűrűjében, addigi támogatóinak többségét elvesztve. Ez meg a Rezsim végét jelenti, gondolom ez könnyen átlátható. A Tanárlázadás a pedagógusok számára szakmai követelésekről, az Ország számára azonban ennél sokkal többről szól. Felbátorító hívószó mindenki más számára: ne féljetek, elegen vagyunk, hogy ne tehessenek már ellenünk semmit. Ahogy Pukli mondta, és teszi is: NINCS HATALMUK FELETTÜNK. A Tanarak a saját példájukkal hívnak ellenállásra mindenkit, nincs más dolga a Népnek, mint követni a példát.


Föltették már térképre azokat az iskolákat, amelyek résztvesznek a polgári engedetlenségben. Minden hazafit arra kérek: találja meg a hozzá legközelebbi sulit, és csatlakozzon az előtte felsorakozó tanárokhoz és diákokhoz. Azt gondolom, hogy ez a minimum, amit mindannyian megtehetünk: kiállunk azok mellett, akik a saját bőrüket viszik a vásárra ÉRTÜNK. Aki pedig objektív okból nem tudja ezt megtenni, az aznap viseljen kockás inget, a Tanárlázadás jelképét, bárhol tartózkodik, bármit is csinál. Ha most magukra hagyjuk Őket, akkor hiába vállaltak áldozatot, és akiknek az a baja, hogy csak egyórás a polgári engedetlenség, most megmutathatják, hogy rövidke egyórára mily könnyű is melléjük állni. A Demokrata Ellenállás a Kossuth téri állandó, sátras tüntetésén gyülekezik fél nyolckor, és onnan megyünk át a közeli Szemere Bertalan általános és középiskolához szolidarítani. Este 6-tól pedig civil szövetségeseinkkel együtt a Kossuthon tartunk tüntetést, hogy aki hangosan is ki akarja nyilvánítani szimpátiáját, és a Rezsimmel szembeni antipátiáját, azt szervezetten és tömegesen is megtehesse. Március 30-a sorsfordító nap lehet, és hogy az lesz-e, csak rajtunk múlik.

Hát legyen az.


1 megjegyzés:

  1. Ott a helyünk! A Quaestor károsultak eddig is kiálltak a tanárok mellett.

    VálaszTörlés