Hová tűntek a Fidesznyikek?

A legjobb közvéleménykutatás: állandó tüntetés  a Kossuth téren. Mindig nagy a jövésmenés, odanéznek a tüntetési sátorhoz az emberek, ki ezért, ki azért. Elég figyelni, és gyorsan kiderül, hányadán is állunk az Orbánhívőkkel.

Tegnap reggeltől megkezdtük állandó Rezsimellenes tüntetésünket a Kossuth téren. Olvasóim emlékeznek rá, hogy sodorta el az ítéletidő március 1-én két sátrunkat is, most adományozóinknak köszönhetően már atombiztos sátorral mentünk. Najó, majdnem. Ha megint kapunk váratlan éjszakai látogatókat TEKéktől, akkor persze nem marad, mindig kellő túlerővel jönnek, de egyébként meg áll mint a cövek, bírja a Kossuth tér szélsőséges időjárási viszonyait. Tegnapi blogomban összefoglaltam, miért is vagyunk ott, most csak röviden: felkészülünk arra, mikor a társadalmi forrongás eljut addig a pontig, hogy egy nagy tüntetés után többé nem mennek haza a demonstrálók. Március végéig leszünk kint, legutóbb júniusban táboroztunk ott egy hetet, rég volt, nem árt felfrissíteni az emlékeket, szintre hozni harcedzettségünket.

Sok mindenre fölkészültünk, de egyvalamire nem. Pont arra, amit a címben írtam: eltűntek a Fidesznyikek. Vasárnap volt, ráadásul ingyenes Parlament-látogatással, ilyenkor fürtökben szoktak mászkálni a Kossuthon, és persze útbaejtik a sátrat, hogy beszóljanak: cigánytábor, zsidómaffia, Sorosbérencek, hazaárulók, CIA, Moszad-ügynökök, ilyesmi. Mi meg persze beszállunk a vitába, és megpróbálunk érdemi érveket mondani, ritka sikerrel, de a kicsit is meg kell becsülni. És tegnap, amikor tömegével kellett volna jönni az ökölbe szorult arcú, fröcsögő Vérnarancsoknak, mindösszesen 1, mondom EGY jött oda. Minimum félszáznak kellett volna lennie korábbi rutinunk alapján, de nem volt. Egy volt. Az is szerényen, megkérdezte, ki ellen tüntetünk, tudta persze a választ, de mikor mondtam neki: a Diktátor ellen, akkor udvariasan annyit mondott: akkor Ő most megy is innen. És pont.

Tisztázzuk: nem gondolom, hogy az Orbánhívők elfogytak. De az egy nap alatt is egyértelmű, hogy korábbi öntelt magabiztosságuk romokban. Látszott a Múzeumkerti Orbánkamuzás "tömegén" is, de most méginkább: nem büszkék arra többé, hogy Fidesznyikek. Előző évi 9 hónapon át tartó nonstop tüntetésünkön persze szereztünk némi emberismeretet, nem kell ahhoz szóbaelegyedni az arra sétálókkal, hogy megállapítsuk hovatartozásukat. Ha tekintettel lehetne ölni, már rég hullák lennénk, és csúnya nézéseket tegnap is kaptunk. De sokkal kevesebbet ebből a műfajból is, és amikor fölvettük a szemkontaktot, egy pillanat alatt el is fodult a delikvens, és elsietett. És mondom: mindezt egy olyan napon, ami mindig a legnehezebbek közé tartozott: vasárnap, ingyenes Parlament-látogatás, kultikus csoportszertartás az Orbánfanoknak.

Ha valakinek kétségei vannak, mennyire is "reprezentatív" közvéleménykutatás a Kossuth téri állandó tüntetés, hadd emlékeztessek egy egyébként közismert történetre. 2014 szeptembere volt, zajlott a főpolgármesteri kampány. A parlamenti "ellenzéki" pártok közös jelöltje Falus Ferenc volt, Bokros Lajos meg elindult a saját szakállára mindössze saját pártja: a MoMa támogatásával. Hosszú évek korábbi tapasztalata, hogy főpolgármester esetében a személy sokkal többet számít, mint a mögötte álló párt, Demszky sem azért nyert mindig, mert az SZDSZ támogatottsága a csillagokban volt. És Tarlóssal szemben Falus erőtlennek tűnt, hiába volt mögötte hárompárti támogatás. És egyszercsak azt éreztük a Kossuthos beszélgetések alapján, hogy Bokrost egyszerűen többen támogatják, mint Falus Ferencet.

Meglepő volt a tapasztalat, elkezdtünk erre tudatosan odafigyelni, és egyértelmű volt: ha valaki egyáltalán képes lehet Tarlóst legyűrni, akkor az Bokros. Bele is álltunk, minden rendelkezésünkre álló médiafelületen, rendezvényeinken Bokros támogatására szólítottunk föl. Aztán két héttel a választás napja előtt a parlamenti "ellenzék" is belátta, hogy vagy Bokros, vagy hatalmas zakó. És beálltak mögé, és ha ezt előbb teszik, akkor ma NEM Tarlós a főpolgármester, ez a választási adatokból egyértelmű. Szóval amit mi a Kossuthon, a tömegnyi élő beszélgetésből leszűrtünk, az a valóságban tökéletesen beigazolódott. A tegnapi nap megmutatta, hogy Orbán hívei kevesebben vannak, mint voltak, és aki van, az sem büszke a hovatartozására. Ha pedig a Diktátor szimpatizánsi hátországa megroppan, azt rövidesen a Rezsim összeomlása követi. Úgyhogy csak hajrá ellenállók, Tanaraktól a Ligetvédőkig, jó úton járunk. Ott vagyunk a Kossuthon éjjelnappal.

Várunk minden demokratát.