Zsoldostalanítás

Minden rendszernek van gyenge pontja, még az Orbán Rezsimnek is. Ha kitartóan támadjuk, képesek lehetünk destabilizálni, aztán jöhet, aminek a jötte egyre inkább elkerülhetetlennek tűnik.

A Felcsúti Maffia erőssége a pénz: az egész országot egy rablógazdasággá változtatták, helyi, és országos hűbérurak osztják fel egymás között javainkat, legyen szó földről, gyárról, trafikról, vagy épp közbeszerzésen elnyerhető sokmilliárdos megrendelésekről. A vagyon, a sokszorosan túlárazott állami megrendelésekből visszafolyatott tisztára mosott pénz tartja olajozva a Rezsim gépezetét. És ez az erősség egyben a leggyengébb pontjuk is. Ha eltitkolni akart gazdagodásukat, szerződéseiket mind nyilvánosságra hozzuk, és ha a korrupciót egy életen át büntethetővé tesszük, elvesztik könnyen a magabiztosságukat Orbán zsoldosai. Ők is tudják: semilyen önkényuralom nem tart örökké, és ha tetteik nem évülnek el, akkor bizony csak idő kérdése, mikor lesz a mai henye dőzsölésből szikár cella.

Magam, és hasonló, terepen is aktív társaim nemcsak írnak és beszélnek, hanem cselekszenek, ha megtalálják a módját. Írtam már korábban a Civil Ellenzéki Kerekasztalról (CEKA), ahol ilyen emberek egyesítették erőforrásaikat. Újhelyi Sándor, aki a Migration Aid megalapításával írta be magát egyszer s mindenkorra történelmünk tiszta lapjaira, Büki Zoli, akit az autósblokádokról ismer az ország, Somos András, akit még terepről kevesebben ismernek, de a netről annál inkább, és persze jómagam a Demokrata Ellenállással. Szóval ez a csapat már tett eddig is pár dolgot, de most lépünk egyet, és nagyot. Augusztus 1-től országos aláírásgyűjtést kezdünk, hogy népszavazást kényszerítsünk ki, aminek témái pont azok, amiket följebb írtam: a korrupció ellehetetlenítése, és örökké büntethetővé tétele.

Ennek első lépése már korábban megvolt, hírt is adtam róla: három, jogi nyelven megfogalmazott, tartalmában pedig a lopás ellehetetlenítését szolgáló kérdést adtunk be a Nemzeti Választási Bizottsághoz, népszavazási kérdéskénti elfogadásra. Egyikünket sem lepte meg, hogy menetből és viharos sebességgel elutasították. Diktatúrában nincsenek kis szabadságok, legföljebb az abba vetett hamis hit, épp az történt tehát, ami várható is volt. Az viszont kicsapta a biztosítékot, hogy a Választási Bizottságban üldögélő, magukat ellenzékinek nevező parlamenti pártok delegáltjai is elutasították a kérdéseket. Lehet dumálni a Rezsim elleni harcról, csak mikor ott a konkrét eset, mikor színt kell vallani, akkor a tettek, és csak azok számítanak. Éppúgy nem akarják a korrupció lehetetlenné tételét a magukat ellenzékinek nevezők, mint a Felcsúti Maffia.

Persze puszta jogászkodással minket megállítani nem lehet. Már a Kúrián van egy ideje a fellebbezésünk, meglátjuk, képesek-e tisztességes döntésre, vagy már ott is mindent maga alá gyűrt a Rezsim szelleme és gyakorlata. Azt azonban tegnap eldöntöttük: mindegy mi lesz a döntés, végigmegyünk ezen az Ügyön, ha népszavazási aláírásgyűjtésként, jóváhagyott kérdésekkel, akkor úgy, ha pedig ki kell kényszerítenünk a népszavazást, akkor meg amúgy. Négynaponként más vidéki városba megyünk, gyűjteni fogjuk a támogatókat, és addig megyünk, amíg csak kell, tartson ameddig tart, és kívánjon bármekkora erőfeszítést. Valakiknek meg kell végre rendíteni az Orbán Rendszert, mert a 2018-ig való várakozás, egy nem megnyerhető választással való hitegetés csak erősíti, nem pedig megdönti az elviselhetetlen Rendszert. Úgyhogy nekivágunk.

Tartsatok velünk, Hazafiak.