Duma helyett

A becsületes hazánkfiai irigységgel nézik, ahogy a szomszéd országokban lassan lesittelik a fél politikai "elitet", mert közpénzt loptak. Úgy tűnik, rajtunk kívül mindenki megértette, hogy a korrupció a társadalom legsúlyosabb rákfenéje.

Valaha fölényesen röhögött a jómagyarembör a románon, meg a szlovákon, meg a többin. Hát azóta eltelt cseppnyi idő, és ami nálunk elmaradt, az náluk megtörtént. Eltakarították a hatalmát átmenteni akaró bolsevik bandát, a helyükre került újakat meg hozzászoktatják a Ne lopj! elvéhez. Karpereccel, rácsokkal, vagyonelkobzással, meg minden ilyesmivel, hogy érezzék a komoly törődést. Pedig ahogy a híradásokból kiderül, ott a nálunk szokványoshoz képest minimális összegek keringenek. A magyar "politikában" pártízezer euró nem tétel, a szomszédainknál meg főbenjáró bűn. Úgy tűnik, arra is rájöttek, hogy az egészséges társadalom felépítését bármekkora korrupció gátolja, nincs kis, meg nagy lopás, csak LOPÁS van, és az súlyosan büntetendő. Ja, és nincs én lopásom, Te lopásod sem, ahol mindenki csak a másikét veszi észre, a sajátjait meg körömszakadtáig védi.

Nálunk gyakran elhangzik az önmentegető érv: jójójó, oké, a mieink is loptak, de ez a Vérnarancs Banda, ez sokkal többet. Igaz. Ám a szomszédban ez csak annyit jelentene, hogy a kisebbet lopók 10 évet kapnak, a nagyobbat meg 20-at, és ücsizhetnek egymás mellett a cellában. Nálunk meg ez arra volna érv, hogy hatalomra juttassuk a kisebb rablót, merthát Ő kisebb. Aha. Javaslom még, hogy gyilkosok helyett alkalmazzunk biztonsági őröknek garázdákat, tolvajokat, satöbbiket, merthát Ők ugyebár a gyilkosokhoz képest mily jófejek is. Nem, nem azok. Ugyanúgy, ahogy magánviszonyainkban nem bízunk a kisebb bűnözőkben, pont ugyanúgy nem szabad ezt tennünk közviszonyainkban sem. És mindazon országok, amelyek ezt fölfogták, és komolyan be is tartják, minden tekintetben simán, és gyorsuló iramban hagynak minket állva, és zúgnak befelé Európába.

Szavakban persze senki nem lop. Orbánék a legharcosabb kommunikátorai a becsületnek, két százmilliárdos lenyúlás között elmondják, hogy levágják a tolvajok kezeit. A parlamentben üldögélő "ellenzékiek" is hatalomra kerülésük esetére elszámoltatást ígérnek, a baj akkor kezdődik, ha rákérdezünk: kiket és milyen módon. Mert akkor jön a hosszú, körmönfont melléduma, himihumi hablaty, Ők is tudják ugyanis, hogy egy teljes elszámoltatás a saját pártjaik apparatcsikjait is kivégezné. Merthát benne vannak nyakig, ha nem is látványosan, és nem is Ők viszik haza a legtöbbet. Úgyhogy duma az van, tettek meg nincsenek, mert azok a mai politikai "elitnél" felérnének egy öngyilkossággal. Ideje ezeket a dumákat mérlegre tenni, és betartatni az elmondóikkal. Ezért az a cím, ami. Ugyanis megvan a módszer, hogy szembesítsük a lopásellenes szövegek elmondóit valós cselekedeteikkel.

Beszámoltam róla korábban: indítottunk egy háromkérdéses, korrupcióellenes népszavazást. Most csak röviden, a lényeget, ismétlés gyanánt: a közvagyonra kötött szerződéseket ne lehessen titkosítani, minden közpénzre vonatkozó ügylet legyen nyilvános, és a korrupciós bűncselekmények SOHA ne évüljenek el: aki a társadalmat lopja meg, egy életen keresztül legyen ezért elkapható. Na, persze ezt a három kérdést a Nemzeti Választási Bizottságnak nevezett nemtommi kidobta, az érdekesség az volt, hogy az "ellenzék" is a Fidesznyikekkel együtt utasította el az ügyet. Megyünk jogorvoslatért a Kúriához, lássuk, a Bíróság képes lesz-e kiszakadni a politikai erőtérből, és a becsület és ráció mellett dönteni. Ám akármi is lesz a döntés, az Ügyet mindenképp továbbvisszük, bármeddig is kell elmennünk. Országjárásra fogunk indulni, aláírásokat gyűjteni, hogy szavazhasson a magyar a korrupciót roppant nehézzé tevő három kérdésről.

És az aláírásgyűjtő országjárást szembesítésekre fogjuk fölhasználni. Állandó, sátras tüntetéssel megyünk háromnaponta másik vidéki városba, és mielőtt egy adott helyre odaérünk, minden egyes ottani önkormányzati képviselőt személyesen értesíteni fogunk, és megkérjük, hogy írja alá a korrupció-ellenes csomagunkat. Fideszest, Jobbikost, Dékást, Szocit, Együttest, Elempést, Péemest. Mindenkit. És folyamatosan nyilvánosságra hozzuk mindazok neveit a választott közfunkciót ellátók közül, akik aláírták, és azokét is, akik meg nem. Aztán mikor a turnén végigmentünk, összesítjük az adatokat, és rögtön kiderül: melyik párt hivatalos emberei gondolják komolyan az elszámoltatásról szóló szövegeiket, és melyikek nem. Aztán megkérdezzük majd a pártelnököket is ugyanerről. Minden kristálytiszta lesz, vége a kamuhalmoknak. Szembesítés, tettek következnek.

Duma helyett.