Rákgyógyszer

Nyugi, nem szállok be a néphülyítő csodadoktorok seregébe. Nem arról szól a cikk, hogy a vöröspolip hetedik karjának harmadik tapadókorongjában található a mindent gyógyító varázsszer. Olyan rákról szól, ami valóban gyógyítható.

Mi is a rák? Már persze azon túl, hogy a legrettegettebb szó orvosi rendelőben. A rák nem más, mint pár sejt, amelyik elszabadul, és kivonja magát a szervezet játékszabályai alól. Nem marad a helyén, nem vesz részt a szervek közötti munkamegosztásban, helyette elkezdi saját céljaira fölhasználni a test erőforrásait. Vadul szaporodik, és mindent fölzabál közben, nem törődve azzal, hogy végül saját magát is megöli az anyaszervezettel együtt. Nagyságrendekkel gyorsabban szaporodik, mint a normális sejtek, és nagyságrendekkel több energiát és nyersanyagot fogyaszt el, mint azok. És mindeközben semilyen, a szervezet egésze számára hasznos tevékenységet nem végez. Az ember eszik, iszik, levegőzik, de hiába: bármit is visz be, az végül mind a ráksejtekben köt ki, és a normális szervek lassan eltűnnek. Hát EZ a rák. Ráadásul megvan az a szokása, hogy bármilyen kicsire vágjuk vissza - műtét, kemo, sugárzás, bármi -, újrakezdi. A rákot meggyógyítani csak úgy lehet, ha maradéktalanul kiirtjuk, mondhatni: az írmagját is.

Az emberi test egy precíziós szervezet. És ebben tökéletesen hasonlatos egy működő társadalomhoz. Ezért aztán a betegségeik is hasonlóak. Tessenek kicsit megállni, és elgondolkodni: vajon mi az a társadalomban, ami pont úgy működik, mint a testben a rák? Igen, a korrupció az. Elkezdődik kicsiben, és ahogy egyre többen csinálják, egyre védtelenebbé válnak a normális közösségi sejtek. Egyre fogynak az erőforrások, egyre kevesebb jut a valódi munkamegosztásban résztvevő hasznos szerveknek, és egyre több a terjeszkedő, magáncélú korrupciónak. Aztán bekövetkezik a pillanat, mikor a társadalom rákja: a korrupció végül fölzabálja a szervezetet. Tán csak egy különbség van: az emberi test rákja megöli a szervezetet magával együtt, így legkésőbb a halál pillanatában maga is elpusztul. A társadalmi rák, a korrupció elindítói azonban kimentett magáncélú javaikkal leléphetnek, és tovább élhetnek, a kirabolt, tönkretett társadalom pedig ott marad összeomlottan.

A társadalom rákjának VAN gyógyszere. Legelőször is: a közgondolkodás. Ha mindenki elutasítja a korrupciót, akkor nem találnak újabb sejteket a korrumpálni akarók. Minél többen gondolják úgy: a korrupció egyetlen ellenszere, ha abban nem veszek részt, és bárki is csinálja: nem tűröm el, annál nagyobb az esélye, hogy a közösségi immunrendszer megállítja, és legyőzi a burjánzást. Aki elkezd méricskélni, hogy kinek a korrupciója a nagyobb és rosszabb, máris részévé válik a társadalom védtelenné tételének. A korrupciós ráksejteknek ugyanis nincs színe, mindegy, hogy narancs, vörös, zöld vagy épp kék, mind öl. Aki a kéket eltűri, mert az neki elfogadható, az a többinek is helyet csinál. A korrupció csak úgy irtható ki, ha teljesen elpusztítjuk. Mint a ráknál: az írmagját is, És teccenek tudni, mi az elfogadott módszer a gyógyulásra: szűrés, mielőbbi, minél kezdetibb stádiumú felismerés, és azonnali kemény beavatkozás. Aki a korrupciónál ennél kevesebbel beéri, az maga is előidézője a társadalom szervezete elpusztításának.

A rák gyógyszere tehát ennyi: felismerni és kiirtani. Társadalmunk rákjának, a korrupciónak is ugyanez az ellenszere. Felismerni valamit pedig úgy lehet, ha látjuk, mi történik az elrejteni kívánt zugokban. Nyilvánosságnak hívják, ha a társadalom láthatja a folyamatokat. El kell tehát érnünk, hogy MINDEN közvagyonra és közpénzre kötött szerződés kötelezően nyilvános legyen. Kiirtani pedig úgy lehet, ha garantáljuk: SENKI nem úszhatja meg felelősségrevonás nélkül. Ma a legnagyobb rablók abban bíznak, hogy mire eljön az elszámoltatás ideje, elévülnek társadalomromboló tetteik. A mi dolgunk, hogy ezt a hamis biztonságérzetet lenullázzuk. El kell érnünk, hogy egész életen át, elévülési idő nélkül büntethető legyen a korrupció. Annyit még a Felcsúti Maffia tagjai is tudnak: semmi sem tart örökké, az Ő uralmuk sem fog. Hát akkor kezdjenek el félni: nem ússzák meg, mert BIZTOSAN felelniük kell a tetteikért, ha nem holnap, akkor holnapután, időhatár nélkül.

Tudjuk tehát a módszert, ideje nekikezdenünk az alkalmazásnak. Két kérdésben indítunk országos aláírásgyűjtést, hogy a kellő mennyiségű támogatás birtokában népszavazást kényszerítsünk ki. A két kérdés így szól:

1. Támogatod, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőit élethosszig, elévülési idő nélkül büntetni lehessen?

2. Támogatod, hogy minden állami vagyonra és közpénzre vonatkozó szerződés kötelezően nyilvánosságra kerüljön?

Egyszerű, emberi nyelven megfogalmazott kérdések. Becsületes ember érti és támogatja. A becstelen meg nem. Itt nincs melléduma, nincs himihumi magyarázkodás, nincs rövidebb út az erdőn át. Az aláírásgyűjtés folyamán az ország önkormányzatainak minden képviselőjét fel fogjuk kérni, hogy támogassa aláírásával kezdeményezésünket, aztán ugyanezt fogjuk tenni a parlamenti képviselők mindegyikével is. Aztán akkor gyorsan kiderül, kik is azok, akik vizet prédikálnak, és hordószám vedelik a bort. Aki a politikusok közül nem támogatja a korrupció kiirtását, azt csak egy dolog miatt teheti: mert benne van. És akkor jöhet a szike, meg a kemo, meg a sugár, meg minden. Mert ez a rák gyógyítható.

Rajtunk áll, hogy meggyógyítsuk.