Az Orbánűzés Terve

Nagyképű cím? Biztos van, aki ezt gondolja. De azért tessenek végigolvasni, és a végén megítélni: vágyálom, lázálom, vagy nagyon is gyakorlati és végigvihető a Terv.

Az Orbán UTÁNI időkről szóló programokkal tele a padlás, épp csak egy dologba nem hajlandóak belemenni az ilyen tervek kiötlői: hogyan is jutunk el ADDIG? Merthát szép dolog megtervezni, hogy kinek mennyi jut majd a vaddisznóból, ám először föl kell deríteni, be kell cserkészni, és el kell ejteni, vagy marad az éhkopp. Vannak persze - magam is írtam már - koncepciók a Rezsimbuktatásra is, de egyrészt, akiknek ilyen van, az közellenség minden oldalon, tehát agyonhallgatják, másrészt meg nem mindenki meri a gyakorlatban is letesztelni gondolatai helyességét. Nem mondom, kell bátorság egy Diktatúrában az írogatáshoz is, de azért a küzdelem igazi ízét mégiscsak a valós, terepen történő kipróbálás adja. Úgyhogy vágjunk is bele. Írom a Tervet, és mondom, mit TESZÜNK, hogy sikerre vigyük.

Egy jó terv az ellenség gyenge pontját támadja. Orbánék egy hatalmas zsoldoshadsereg, nagyjából az évi 2000 milliárd forintnyi EU-támogatás magánzsebekbe juttatására jött létre. Politikusok, üzletfelek, ügyészek, zsaruk, verőlegények, miegymás, mint a Micimackóban Nyuszi rokonai és üzletfelei. És tényleg pont úgy. Ott sem tudjuk meg, hogy pontosan kik is ezek a rokonok és üzletfelek, és pár közimert arc kivételével - Mészáros Lórinc, Tiborcz, Tarsoly - itt sem ismerjük a szereplőket. Ugyanis ez nem egy páremberes rablóbanda, hanem egy hatalmas kiterjedésű országos hálózat. A csendben megkötött alkuk, a közös titkok zsoldoshadserege, kéz kezet mos alapon megszervezve. Semmi sem mér nagyobb csapást az Orbán Rezsimre, mintha a pénzáramlás útját megmutatjuk, a szereplők tömegét megnevezzük, és egész életükre büntethetővé tesszük Őket.

És innentől már egyszerű és kézenfekvő, mit is kell tennünk. Elkapni a pénzáramoltatást annak legsebezhetőbb pontjainál, azokra népszavazást kikényszeríteni, és bemozgatni az országot, hogy takarítsa el e kérdések kapcsán magát a korrupciót, ettől meg a Rezsim is szétmállik. Benzin nélkül leáll a motor, eccerű ez. A két kérdés, amivel a korrupciót a gyökerénél kapjuk el, ennyi:

1. Támogatod, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőit élethosszig, elévülési idő nélkül büntetni lehessen?

2. Támogatod, hogy minden állami vagyonra és közpénzre vonatkozó szerződés kötelezően nyilvánosságra kerüljön?

Az Ország döntő többségének totál tele van már a hócipője a mindenre és mindenkire kiterjedő gátlástalan szabadrablással, ha sikerül egy ilyen népszavazást összehozni, arra hatalmas tömeg megy el, és nem kétséges, mit ikszel. A Rezsim, és minden csendes csatolmánya mindent meg fog tenni tehát, hogy ilyen népszavazás ne lehessen. És ezen a ponton a dolog leegyszerűsödik: minden cselekvő demokratának azért kell küzdenie, hogy LEGYEN ilyen népszavazás, minden Rezsimszolga pedig azért fog harcolni, hogy ne. A feladatunk annyi: megtalálni az egész országban mindazokat, akik támogatják a népszavazást, egybegyűjteni Őket, és tömegükre támaszkodva KIKÉNYSZERÍTENI a szavazást. Országos aláírásgyűjtésre indulunk tehát, és addig megyünk, amíg a támogatók létszáma kritikus tömeggé erősödik, amely vagy a népszavazást, vagy a Rezsimbukást képes elérni.

Az Orbánűzés Tervének tehát csak kezdőidőpontja van, de naptári vége nincs: addig tart, amíg van Orbán Rezsim. Megyünk városról városra, gyűjtjük az aláírásokat, minden helyen fölállítjuk a helyi aláírásgyűjtő csapatokat, és az egész, folyamatosan bővülő, egyre erősebbé és szervezettebbé váló rendszert egyben tartjuk. Mikor elérjük a 200 ezer aláírást, beadjuk a Parlamentnek: tessék Fehérgallérosok, írjátok ki a népszavazást. Persze, nem fogják. Tehát folytatjuk az aláírásgyűjtést. Meglesz a 300 ezer, újra benyújtjuk. Elutasítják? Persze. Mi meg mozgósítunk egyet. 300 ezer ember, egy akaraton, az hatalmas erő. Minden városban egyidejű figyelmeztető tüntetést tartunk a helyi hatalom épületénél. Aztán adunk egy kis időt, hátha meggondolják magukat Uralkodóék.

És megyünk tovább. Újabb aláírások, újabb benyújtás, újabb elutasítás, újabb országos tüntetések, egyre többen, egyre keményebben, egyre kitartóbban. Ugye tetszenek érteni? Ennek nem lesz amiatt vége, mert elfáradtunk, mert meguntuk, mert mittomén. Ennek csak két végkimenetele lehet: vagy a Parlament a tömegnyomás hatására kiírja a népszavazást, és akkor meszeltek, vagy a fokozódó népharag elsöpri az UTCÁN az országban egyidőben az egész Orbán Rendszernek nevezett erkölcsi-szellemi pöcegödröt. Na, hát ennyi az egész, megcsinálható, meg is csináljuk, és mindenkire számítunk. Július 31-én a jelképünkké vált Kossuth téren kezdünk, aztán Győr, Szombathely, utána pár nap Budapest ismét, majd tovább Pécsre, és csak megyünk, mindenhová, és sietősen.

Várunk Téged is.