Zion

Tudom, hogy a szó sokjelentésű. De én itt most a Mátrix Zion nevű városáról írok. Nem, nem váltok át filmkritikusnak, és archeológus sem leszek. Egyszerűen csak megmutatom, hogy ez a mese nagyon is valóságos.

Kezdjük azzal, hogy pünkösd vasárnap nem írunk blogot, mert úgysem olvassák el. Nem azért, mert oly mély keresztény volna a Hazánk, mint azt Kövérlaca szeretné, hanem azért, mert mindenki kipurcan eléggé a hétköznapokban, hogy egy kétnapos ünnepet pihenéssel töltsön. Én is ilyesmit terveztem, sűrű hét volt mögöttem, nemkicsit jogászkodós a háttérben, de aztán eszembe jutott Zion. Fene tudja, miért. Ja, ahogy leírtam, rájöttem, mégiscsak tudom. Szerintem nagyjából mindenki látta a Mátrixot, és egyértelműek voltak benne a viszonyok: voltak a Jók, meg a Rosszak. Zion a Jók Városa volt. Hogy pontosabban mondjam: a Jók és Bátrak városa. Azoké, akik képesek szembenézni a Valósággal, bármennyire is fájdalmas, kockázatos, sőt egyenesen életveszélyes.

Zionban szabad emberek éltek. Miközben a világ hatalmas tömegei egy látszatvalóságban kéjelegtek, elfogadva, hogy nettó biomasszaként másoknak hajtanak hasznot, kevesen úgy döntöttek: jobb szabadon élni életveszélyben, mint rabságban, ám biztonságban. Nagyjából a Mátrix egy modern tehenészetről szól: a tejelő egyedek föláldozzák a szabadságukat, hogy életüket biztonságban töltsék. Van pár jó, nyugis évük, nem kell megküzdeni a mindennapok szaraival, csakhát ha elapad a tej, levágják Őket. De ez része a biznisznek, kényelem, mások által garantált létbiztonság, cserébe szolgaság, és haszonállattá válás, amelyik bármikor elvihető a vágóhídra. Magyarország jelen állapotában egy az egyben a Mátrix világa. Ha valakinek nem tűnt még föl, akkor mondom.

A különbség csak annyi, hogy a Népünket nem a Gépek használják kiszipolyozható biomasszaként, hanem Emberek. Márha az Orbánbanda közismert arcai, Kövérlacától Lázáron át Rogánig eléri azt a szintet, amitől valaki Embernek nevezhető. Nem, nem éri el. Ők is Gépek, olyan célprogramot futtatnak, amit harácsolásra, és mindenki lenyomására írtak saját maguknak. És működik, mint azt évek, vagy inkább évtizedek óta saját bőrünkön érezzük. Remek látszatvilágot hoztak létre, minden valóságosnak tűnik: van parlament, van média, ha tartod a pofád, és nem akarsz fölébredni, akkor békén hagynak. Már egy ideig persze, mint a vágómarhát, amíg tejelsz adó formájában, hasznos vagy, aztán ha az elapad, akkor gondoskodnak arról a szétdúlt szociális és egészségügyi rendszeren keresztül, hogy gyorsan beérkezzen a tagló.

És pont úgy, ahogy a Mátrixban, itt is vannak olyanok, akik felébredtek. Látják, hogy ez egy színdarab, semmi és senki nem az, aminek látszik. És mondják a magukét, és próbálják fölébreszteni a biomasszát, és közben kapják a savat mindenkitől, mert persze a Szabadok vannak kevesen, az Alvók meg sokan. És utóbbiak nem akarják vállalni az ébredéssel járó kockázatokat. Éhen lehet maradni, börtönbe lehet kerülni, esetleg belehalni, és mindezért csak annyit kapnak, hogy szabadok. A többség számára ez ma még kevés az ébredéshez. Ám egy olyan elvont fogalom, mint a szabadság, valójában az Ember legmélyebb tudatalattijában fészkel. Ideig-óráig lehet nélküle élni, csak aztán az történik, mint minden elfojtott vággyal: elemi erővel tör ki.

A Szabadok soha nem lesznek többé Alvók. Megszokták a szabadságot, és a vele járó mindennapi megpróbáltatásokat. És rájöttek: jobb az utóbbiakat bevállalni, mert olyat kapnak cserébe, ami mindennél fontosabb: a lelki békét, a szabadság érzését, és persze azt, hogy eljön az idő, mikor kiderül: a Felébredteknek van igazuk. A Szabadok létrehozták a maguk Zionját. A Szabadok kis szigetét, az Alvók és az Altatók által közgyűlölt parányi pontot, ahonnan újra és újra megpróbálják kiforgatni sarkaiból a Rendszert. A Mi Zionunk a Kossuth téri sátras tüntetés. Újra megyünk, mert már hiányzott. Május 22-től 29-ig, egy héten át éjjel-nappal ott leszünk. És oda várjuk a már Fölébredteket. A Szabadokat.

Téged.