Csak ülök, és mesélek

Ez ma laza blog lesz. Holnap megyünk egy hetes állandó tüntetéssel a Kossuthra, az előkészületek zajlanak, az ilyesmi meg mindig felemelő dolog. Szombat is van, ma nem kifejtek, hanem inkább csak mesélek.

Kezdjük mondjuk a tegnappal. Egész napos bírósági tárgyaláson voltam sokadmagammal a PKKB-n (Pesti Központi Kerületi Bíróság). Mikor odamentem, nem tudtam, hogy délután is folytatódni fog, de ám legyen, rajtam ne múljon. A téma a múltévi sátorlebontó rendőrakció volt, mikor nem voltunk hajlandók elmenni a Kossuth térről, mert Orbánnak épp sétálni támadt kedve. Úgyhogy ott maradtunk számszerint 26-an, és bevártuk a rendőri intézkedést. Nosza, dobjatok ki, vigyetek el, mutassátok meg az Orbán-féle "demokrácia" igazi arcát. Mondjuk úgy: Gecisztán valóságát. Bemutatták. Úgyhogy sokan közülünk kaptak szépen tízezres bírságokat, merthogy hatósággal szembeni ellenszegülésért az jár. Mi természetesen nem hagytuk annyiban, fellebbeztünk másodfokra, ennek az első napja volt tegnap.

Nosztalgiáztunk egyet, tulajdonképpen jó buli volt, még ha hosszú és fárasztó is, mert azért tétre megy a játszma, és figyelnem kellett, hogy a megfelelő információkat a bírónak a tárgyalás során mindig elmondjam. A bíró egyébként - bírónő, pontosabban - első ránézésre korrektnek tűnik, akik már voltak nála hasonló ügyekben, megerősítették: nem fideszbérenc. Rengeteget járok különböző jogszolgáltatási szervekhez - Európában pesze a rendőrséget, ügyészséget, bíróságot igazságszolgáltatásnak hívják, de itt, Gecisztán valóságában maradjunk a jogszolgáltatás fogalmánál, igazságot mifelénk elvétve szolgáltatnak. Nade majd talán most, kiderül nemsokára. Szóval tényleg odafigyelt, nem akarta belénkfojtani a mondanivalót, úgy tűnik nincs prekoncepciója. Legalábbis az első tárgyalási nap alapján.

Volt azonban egy történés, ami kiverte nálam a biztosítékot, és az most nem a jogszolgáltatás rendszeréből fakadt. Vannak, akiktől elváltak útjaink az idők folyamán. Ennek indokait korábban megírtam már, most egy emberre koncentrálok. Illetve a viselkedési normára, amit tanusított. Vicces, hogy épp ilyen miatt váltam meg Tőle anno. De nem a személye a lényeg, annyira nem jelentős, hogy "kiszerkesszem" a blogban, inkább maga a jelenség a fontos. Hajlamosak ugyanis a magukat ellenzékinek nevezők a Fidesznyikeket amorálisnak nevezni. Ez okés, igaz, de saját, jól megalapozott tapasztalatom az, hogy bizony az elvileg közénk tartozók között is vannak éppoly sunyi gazemberek, tulajdonképpen nem értem, miért nem a Narancsok sorait erősítik. Őket erősítenék, minket gyengítenek, úgyhogy meg kell szabadulni tőlük.

Na, szóval a magát ellenzékinek nevező Csóka a tárgyalás előtt írt egy mikroblogban egy hősies cikket a Kossuth téri történésről. Tartalmát, színvonalát nagyrészt hagyhatjuk is, nem véletlenül mikroblog, maradjunk ennyiben. Ám egy dolog érdekes volt benne. Leírta az eseményeket, és kifelejtett belőlük. Ja, meg mindazokat, akik azóta is ugyanúgy csinálják, mint akkor. És elmesélte, Ő a Hős, hogy micsoda kockázatokat vállalt és vállal azóta is. Tényleg vicces, sem akkor, sem azóta semmi eredetit nem csinált, csapódik ide-oda, neve nem véletlenül közismeretlen. Ő is ott volt, egyikeként a 26 embernek, az általam szervezett tüntetésen, ennyi a valóság. De még ez sem indokolná, hogy helyet adjak Neki a blogban, ez itt nem mikroblog, ha beleírok valamit, annak komoly dolognak kell lenni, még lazulós napon is.

És tényleg. Mert az elég komoly, hogy az egyetlen ember, aki konkrétan nem mert eljönni a tárgyalásra - kimentette magát hirtelen jött külföldi úttal - az épp a Hősünk. Mindenki más ott volt, csak épp az nem, aki a tárgyalás előtti napon Hőssé avatta magát. Hehe. Nem, inkább hehehehehe. Merthát mellesleg ugyanez a közismeretlen Hős volt az, aki az éjszakai akció után elrongyolt a TASZ-hoz, és saját javára lenyúlta az ott korábban általam kért és kapott KÖZÖSSÉGI bónuszt. A TASZ ugyanis garantálta, hogy ha atrocitás ér minket, akkor vállalja a jogi képviseletünket. Teccenek érteni: MINDANNYIUNKÉT. Mihősünk erről persze tudott, hiszen ezt mindenkinek az akció előtt elmondtam, de Ő nem bírt magával. Annyira tele lett a gatyája, hogy szaladt a TASZ-hoz, és elmondta Nekik az éjjeli sztorit. Nagyjából úgy, mintahogy most megírta. Hogy Ő volt ott, Őt távolították el.

Mivel megelőzött - a fene se gondolta, hogy maradt a sorainkban oly gyáva és önérdekű ember, aki képtelen a fenekén ülni, míg én megtárgyalom a KÖZÖSSÉG nevében a TASZ-szal a további teendőket - ezért a TASZ nem volt képben. Elhitték, hogy csak a Mihősünk volt ott, és nem kérdeztek rá, valóban így volt-e. Így aztán mikor felhívtam Őket, meglepődtek. Elmondtam, hogy 26-an voltunk, csakhát már késő volt: megkötötték Mihősünkkel a képviseleti megállapodást, mi meg maradtunk TASZ nélkül. Azért nem teljesen, mert harcostársainkká váltak az idő, meg a rengeteg ügy kapcsán, úgyhogy segítenek mindenben, de a jogi képviseletünket nem vállalták, mert azt Mihősünk a saját nevére lenyúlta. Úgyhogy jópofa volt tegnap a tárgyaláson, hogy ott ülünk jósokan ügyvéd nélkül - najó, azért nem vagyok rutintalan, megteszem, ami tőlem telik - meg ott ül a TASZ ügyvédje, azt képviselve, akinek egyedül nem volt vér a pucájában, hogy eljöjjön a tárgyalásra.

Volt egy film anno, az volt a címe: Óvakodj a törpétől. Nem volt épp kultfilm, inkább a kicsi színes kategóriába tartozott, ugyanolyan lazulós, mesélős, mint a mai blog. Na, ez jutott eszembe, meg általában is mindig ez ugrik be, mikor valakiről kiderül, hogy valódi jelleme Narancsszínű. A forradalmak útja persze árulásokkal, gerinctelenségekkel, kétszínűséggel kísért, magam is hozzászoktam már, takarítok is folyamatosan. Ha az elmúlt kétévnyi folyamatos terepharcunk legfontosabb nyereségét akarom kiemelni, akkor ez annyi: letisztult a Csapatunk. Nem volt könnyű menet, nehéz döntés megválni olyanoktól, akikben megbíztunk, de meg kell tenni, mert elég egy rothadt alma, hogy az egész láda ehetetlenné váljon. Két évnyi vállvetve végigharcolt év után, összeérett egy olyan csoport, ahol a morál, a bátorság, a józan ész a követendő eszmény. Ezzel a Csapattal megyünk holnaptól a Kossuthra, egyhetes állandó tüntetéssel.

Téged is örömmel látunk.