Kés és vaj

Tévedés azt hinni, hogy Orbán azért uralkodhat, mert oly erős. Tehetséges Maffiafőnök, lehet majd róla is egyszer filmet forgatni a Magyar Keresztapa címmel, de nem saját képességei folytán válhatott azzá.

Teccenek ismerni a mondást: megy, mint kés a vajban. Namost a mondás nem részletezi milyen kés, svédacélból, titánötvözetből, szamurájkard-technológiával, vagy épp lézerből. Nem, csak egy kés, olyan mint általában a kések. Semmi különös, és mégis simán vág. Mert a lényeg a vaj. Nincs ugyanis olyan kés, ami ne szeletelné a puha tejterméket töksimán. Aki ezt képes fölfogni, máris tisztábban lát Népünk 90 százalékánál. Meg a teljes magyar értelmiségnél, sajtónál, műellenzéki pártoknál, meg a fanjaiknál. Ők ugyanis mást nem tesznek, mint újra meg újra kirészletezik, milyen is a kés, és kínosan feszengve kerülik annak kimondását: mindegy milyen, amíg Ők vajból vannak.

Mi a ráknak foglalkozni Orbánnal minden pillanatban? Van valami újdonság abban, hogy épp melyik embere mennyit és milyen módon lopott? Nem épp értelmes és hasznos tevékenység a szamár minden iááázásánál újra megírni, hogy iááázott. Persze, hogy azt teszi, ugyanis szamár, kezitcsókolom. Ilyen. A Diktatúra kialakulásának igazi kérdése nem a kés fématomonkénti finomelemzése, mert az pótcselekvés. A valós probléma a vaj. Mert amíg a vajjal kevesen foglalkoznak, sőt, elrejtik az igazi problémát, addig a kés pont azt tesz, amit akar, és pont úgy, ahogy éppen neki jólesik.

Hát én meg a lényeggel szeretek foglalkozni, ugyanis a magyar médiaértelmiség, meg pártholdudvarok elsöprő többségével szemben engem nem pártalapítványokból, meg közbeszerzésekben párthatárokon átívelően kimutyizott feketekasszákból fizetnek, hogy kussoljak a valóságról. Nem, akik engem magánemberként támogatnak, azt várják, hogy az igazat írjam, akkor is, ha az jelenleg nem népszerű. Majd az lesz, utólag. Mert nálunk mindig utólag világosodik meg mindenki, de akkor aztán melldöngetően. Gondoljunk csak a 800 ezer magyar partizánra. Ennyi lett a világháború után, a németek ugyan a csatákban ebből egyet sem észleltek, de biztos ott voltak. Valahol.

A vaj a lényeg. Telitett zsírsavakból áll, azért szilárd, bár szilárdsága csak az étolajhoz képest jelentős, a kés számára szinte mindegy. A vajak persze zsírsav-körökben melldöngetve adják elő, hogy Ők mily szilárdak, nagyjából úgy, mint a vicc szélesszájú békája, akinek nagy a hangja, amíg meg nem jön a gólya, mert onnantól benő a pofikája azonnal. Szóval ezek a telített zsírsavak szépen kitérnek a kés útjából, mikor épp vág. Egyik balra, másik jobbra, túléltük ezt is, huhhh, ügyik vagyunk. Napersze némi ésszel fölfogható még zsíradék-szinten is, hogy a szeletelésnek célja van: vagy sütés lesz belőle, vagy megevés, lehet választani.

A magyar politikai és médiaelit - demokrata és európai normák szerint valójában kollaboráns söpredék, de magukat így nevezik - retteg attól, hogy egyszer a Nép rájön: azért beszélnek annyit, elektronokként kielemezve a kés fémjét, tökfölöslegesen, nehogy valakinek eszébe jusson: Ők a vaj. Képzeljük el már egy pillanatra, hogy csendben vasreszeléket keverünk a zsíradékba. Hmmm. Lesz meglepetés. Megy még a vágás, persze, de kicsit csikorog, meg nem pont olyan úton halad a penge mint szeretne, és elkezd ki-kicsorbulni a penge. Mondhatni: nemkicsit veszít sebességéből és hatékonyságából. Aztán képzeljük azt el, hogy elkezdjük növelni a vasreszelék mennyiségét.

Naugye. Eccerű ez, mint egyébként bármi, ha merünk a lényegi kérdésekről őszintén beszélni. Oly egyszerű, hogy az emberi történelem legeleje óta csinálnak őseink pajzsokat a kard, a nyílvessző, meg a dárda ellen. Merthát szép dolog a hatás, de csak annyira bír érvényesülni, amennyire az ellenhatás engedi. És ma Magyarországon alig van ellenhatás. Külön pikantériája, vagy inkább tragédiája a helyzetünknek, hogy a vajbrigádok minden eszközzel megpróbálják kitaszítani a vasreszeléket. Nehogy föltűnjön a különbség, mert lássuk be: elég feltűnő. Na, ennyit erről, asszem kristálytiszta a helyzet. Mi, vasreszelékek meg várunk minden sorstársat szombaton este a Kossuthra.

Mert ott a mágnes.