Két hosszú év

Aztán meg persze ki tudja még mennyi. Nincs itt mit szépíteni, hacsak Pukli nem tesz csodát, Orbán addig uralkodik ezen a Népen, amíg akar. Az elmúlt napokban világossá vált: még mélyebb az erkölcsi és szellemi sötétség, mint gondoltam.

Kíváncsi voltam, hogy vajon a magát demokratának nevező értelmiség, meg a különböző, magukat ellenzékinek tartó pártszimpatizánsok hogyan reagálnak Gyurcsány Jobbikkal való csendes koalíciót belebegtető, többször, több helyen is elhangzott nyilatkozatára. Számítottam persze arra, hogy a DK fanatikusai telerohangálják a netet, hogy addig mosdassák a szerecsent, amíg a saját kezük is bebarnul, de Ők már nem érdekelnek: a Varjúizmus átitatta a valaha demokratának induló pártot. Kampec dolores. Gyurcsány mondatai egyértelműek voltak, már a közösen kitalált magyar nyelvünk szerint, szavazó szavaz, senkinek nem lesz többsége, csendes koalíciót kell tehát kötni a Jobbikkal Orbán törvényeinek lebontására. Ezt mondta, pontosan, és egyértelműen. Szó sem volt itt semmiféle magánemberi szavazói hajlandóságokról, magánemberek ugyanis nem kerülnek sem többségbe, sem kisebbségbe a Parlamentben, ekként nem is kötnek koalíciókat, hogy ott meglegyen a kétharmaduk. Azt bizony a már megválasztott képviselők tehetik csak, eccerű ez.

Már a minimál józanész szabályai szerint, és amire kíváncsi voltam, az igazából ennyi: képes-e a magyar értelmiség, és a demokrata közvélemény ÖNMAGÁBAN megítélni egy gondolatot, függetlenül attól, KI mondta. Jelentem: KÉPTELEN. Elképzeltem, hogy én mondanék olyat, mint Gyurcsány mondott, de szószerint. Na, holnap tele lenne a média azzal: náci vagyok. De nem én mondtam, hanem Gyurcsány. Ő meg dehogyis akar náculni, nem is úgy értette, a szavak sem azt jelentik, amit tegnap jelentettek, ha Gyurcsány mondja, akkor a gravitáció is megfordul. Érezte azért, hogy maradtak még saját pártjában is mutatóba gondolkodni képes emberek, kérdés - ismerve a DK "demokráciáját" -, meddig maradhatnak. Na, Ők azért kellően kikészültek, mert fölfogták, mit is mondott Gyurcsány. Úgyhogy Miferink szépen visszatáncolt, megpróbálta, letesztelte a közvéleményt: hátha már a Jobbikot is be lehet venni valami buliba, kell az a szék a parlamentben mindenáron, egy kis náculás nem akadály.

Úgyhogy szépen adott egy újabb interjút, amiben hablatyolt egy nagyot, hogy Ő ám választói magatartásokra, átszavazásra gondolt, dehogyis akar Ő semmit a Jobbiktól. Napersze. Csakhát ez a kamu azoknak elég, akik képtelenek szembenézni tényekkel, helyette hitekre támaszkodnak. Az eredeti nyilatkozat ugyanis hóttegyértelmű: választások UTÁNI helyzetről beszélt, amikor nincs meg senkinek a többség, és AKKOR, a Parlamentben kell kereszthidat kötni a Jobbikkal. Dehát akik képtelenek elhinni, hogy a Miferink nem olyan, mint szeretnék, azok persze törekszenek arra, hogy nehogy megértsék, mit is mond az Istenük, és lehetőleg másokat is megpróbáljanak a hazugságról meggyőzni. Mondom, a probléma ezúttal nem az, hogy a DK közismerten agyhalott aktivistái rohangálnak leföl, ahol még megtűrik Őket, hanem az: mindenki hallgatott. Pedighát volnának itt antifasiszta szervezetek, meg magukat ikonikus náciellenes közszereplőnek minősítők. Na, Ők most kussoltak. Bauer Tamás írt, meg én, oszt ennyi. A magyar értelmiség sokadszor bukott meg, kapcsolatrendszerét, pártalapítványokon keresztül folyósított anyagi támogatásait ismét előnyben részesítette az igazsággal szemben.

Ebből az egész tragikomédiából meg aztán csak egy dolog következhet. Az értelmiség ismét megtapasztalt sunnyogása közben megkezdődik 2014 újraélése. Választási kampányról, a Fidesz legyőzéséről, összefogásról, meg efféle egyszer már totál csődbe ment kamuzásokról szól majd minden. Ahhoz sem a blogom, sem a csapatom ereje nem elegendő, hogy ellensúlyozni tudjuk ezt a rosszindulatú daganatot, szépen végigmegy majd az egész hazaárulás, és Orbán 2018 tavaszán ismét nyer, valszeg még nagyobb fölénnyel. Ebből persze következik saját feladatom. A következő két évben, ahonnan csak lehet, össze kell toborozni mindazokat, akik már felébredtek a mindenoldali altatásból, és szembe mernek nézni a VALÓSÁGGAL. Alternatívát fogunk képezni, hogy mikor az igazság pillanata azok számára is bekövetkezik, akik azt vakhittel, vágyakozással próbálják elodázni, világos legyen: VANNAK, akik tudták előre, meg is mondták. Mert nagy lesz a depresszió 2018 tavaszán a választás éjszakáján. Mármint Nektek, álmodozó hitrabszolgák. Nekünk nem. Nekünk ugyanis feladatunk van.

Felébreszteni mindenkit.