Nyertünk

Fontos pert, ráadásul. A konkrét ügynél pedig tán még lényegesebb, hogy felcsillant a jogállam piciny sugara a bíróságon, mert tapasztalatunk az, hogy egyébként már ott is terjed az önkényuralom sötétje.

Volt ugyebár a számos ellenünk lefolytatott éjszakai rendőrattak közül egy, aminél nem voltunk hajlandóak kimenni jogerős tüntetésünkről a Kossuthon, és ezért kivittek minket, meg persze föl is jelentettek. Az alapsztorit megírtam Felségsértés címen nemrég, javaslom elolvasni, mert most olyan mélységig már nem megyek bele. Orbán rájött, hogy szobrot avat, kiadta a TEK-csicskáknak, hogy takarítsanak el minket, azok utasították a zsarukat, Ők meg parancsértettem üzemmódba kerültek, és takarítottak.

Namost ilyen persze jogállamban nincs. Van egy jogerős gyülekezés, ott nem sétefikál senki, csak az, aki egyetért a tüntetés céljával, mindenki másnak keresnivalója semmi arrafelé. A mélyen tisztelt közjogi méltóságoknak sem, Orbán is csak akkor jöhetett volna be a tüntetési területre, ha ahhoz én hozzájárulok. Mondjuk, érdekes szitu lett volna, hogy részt vesz egy olyan demonstráción, ami épp ellene van, dehát láttunk már tőlük csodákat. Szóval még a legnagyobb Góréknak sem szabad teljesen a gazda: nekik is alkalmazkodni kell mások elnyert alapjogaihoz.

Mondom: jogállamban. Ha Európában valaki 2015 január legelején elnyer egy tüntetési jogot egy területre, akkor azt márciusban - erősen utólag, nemde - a Miniszterelnök sétálhatnékja nem írja fölül. Képzeljük már el egy pillanatra, hogy a Gecinek épp a netadós tüntetés idején keletkezett volna kedve sétálni egyet az Erzsébet hídon. És mivel ilyenje lett Neki, ezért aztán az Ő védettszemélységére hivatkozva a TEK beletakarítja a Dunába a tüntető tömeget. Na, ilyen nincs, persze. Vicces lenne, ha az, aki ellen épp tüntetnek valahol valakik, föloszlattathatja az ellene folytatott tüntetést pusztán azzal, hogy odamegy.

A helyzet persze még ennél is súlyosabb volt jogtiprásilag, mert a hely, ahol a szoboravatás volt, kábé 150 méterre volt a mi tüntetésünktől. A Parlamentnek pedig van vagy 20 kibejárata, ebből 18-on simán ki lehetett volna jönnie a Gecinek úgy, hogy semmiféle térbeli ütközés nincs. De persze nem Ő lenne, ha így tett volna: csakazértis takarítsanak el minket, nem lesz itt mindenféle Orbán elleni tüntetés, miközben Ő épp szobrot emel. Persze saját magának, a konkrét alakok lényegtelenek, pocsék is a szobor, de az most mindegy.

Eltakarításunk után két dolog történt. Egyrészt, mivel nem mentünk magunktól, följelentettek minket személyenként szabálysértésért, és a rendőrség gyorsan ki is szabott ránk fejenként átlagosan 50 ezer forint bírságot. Az eseményen kint levő 26 emberből 16 kapott ilyesmit, úgyhogy 800 ezer forintot kívántak behajtani a nem túl gazdag demokratákon. A másik történést én indítottam: megtámadtam bíróságon a tüntetésünk föloszlatását, mivel evidens, hogy jogerős gyülekezést nem lehet szétkapni védett személy utólag keletkezett szoboravatási vágya miatt. És közben persze másik bíróságon fellebbeztünk a szabálysértési bírságok ügyében is.

Ez két különböző bírósági folyamat, összefügg persze, ezért aztán a szabálysértési bírságainkról szóló tárgyalást föl is függesztették addig, amíg az alapkérdésben - kinek erősebb a joga, a tüntetésnek, vagy a védett személynek - ítélet nem születik. Hát, született. Azt a döntést írtam meg Felségsértés címen, mert annak aztán jogállamhoz semmi köze nem volt. Megállapították, hogy tényleg föloszlattak minket, ám szerintük a védett személy miatt bármi és bárki, bármikor, bárhonnan eltakarítható. Röviden: anyátok. Holnap a védett személynek sétálni támad kedve a lakásodban, Kedves Olvasóm, és kivágnak onnan, mert a Te jogod semmis Vele szemben.

Namost ilyen persze nincs. Olyan a döntés, mintha Szíjjártópetya, vagy Rogántóni szövegezte volna, ment is Strasbourgba az ügy, asszem hanyattesnek az európai bírák, mert ilyet azért ritkán látnak. Mondom, a döntés lényege az: a védett személy elől minden eltakarítandó, ezzel pedig fölszámolták mintegy mellékesen a gyülekezés alkotmányos jogát. Ugyanis jogilag nincs különbség egy kétórás, vagy egy folyamatos tüntetés között, tehát bármelyiket szétverhetik, ha épp annak, aki ellen szól, ahhoz van kedve, hogy belesétáljon az ellene tüntetők tömegébe.

Na, ezt a döntést hozta a nemjogállami bíró, és innen folytatódott a másik: a személyenkénti szabálysértési bírságok elleni fellebbezési per. Erről is írtam az első tárgyalási nap után, és bejött a megérzésem. A bíróhölgynek volt vér a pucájában. Azt ugyan nem mondta ki, hogy a másik bíróság szarházi Orbánseggnyalók gyülekezete volt, de igazából ez nem is volt Tőle elvárható. Viszont 14 embernél nullára csökkentette a bírságot, és helyette figyelmeztetést adott, két embernél pedig 10 ezerre zuhant a summa, mert Nekik már volt korábbi jogerős szabálysértési bírságuk, amit figyelembe kellett vennie.

Amit megtehetett, megtette. A többi a mi dolgunk innentől. Az alapeset már elment Strasbourgba, mihelyt ott ítélet lesz, annak megfelelően a figyelmeztetéseket is törölni fogják, és persze kártérítésre is mindenki igényt tarthat a jogtalan meghurcoltatás miatt. Strasbourgba szopni jár a Fidesz, nem kétséges, hogy a gyülekezési jog, vagy a védett személy utólagos sétálhatnékja-e a fontosabb jogállami alapelv. Csakhát Orbánék mindig az idővel játszanak. Mire ebből ítélet lesz, az persze évek. És addig nem túl vaskos pénztárcájú embereket köteleztek volna nagyösszegű bírság kifizetésére, vagy közmunkára, vagy börtönben való leülésre. Na, ez maradt el.

Köszönjük, Bírónő.