Matrix reloaded

Az ember, ha valamit nem ért, akkor két lehetősége van. Vagy úgy hagyja, és kitalál rá valami mesét, önmegnyugtatásul. Vagy szembenéz az ismeretlennel, vállalva e döntése kockázatát. És megpróbálja feltérképezni és megérteni.

Legutóbbi blogom népszerűsége meglepett. Rengetegen vitték mindenfelé, néha rácsodálkozom, hogy ha közismert történeteket állítok párhuzamba saját rögvalóságunkkal, akkor sikeresebb az összefüggések megmutatása, mintha pusztán el akarnám azokat magyarázni, tényekre támaszkodva, logikusan. Neo, Morpheus, Zion, és összességében is a Mátrix felemelő meséje sokakat megfogott. Tökérthető, a Jók hősies küzdelme a szabadságért, az emberség minimumáért mindenkiben felébreszti a szolidaritás érzését. Nem vagyok mozibajárós típus, de az első részét anno ott láttam, és néma csönd volt a nézőtéren végig. A közönség áhítattal élte meg a Hősök küzdelmét, sokan észre sem vették, de még a mozdulatokat is tudattalanul utánozták filmnézés közben. Asszem bátran elmondhatom: a Corvinban levő 400 néző mindegyike teljes átéléssel szurkolt Trinityéknek. És akkor most gonoszkodni fogok.

A realitás ugyanis az, hogy ennek a 400 embernek a többsége a hétköznapokban Smith Ügynökéknek szurkol. Mindent megtesz, nehogy a kényelmét, a viszonylagos biztonságát bármi komolyabb változás veszélyeztesse. Ha ilyen Morpheus-féle alakok jönnek, és próbálják fölébreszteni, hisztérikusan reagál: ha van hozzá elérhetősége, már hívja is Smith Ügynököt takarítani. A mai magyar valóságban közgyűlölet övezi azokat, akik ki merik mondani, hogy ez itt egy Mátrix, ha meg még eszerint is élnek, és cselekszenek a mindennapokban, akkor közellenségek. Még mindig meg tudok lepődni az önbecsapás művészetének aprólékos kidolgozottságán: olyan falrengető kamuzásokkal találkozom viták közben, hogy az még sokat átélt pszichémnek is sok. nem tudok egyszerűen mit kezdeni azokkal a hasadt személyiségekkel, akik való életükben fenntartói a Magyar Mátrixnak, és van pofájuk Neoéknak szurkolni a moziban.

Az én emberképembe ez egyszerűen nem fér bele. De ahogy elnézem, a nálunk milliószor sikeresebb nyugaton sem a kettős én a meghatározó magatartásforma. Úgyhogy asszem a hiba NEM az én készülékemben van. Képzeljük el egy pillanatra, hogy az emberek őszinték. Nem önfelmentéseket keresnek, nem a misztikum ködébe burkolva bonyolítanak el egyszerű dolgokat, hanem megélik, és kimondják mindet. Magyarán: úgy cselekszik, ahogy beszél, és úgy beszél, ahogy cselekszik. Na, és akkor most ezzel a szabállyal menjünk vissza a moziba. A nézőtér most nem halk áhítattal, hanem üvöltözős ökölrázással van tele. Trinity minimum kurva, Neo buzi, Morpheus drogos, a többiek hippik, vagy bármi, és lehet válogatni az ordibált jelzős szerkezetek között. Mert ez lenne a VALÓS magyar reakció, ha az emberek ugyanúgy viselkednének a moziban, mint a való életben.

Nagyokat röhögnének mikor Smith Ügynök épp kinyírja valamelyik forradalmárt, akkor is, mikor a spiclik kis magánelőnyökért cserébe elárulják azokat, akikkel látszólag egyoldalon állnak. Neo egy szarházi kavarógép, Morpheus egy eszement fantaszta, Trinity pedig biztos frigid, azért kompenzál hősködéssel. Bezzeg a Gépek jófejek. Meg mindenhol ottlévő Ügynökeik, és a Mátrixot fenntartani segítő álellenzéki kollaboránsaik is. Ők a Jók a mai magyar hétköznapokban, Ők nem veszélyeztetik a sok kis magánjátszmát, melyek mindegyike kis személyes előnyökért cserébe árulja el az emberség minimumát, a társadalom alapvető erkölcsi normáit. Igen, természetesen azért írom mindezt, hogy legalább néhány honfit rávegyek: ne hazudjon saját magának. A Mátrix játékszabályai szerint nem lehet a Mátrixot felszámolni. A Mátrixban tartott választások, az azokra való kampányolás, az Alvók együttszunyókálásra való rábírása az "összefogás" kiürült tartalmú dumájával csak egy dolognak kedvez.

A Mátrixnak.