2016. május 11., szerda

Felségsértés

Látva, és saját perek tömegén keresztül átélve a fokozódó politikai nyomást a bíróságokon, várható volt, hogy előbb-utóbb megszületik ilyesmi döntés. Friss, ropogós ítélet van nálam, megtörtént: elítéltettünk felségsértés ügyében.




Napersze magát a szót nem írják le, mégiscsak ciki lenne egy látszatdemokráciában, de az ítélet lényege mégiscsak ez. Kis előzmény, hogy világos legyen, miről is van szó. Kilenc hónapos Kossuth téri állandó tüntetésünk fokozódó mértékben kibacta a biztosítékot Orbánéknál. Nagyjából félidőben, 2015 januárjában törvényt akartak módosítani, hogy betiltsák a Kossuth téri állandó sátras demonstrációt, a köznyelv az akkori szándékot Lex Tuaregként emlegette. Személyre szóló volt, Gulyás Gergely Narancsszóvivő, Kövér László kiakadva harsogta tele a sajtót pofátlanságunkkal, hogy ott tüntetünk az arcukban. Csakhát ezzel a mókával felhívták ránk a figyelmet, és hirtelen ezres létszámú tüntetést tudtunk szervezni, úgyhogy ráébredtek: ez az út a végén oda vezet, hogy hatalmas tömeg lesz Tuaregnél, az meg veszélyes rájuk. Ebben igazuk is volt, egy tömeg, amelyik arra figyel, amit mondok és cselekszem, gyorsan Rezsimtakarítóvá válhat. De ez persze nekik épp nemjó, úgyhogy módszert váltottak. Megkezdődtek a sunyi éjszakai sátorlebontós rendőrakciók ellenünk. Számszerint öt, másfél hónap alatt.


Az első négy esetben nemzetközi szerződésre hivatkoztak: jött Merkel, Putyin, meg pár kisebb nagyágyú, nem akarták, hogy lássanak minket, hát bontottak. Oké, a TASZ felvállalta az összes ilyen ügyünket, mert olyannyira nyilvánvaló volt a jogsértés. Ezek a perek azóta is folynak különböző bíróságokon. De az ötödik éjszakai akció, az minden tekintetben más volt mint a többi. És ebben született most a felségsértéses ítélet. Mert ezesetben nem volt semmiféle külföldi díszvendég, akire hivatkozhattak volna Orbánék. Itt csak annyi történt, hogy felavatták a Kossuth téren a Nemzeti Depresszió Szobrát, aki látta a csüggedten maguk elé bámuló Kossuthékról készült alakegyüttest, az érti, miről beszélek. És Viktorunk úgy döntött, hogy mikor épp újabb történelemhamisítást követ el, akkor ebben ne zavarják mindenféle demokrata tüntetők. Még akkor sem, ha egyébként a felavatandó lógófejűek százméterre vannak a sátrainktól, tömeg nem várható, tehát mégcsak zavarni sem fogunk a Tér közepén. Mármint fizikailag, mert a Geci szétfoszlott lelkét persze nagyonis.


Orbán úgy döntött: mivel Ő ott lesz az avatáson, ezért el kell minket takarítani a Tér közepéről is. Magyarul: az Ő személyes biztonsága érdekében kell minket lebontani. Jócsicska módra Hajdú János TEK-góré el is rendelte az eltávolításunkat, meg is jöttek éjszaka a parancsára kivezényelt rendőrök, de mi nem mentünk el. Jogerős gyülekezést nem oszlathatnak föl azért, mert a Minelnök épp utólag úgy dönt, hogy arra akar járni egyet. Alapvető alkotmányos jog gyakorlását, melyet kétharmados törvény rögzít, nem írhat fölül senki, még a Diktátor sem. Illetve hát felülírhat, de ezzel épp azt bizonyítja be: Diktátor. Ott maradtunk, lássuk mi történik. Szépen fogtak minket és rohamrendőrök kivittek a Térről, ellenszegülésért kaptunk egy tonna szabálysértési bírságot, Orbán akarata teljesült, kétharmados gyülekezési jog szembecarva, oké. TASZ persze vitte bíróságra az Ügyet, és ebben született meg most az ítélet. A roppantfüggetlen bíróság megállapította: az oszlatás jogszerű volt. Értjük. Aki tehát mostantól arra vetemedik, hogy tüntetést tart, de a Felcsúti Gazembernek meg épp arra támad kedve sétafikálni, akkor a jogerős tüntetés feloszlatható.


Kell ennél nyilvánvalóbb bizonyíték, hogy ez itt egy gyakorló diktatúra? Aligha. Hogy a Bíróság döntése ellentétes még az Alaptörvénynek nevezett alkotmánygyilkos valamicsodával is, az a joghoz icipicit is konyító ember számára nyilvánvaló. Folytatjuk is a pert, megy az Alkotmánybíróságra, és ami ennél fontosabb, mert reális ítélet várható: Strasbourgba. A TASZ végigviszi az összes ügyünket, amit mi csinálunk, az épp az, amire Ők létrejöttek: az emberi szabadságjogok minimumának védelme. Nem állítom, hogy minden bírósági ítélet Orbánék akaratát tükrözi: vannak még olyan helyek és bírók, akik ellenállnak az Önkényúrnak. De fogyóban, és minél több ideje van a Rezsimnek hátra, annál kevesebben maradnak. EZ a Bíróság EZZEL az ítélettel megszüntette a gyülekezési jogot, és kimondta: minden, ami Orbán útjában van, erőszakkal eltakarítható. Még akkor is, ha azt kétharmados törvényen alapuló jogerő védi, még akkor is, ha Orbánnak UTÓLAG jutott eszébe arra levegőzni egyet. Azt a társadalmat pedig, ahol a Minelnök bármit megtehet, mert még a leírt jogszabályok, és az azok alapján megszületett korábbi bírósági döntések is számára semmibe vehetők: Diktatúrának nevezzük. A mindenekfelettiséget biztosító hivatkozási alapot pedig Felségsértésnek. Mostantól felségsértő vagyok.

Büszke vagyok rá.


4 megjegyzés:

  1. Gábor, ha ez számít, én is büszke vagyok rá(d)! ... miközben mérhetetlenül elszomorít, hogy a mai Magyarországon (orbánisztánban) erre kell büszkének lenni.
    http://www.titoktan.hu/_raktar/Orbannak-semmi-se-draga.htm

    VálaszTörlés
  2. Na azért hülyítik az iskolába járókat az államilag előírt leckékkel, hogy ne tudjanak a diákok gondolkodni. Rabszolgákká kell válniuk. Akkor inkább elmennek külföldre dolgozni és ott nem csak több a kereset, hanem boldogabbak is. Így nem tudják segíteni az öreg, beteg, itthoni szülőket a bajukban. Ezt a munkát pedig politikai okból felvállalja a jobbikos náci párt. Összenő itt minden ami szemfényvesztés.

    VálaszTörlés
  3. Gábor! Ezt a vonalat vidd tovább, mert ebben nagyon jó vagy!

    VálaszTörlés
  4. Csak így tovább Gábor! Le van szarva aki mást mond!Hajrá! Csak ezt valahogy országosan kellene összefogni, mert pl.én nem vagyok budapesti!

    VálaszTörlés