Mi, Spártaiak

A 300 című filmet hálisten rengetegen látták. Nem történelmi hűsége a lényeg, hanem az erkölcsök, elvek, amiket példaként ad. Játsszunk kicsit. Játsszuk azt, hogy mi vagyunk Spárta, mikor jön Xerxes a negyedmillió perzsával. Lássuk.

Szóval a Perzsa Nagykirály úton van felénk, hatalmas hadsereggel és flottával. Utál minket, görögöket - Spárta vagyunk, mondom - mert mi olyan liberálbolsik vagyunk, multikultik, meg ilyesmi. Állandóan csak a szart kavarjuk, Kisázsia görög népességű, Xerxes birodalmához tartozó városait is föllázítottuk Ellene, ideje eltörölni minket a Föld színéről. Jönnek mindenféle pocsék állapotban levő hírnökök, futva - nem, ez nem maraton, az korábban volt -, és beszámolnak, hogy dübörög a tenger, meg beomlik a föld, annyi a közeledő perzsa. Össze is ül a Spártai Nagytanács - a Király nem volt mindenható, elég demokratikusan működtek, már maguk között legalábbis. Szóval összeülnek Nagyjaink, megbeszélni, hogy akkor most mi legyen. Nem úgy tűnik, hogy szervezett turistaút zajlik rengeteg résztvevővel, minden útbaeső görög városkát letarolnak a perzsák, nem pedig bizbaszokat gyűjtenek szuvenírnek.

A többi görög város is készülődik, hozzájuk is mennek a hírek. Küldik hozzánk, Spártamagyarokhoz a követeket, közismert, hogy szárazföldön mi vagyunk a legjobb harcosok. Athén tengeren szuper, Ők gyűjtik is már a flottát, és jelzik, hogy össze akarják hangolni a vízi, meg földi hadmozdulatokat, tán sikeres lehet egy komplex akció, pontos tervvel, időzítéssel. Átlaggörög, átlagspártai is tudja: itt bizony háború lesz, merthát ha nem lesz, akkor ellenállás nélkül letarolnak mindent a perzsák, aztán elhajtják hátsóindiába a nem lemészárolt görögöket rabszolgának. Úgyhogy a Nagytanács ülésétől a bátrabbja és okosabbja azt várja: indulás Xerxes ellen, Spárta vezeti a szárazföldi műveletet, lelassítja a perzsákat, Athén meg időt nyerve ezzel tengeren elvágja az utánpótlásukat. Jó terv, működhet, semmi más ehelyett meg nem, úgyhogy egyszerű a döntés. Ekkora túlerővel szemben csak szűk fronton lehet harcolni, és a meglepetés erejére támaszkodni.

Van is épp egy klassz szoros Xerxes útjában: Thermopylae, ott kis sereggel is fel lehet Őket tartóztatni, amíg az athéni flotta a hátukba kerül. Szóval szerte a görögök között - harcos múltú nép, mindenkinél otthon van a hoplon, meg a sarissa - pajzs meg dárda, na -, töknyilvánvaló mit kell csinálni. Épp csak rábólintás volna a Nagytanács feladata, várja is Tőlük mindenki a gyors és határozott döntést. Még a Nagytanács előtt azért történik kis furcsaság, de akkor még nagy jelentőséget nem tulajdonít ennek senki. A Király nyilatkozik a Spártai Hírmondónak, és olyasmiket mond, amik korábban Tőle legalábbis szokatlannak minősültek volna. Olvasgatják a papirusztekercset a harcra készülő spártamagyarok, és kicsit megütődnek pár mondaton. Ilyesmiken, például: elmúlik ám a Perzsa Vész magától idővel, készüljünk inkább választásokra. Meg egy csepp vér is sok ám, nem hullajtjuk fölöslegesen a görögökét mindenféle perzsákkal szemben. A Király régen nem ilyen volt, azért is lett Király, hümmögnek is rendesen a patrióták: benyomott a koronás harcos, vagy mivan.

Háború van, ez meg itten választásokról hablatyol, mindenki élesíti a dárdát, fényesíti a pajzsot, emmegitten egycseppvérezik. Nademindegy, biztos rossz napja volt, várjuk meg a Nagytanács ülését. Húzzák-halasztják, türelmetlenek is már a többi görög város követei: indulni kéne hadba, mert Xerxes ütemesen közeledik. Tárgyalnak persze a Nagytanácsnokok, nyilvánosságra is hozzák az elhangzó véleményeket, de dönteni a Zistennek se akarnak. Ülnek, mérlegelnek, közleményeket adnak ki a Népnek. És akkor kimondják: legyen Összefogás. Hurrá, szuper, DÖNTÉS van, mehetünk a harcba végre, megvédeni az otthonainkat. Azér a görög követek rákérdeznek, hogy pontosan ez mit is jelent: mikor, hol találkozik a sereg, ilyesmi. Aztán fönnakad a Zarcuk. Jaaaa, ez Összefogás, mindenki legyen együtt, és induljanak el a választásokon, a Király lesz a listavezető, okés? Mivaaaan? Nem kéne harcolni inkább? Nem arra kéne összefogni?

Nem, azt NEM. Az durva radikalizmus, görög demokrata nem ont vért, majd megtárgyaljuk Xerxessel, hogy tartsunk választásokat, Ő is indul, Király is, és akkor biztos jó lesz minden. A városok követei már húznak is el, sietve jelentik saját Főnökeiknek, hogy Spárta megkattant, nélkülük kell megcsinálni. Spárta közleményt ad ki, melyben megrójja a többi görög várost, hogy azok nem akarnak összefogást. Csakhát Ők nemigen reagálnak már, készülnek a háborúra, mert a VALÓSÁGBAN Xerxes nem választásokat mgtárgyalni jön, hanem mindent elfoglalni, és rabszolgasorba dönteni a szabad görögöket. Úgyhogy a többi görög mind össze is fog, valóban, mert közös a céljuk: háború a perzsák ellen, visszakergetni Őket keletre. Csak Ők nem beszélnek, hanem cselekszenek. A Spártai Király, meg udvartartása meg mantrázza tovább a Zösszefogást, bár annak semmi célja nincs, sőt, épp leszerelni akarja a görög ellenállást ezzel.

Hát nagyjából így történne velünk a Perzsa Invázió, ha a mai magyar "ellenzék" dominálná Spártát. Ja, mi lenne a végeredmény? A többi görög rájött, hogy Spárta már kamuzik, öszefogtak nélkülük valódi harcra. Komoly véráldozatokkal megállították Xerxest, Thermopylae-nél, aztán Szalamisznál az Athéni Flotta megverte a perzsa hajóhadat. Nem is mert tovább menni észak felé a Perzsa, Athén, Epirus, Macedonia szabad maradt, és egyesültek a tapasztalat alapján: Görög Uniónak hívják a valamit, elég europer dolog lett belőle. Xerxest azonban informálták, hogy délen, Spártában nem fegyverkeznek ellene, ott választást akarnak tartani pajzssor helyett. Ám legyen. Megmaradt flottájával, meg a hadsereggel dél felé fordult, menetből lezúzva az egykor keménységéről és elszántságáról híres várost. Hozzá is csatolta a Perzsa Birodalomhoz, lett is jó sok rabszolga, nem kellett Xerxesnek otthon magyarázkodnia, hogy miért is nem sikerült lenyomni a görögöket. A görögöket nem, de Spártát igen.

Kösz Király.