2017. május 19., péntek

Operettország

Se Románia, se Ukrajna nem vagyunk, ez kiderült az elmúlt napokban. Sajnos.




Van az úgy, hogy az embernek még az írástól is elmegy a kedve. Aztán persze iszik egy kávét, elszív egy cigit, és mégis ír. Mert ezzel legalább tesz valamit. Ha másra nem is jó, de arra legalább igen, hogy a lelkiismeret tiszta maradjon. Mert egyébként az elmúlt napok történései után komoly lelkierőre van szükség, hogy ne dőljön atomjaira a népünkbe vetett hitem.


Képzeljük magunkat egy pillanatra Romániába vagy Ukrajnába. Képzeljük el, amint az ottani Főgóré elmegy spanozni diktátorokkal Kínába. Képzeljük el, amint Európától megkapják a piros lámpát. Na, hát ott bizony százezrek özönlenének utcára, de villámgyorsan. Menekülne az egész politikai felépítményük, csak a kondenzcsíkok látszanának.


Nálunk semmi ilyesmi nem történt. De még csak az sem, hogy legalább a vasárnapi tüntetésre elindult volna viharos tempóban a jelentkezés. Nem, nem indult. A közhangulat jottányit sem változott. Könnyű megállapítani, mennyire van éppen harci lázban a nép. Véletlenszerűen végig kell görgetni a fészbukos hírfolyam legutolsó száz posztját, és máris tudunk mindent.


10 politikai poszt, ebből 2 tettekre sarkall. A másik 90 meg a 100-ból pedig a szokásos, sziahogyvagy, cicakutyaokosság, fociformaegy, győzikemitmondott szint. Oké. Mondom, semmi gond, épp csak az ország haláltusája kezdődött meg, nincs ok aggodalomra. Miért is lenne? Úgyis nagy a Kádárnosztalgia, hát most majd lehet újra integetni a nemsokára érkező orosz tankoknak, meg elővenni az orosz nyelvkönyveket.

Dáridó az élet.


8 megjegyzés:

  1. Hacsak így nem lesz vége:

    Haláltánc-ballada

    Ott ült a Császár. Dús hajában
    hét csillag volt a diadém.
    Rabszolganépek térden állva
    imádták, barna köldökén
    a Göncöl forgott, válla balján
    lámpásnak állt a holdkorong:
    de a bohóc sírt trónja alján:
    "Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
    nincs szív, mit kardom át ne járna,
    enyém a föld!"... S hogy este lett,
    egy csontváz tántorgott eléje
    s elfútta, mint egy porszemet.

    Villon

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átlépted a határt, fidesznyik. Göncz lepatkányozása egy fehérvári fideszmyik médiacsicskától a takony alatt van két szinttel. Nem zárom a kommentfalat miattad, de bármit írsz, innentől törlöm. Bájbáj, fideszpatkány.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

      Törlés
  3. Gábor, ez most meglehetősen pesszimistára sikeredett.
    Én – túl azon, hogy ismerjük egymást és megbízom benned – azért is szeretem az írásaidat, mert általában optimisták. Mondjuk ehhez az is kell, hogy úgy 80-90%-ban egyetértek veled, de a lényeg az, hogy mindig előre nézel, van egy terved, elképzelésed. És itt még az sem baj, hogy sokszor nem jönnek be a dolgok. Kevesen vannak ilyenek, amerre nézek, mindenütt elkeseredett, nekünkmármindegy, jobb esetben mérnemcsinálmárvalakivalamit hozzáállással lehet találkozni. A Habonyok meg az NZP-félék totális diadala. De bennem is megvan az az optimizmus, ami benned, hogy meg lehet fordítani a dolgok menetét és újra jó irányba lehet terelni ennek a kis országnak a sorsát.
    Úgyhogy idd meg a kávédat, szívd el a cigidet, és hajrá!

    „A célt, tudom, még százszor el nem érem.
    Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
    A cél, megszűnte a dicső csatának,
    A cél halál, az élet küzdelem,
    S az ember célja e küzdés maga.” Madách

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem, mindenkinek vannak nagyon rossz pillanatai, nekem is, most elolvasva persze én is elkeseredek még jobbsn, de ennek így semmi érzelme nem lenne.
    Egyszerűen belefáradtak az emberek ebbe az egészbe, annyi dolog esik májusra, ami miatt ez az idő nem a legjobb visszarántani a még érdeklödő, értelmrs embereket, de feladni nem szabad.
    Soha.
    A nök ilyen szempontból könnyebben viselik a rengeteg problémàt, talán minket kellene kicsit felrázni( nem engem, én nem vagyok az a tipikus női lélek😊), meg persze a fiatalokat.
    És nem feladni Gábor, amíg van akár egy ember is, aki ebben melletted áll, márpedig vagyunk páran!

    VálaszTörlés