Húszezer

Minimum ennyien voltunk a Momentum tegnapi tüntetésén. Felünk elkötelezettségből, másik felünk kíváncsiságból.

A kintlevőknek nyilvánvaló lett, hogy valami ÚJ kezdődött. Ez a cikk arról szól, miben is áll az újdonság. Nehéz jól megragadni a lényegét, ezért nem a szokásos hajnali időpontban írok. Helyette inkább filóztam éjjel, hogy berendezzem magamban a mondanivalót. Meg persze a tüntetés után átmentünk az Oktogonhoz is, az se segítette a korai, nyugodt lefekvést. Élmény volt az egész, na, mit tagadjam. Az meg különösen, hogy az imént körülnézve a neten, nem azt tapasztaltam, ami egyébként várható lett volna. Nincs tele a világháló a tegnapi tüntetést elemző, ekéző, bármilyen írásokkal. Mondjuk úgy: döbbent csend van. Momentumék értenek a meglepetésekhez, mikor bejelentették anno, hogy 260 ezer aláírást gyűjtöttek, hasonló volt a kuss. És most ugyanez a szitu. Mióta Orbán uralkodik, ellenzéki párt tüntetésén ennyien SOHA nem vettek részt. Úgyhogy most mindenki gondolkozik, mifene történt. Lássuk.

Ha van esze Orbánnak, márpedig van sajnos, akkor jobban lefossa a bokáját a tegnapi húszezertől, mint a CEU-demonstráció 80 ezrétől. Megjelent ugyanis a szervezett, egyakaratú tömeg. Amit már nem érzületek vittek az utcára, hanem közös célok, és a cselekvés igénye. És épp ebben áll a Momentum újdonsága, és ereje. Ha kimegyek egy tüntetésre, és ez meglehetős gyakran előfordul velem, mindig kettős szerepben teszem. Egyrészt a lelkemben mozgolódó forradalmárt, másrészt meg az elemző újságírót viszem magammal. Tehát figyelek, magamba szívom a tömeg hangulatát, nézelődök, hallgatom a párbeszédeket, veszem az emberek metakommunikációját. És ebből összeáll egy kép végül. A Momentum VERHETETLEN. Eddig is éreztem bennük az erőt, de tegnap óta biztos vagyok benne. Elvszerűek, célratörőek, okosak, profik. Semmi lózung, semmi olcsó kommunikációs trükközés. Senki szeretetét nem akarják megszerezni, épp ezért szerethetőek.

Megszokott magyar közéleti "elitünk" érzelmi alapú politikát folytat. Nem elvek és célok, hanem személyek mellé akarja elkötelezni az embereket. Ebben azonban Orbán verhetetlen, ezt az elmúlt évtizedekben megtapasztaltuk. Számomra a legfontosabb tapasztalat a Momentummal kapcsolatban épp az, hogy Ők nem akarnak senkit fanatizálni, nem akarnak minél nagyobb tagságot toborozni. Egyszerűen elmondják, mi a gond, és mit kéne azzal kezdeni, aztán annyit mondanak: ha egyetértesz, gyere velünk. Segíts nekünk. Egyik tegnapi beszédükben sem voltak a megszokott olcsó fordulatok. Nem adtak föl skandálható jelszavakat, nem próbálták manipulálni a tömeget. És ahogy láttam, pont ezzel nyerték meg. Mint följebb mondtam: felünk csak kíváncsiságból ment ki. És úgy érzem, támogatója lett mindannak, amit a Momentum akar tenni ebben az országban. És ezzel az országgal.

Az egyetemisták generációja megérkezett a politikába. Erre várunk évek óta, és MEGTÖRTÉNT végre. Ők, mint generáció, szerethetőek, támogathatóak, és egy biztos: nélkülük nem lehet Orbántűzni. De nélkülünk, a hozzájuk csatlakozó közép-, és időskorúak nélkül sem. Az ifjúság a légió, amelyik áttöri a falat, a mi dolgunk pedig könnyűlovasságként biztosítani a szárnyakat, és az ellen mögé kerülve elhallgattatni a tüzérségüket. És tegnaptól az ifjúság valóban képes légióként harcolni. A szervezett erő, amely mögé felsorakozhatnak, megjött. Innentől idő kérdése, mikorra sikerül, de CSAK az időé. Akik sürgetnék Őket, annyit mondanék: tessenek az elmúlt 7 év semmittevését azokon számonkérni, akik azt elköveték, ne azokon, akik most kezdtek bele a Rezsim elleni harcba. A Momentum, mint az ifjaink szervezett ereje, el fogja takarítani az elmúlt 27 év mocskát leginkább magába koncentráló Orbán Rezsimet. Tegnapig csak sejtettem, hogy így lesz.

Ma már tudom.