Tuareget miniszterelnöknek!

Nyugi, ez csak vicc. Épp enyhe telünk van, így a szombati tüntetés előtt ráérünk kicsit ökörködni.

Képzeljük el egy pillanatra, hogy fognám magam, és föltennék saját blogomban egy ilyen kérdést: kit akarsz minelnöknek? Magam mellé tennék pár lúzert, mint választható alternatívát, simán nyernék, aztán telehinteném a netet: én vagyok a megváltó. Persze, nem teszek ilyet, az effajta manipulációk Orbánékra hajaznak, demokrata elhányja magát tőlük. Mondom: DEMOKRATA. Merthát vannak olyanok, akik bár annak nevezik magukat, de egyenességet, tisztességet, amiket a demokrata szó jelent, már nyomokban sem tartalmaznak.

Amit én csak viccként tennék, de leginkább még úgysem, azt ugyanis élesben eljátszotta a magát Demokratikus Koalíciónak nevező Gyurcsányszekta. Régóta tudott, hogy álcivil blogokat üzemeltet a parlamenti bentlétért kapott pártfinanszírozásból. Az egyik a Nyugati Fény, a másik az Európa Kávézó nevű valami. Utóbbiba maga Gréczy szokott írogatni, akit pártszóvivősége nem akadályoz meg abban, hogy névtelenül mindig éppen a DK aktuális ellenségeit gyalázó betűsorokat lapátoljon össze. Ír még oda a PuPu nevű szintén roppantfüggetlen blogger, néha Vágópista is, meg ilyesmik. És persze mindig név nélkül, igaz DK-demokrata módjára.

Szóval a Nyugati Fény nevű DK-civil valami tette föl a kérdést: ki legyen az ellenzék vezetője? És lőn: nyert Gyurcsány. Végülis az egységsugarú Ferihívő Kékzombinak tökmindegy, hogy épp pártkongresszuson szavaz-e Feristenre, vagy pártblogban. Ám míg egy pártkongresszusnál mindenki tudja, hogy ott egy parlamenti határon lefelé billegő nyugdíjasklub szubkulturális akaratát látjuk, a civilnek álcázott Nyugati Fénynél még akár lehet olyan is, aki elhiszi: több ez, mint pártakarat. Nem, NEM TÖBB. Az álcivil egyletek és sajtófelületek létrehozása szcientológus technika, azt hazánkban csak Habony és Gréczy alkalmazza. És épp arra, amit látunk: civilnek álcázva többségi véleménynek feltüntetni a nagyonis törpe minoritásét.

Ha nem ütközöm bele ebbe a közvéleménykutatásnak álcázott párthányingerbe, nem írtam volna a DK-ról. Már nem nagyon van miért. A fiatal generáció közéletbe való berobbanása, annak tiszta céljai, és hatékony módszerei olyannyira megmutatják az egykori KISZ-fiúk nárcisztikus amoralitását, hogy egyszerűen kimennek a divatból. Gyurcsánynak annyi, aztán jön majd sorban a többi szúrágta régi bútordarab, Orbánnal a sor végén, mindannyiunk őszinte örömére. Úgyhogy nyugi: Tuareg nem akar semmi lenni a helyreállításra kerülő Magyar Köztársaságban. A mi generációnknak már megvolt 1989-ben a lehetősége, hogy rendszert váltson. Nem élt vele. Úgyhogy ideje azoknak átadni közügyeink intézését, akik tisztábbak, egyenesebbek, mint mi. Ceterum censeo.

Gyerünk Ifjak.