Vesztettél Geci!

Tudod, Viktor, majdnem sikerült. De csak majdnem, hálisten. Igazából egy dologban vagy Te tehetségesebb minden pálya-, és kortársadnál: érzed a magyar néplelket. Megértetted mindenkinél jobban, hogy a történelmünk miatt mekkora kisebbségi komplexus halmozódott föl többségünk tudatalattijában. És erre évtizedek óta rájátszol. Erről szólt a "Merjünk nagyok lenni!", az örökös szájkarate Európa, az USA, meg egyáltalán mindenki ellen, akik tényleg nagyok. Hisz ezek olyan háborúk voltak, ahol az ellen úgysem üt igazán vissza, így aztán egyik látszólagos győzelmet arathatod a másik után.

Azt az érzetet keltetted föl sokakban, hogy ha Veled tart, akkor egy győztes ország polgára lesz, végre NAGY, nem pedig kicsi. És hatott is évtizedeken át a nagycsoportos pszichoterápiád. Pontosan tudtad, hogy annyit lopsz, annyit hazudozol, amennyi jólesik, mindaddig, amíg két dolgot meg tudsz mutatni az Országnak: a nagyság ígéretét, és saját támogatóid tömegét. És most egyszercsak mindkét lélektani cölöpöd elkorhadt. Egyik percről a másikra. Trump leszar, rájött, hogy amerikai elnöknek választották meg, nem pedig faluvégi kocsmárosnak. Az Európai Unió pedig rádköhögött, és megmutatta: valójában milyen picike kis pattanás is vagy Te Nyugatról nézve.

Nem tudod már felmutatni többé, hogy világpolitikai tényező lennél, ügyes pávatáncoddal ez ment egy ideig, de az EU döntött: elég a magyar csárdásból. Innentől meg persze Putyinnak se leszel fontos: Neki Európa destabilizálása a célja, és ezt nem tudja végigvinni egy onnan kitagadott senkivel. Szóval a nagyság ígéretének vége, már a sajátjaidat sem vagy többé képes meggyőzni arról, hogy lesz még magyar feltámadás, meg vesszen trianon, meg a többi avitt szarság. De még ennél is nagyobb csapás Neked az utca elvesztése. Akkora tüntetések zajlanak, és egymás után, amiknek méretét és jellegét Te már nem tudod ellensúlyozni. Diákok tízezrei jókedvűen, szeretetreméltóan mutatják meg az ország jövőjét, és a Te görcsös gyűlölködéseddel szemben ez bizony nagyhatású gyógyszer.

Már híveidnek is csak töredéke küldi vissza a nemzeti konzultációs micsodádat, egymás után lépnek ki, és borítanak egykori hű pártkatonáid, az általad megvett és felturbózott értelmiségi holdudvarnak is ciki lettél. Próbálsz viszkető tenyérrel valami ellentüntetés félét összeeszkábálni, jöjjön a Kubatovgárda, de ez már csak pánikroham. Alig van rá jelentkező, tán párszáz kopasz fog felvonulni, de ami ennél is rosszabb: nem annyira lesznek ezek az arcok szimpatikusak. Márpedig az ország épp a változás lázában ég, és ott tapad a képernyőkön, nézi, mi történik Budapesten. És a magyar néplélek tud ám félelmetes is lenni. Roppantmód tudja gyűlölni azt, akit szeretett. Ígértél Te a magyaroknak nagyságot, meg győzelmeket, és kiderül a valóság: sem győztesek nem lettünk, sem nagyok. Elfogytál Viktor. Párat még szikrázol, de lecsöpögött a viasz, már csak a kanóc sistereg. Véged, mert elvesztetted azt, amire építkeztél.

A Nép Lelkét.