A Forradalom következő lépcsőfoka

A hazánkban zajló lelki és morális földindulással két dolog történhet: vagy rendszerváltásba torkoll, vagy elhal. Én az előbbit szeretném, ehhez nyújtok pár javallatot.

Egyik kedvenc politikai példám a cápa. Nincs kopoltyúfedője, így aztán lebegve nem tudja mivel kavargatni a vizet, vízátáramlás nélkül meg nem jut oxigén a kopoltyúhoz. Tehát úsznia KELL. Mindig, még alvás közben is. Vagy megfullad. Na, a politika is ilyen dolog. Vagy haladsz, vagy elpusztulsz. A forradalom meg aztán végképp ez a műfaj. Rengeteg pozitív dolog történt az utóbbi időben, és gyakorlatilag előzmény nélkül, mindenkit meglepve. A Momentum olimpiai aláírásgyűjtésével kezdődött a Nép fölhorgadása, Orbánék vissza is vonultak azonnal, gondolván: ennyi, megúszták. Aztán nekimentek a CEU-nak, meg a civileknek, mert azt hitték: népszerű lesz kicsit zsidózni - a sorosozás valódi jelentése ez, és semmi más.

És meglepődtek. Az olimpiai aláírásgyűjtésnél megmozdult fiatal generáció felgyorsított. Már nemcsak aláírt, hanem tüntetések szervezésébe kezdett. És elvi témák mentén, nem bármiféle zsebre menő sztori miatt. Ez pedig egy döntő fontosságú lépés hazánk jövője szempontjából. Az egyetemisták lázadása halálos veszély a diktatúrákra, mindig, mindenütt. Ha pedig az idősebb generációk is képesek meghaladni saját hiúságukat, és besorolnak az Ifjak mögé, akkor bizony könnyedén összejön a rendszerváltáshoz szükséges kritikus tömeg. És az elmúlt hónap eseményei bizony megmutatták: összejött. Ennek következménye, hogy már a Fidesz hívei sem küldik vissza a nemzeti inzultációs íveket, Orbán értelmisége dezertál, és az EU-ban is kezd kitelni Viktorunk ideje.

Ezzel tehát megvolnánk. A neheze azonban most jön. A fölhorgadt népakaratot fókuszálni kell, hogy hatékonyan lehessen vele a Rendszernek odavágni. A sok akció fenntartja az izgalmi állapotot, okés ez, de el kell jutni a koncentrált ütésekig, amikkel ténylegesen össze lehet omlasztani a Rezsimet. Nincs túl sok verzió. Vagy a Tömeg nekimegy a hatalom középületeinek, elfoglalja azokat, és átállásra kényszeríti a karhatalmat, vagy ennél békésebb úton kivívja a szabad és arányos választásokat. Előbbiben lesznek áldozatok, utóbbiban nem valószínű. Célszerű az utóbbit megpróbálni, mert annak sikertelensége esetén még mindig visszatérhetünk az első, keményebb menethez. Ehhez azonban immár szervezett erőre van szükség. Önmagában a tömeg elérte, amit lehetett, puszta mérete, aktivitása, és jelszavai mállasztják a Rezsimet.

Most kell a sok egyirányú akaratot egy nagy ököllé formálni. Május 1-én lesz a Momentum által szervezett következő hatalmas tüntetés. Itt ismét fel kell mindannyiunknak sorakozni Európa és a demokrácia mellett, jelezve a Rezsimnek: a Tömeg nem hajlandó elfogyni, ne reménykedjenek. Volt közben is sok komoly demonstráció, de kell egy újabb hatalmas, és ennek lehetősége adott, csak élnünk kell vele. A másik teendő a Gulyás Marci által meghirdetett szabad és arányos választási rendszerhez való visszatérés kivívása. Ha minden, magát demokratának tartó politikai erő emögé felsorakozik, mondván: ha ez nem lesz, nem indul a választásokon, akkor el lehet érni a tiszta választásokat.

Egy kétfordulós voksolási szisztémában pedig verhető a Fidesz. Hiszen az első forduló eredményei alapján minden egyéni körzetben kiderül, ki a legerősebb demokrata jelölt, annak javára a többiek visszalépnek, és a második fordulóban bukik is szépen a Rezsim. A feladat mind elvi-erkölcsi, mind szervezési szinten rémegyszerű. Meg lehet csinálni. Meg KELL csinálni. Ideje a tüntetéseknek egységes vezetés alá kerülni, és konkrét, állandó célra irányulni. A vezetőket a terep kiválasztotta már, a CÉL is meghatározásra került. Egyszerűen végig kell csak mennünk ezen az úton. És ehhez mindannyiunk nem szűnő hevületére, bátorságára és tettrekészségére szükség van. A helyzet az, hogy lehetőségünk van kivívni a szabadságunkat.

Hát vivjuk ki végre.