Lopásmentesítés

Törzsolvasóim biztos látják, de aki nem, annak mondom: országjáráson vagyok, a nap 24 órájában, ezért írok ritkán cikket. Aláírásokat gyűjtünk, sokat, sokfelé, hogy eltakarítsuk a politikai szemetet.

Az is lehetett volna a cím: igazoltan távol, mert lássuk be: egy város főterén, nyüzsgésben nem lehet blogot írni, ahhoz kis nyugi kell, hogy az ember összefüggésekben tudjon gondolkodni, meg persze írni. Az elmúlt hét pedig pont erről a nyüzsgésről szólt. Elindultunk a jelképünkké vált Kossuth térről, a Parlament elől, aztán mentünk Győrbe, onnan pedig 3 nap után megérkeztünk Szombathelyre, és most épp éjjel 1 óra, egy demokrata aktivistánk teraszán verem a billentyűt. Következik nemsokára ismét Budapest, újabb 3 nappal, aztán Pécs, Kaposvár, megint Budapest, Szeged, Miskolc, megint Budapest, és így tovább, a végtelenségig. Illetve hát pont nem a végtelenségig, hanem éppen addig, amíg összegyűjtjük azt a hatalmas, sokszázezres aláírásszámot, vagy méginkább az azokat leadó embereket, a politikának nevezett szabadrablás eltakarításához, kitalálóival, megszervezőivel, végrehajtóival együtt.

Szóval, amikor van időm, akkor írok cikket, amikor meg nincs, akkor azon dolgozom, hogy végül megírhassam életem írását, nagyjából ilyen címmel: Bevégeztetett. És annyi tapasztalatot máris gyűjtöttem - az aláírások mellé - hogy bizton állíthatom: LESZ ilyen cikk. Hogy mikor, azt nem tudom megmondani, de arra megintcsak mérget veszek: nem kell megvárni a 2018-as kamuválasztásokat, előbb lesz itt rezsimtakarítás. Ezzel pedig a lényegnél vagyok: VAN elégséges ember az Országban, akinek tele van a hócipője a magát politikának nevező fehérgalléros szervezett bűnözői kaszttal, és hajlandó tenni is ellene. Gyűlnek ugyanis az aláírások, folynak a megbeszélések az aláíró sátrunknál az emberekkel, és akivel kapcsolatba kerülünk, azzal ezt a kialakított kontaktot meg is tartjuk. Ha úgy tetszik: néhány hónap alatt létre tudjuk hozni az Ország legnagyobb közösségét, és ez a közösség elég elszánt és tisztánlátó ahhoz, hogy végigvigye, amibe belevágott.

A legfontosabb tapasztalatom éppen ez: szervezet, párt, civilcsoport mögé soha nem lehet egy országot felsorakoztatni, de egy ÜGY mellé igen. És ahhoz már egy hét is elég volt, hogy biztos legyek benne: a korrupció felszámolásának ÜGYE mellé oldaltól, pártszimpátiától, kitudjamitől függetlenül felsorakoztatható a kritikus tömeg. Az emberek döntő többsége egyetért azzal, hogy aki közpénzzel gazdálkodik, annak azt nyilvánosan, átláthatóan kell tennie, és abban is, hogy ha belenyúl a tiltott gyümölcsbe, akkor ez a tette egész élete során büntethető legyen. Szokták magukat értelmiséginek nevezők lehülyézni a Népet, én pedig ez ellen minden alkalommal tiltakozom. Jelentem, nekem van igazam: a Nép nem hülye, csak ne tessenek hülyíteni. Világosan, egyértelműen elmondjuk a polgárnak, hogy mit akarunk, miért akarjuk, megérti, rábólint, támogatja, aláírja, megadja az elérhetőségét, hogy velünk mozduljon, mikor megindulunk.

Mert a tervünk ez: kellő támogatottság birtokában felkérni a Parlamentet, hogy hozzon törvényt MINDEN közpénzt és közvagyont érintő aktus kötelező nyilvánosságáról, és arról, hogy a korrupciós bűncselekmények SOHA nem évülnek el. Aztán ha elutasítják, hát tegyék, megyünk tovább, leszünk még többen ugyanazzal az elszánt akarattal, és megint kérünk. Aztán ha a válasz újfent egy nem, akkor elkezdünk tüntetni, az egész országban, egyidőben, és akkor már inkább követelni fogunk. Aztán lehet velünk játszadozni még egy ideig, csak nem lesz érdemes. Egyre több, egyre dühösebb ember, egyre keményebben fogja az akaratát érvényesíteni. Aztán a fehérgalléros magyar politikusbűnözői kaszt végül már csak egy döntést hozhat meg: kiírja a népszavazást a két kulcskérdésben, vagy pedig a Nép maga veszi kezébe a dolgokat.

És kiírja az egész rablóbandát a történelemből.