Óvakodj az Ügynöktől!

Ideje megmutatnom az embert, aki a legtöbb kárt okozta a Rezsim ellen létrejött utcai mozgalmaknak. Azt hittem, eltűnt végre, de megint felbukkant, épp a Ligetvédőket veri szét, ez pedig megelőzendő.

Minden Diktátornak vannak csendben működő emberei. Feladatuk egyszerű: beépülni az ellenzéki mozgalmakba, destabilizálni, aztán szétverni azokat, mert ami sikerül belülről, csendben, az ellen nem kell hatósági erőszakkal fellépniük. Utóbbit a Nép nem szereti, az okos Diktátor épp ezért láthatatlanul rendezi le, amit, és akit le lehet. Sokféle fura egzisztencia bukkan föl az egymás után létrejövő ellenálló mozgalmakban, de van egyvalaki, aki mindenütt feltűnik, és mikor továbbáll, a helyén csak romok maradnak. Erről az egyvalakiről van dögivel személyes tapasztalatom, ugyanis az általam 2014 augusztusa óta szervezett és vezetett utcai ellenzéki mozgalomba is beépült, és kirúgásáig meglehetősen nagy károkat okozott.

Emberünk módszere egyszerű, ám hatékony. Valaki, akinek épp eléggé tele van a töke a Rezsimmel, hogy bevállalja az ellenzékiség kockázatát, utcára megy. Csatlakoznak hozzá a vele egyetértők, minél többen, annál jobb. Ha elég sokan ahhoz, hogy veszélyt jelenthessen a Rezsimre a mozgolódás, akkor feltűnik emberünk is, gyorsmenetben. Félrehívja a vezetőt, és felajánlja segítségét. Az utcai mozgalmaknak szüksége van áramforrásra, szállításra, és Rudiúr néven bemutatkozó Kaméleonunk épp ezt hozza házhoz. A vezető persze épp többszáz ember mozgalommá szervezésével, a Rezsim hatóságaival szembeni harccal, a nyilvánosság elérésével van elfoglalva, jól jön tehát a technikai segítség. Rudiúr, a Kaméleon pedig ügyes szervező. A mozgalom vezetője egyre több szervezési feladattal bízza meg, Ő pedig profin el is végzi a kapott feladatokat.

A vájtabb fülűeknek azért feltűnik, hogy Rudiúr soha nem mondja meg a valódi nevét, hogy nem engedi magát fényképezni, ha valaki mégis megteszi, akkor azzal törölteti a képet. Mindig olyan ruhában van, sapiban, miegymás, hogy csak az Őt közelről ismerők számára legyen felismerhető. Amikor pedig valami keményebb ütközés van a Hatalom hatóságaival, akkor eltűnik, mint a kámfor. Csakhát mint mondtam, az utcai mozgalom vezetője sok mindennel kell, hogy foglalkozzon, így aztán nincs ideje kémelhárítósat játszani. Megbízik Rudiúrban, aki aztán egyre többször használja ezt a bizalmi viszonyt arra, hogy a vezető nevében lépjen föl. Rudiúr, a Kaméleon pedig nagymestere a sutyorgásnak. Leföl sertepertél az ellenállók között, ennek ezt mond, annak azt, és ha az ellenállás vezetője nem figyel oda, azt veszi észre, hogy saját bizalmi embere ásta alá követői körében.

Múltév május elején számomra tiszta lett, hogy Rudiúr, a Kaméleon mit művel, ezért aztán kidobtam a mozgalmunkból pár katonájával együtt. De mások ezt nem tették meg, így aztán tökélyre fejleszthette rombolását. Rudúr, a Kaméleon eljátszotta ugyanezt a játékot Nagy Navarro három éve tartó állandó tüntetésénél, a Kádárhuszároknál, a Szolidaritásnál, és feltűnt és feltűnik mindenütt, ahol valami elindult. És a szervezők többnyire a mai napig nem értik, mi történt a mozgalmukkal, mi miatt ment ripityára, ami olyan jól indult. Pedig a válasz egyszerű: Rudiúr, a Kaméleon végezte tökéletesen a máshol megkapott feladatát. Delikvensünk habitusát egyébként a fotózástól való irtózásán, valódi nevének, személyazonosságának titkolásán, a keményebb akciók idején való eltűnésén kívül mi sem mutatja jobban, mint fészbukos nickje: Erzsébet Fortuna. Fene tudja, hány néven van még jelen, de hogy valaki női fantázianév mögé bújjon, miközben ellenállónak tünteti föl magát: tipikus ügynökhúzás.

Egy ideje a Ligetvédőknél is egyre mélyülnek a konfliktusok. Pont úgy, ahogy az szokás, ha Rudiúr, a Kaméleon feltűnik. Kíváncsi is voltam, milyen mélységben fertőzte meg a jobb sorsra érdemes mozgalmat. Korrupcióellenes országos aláírásgyűjtésünk közben néhány napra a Ligetbe települtünk. Természetesen a Ligetvédők legismertebb vezetőinek hozzájárulásával: régóta ismerjük egymást, szinte minden keményebb rezsimellenes akcióban vállvetve vettünk részt. És az első estén feltűnt Rudiúr, és megfenyegette a Ligetvédőket: ha eltűrik aláírásgyűjtő sátrunkat, akkor Ő hazaviszi mindazt a technikai eszközt, amit odatelepített. Érdekes pillanat. Mikor a csendben sertepertélő "segítő" megzsarolja a segítetteket, és elő kívánja írni számukra, mi tehetnek és mit nem. Rudiúr, a Kaméleon számára persze valóban fenyegetést jelentett a sátrunk, és a Demokrata Ellenállás aktivistái.

Mi ugyanis saját bőrünkön ismertük meg tevékenységét, és a jelenlétünkben nem tudja végezni sutyorgó, a Ligetvédők vezetőit lejárató, aláásó munkáját. Amit művelt, az a sarokba szorított patkány sivalkodása volt. Mikor az önzetlen segítőről mindenki számára kiderül, hogy valójában irányítani akarja azokat, akiknek a segítséget fölajánlotta: az ilyet lelepleződésnek hívják. Megtörtént. Remélhetőleg a Ligetvédők is átlátják, hogy kirobbant konfliktusaik mögött valójában ki áll, és milyen érdeket képvisel. Rudiúr, a Kaméleon szétvert már néhány jobb sorsra érdemes ellenzéki mozgalmat. Most a Ligetvédők vannak soron. Megmutattuk a Kaméleon valódi színét, majd sátrat bontottunk, pihenünk pár napot és megyünk tovább Kecskemétre, folytatva az országos aláírásgyűjtést. A többi már a Ligetvédők dolga: ha maradt még egészséges immunrendszerük, kivetik maguk közül a Kaméleont. Ha nincs, végük van, mint már oly sok ellenzéki szerveződésnek. A jövendő mozgalmak vezetőinek meg csak annyit: ha Rudiúr, a Kaméleon megérkezik, mert meg fog, ez a feladata, vágjátok ki azonnal.

Ügynök.