A Falka, meg a Falu

Régen is járt Farkasfalka a Falu határában. Elvittek mindenféle jószágot, a pásztor gyerekét, aztán a pásztort is. De régen a Falu tudta mi a dolga: elő a kaszát-kapát-dorongot, aztán mindenki megindul. És mikor ez történt, a Falka eltakarodott, és jóideig vissza sem jött.

A mostani Falka még ragadozóbb a többinél. Minden korábbinál. Nem a Falu határában rabolgatnak, hanem szabadon járnak-kelnek a főutcán, és rávicsorognak mindenkire. Bemennek a házakba, viszik, amit érnek, vagy inkább bármit, amit akarnak. Akik ismerik a Falu történelmét, meg azt is tudják, hogy más falvakban mit szoktak ilyenkor tenni az ottlakók, csak néznek ki a fejükből. És nem értik. Nem értik, hogy az emberek miért nem kapják elő a kaszát-kapát-dorongot, ha sokszor bebizonyosodott már: csak az használ. Nem értik, hogy miért azok húzódnak be remegve otthonaikba, akiket bármikor kirabolhatnak, és ki is rabolnak, miért nem a rablóknak van félnivalójuk? Gondolkodnak, törik a buksijukat, hogy vajon tényleg ennyire nem érdekli az embereket, hogy a Faluban már a Falka az úr? Aztán egyszercsak rájönnek: a Falu Véneinek Tanácsa jóváhagyásával megy az egész rettenet. Régebben, mikor jött a Falka, a Vének Tanácsa volt az, amelyik mozgósította a Falut. Kidoboltatták a főutcán, körbementek a házakban, összeszervezték a lakókat, és mentek kaszára-kapára, Falkát űzni. Sikerrel.

Közösségként a Falu ehhez szokott. Hogy menni kell, ha szólnak. A baj csak az, hogy most NEM szólnak. A Vének persze közben nem lettek fiatalabbak, sőt, tekintélyük is fogyóban, de azért még helyzetben vannak: el tudják érni a falusiakat, ha nagyon akarják, és némi kockázatvállalással meg is tudnák mozgatni Őket. És lehetne mondani, hogy nem tesznek semmit, de a Valóság ennél rosszabb: tesznek bizony, nagyonis. Ők maguk magyarázzák minden pillanatban a falusiaknak, hogy elmúlik majd magától a vész. Nem kell ide kasza-kapa-husáng, minek is. Tessenek csak otthon ülni, az biztonságos, max kirabolják az embert, de bele nem halhat, naugye. A kasza-kapa akciónál meg vér folyhat, azt meg mégse kéne. Igaz, hogy összességében, ha nem is ilyen látványosan, de az egész Falu lassan kivérzik: ki elhagyja, ki éhenpusztul, ki öngyilkos lesz. Vannak ifjabbak azért a Faluban, akik újra és újra elmondják: a Falu csak akkor küzdött sikerrel a Falkával a múltban ha elővette a sublótból a kellő eszközöket, aztán összegyűlt, és elkergette Őket. Dehát ezek az Ifjabbak csak szűkebb körben tudják elmondani az Igazságot, és pesze a Vének Tanácsa is Őket és nem a Falkát tartja igazi ellenségnek.

Valaha persze a Vének is Fiatalok voltak. Harcoltak is a Falka ellen, néha egészen sikeresen. Csak ahogy elfáradtak az állandó küzdelemben, egyre inkább rájöttek: jobb a Vének Tanácsában üldögélni, mint a Falka ellen harcolni. Lassan elfelejtették, hogy miért is Őket választotta a Falu a Vének Tanácsába. Hozzászoktak, hogy Ők a Vének Tanácsa, ez meg tekintéllyel, meg egyéb javakkal is jár, amik az idő teltével fokozatosan váltak fontosabbá, mint a Falu sorsa. Meg is beszélték egymás között csendben: maradjon csak otthon a Falu Népe, mert ha kimegy, és elűzi a Falkát, akkor a harcban új emberek tűnnek majd föl, aztán a végén még a Falu azokat ülteti majd az Ő helyükre. Ami persze nem az Ő helyük, de Ők már jóideje annak érzik. És mindent meg is tesznek érte, hogy az maradjon. Bármi áron. Ha ehhez az kell, hogy Falka garázdálkodjon a Faluban, hát akkor az kell. Ha az emberek félnek a farkastól, és önmagukban nem mernek velük szembeszállni, akkor nincs is más dolga a Véneknek, mint NEM megszervezni az ellenállást, és segíteni, hogy az emberek belenyugodjanak a Falka uralmába. Dehát semmi sem tart örökké. A Vének Tanácsa SEM. És ha a Falu egyszer fölébred, akkor először a Véneket kell elkergetni. Mert a Falkát Ők tartják biztonságban.

Aztán jöhet a Falka is.